Pesti Hírlap, 1911. november (33. évfolyam, 259-271. szám)

1911-11-15 / 271. szám

16 Pesti Hírlap — (A kisüveg bor.) A derék németeknek most már az sem tetszik, hogy mi nagyüveg bort iszunk s a kisüveg bor, a félpalack, nálunk nem divat. Berlinből írják: „Egy vidéki ismerősöm, aki már többször megfordult Magyarországon, ar­ra a furcsaságra figyelmeztet, milyen kitűnő dol­ga van nálunk az idegen vendégnek, ha valami előre bejelentett hivatalos vagy félhivatalos társasággal érkezik, de viszont, milyen keserves a sorsa, ha egyedül látogat el Budapestre. Pár év előtt volt alkalma tapasztalni, mikor nagyobb tár­sasággal járt hazánkban, milyen remek valami az a magyar vendégszeretet. Szinte sok is volt a jó­ból. Ellátták őket étellel-itallal bőségesen s étel­­ital egyaránt kitűnő volt. Igaz, hogy elrontották a gyomrukat, az is igaz, hogy minden nap leitat­ták őket a sárga földig, de minden nagyon jó volt, ingyen volt úgy, hogy még a borravalókat sem sokallották, pedig ebben a tekintetben Ma­gyarország a világ legdrágább országa. De bezzeg, ha egyedül látogat el hozzánk a német, jó pénzért sem lát vendégszeretetet sehol. A vendéglők drá­gák s kényelmet, jó konyhát, jó pincét vajmi rit­kán talál az idegen. Bécsben tudja, hogy ha a vá­rosház pincéjébe megy, ott a jó ételekhez pompás borokat kap akár pohárszámra. De Budapesten, hol a jó étel és jó bor? Ajánlottak neki néhány vendéglőt s figyelmeztették, hogy a palackbor jó. De az ételt mindenütt drágának találta a berlini vendéglők étlapdjaihoz képest, palackbort pedig nem adnak kisüveggel, csak nagyüveggel lehet ho­zatni, ami kóstolónak sok. Általában semmi jelét nem látta még az idén sem az idegenforgalom emelésére való törekvésnek. Nincsenek kisüveg borok, nincs étkezés, csak á la carte­s hiába keres magyar konyhát, jót. Ízleteset, mert az nincs. A spritzer, amit a német sorre-moiie néven ismer, épen nem ízlett neki. A savanyuviz még csak meg­járná, — úgymond — de a bor, amit hozzáadnak, az úgynevezett Tischwein, az igazán lőre.“ —­ (Vasutasok a drágasági pótlékért.) A vasúti alkalmazottak november 12-én gyűlést tar­tottak, amelyen elhatározták, hogy a nyomasztó drágaság miatt drágasági pótlékot kérnek. Ké­résüket memorandumba foglalták és hétfőn át­nyújtották Beöthy László kereskedelemügyi mi­niszternek. A küldöttség szónoka Ajtay Sándor volt, aki ismertette a kisfizetésű vasutasok hely­zetét, szemben a veszedelmesen emelkedő drága­sággal. A miniszter nagyon szívesen fogadta a küldöttséget, megköszönte az üdvözlést, átvette a memorandumot és megígérte, hogy a kérésüket tel­jesíteni fogja. Kijelentette azonban, hogy a ké­réseknek nem szabad túlcsigázottnak lenni. Vé­gül megemlítette, hogy a vasutasok helyzetének javítása érdekében tanácskozni fog Mars János­sal, a Máv­ igazgatóságának elnökével. A küldött­ség után a miniszter dr Halmos István és dr Wal­les Antal, a Vasutas Újság szerkesztőinek tisztel­gését fogadta. A vasutasok a miniszter előtt Marx János elnökigazgatónál jártak és kérték támoga­tását. Marx megígérte pártfogását és kötelessé­gük lelkiismeretes teljesítésére figyelmeztette a vasutasokat. A küldöttség tagjai megnyugvással fogadták a miniszter és az elnökigazgató kijelen­téseit. A legközelebb tartandó értekezleten szára­molnak be eljárásuk eredményéről.­­ (Népszerű egészségügyi múzeum.) A drezdai nemzetközi egészségügyi kiállítás sikere fel­keltette az érdeklődést az egészségügy iránt és moz­galom indult meg abban az irányban, hogy a Der Mensch című­ pavilionban elhelyezett népszerű ki­állításhoz hasonlóan népszerű egészségügyi múzeu­mok létesíttessenek az egészségügyi ismeretek ter­jesztésére. Magyarországon is több oldalról felme­rült az a kívánság, hogy az egészségügy fejlesztése érdekében Budapest székesfővárosban is létesíttes­­sék állandó jellegű népszerű egészségügyi múzeum. A belügyminiszter e tárgyban legközelebb értekez­letre hívja meg az érdekelt szakköröket.­­­ (György herceg megbukott.) Péter szerb király idősebbik fia, a rakoncátlan természetű Györgye herceg, akit atyja kiküldött Párisba, hogy az ottani hadiakadémián fejezze be katonai kiképez­tet­ését, nem vétethette fel magát az aka­démiába, mert megbukott a felvételi vizsgálaton, amely ott nagyon szigorú. György herceg azóta búskomor. — (Bomba a választáson.) Reeise de Pernam­buco városában — mint Rio de Janeiroból je­lentik — borzalmas esemény történt az ottani városi választások alkalmával. Egy ismeretlen ember bombát dobott a tömeg közé és a robba­nás következtében harminchárom ember életét vesztette, azonkívül vagy százan megsebesültek. Sok letartóztatás történt, de a tettes eddig még már került meg.­­ (Tudományos csavargóké) A Harvard­egyetem egyik tanára elküldte hosszabb vándorlás­ra a Buff­um testvéreket, Jesset és Warrent, hogy­­ tanulmányozza a táplálkozás hatását a testi erőre. A két „tudományos csavargó“ Bostonból indult el­­ és most érkezett meg Denverbe. San Franciscóig ter­jed az útjük, amely iránt élénk érdeklődés nyilvá­nul meg egész Amerikában és amely a huselede-i meg a növényi táplálkozás harcává fejlődött ki. Warren, aki csak főzelékeket eszik, sokkal jobban érzi magát, mint a beefsteaken és csirkepecsenyén élő Jesse, de a hangulata rossz és örömest cserélne a bátyjával, aki viszont reá irigykedik.­­ (Vaughan bárónő újra férjhez megy.) Lipót belga király volt morganatikus felesége, Vaughan bárónő — így írják a párizsi lapok — mostanában mindig egy nagyon vagyonos és fiatal francia arisztokratával van együtt és hír szerint nemsokára nőül is megy hozzá. A bárónő Lipót ki­rály halála után csakhamar a felesége lett egy őr­mesternek, akitől nemrégiben vált el.­­ (Intimitások II. lipót haláláról.) Párá­ból jelentik. Az elhunyt Lipót belga király komor­nyikja terjedelmes emlékiratot fejezett b­e, amely­ben sok érdekes intimitást mond el fejedelmi urá­nak életéből. Az emlékirat, amelynek közlését a min­­ nap kezdte meg a párát Journal, a többek közt ed­dig kevésbbé ismert részleteket mond el a ki­rály haláláról. Néhány nappal halála előtt, Lipót király ma­gához hivatta Auguste Goffinet báró közjegyzőt, akinek jelenlétében Vaughan bárónőnek átadott egy órát, amelynek láncán egy arany medailon fityegett. Ezt az arany érmet XIII. Leó pápa bruxellesi nuncius korában ajándékozta a királynak. A köz­jegyző és két szolga fülekalatára a király ezeket a szavakat mondotta: „Szíveskedjenek tudomásul ven­ni, hogy ezeket az ékszereket én Vaughan bárónő­nek szántam; óhajom, hogy később ez emléktárgyak miatt kellemetlenséget ne okozzanak neki.“ A király egy kis órával díszített arany karpe­recet viselt a csuklóján; fölkérte egyúttal a köz­jegyzőt, hogy ezt az ékszert halála után nyomban adja át Vaughan bárónőnek. A király, noha a lapok ép ellenkezően írták, a családtagok közül senkit meg nem tűrt halálos ágya mellett, csak épen Kle­mentina hercegasszonyt fogadta néhány, percre. Vaughan bárónő a legodaadóbb bőséggel gondozta a beteget. A családtagoknak sejtelmük sem volt ar­ról, hogy Vaughan bárónő Laekenben tartózkodik. Goffinet közjegyzővel több ízben tárgyaltak és sok­szor igen heves jelenet támadt köztük. A közjegyző megígérte nekik, hogy a bárónőt a halál bekövetkez­te után nyomban eltávolítja és a határig kísérteti. Mindezek dacára azonban a bárónő mindvégig kitar­tott haldokló barátja oldalán.­­ (A mocsárláz gyógyítása Salvarsannal.) Berlinből az az érdekes távirati hír érkezik, hogy ottani komoly körökből eredő közlés szerint Ehr­lich tanár világhírű szere, a Salvarsan, a mocsár­láz gyógyításánál is bevált. A langeriiki tarto­mányi gyógyintézetben a harmadfokú mocsárláz­nak egy esetét salvarsannal meggyógyították és a beteg, aki már testileg teljesen le volt törve, rövid idő alatt összeszedte magát.­­ (A detektívregények hatása.) Fiuméban Pillepich Sebastiano tizenhét éves mechanikus hét­főn este álarcot öltött és mindkét kezében revol­vert tartva megtámadta Randegiacomo József ke­r­­­eskedőt lakása kapujában. A megrémült kereske­dőnek sikerült elmenekülni, mire Pillepieh a rend­őrségre ment és ott bevallotta, hogy detektivregé­­nyek hatása alatt cselekedett minden rossz szán­dék nélkül. A rendőrség a revolvereket elkobozta és Pillepieh ellen megindította az eljárást. A meg­­motozás alkalmával számos halálfejes apróságot találtak a kalandos kedvű fiatal legénynél.­­ (Halálugrás a kórháziján.) Aradról egy úrileány tragédiáját jelentik. Stirbi Julianna, egy battonyai hivatalnok huszonegy éves leányáról szól a szomorú hír, aki nemrég apáca volt egy bu­dapesti zárdában, de kilépett a rendből és elment­­ ápolónőnek az arad megyei közkórházba. Kedden a fiatal leány leugrott a sebészeti pavilion tetejéről és koponyacsonttörés folytán azonnal meghalt. Tettét búskomorság miatt követte el. * — (Halálra gázolta a vonat.) Halálos szeren­csétlenség történt a napokban a nagybecskereki pályaudvar közelében. Pataki Mártonná hatvan éves törökbecsei illetőségű asszony az áldozat, akit a nagybecskerek -bégaparti pályaudvartól induló vonat halálra gázolt. Az esetről nyomban értesí­tették a szegedi vasúti igazgatóságot és megindit­­tották a vizsgálatot.­­ (Házasság.) Szobi Luczenbacher Pál­­tartalékos huszárhadnagy, esztergommegyei föld­birtokos, eljegyezte malomszegi Elek Lilikét, Elek Pál udvari tanácsos, a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság aleln­ökének és Elek Pálné szül. Garay Aranka t­rhölgynek leá­nyát, Eisenschiml Arthur gyáros Wienből házas­ságot kötött Barna Irmával Budapesten. Fischer Imre eljegyezte Győri Erzsikét Bu­dapesten.­­ (Halálozás.) Holub József építőmester rövid szenvedés után 60 éves korában elhunyt.­­Halt tetemei I. hó 16-án d. u. 8 órakor a farkas­réti temető ravatalozójából tétetnek a családi sír­boltba. Dr Hónig Lajosnak, a hirtelen elhalt ügy­védjelöltnek temetése e hó 16-án, csütörtökön, d. e. az 11 órakor lesz a rákoskeresztúri izr. temető halottasházásból. Grümwald Bernát nyugalmazott miniszteri osztálytanácsost és volt 48-as honvédfőhadna­­gyot kedden délután temették el nagy részvét mellett a kerepesi­ úti temető halottasházából. A gyászének után dr Hevesi Simon megható be­szédben búcsúztatta el a megboldogultat. Temesság községben kedden nyolcvanhá­rom éves korában elhunyt Márton Ferenc föld­­birtokos, aki mint honvédkáplár küzdötte végig a szabadságharcot. Bleyer Gábor kiskunlacházai földbirtokos és kereskedő folyó hó 14-én elhunyt. Temetése e hó 16-án délelőtt lesz. x Jaeger-rész és kötött téli áruk dús Választéka Schneider József cégnél, IV., Váci­ utca 17. x A természetes élet- és gyógymód. Irta: dr Bucsá­nyi Gyula. I. rész: A természetes életmód- II rész: A ter­mészetes gyógymód. Díszes vászonkötésben, számos áb­rával Ára 6.— korona. Légrády Testvérek könyvkiadó­hivatala, Budapest, V., Váci­ körút 78 x Az elválasztás és fogzás időszakában a gyermek egyetlen tápszere a „Phosphatine Faliéres“ legyen.­­ Az egyetlen arcszépítőszer, amelyet a t. hölgyek­nek legjobban ajánlhatunk, a Földes-féle Margit-Créma, Ára­­ korona minden gyógyszertárban. láll. november 15., szerda. IRODALOM. * (Kiss József ünneplése.) Szép és meleg ünnepélyt rendezett kedden délután az Országos Zeneakadémia kistermében az Izr. Magyar Iro­dalmi Társaság Kiss Józsefnek, a nagy magyar költőnek a tiszteletére. A zeneakadémia terme az ünnepély alkalmából zsúfolásig megtelt előkelő és díszes közönséggel. Kiss Józsefet a terembe lépése­kor éljenzéssel fogadta a közönség. Az ünnepség­­et dr­ágai Adolf elnök nyitotta meg, meleg sza­vakkal üdvözölve a költőt és a megjelent nagy és előkelő közönséget. Az elnöki megnyitó után Sza­bolcsi Lajos lépett a felolvasó asztalhoz és Kiss Józsefnek Legendák a nagyapámról című legújabb kötetéről tartott előadást. A nagy tetszéssel foga­dott szellemes előadás után Kiss József felolvasása következett. Az ősz költő meghatottan köszönte meg a szívélyes ünneplést és a Legendák a nagy­apámról című eposz második énekéből olvasott fel néhány hosszabb részt. A gyönyörű költeményt szűnni nem akaró tapssal fogadták. Utána Cs. Aczél Ilona, a Nemzeti Színház művésznője sza­valta el nagy művészettel Kiss Józsefnek Egy sir. Madonna, A kis cseléd és Trombitás című verseit. A bensőséges ünnepélyt Ágai Adolf záró­szavai re­kesztették be. * (A föld felfedezése.) Verne Gyulának „A föld felfedezése“ című munkája újabb kiadásban jelent meg B­r­o­z­­­k Károly gondos fordításában Verne érdekesen és népszerűen írta meg ezt a könyvét, amely a tudományos művek egyik jobbját adja. Megismerjük belőle azt a lassú, fáradságos és veszedelmes munkát, amit a fölfedezők évszáza­­dokon át végeztek s aminek a következménye az lett, hogy ma már a föld legnagyobb részét ismer­hetjük. Egy-egy kötetnek négy korona az ára. * (A közjegyzőségről.) A magyarországi ki­rályi közjegyzők egyletének kiadásában most je­lent meg dr S­z­é­c­s­i Ferencnek, az egylet titká­­rának tanulmánya „Önálló közjegyzőség vagy ügyvéd-közjegyzőség“ címmel. Azt hisszük, hogy ez a szorosan vett szakmunka méltó érdeklődést fog kelteni, részben azért is, mert egyike azoknak a szakműveknek, amelyek irodalmi nyelven íródtak. Táviratok. Állásfoglalás az osztrák miniszterelnök ellen. Bécs, nov. 14. (Saját tudósítónktól.) A né­met szabadelvű képviselők, mint osztrák politikai rovatunkban jelentjük, kedden a miniszterelnök beszédének hatása alatt gyűlést tartottak, melyen a következő határozatot hozták: — Stürgkh miniszterelnök kijelentései a la­kosságnak nemcsak minden reményét megsemmisí­tették, de a kormány azáltal, hogy a ház határoza­tát A kormányra nézve jelentőség nélkülinek tűnt

Next