Pesti Hírlap, 1911. november (33. évfolyam, 259-271. szám)
1911-11-01 / 259. szám
4. — Ha az ellenzéknek csakugyan komoly a szándéka — feleli a miniszter — hogy a költségvetést az országnak megszavazza — mert a költségvetést nem a kormánynak, hanem az országnak szavaznák meg, — akkor egészen mindegy lehet az ellenzéknek, vajon a költségvetés iránt tartozó parlamenti kötelességének délelőtti, avagy délutáni üléseken tesz eleget. Én azt hiszem, hogy a kormány mindenesetre fel fogja ajánlani az ellenzéknek, hogy a költségvetést parallel üléseken tárgyalják s így az ellenzéknek módjában lesz bizonyságot tenni arról, hogy csakugyan komolyan el akarja-e intéztetni a budgetet. Mert abba viszont nem mehet bele a kormány, hogy tekintélyét és többségének presztízsét feláldozza és hogy a kisebbséggel egyszerűen kényszeríttesse magát olyan javaslatoknak a napirendről való levételére, amely javaslatokra súlyt helyez. A parlamenti munka rendjét a többség támogatásával a kormány állapítja meg. A mai körülmények között pedig a kormány a maga tekintélyének súlyos sérelme nélkül nem veheti le a napirendről a katonai javaslatokat, amikor egyáltalán nem talált eddig semmi alapot arra, hogy a katonai javaslatokkal szemben az ellenzék legálisabb magatartásra volna hajlandó. Ily körülmények között tehát nem marad más hátra, mint a kormány és többség tekintélyének követelményeit összeegyeztetni a parlamentarizmus követelményeivel és párhuzamosan tárgyaltatni a véderőjavaslatokat meg a költségvetést. Ám tárgyaljuk délelőtt tovább a véderőjavaslatokat és legyen a délutáni üléseken a költségvetés napirenden, vagy ha tetszik fordítva: a délelőtti ülések tárgya legyen a költségvetés, a délutániaké pedig a véderőreform. De hiszen a parallel ülések — jegyezzük meg erre — végkép elmérgesítenék a helyzetet, mert parallel ülésekbe az ellenzék elvi álláspontjánál fogva nem mehet bele. Egyszerű vállvonogatás volt erre a válasz. — Tehát nem lehet szó arról, — kérdeztük még egyszer — hogy a kormány mégis a véderővita megszakításával a költségvetést tárgyaltatja és így mégis lehetővé teszi valamely módon a parlamenti béke létrejöttét? — A kormány álláspontja most már végleges, — így válaszolt a miniszter. — Az ellenzéknek nagyon meg kellene magát gondolnia az utolsó pillanatban és nagyon meg kellene változtatnia eddigi propozícióit, hogy a kormány ezekkel még egyszer foglalkozhassék, mielőtt a maga útján próbálja meg a parlamenti rend helyreállítását. Lehet, hogy az események rá fogják vezetni az ellenzéket az ország érdekeinek eme belesebb belátására, egyelőre azonban a kormány nem teheti függővé az ország vitális érdekeinek sorsát attól, hogy jut-e az ellenzék bölcsebb belátásra, hanem a maga bölcsesége alapján kell eljárnia. Azt hiszszük, hogy e miniszteri nyilatkozat reprodukálásával teljesen megvilágítottuk a kormány álláspontját... Mit mond az ellenzék? Beszélgetés Kossuth Ferenccel. Mint az eddigiekből kitűnik, a kormány az ellenzékre hárítja a felelősséget azért, amiért Berzeviczy békeakciója meghiúsult és amiért a maga részéről még csak közvetlen tárgyalásokba sem bocsátkozhatik az ellenzékkel. Ezzel szemben az ellenzék álláspontját a kö■ vetkezőkben fejtette ki előttünk Kossuth Ferenc, a legnagyobb függetlenségi párt vezére: — Én azt hiszem — mondotta Kossuth Ferenc — hogy az ellenzék igen komoly alapot adott a béketárgyalásokra és hogy a kormány rendkívül nagy felelősséget vállal nemcsak a nemzettel, hanem az uralkodóval szemben is, amikor azt az aranyhidat, amelyet a nemzet érdekében építeni hajlandók voltunk, elrúgja magától. Természetes, hogy Berzeviczy Albert házelnöknek hazafias ténykedése egymagában nem vezethetett eredményre. Neki csak az ellenzékkel való eszmecsere folytatása lehetett a hivatása, a tulajdonképeni béketárgyalásokra pedig csak akkor kerülhetett volna a sor, ha egy erre a célra külön meghatalmazott egyéniség bocsátkozott volna tárgyalásokba az ellenzékkel. Az ellenzéki frakciók a maguk kebelében azért tárgyaltak oly sokáig a béke ügyében, hogy a mai aktuális két, nagy kérdésre nézve egyöntetű megállapodásra jussanak. Ez a két nagy aktuális kérdés: a véderőreform és a választójog. Az ellenzék egyöntetű megállapodásának azonban csak az volt a célja, hogy amikor az alkalom arra előáll, akkor konkrét tudjon tárgyalni azzal a személyiséggel, aki erre kifejezett meghatalmazást kapott. Amíg ilyen megfelelő egyéniség nem jelentkezett, addig az ellenzék nem is állhatott elő konkrétumokkal, mert a kormány kötelessége, hogy konkrét dolgokkal álljon elő. — Ú úgy hallom — folytatta Kossuth Ferenc — hogy a munkapárt egyik-másik része kifogásolta egyik legutóbbi cikkemet, amely a véderőreform és a választójog ügyéről szólott, sőt egyenesen ezt a cikkemet állítja oda olykor, mintha ez is a béke lehetetlenségét dokumentálta volna. Hangsúlyoznom kell, hogy szóban levő cikkemnek épen ellenkező volt a célja, mert csak a békét akartam elősegíteni, amikor rámutattam arra, hogy a kormánynak minden ellenzéki frakció irányában meg kell tennie a magáét, ha csakugyan súlyt helyez a béke létrejövetelére. — Annyi bizonyos, — így fejezte be Kossuth Ferenc a szavait — hogy a kormánynak ez az eljárása, amelylyel a megegyezés kísérletét ab ovo visszautasítja és közvetlenül még csak tárgyalásokba sem bocsátkozik a béke ügyében az ellenzékkel, csak erősebben kovácsolja össze az ellenzéki frakciókat és a kormány egységesen magával szemben fogja találni az ellenzéket, ha akár a parallel ülések eszméjével áll elő, akár pedig lemond arról, hogy a költségvetést ez idő szerint egyáltalán napirendre tűzze. Kossuth Ferenc itt közölt fejtegetései tudomásunk szerint az ellenzék többi frakciójának fölfogását is híven tükröztetik vissza, a kormánynak tehát el kell készülve lennie arra, hogy az elkövetkezendők során elszánt és egységes ellenzéket fog találni magával szemben. * Mi lesz? Elnökválság az előtérben. Ezen a héten a képviselőház nem tart több ülést s igy a jövő hétre marad ama döntő eseménynek bekövetkezése, amelyek már ma vétették előre árnyékukat. Mindenjelenség szerint gróf Tisza István fölfogása kerekedett felül, mely szerint teljesen céltalan a további tárgyalgatás az ellenzékkel és a kormánynak meg a többségnek a maga útján kell előrehaladni, ha a parlament rendjét helyreállítani akarja. Minden jelenség továbbá arra vall, hogy Berzeviczy házelnök és vele együtt Návay és Kabos alelnökök nem hajlandók az eddigi elnöklési praxist megváltoztatni és nem hajlandók a mai házszabályok energikusabb, szigorúbb kezelésével megfékezni az obstrukciót. Minden jelenség végül arra vall, hogy Berzeviczy házelnök nem óhajt a parallel, ülések rendszeréhez sem nyúlni. Ily körülmények között el kell készülve lenni arra, hogy Berzeviczy házelnök és vele az alelnökök már a legközelebbi napokban lemondanak tisztségükről és igy a Ház abba a helyzetbe kerül, hogy új elnökséget lesz kénytelen választani. A házelnöki állás jelöltje már megvan gr. Tisza István személyében, aki maga akarja most házelnöki minőségben jól megcsinálni azt, ami azon a híres november 18-án, mint miniszterelnöknek, nem sikerült neki. Barátai ugyan vissza próbálják tartani Tisza Istvánt attól, hogy ő személyesen vállalkozzék erre a feladatra, mely azzal fenyegeti, hogy politikai karrierjét derékban kettétörje, de akik Tisza István makacs természetét ismerik, tisztában vannak azzal, hogy ha ő valamire elhatározta magát, arról nem lehet őt többé lebeszélni. Az ellenzék sem fogja azonban ölbe tett kezekkel nézni, hogy a többség olyan elnököt próbáljon ültetni a nyakába, aki egyenesen és bármily eszközzel az ellenzék letörésére vállalkozzék. Bizonyos tehát, hogy az ellenzék minden eszközzel igyekszik majd magát az elnökválasztást is megakadályozni, úgy, hogy Ber-,zeviczy lemondása önmagában véve teljes elmérgesedésében tenné akuttá a parlamenti válságot, amely máris előreveti a tejtföloszlatás perspektíváját. Nem bocsátkozunk részletesebb kombinációkba az elkövetkezendő események tekintetében, de hazafias aggodalommal mutatunk rá arra, hogy ismét olyan időszak fenyegeti a magyar politikát, mely nagy megpróbáltatásoknak teszi majd ki az ország nyugalmát és minden vitális érdekét. « _____Pesti Hírlap______ _____________1911. DeTamber L, szerda. vl A képviselőház folyosóján (Tisza harcias nyilatkozatai. — Miniszteri értekezlet a helyzetről. — Az ellenzék és a készülő erőszak.) A képviselőház folyosóján nagy élénkség volt kedden. Különösen nagy számmal jelentek meg a munkapártiak, akik tudták, hogy a miniszterelnök hazaérkezése dűlőre juttatja a békeakció bizonytalan sorsát. Tiz órakor megjelent a Házban gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök és fölkereste Berzeviczy Albert házelnököt, aki informálta a miniszterelnököt akciója eredményéről. Khuen-Héderváry nyomban ezután gróf Tisza Istvánnal tanácskozott. Tisza pedig Kabos Ferenccel, a képviselőház alelnökivel. A folyosón hamar híre kelt, hogy a békeakció eredménytelenül végződött, s a mostani tanácskozásai a miniszterelnöknek, valamint Tisza Istvánnak a kormánynak és a többségnek további magatartására vonatkozik. Csoportok alakultak a munkapárti oldalon és az obstrukció letöréséről beszéltek, amikor odalépett hozzájuk gróf Tisza István s ezeket mondotta: — Jasic Gyula bajai beszéde, amelyben kijelentette, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog követelésétől nem áll el. Kossuth Ferencnek ugyanazon a napon megjelent cikke, amelyben kijelenti, hogy Justh nélkül a Kossuth-part sean hajlandó a megegyezésre, most már minden további békeakciót iluzóriussá tesz és itt az ideje, hogy a nemzeti munkapárt végre a maga utján haladjon s a mostani házszabályok szigorú alkalmazásával a képviselőház munkaképességét helyreállítsa. Mindenütt az a szokás, hogy az elnökség más