Pesti Hírlap, 1911. december (33. évfolyam, 298-310. szám)

1911-12-16 / 298. szám

4 beléptetését, Lukács pénzügyminiszter a követke­zőket jelentette ki egy újságíró előtt: " Az adótörvények közül a házadó­ törvény már a múlt év első napján életbe lépett. A nyilvá­nos számadásra kötelezett vállalatok adójáról és a tőkekam­at-adóról szóló törvények végrehajtási uta­sítása már elkészült és tájékoztatás és véleményezés végett ezek elküldettek a pénzügy-igazgatóságokhoz, meg több szak­testülethez. Ami a jövedelmi adóról szóló törvényt illeti, ez több pótlásra szorul. Föl­merült azon terv, hogy ennek a törvénynek életbe­léptetése ne rendeleti úton történjék, hanem külön törvény útján s a novelláris javaslatban egyidejűleg pótoltatnának esetleg azon hézagok is, amelyek a többi törvényekben a gyakorlat folyamán észleltet­tek. Arról, hogy az életbeléptetés továbbra is elto­lódnék, szó sincs, mert az összes törvények 1913. ja. ■tíuár elsején életbe lépnek. •1-A választójogi körirat. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterel­nök felhívására a választójog reformjának dolgában a Dunántúli Közművelődési Egyesület igazgató­­tanácsa átiratban felelt: Kívánatosnak tartjuk, hogy a reform meg­valósításában az legyen a döntő, hogy a magyar nemzet egysége és a magyar közművelődés fejlődé­se mindenképen biztosíttassék. Magyarország eddigi egységét épen a kultúrának­ köszönheti és így a magyarság fölénye a reform keretében mindenké­pen biztosítandó. De legyen a megoldás olyan, hogy megfeleljen a választójog a nemzeti érdekeknek és az ország gazdasági fejlődésének egyaránt és tör­ténjék a polgári jogok megadása a vagyon és ér­telmi cenzus igazságos megállapítása mellett. Te­hát a választási reform progresszív szellemben, modern alapokon, de fokozatos békés fejlődés és ál­lami­ és­ nemzeti létünk megszilárdulása érdekében oldassák meg, mert végzetes lenne, ha a magyar­­ nemzet történeti fejlődése és folytonossága meg­tartásának feltételeit a kormány szem elől té­vesztené. Belpolitikai hírek. Beöthy László mandátuma. A képviselőház állandó igazoló­bizottsága Erdély Sándor elnöklé­­sével ülést tartott, amelyen Beöthy László keres­kedelmi miniszternek h­osszúpályi­ megbízólevelét tárgyalták. A bizottság megvizsgálta az új képvi­selő mandátumát és tekintettel arra, hogy az a tör­vényes kellékeknek alakilag minden­ tekintetben megfelel, a mandátumot az A) jegyzékbe sorozta és elhatározta, hogy azt ajánlja a képviselőháznak, hogy a mandátumot feltétlen igazoltnak­ tekintse. Beszámolók: Manaszy Gyula, a csákvári kerü­let munkapárti képviselője, Liebling községben ke­telmes hangulatba ringassa az álmodozót. Vég­telen unalom honolt az egész tájon. Ez volt a legkiemelkedőbb momentum, mely megragad­ta figyelmemet. Két órai menetelés után, mély idő alatt utunk cserjés, bokros, fiatal erdőtől borított te­rületen vitt át, megállapodtunk. A legénység főzéshez látott. Az első tábori ebédet itt költöt­tük el. A menü nem volt valami fényes, de azért kielégítő. Tréfálkoztunk is eleget fölötte. Hej, pedig később nem egyszer milyen lucul­lusi lakoma számba ment volna ez az étke­zés is! A szakaszommal alig hogy befejeztük az ebédet, előre lettem küldve. Egy teremtett em­beri lelket nem láttunk az egész vidéken. Mint­ha kihalt országban jártunk volna. Huszár Takácscsal útközben sok bajom akadt. A legénység előző napon rumot kapott s huszár Takács annyira megkedvelte ezt az italt, hogy folyton a kulacsát szopogatta, ami­től úgy elázott, hogy minduntalan lefordult a lóról. Nem használt itt sem intelem, sem a kard lapja, sem pofon, a huszár, alig hogy fölszedték a földről, rövidesen megint csak le­­kivánkozott. Sokáig haboztam, hogy mitevő legyek, míg végre, bár sajnáltam a fiút, kénytelen vol­tam a legradikálisabb megoldáshoz folyamod­ni: ott hagytam az út szélén. Másnap egy furvezer különítmény akadt rá, az fölvette s elszállította a legközelebbi csa­pathoz, ahonnan, vagy egy hét múlva, szeren­csésen visszakerült ismét hozzánk. A hadjárat után, mikor mások haza me­hettek, huszár Takács két hónapi székházzal bűnhődött, amiért a rumot olyan nagyon meg­kedvelte. »Wegen Trunkenheit vor dem Feinde.“ Diplomata. PESTI HfRLAt» 1911. december 16.,. szombat. számolót tartott, mely alkalomból a választópolgár­­ság lelkes ovációkban részesítette. — Mayer Ödön, az alvinei kerület munkapárti képviselője, választói körébe érkezett, hol lelkesen fogadtak. Gyulafehér­­várott tiszteletére 250 .téritékü bankettet rendez­tek, melyről táviratilag üdvözölték gróf Khuen- Hédervá­ryt, gróf Tisza Istvánt és Lukács Lászlót. A horrát rábí­ztátok. ( Változatlan pártarányok.) Pénteken volt a horvátországi képviselő­­választások első napja. A kormány rémuralma nem ismert határokat, de ez a rémuralom m­ég­­se vezetett eredményre, mert a pártarányok az eddigi adatok tanúsága szerint változatlanok maradtak Nyolcvannyolc kerület közül pénte­ken ötvenkilencben választottak. Két­ választás végső eredményéről még nem érkezett hír, az ötvenkét választás pedig így oszlik meg: a hor­­vát-szerb koalíció 17, a jogpárt (Starcsevicsiá­­nusok és Frankisták) 11, a parasztpárt 2, a kormány pártja, vagyis nemzeti haladó párt 15 mandátumot kapott, pótválasztás lesz 9 kerületben, 3 választást pedig felfüggesztett a kormány, mert a koalíciós, jelölt győzelme két­ségtelen volt. Az ellenzék nyert négy és vesz­tett három mandátumot, a pártok számará­nyai tehát nem igen változtak. A választások legnevezetesebb és egy­szersmind a horvátországi politikai helyzetre nézve: legjellemzőbb momentuma kétségtelen Tom­asics bán személyes bukása az ogrilini ke­rületben, ahol háromszáz szótöbbséggel Niko­­lics Vladimir, a horvát-szerb koalíció vezére­­ nyert vele szemben mandátumot. Zágráb első kerületében is föllépett a bán s mindössze ti­zennégy szótöbbséggel tudta a mandátumot el­nyerni. Hihetetlen erőfeszítést fejtett ki, hogy legyőzze az ellenjelöltet s ezt a siralmas győzel­met is oly visszataszító jogtiprással vívta ki, hogy a választást vezető bizottság nem akarta végül a jegyzőkönyvet..aláírni. Az ellenzék meg fogja támadni Tom­asics mandátumát, amelyet, ha a pártarányok szombaton is a maiak lesz­nek, alapos veszedelem fenyeget, m­ert a tarto­­mánygyűlés,, ellenzéki, többsége meg fogja sem­­mnisiteni. Nevek a ju­kor­ar olvasóközönségét nem igen érdeklik és ezért szű­k keretekben számo­lunk be a botrányos és Tomasicsra mégis ered­ménytelen választásról. Varasdon dr Krizman ügyvédet pénteken reggel minden ok nélkül letar­tóztatták és három órán keresztül nyirkos, un­dok börtönben tartották s kiszabadulása óta is állandóan rendőri felügyelet alatt van. A koalí­ciós jelölt, dr Magdics Pero polgármester nagy­beteg és ágyban fekszik, de azért a csendőrök körülvették házát s el nem mozdultak onnan a választás végéig, amely azonban mégis Magdics győzelmével végződött. A varasdi választás hihe­tetlen erőszakoskodások között ment végbe. Száznál több ellenzéki választót tartóztattak le a hatóságok és­­ csakis a kormánypárt választói juthattak verekedés, illetőleg elpáholás veszélye nélkül az urnákhoz. Vrbovskoban a hatóság azt a hírt terjesz­tette, hogy a választást másnapra halasztotta. Ké­sőbb kiderült, hogy hazugság az egész, a kor­mány így akarta az ellenzéki választókat az ur­náktól távoltartani. Di­aganicsban nyolcvan el­lenzéki választót letartóztattak és estig fogva tartottak.­­ Zágrábban egészen határozott for­mában azt beszélték, hogy Amrus kultuszosztály­­főnök a választás előestéjén lemondott, mert nem akarta a tanítókat és az alárendelt tisztviselőket arra kényszeríteni, hogy állásuk érdekében a kormánypárti jelöltre szavazzanak. A hír a dél­után folyamán megerősítést nyert, estére azon­ban megcáfolták, noha kétségtelennek kell tarta­ni, hogy Ambrus tényleg gáncsot vetett Toma­­sicsnak, akivel közösen történt leleplezésük óta feszült viszonyban van. Nagy megdöbbenést keltett a kormánypárti körökben gróf Kulmer Frigyesnek itt következő távirata, melyet pénteken délelőtt a kabinetirodá­hoz intézett. Miután a horvát nemzet jogait a jelen­legi országos kormány nemcsak hogy nem védelmezi, de sőt lábbal tiporja, kérjük fel­ségedet a horvát-szerb koalició pártja neve­­i­ben, hogy kegyeskedjék a választók lelki­ismereti szabadságát megoltalmazni. Felsé­gednek hódolattal legalázatosabb kamarása: Gróf Külmer Frigyes. Károlyvárosban és Vrbovskoban, amely két kerületben nem lehetett kiütni a nyeregből a koalíció jelöltjeit, a kormány utasítására felfüg­gesztették a választást, holott már ezernél több szavazó gyülekezett az urnáknál. Valkovoban dr Lorkovics jelöltségét a vá­lasztási elnök és a bizottság nem fogadta el, pe­dig a választói törvény értelmében a jelölést visszautasítani nincs joga a bizottságnak. Ennek a rendelkezésnek az a bírói ítélet volt az alapja, amely Lefkovicsot megfosztotta­ politikai jo­gaitól. A koalíció­ eszéki jelöltje, dr Kraus Iván Richárd, Beöthy László kereskedelmi miniszter­nek táviratozott és arra kérte, tiltsa meg az álla­mi tisztviselőknek, hogy az ellenzéki választók­ terrorizálják. Az ellenzék megdöbbenése a kor­mány erőszaka felett csak a késő délutáni órák­ban engedett tért a választási eredmény higgad­tabb áttekintésének, s főleg Zágrábban látták be rövidesen, hogy a bánnak a pénteki nap­­újabb kudarcot hozott. Estére kivilágították a várost és nagy tömeg járta be az utcákat, gúnydalokat énekelve Tomasicsra, így ért véget Horvátor­szágban a tartománygyű­lési választások első és döntő napja. . Ausztriai hírek. Az osztrák miniszterelnök a vezér­­kar­i főnök távozásáról. A képviselőház ülése.­­A pénteki ülésen a parlament előtt illetékes tényező is nyilatkozott báró Conrád vezérkari­ fő­nök távozásáról. Gróf, Stüryldh miniszterelnök az ülés folyamán. válaszolt az osztrák képvi­­selőházban a lemondás­ ügyükön elhangzott inter­­pelláéjókra és azokra a­­ sajtóközleményekre, amelye­k ugyancsak a vezérkari főnök ügyével foglalkoztak. A miniszterelnök felszólalása aggodalmas pre­cizitással követhette­ a külügyminiszter utasításait. Nem tért­ el tőlük sem jobbra, sem balra és igazán érdekteleneket és lényegteleneket mondott, olyano­kat, amiket a félhivatalos kőnyomatosok már, az unalomig ismételtek. " Kijelentette, hogy a vezérkari főnök lemon­dása nem vezethető­ vissza oly okokra, amelyek kül­politikai vonatkozású újságcikkekben szerepeltek. Ez nyilván nem jelenti a cáfolását annak, ami a dolog lényege, hogy t. i. Conrád­­és Relk­enthal kö­zött kontroverziók merültek föl, amiknek azután meg voltak a maguk külpolitikai okai. A miniszterelnök hangsúlyozta még,­ hogy a fő katonai funkcionáriusok és természetesen a ve­zérkari főnök személyének a kiválasztása az ural­kodó alkotmányos­ joga. Ehez a bevezetésül előre­­bocsátott kijelentéshez sorakozik egy másik, amely inparlamentárisnak bélyegzi egyes képviselők ama törekvéseit, hogy a trónörökös személyét is bell­ vonták a vitába, legvégül pedig a változatlanul jó­­külpolitikai helyzetről mondotta el röviden a kül­ügyminiszter nézetét, anélkül azonban, hogy egyet­len szóval is említést tett volna Olaszországtól. Mint kellemetlen abúzust föl kell említeni, hogy gróf Stürgkh beszélt egy császár királyi kor­mányról, ami alatt a közös külügy-, hadügy-, és pénzügyminiszteri triumvirátust értette, ami­ olyan közjogi tévedés, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A miniszterelnök felszólalása­ előtt a költ­ségvetési előirányzatot intézték el részleteiben is. Az ülés lefolyásáról következő tudósításunk számol be kimerítően. A budget-provizórium.­­ Bécs, dec. 15. Az osztrák képviselőház pénteken folytatta a költségvetési provizórium tárgyalását. Járó tilta­kozik Malik , qualifikálhatatlan egyházellenes kiro­hanásai ellen. Élesen bírálja a kormányt­, amely — úgymond — a déli országokat csak a hálókocsijól­ ismeri, mert különben lehetetlen volna,­ hogy a dalmát vasutak és a zágrábi egyetem reciprocitásá­nak kérdése ilyen botrányos módon kezeltelek. A

Next