Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 246-258. szám)

1911-10-29 / 257. szám

1911. október 29., vasárnap. ______Pestihírlap______ ben három embert öltek meg, azon ne csodálkozzék a védő úr. Az elnök: Ha a védelem a maga hatásköré­ben aggodalmait fejezi ki bizonyos dolgok fölött, az ő neki a legszentebb joga és kötelessége. De, hogy heves kifakadásokra ragadtassák magukat, azt a helyzet komolysága nem tűri. Méltóztassék tekintetbe venni az ügyésznek, ez az ember (a vádlottra mutat) egymaga áll e teremben és csak a védő van mellette. Az ügyészség, a csendőrség és sokan mások, akik hivatalos kötelességből vannak itt, mind azt kiáltják a fejére: Feszítsd meg! Az incidens után áttérnek a tanúk kihallga­tására. , Gáspárné az első tanú, aki elmondja, hogy Kiss Lászlóné találta meg a Boldvában a véres inget, amelybe kő volt bekötve. Megmutatta Schmidt Mátyásnénak, aki azt mondotta, hogy ez valószínűleg Regula Edéé lesz, kérdeztem Schmidt­­nétől — mondja a tanú, — honnan tudja, amire azt felelte: Voltam egyszer náluk és láttam rajta azt az inget. Mondtam is neki: A fene egye meg a sápadt pofáját, de jól áll az a zöld ing. Erre — folytatja a tanú — azután én odavittem az in­get Reguláékhoz, de Reguláné azt mondotta, hogy nem az Edéé, mire én el akartam dobni, de az­után visszaadtam Kissnének, mert Reguláné azt mondta, hogy vigyem el, mert még baj lesz be­lőle. Regula Ede: Nekem van egy zöld ingem, de annak otthon kell lennie, vagy pedig behozták ide. Maurer bíró (a tanúhoz): Mi történt az ing­nek többi részével? A tanú: Ott maradt a Boldvában ugyan­azon a helyen és a csendőrök egy hét múlva elvit­ték onnan. Megmutatják neki a véres ing maradványait, amelynek már csak a gallérja egész, a többi része darabokra van szakadva. A tanú felismeri. Meg­mérik az ing nyakbőségét, amely 38 centiméter. Lengyel Zoltán konstatálja, hogy az ingen a vérfoltokon kívü­l még másféle fekete foltok is vannak. Megállapítani kéri, hogy azok a fekete foltok festék- vagy olajfoltok-e, mert abból az ing tulajdonosának foglalkoztatására lehetne következ­tetni. Konstatálni kívánja azonkívül, hogy a Bold­­vát a gyilkosság után való napon lecsapolták és akkor az ing nem volt ott, tehát Regula az ingét nem dobhatta a vízbe. Közben felhozzák Regula Edének a Miskolc­ra behozott színes puha ingét és összemérik a gal­lérját a véres inggel. Megállapítják, hog­y Regula ingeinek gallérja két centiméterrel bővebb. A következő tanú Regula Róza, a vádlott testvére. Emlékszik, hogy Gáspárné náluk járt és elhozta az ingdarabot, de nem ismerték föl. El­­­mondja, hogy Gáspárné az ingdarabot a tűzbe akarta dobni, de édesanyja nem engedte. Fivére 41—42 centiméter bőségü ingeket szokott viselni s hazulról nem hiányzik egy inge sem. Arra a kér­désre, milyen viszonyban volt fivére Kovács An­tallal, azt feleli, hogy nagyon jóban voltak és gyakran mentek el együtt hazulról. Az áldozat atyja, Deutsch Miksa, a meggyilkolt Czeizlerné édes atyja a következő tanú. Az elnök megkérdezi, hogy mit tud ebben a bűnügyben. A tanú lassan megszólal, a hangja elcsuklik és ezt mondja: Csak annyit tudok, hogy elvesztettem a leányomat, majd hangosan sírva fakad. Azután elmondja még, hogy Czeizlerék négy hónapos házasok voltak. Szemesük Lajos tanú a gyilkosság reggelén fél hat órakor szintén odament a gyilkosság helyzé­­re. Sokakat látott ott, köztük Kovács Antalt is, aki Quittmann orvosnak segédkezett. Elmondja, hogy Kovács Antal még szólítgatta is az eszmé­letlen állapotban lévő Czeizler Gizellát és azt mond­ta neki: Gizuska, ki volt? Szóljon. Nem ismer? Az elnök (Regulához): Mit gondol, Regula, olyan irtózatosan elvetemült ember Kovács, hogy alig a gyilkosság elkövetése után korán reggel, azon melegében odamegy és megkérdezi az áldo­zattól: Gizuska, ki bántotta magát? Szóljon hoz­zám. Hiszen a leány fölismerhette volna és meg­mondhatta volna, hogy ő a gyilkos. Ilyen őrült­séget csak nem követett volna el. A vádlott: Erre csak ő tudna felelni. A védő kérdésére a tanú elmondja, hogy más­fél héttel a gyilkosság előtt többen színházba men­tek. Regula Kovács csak kint sétált. Nem akartak bejönni a színházba, mert, mint Regula mondta, nagyon fontos dolgot kellett megvitatniuk. A t­öbbi tanú. A szünet után Lengyel Zoltán elmondta, hogy Regula a vizsgálati fogságban lerajzolta a szekercét, amely állítólag Kovácsnál volt s a rajz alapján találta meg a szekercét a segédje Edelény­­ben. Kéri erre vonatkozóan a segédje társaságában volt újságíró kihallgatását. A bíróság mellőzi a tanú kihallgatását, amiért a védő semmiségi pa­naszt jelent be. Köder János edelényi főmolnár megerősíti, hogy a gyilkosság előtt Kovács és Regula harag­ban voltak. Kovács Antal ott volt a gyilkosság színhelyén, de nem látszott izgatottnak, sőt kérdé­seket intézett Czeizler Gizellához. A tanú sokszor volt Czeizlerék csárdájában, de mindig ott találta Regulát, aki a vendégek kiszolgálásánál is segí­tett. A vádlott: Ez nem igazi A tanú. Azt hiszi, hogy a maga szép szemé­ért hazudni fogok! Szóról-szóra így történt. En­gem is többször kiszolgált. Nagy Sándor borsodi körjegyző elmondja, hogy augusztus közepe táján véletlenül Edelényen át kocsizott, amikor a főügyészhelyettes Regulával a gyilkosság helyén helyszíni szemlét tartott. Ta­núként ő is aláírta a jegyzőkönyvet és hallotta, hogy Regula minden kényszer nélkül beismerte a gyilkosságot. Regucz Jánosné a gyilkosságot követő napon kora hajnalban látta Regulát, amint a csárda fe­lől a vasút felé ment. Regula fekete ruhában volt, de nem nézett rá s nem is köszönt neki. A tanú egész határozottan állítja, hogy a találkozás va­sárnap hajnalban történt. Orosz Jánosné közvetlenül a gyilkosság előtt Regula Edének ötven korona előleget adott egy munkára, amelyet elvállalt. Német József községi esküdt és Kis Ferenc törvénybíró, akik gyakran megfordultak a község­házán, mialatt Regulát ott őrizték, azt vallják, hogy a csendőrök nem bántották Regulát , min­den kényszer nélkül vallott. Regula Károly, a vádlott öccse volt a kö­vetkező tanú, aki elmondta, hogy a gyilkosság ide­jén két balta hiányzott a műhelyből. Mind a kettő szombat délelőtt még a műhelyben volt. Öccsé­­nek kihallgatása alatt a vádlott hangosan zokog. Azután a tárgyalást délután fél négyig fel­függesztették. * A délutáni tárgyalt­. A délutáni tárgyalás folyamán Regula Ede részletesen elmondotta, hogy hogyan követte el Ko­­vács essl együtt a gyilkosságot. A vádlottat szembe­sítették Kovács Antallal, aki tagadta a terhére rótt cselekmény elkövetését. A tanúkihallgatások után a szakértők is elmondták véleményeiket. Va­sárnap délelőtt 10 órakor folytatják a tárgyalást, amelyen m­ég egy-két­ tanút kihallgatnak és hétfőn a vád- és védbeszédekre kerül a sor. Regula újabb vallomása, A délutáni tárgyalást fél 4 órakor nyitotta meg Gööcze Bertalan elnök és a következőket mon­dotta Regulának: Megpróbálok kissé a lelkére be­szélni. Talán magába szállt e hosszú tárgyalás fo­lyama alatt. Enyhíthet még a helyzetén, ha töre­delmes beismerést teett. Ha van valami a lelkén, adja elő, mondjon meg őszintén mindent. Regula fölemelkedve a helyéről, a következő­ket mondotta: — Nagyságos elnök úr! Azon a végzetes szom­baton délután bejöttem Miskolcra, ahonnan azután újra visszatértem Edelénybe. A gyárnál találkoz­tam Kovács­ Antallal. Hazamentünk, a műhelyün­ket álkulcscsal kinyitottuk, elvittük onnan a két baltát és elmentünk Czeislerékhez, kibontottuk a pince falát, azon keresztül azután a pincébe és onnan a szobába mentünk. A szobában Czeisler fe­küdt az ágyban. Az ajtó mellett letettem a baltát, nyelét a falhoz támasztottam és az asztalhoz men­tünk, amelyen a pénzesfiók volt a pénzze. A pénzt elkezdtük kiszedni. Egyikünk, már nem tudom biz­tosan, én vagy Kovács, egy nagyobb pénzdarabot, egy-, két- vagy ötkoronásat a földre ejtettünk. Erre a zajra Czeisler felébredt, megmozdult az ágyában és azt kérdezte: Te vagy az, Giza. Erre meglepetve az ajtóhoz ugrottam, fölemeltem a baltát, az ágy­hoz léptem és Czeislerre csaptam. Hogy hányszor, nem tudom. Mikor ezt elkövettem, egy pillanatra szinte megkövültem és a balta kiesett a kezemből. Erre a zajra kinyílt az ajtó és megjelent az ajtóban Czeislerné. Ekkor Kovács a baltával nekiment és ráütött, azután bement a másik szobába és leütötte a leányt is. A pénzből mindössze kétszáz koronát adott ide, a többire nézve pedig elhatároztuk, hogy majd később osztozkodunk. Elnök: Volt valami világosság a szobában, vagy sötétben dolgoztak! Regula: Azt hiszem volt egy lámpa, amely lehúzva állott az, éjjeli szekrényen. Elnök: Mikor történt a gyilkosság? Regula: Lehetett háromnegyed 12. Az nem igaz, hogy a hölgyek sikoltoztak volna. Arra em­lékszem mindössze, hogy az asszony, mikor kinyi­totta az ajtót, ennyit mondott: Kovács! Amikor ezt mondotta, Kovács berohant és agyonütötte. Ezután elmondta, hogy amikor távoztak Czeisl­eréktől, bal­táját a Boldvába dobta. Hogy Kovács mit csinált a baltájával, nem tudja, mert amint kijöttek Czeis­­leréktől, elváltak. jElnök: Melyik ruha volt magán, mikor a gyilkosságot elkövette? Regula: Ebben a ruhában voltam és Kovács­nak egy fekete kabátját húztam fé élre. Elnök: Miért vette fel a Kovács kabátját is? Vádlott: Mert nem tudtam, hogy esetleg nem piszkolódik-e be a ruhám, vagy nem szakad-e el. A ruhám nem vérződött be, mert az ágy magas volt és ha fröcscsent is szét­ver, az legfölebb Ko­vács kabátját érhette, amely rajtam volt. Elnök: A gyilkosság előtt miért jött Mis­kolcra ? Vádlott: Ingadoztam, hogy vajon elköves­sem-e a tettet? Elnök: Mikor beszéltek össze Kovácscsal, hogy kirabolják Czeisleréket? Vádlott: Nyolc-tíz nappal a tett elkövetése előtt. Elnök: De hiszen a tanúk azt vallják, hogy maguk ebben az időben haragban voltak. Vádlott: Ez valótlanság. Nem volt semmi okunk, hogy haragudjunk egymásra. Elnök: Nézze, Regula, én nem voltam ott, nem tudom, hogy hogyan történt. Bizonyítékok nincsenek arra nézve, hogy ketten követ­ték el a gyilkosságot. De az eddigi adatok szerint minden jel arra vall, hogy egyedül maga tette. Lássa, a maga szavaiban teljesen nem lehet megbízni, meg Zöldit és Ruskót is bele akarta keverni. Én fel­hívom még egyszer, hogy ha a másik kettővel szemben beismerte, hogy hamis vádat emelt, Ko­vácsot se vádolja, akinek előéletéről jó adatok van­nak s aki ellen semmi más bizonyíték nincs, csak az, amit maga mond. Tegyen teljes és töredelmes beismerést és ha Kovács nem volt magával, ne ter­helje a már úgyis súlyosan terhelt lelkét azzal, hogy egy teljesen ártatlan embert belekever a gyil­kosságba. Regula fentartja vallomását, mire az elnök Kovács Antalt vezetteti be. Kovács ártatlan. Kovács szemébe mondja Regulának, hogy a gyilkosságról semmit sem tud. Erre vonatkozólag senkivel sem beszélt és a gyilkosságban nem­ vett részt. Mialatt Kovács a hozzája intézett kérdések­re felelt, Regula egyszer csak felállt és így szólt Kovácshoz: Van benned lélek, Kovács, hogy így, hazudsz! Kovács: Tiszta szívemből esküszöm az élő Istenre, hogy nem vettem részt a gyilkosságban. Elnök: Mondja, Regula, könnyebb lesz a büntetést magának elviselni, ha ketten bűnhőd­nek? Azt, amit tett, életél­en még leimádkozhatja azzal, amint kifejezte magát, hogy az Isten elvet­te az eszét; de ha egy ártatlan embert esetleg örö­kös rabságra juttat a vallomásával, azt nem fog­ja soha leimádkozhatni, s a maga lelkét egész éle­tében nyomni fogja a bűntudat. Lengyel Zoltán kérdi Kovácstól, hogy miért mosta ki a ruháját Farkasné épen abban az időben? Tanú: Nekem mindössze három-négy ingem van és azt minden héten ki kell mosni. A ruhá­mat nem mosta ki, hanem közvetlenül a végzetes éjszaka előtt erősen megáztam benne. A véres ing. Lengyel Zoltán védő kéri, hogy a tanin levő ing nyakbőségét hasonlítsák össze a bűnjelként be­szerzett ingnek a nyakbőségével. Kérését teljesí­tik és konstatálják, hogy a véres ing gallérja két centiméterrel bővebb. Elnök (Regulához): Vegyem erőt magán, Regula, jöjjön közelebb. Ismeri ezt az inget? (Megmutatja a bűnjelek közt szereplő inget.) Regula: Ezt nem ismerem. Ilyen ingem ne­kem soha sem volt. Elnök erre elrendeli, hogy a tanukat, akik a véres ingre nézve még valamit mondani tudnak, kihallgassák, így kihallgatják Kiss Lászlónét, aki az inget a Boldvában találta és két másik asz­­szonyt, akik már vallomást tettek. Ezeknek a val­lomása során semmiféle újabb körülmény nem me­rült fel, mire az elnök elrendelte, h­ogy a tör­vényszéki szakértők elmondják véleményeiket. Orv­osszak­értői vélemény. Dr Sassy és dr Dobos törvényszéki szakér­tők hosszabb indokolás kíséretében kifejtik, hogy Regula Ede sem most, sem a cselekmény elköveté­se alkalmával elmezavarban nem szenvedett és tel­jes beszámíthatósága nem volt korlátozva. Ezt a beszámít­hatóságot a két szakértő véleménye sze­rint nem korlátozta még az sem, hogy, amint val­lotta, a tett elkövetése előtt Czeinlerék pincéjében két-három pohár bort ivott. — A kereskedelmi miniszter mandátuma. Dr Beöthy László hosszú pályi mandátuma ellen be­nyújtott petíció ügyében a kir. Curia a napokban november 7-ére tűzte ki a tárgyalást. Változott vi­szonyoknál fogva a kir. Curia szombaton a petíció érdemleges tárgyalását újabb határidőre, október 31-re tűzte ki és e határnapról a peticionálók kép­viselőjét, Aigner Adolfot és a választást védőket, dr Fekete Károly és Mezei László ügyvédeket ér­tesítette. Dijak teljes birit «»jogi »iz^t­ íkra leg­eredmSnyabb O U Si jflBfllrelökdsz tünk flie'endok! Vizsgákat (illand anfigye* lemmel k­isártf!k""’fa fmk Jjutf Steintnápínm, Iflazslató úr. Kertész Sándor £tu‚li›­»e»t, 151*rikOCbi*-o»­*n t9- mi. 13181 __________ 19

Next