Pesti Hírlap, 1912. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-24 / 20. szám

12 __________________________ _______Pesti Hírlap_________ 1912. január 24., szerda. ■ ■■■■■■■■ - i ............... ' ■ .........mm ! — (Sztrájkoló táncosnők.) Néhány év óta a különféle táncosnők a nagyképűen fontoskodó és modernül pikáns hírek egész tömegét beszéltetik magukról. Izadora Duncantól kezdve, aki feltalálta azt a valóban hallatlan újdonságot, hogy meztelen lábbal is lehet táncolni, egészen Villány kisasszonyig, ki ezt a meztelenséget kiterjesztette egész szép testére, egy csomó nő igyekezett táncművészetével világhírre szert tenni. Mindezek azonban azt vallották, hogy az ő művészetük valami eredeti, új, rendkívüli, amely megszünteti a régi ballet-tánc avult sablonjait. S ebben van is valami. Alig lehet ugyanis hamarjában találni valamit a művészetek mai birodalmában, ami olyan elavult volna, mint épen a klasszikus ballet. A táncnak ez a sablonokba merevedett s a természettől messze eltávolodott formája már alig nyújt igazi örömet a szemlélőnek, mivel a benne jelentkező formaszépségeket és mozgásbeli bájosságot elborítják az üres szabályok és konvenciók merevségei. Igaz, e művészetnek is vannak nagyjai s főleg az orosz ballet kiválóságai megmutatják ennek a művészetnek a sajátos remeklőképességét, azért mégis úgy hat reánk a ballet, mint egy nagyon régi időkből itt maradt művészeti csökevény. S íme, ez a művészeti ág, melyet száraz galynak véltünk a művészet fáján, egyszerre veszedelmesen zörögni kezd, akárcsak valami tavaszi szellő rázogatná. A párisi nagy opera ballettáncosa S-karának nagy része sztrájkba állt s ha Messager igazgató nem teljesíti követelményeiket, elszánták magukat arra is, hogy otthagyják a világ legelső színházát. Sajátságos, hogy épen a párisi operában merészkedtek annyira a táncosnők, hogy egy ilyen sztrájkba fogjanak, amely pedig távolról sincs annyira összenőve e művészettel, hogy ne tudná őket esetleg nélkülözni. A ballett igazi virágzásikora a március előtti, vormärzlich idő volt, amikor Európa legnagyobb része sötét abszolutizmusba merülten, mintegy politikailag elaludt. S íme, ma is ott virul leginkább a ballet, ahol bár az alkotmányosság gúnyjául van valami duma, mégis az abszolutizmus az úr: Oroszországban. Franciaország ellenben egy köztársaság melynek kormánya és parlamentje nagyon is hamar elszánja magát arra, hogy ezt a művészeti ágat, amelynek nincs kontaktusa a jelenkorral, végleg elszáradni hagyja, illetve teljesen átutalja a magánvállalkozásnak. Igaz ugyan, hogy a francia zeneirodalom nem egy gyöngye táncköltemény s igy a francia kormány valami jóakaratára a balletkar mindig fog számíthatni. Bizonyos azonban, hogy ha a mai ballet kivonulna a párisi operából vagy esetleg egy kisebb értékű, betanulatlan társasággal váltódnék fel, ez nem volna olyan katasztrófa, amelyet a francia főváros nem tudna kiheverni. Mert hiszen ez kiheverte a Tuileriák leégését és a Mona Lisa elvesztését. S azért mégis csak Páris maradt. (A newyorki magyar menház.) Most tette közzé elmúlt évi működéséről szóló jelentését a magyar menház, az egyetlen magyar jótékonysági intézmény, mely a megérkezett bevándoroltakat pártfogásába veszi. A kimutatásból kitűnik, hogy a magyar menház valóban olyan jótékonysági intézmény, mely megérdemli az amerikai magyarok támogatását. A magyar menház, melynek vezetését Williams bevándorlási biztos példaként állítja a többi nemzetek ily intézményei elé, az elmúlt évben 10.068 reggelit szolgált ki. 5663-ért fizettek és 4405-öt teljesen ingyen szolgáltak ki. Ebédet és vacsorát 19.052 esetben adtak, 11.182-ért fizettek, míg 7870- et teljesen ingyen szolgáltak ki. Lakást 11.064 személy kapott, 5657 pénzért és 5407 személy teljesen ingyen vette igénybe a magyar menház szivességét. (Letartóztatott házaspár.) Temesvárról jelentik: A rendőrség letartóztatta Valacsay Ferencet és nejét, akik egy bécsi üveggyárat képviseltek, amely szenteket ábrázoló szobrokat is gyártott. Valacsay és felesége ezekre a szobrokra megrendelést gyűjtöttek. Az asszony az apácákéhoz hasonló fekete ruhában kísérte el férjét üzleti körútjaiban. A mintaszobor bemutatásakor annak belsejében apró zenélő szerkezetet helyeztek el, amelyet működésbe hozva, a „mennyei hangokkal“ még jobban fokozták a hatást, sőt az asszony rendesen meg is áldotta a szobrokat. A hiszékeny nép hitt a csodaszobrokban s nagyszámú megrendelést és előleget is adott, amikor aztán a szobrok utánvéttel érkeztek meg, kiderült Valacsayék csalása. (A mocsárláz terjedése Romániában.) A román egészségügyi hivatal jelentése szerint az országban újra emelkedett a mocsárlázban megbetegedettek száma. Ez a szám már eddig 93.000-et 4«* & ----(Ferdinand király Budapesten.) Kedden este kilenc óra húsz perckor Ferdinánd bolgár király a ruttkai gyorsvonattal inkognitóban Budapestre érkezett. Nem volt hivatalos fogadtatás, az érkezéséről csak a keleti pályaudvar főnöksége tudott és József főherceg, akit külön értesítettek, hogy a bolgár király a gömörmegyei Kóburg hercegi birtokokról, ahol vadászott, visszautazik Bulgáriába s átszállásakor a magyar fővárosban tölt két órát. József főherceg épen akkor érkezett automobilján a pályaudvarra, amikor a ruttkai vonathoz csatolt szalonkocsi berobogott. A szalonkocsihoz aztán mozdonyt csatoltak, a főherceg beszállt Ferdinándhoz, együtt mentek ki a külső vágányokra, ahonnan a perron indulási oldalára futott be a mozdony. A főherceg és a bolgár király kiszálltak, az udvari váróterembe mentek, ahol vacsorát szolgáltak föl számukra. A tizenegy órakor induló gyorsvonathoz csatolták aztán újra a szalonkocsit, amelyből a ferencvárosi pályaudvaron kiszállt a bolgár király, hogy az expressvonaton folytassa útját Szófiába. • (Az államvasut tolvajai.) A magyar államvasutak nyugati pályaudvarának raktárát már évek óta dézsmálták. A detektívek, akiket figyelmessé tettek ezekre a tolvajlásokra, sokáig nyomoztak, de minden siker nélkül, a kár pedig csak az utóbbi pár hónap alatt ötven-hatvanezer koronára rúgott. A Máv a főkapitányságnál már többször megsürgette a tolvajok lehető gyors kinyomozását. Magyary és Enyedy István detektívek végre vasárnap este megtudták, hogy a nyugati pályaudvarhoz közel levő egyik vendéglőben Berényi József és Kruchio János vasúti fékezők harmadosztályú vasúti szabadjegyeket árusítanak. A detektívek megfigyelték a kocsmában a két embert s mikor eltávoztak, nyomon követték őket. Ekkor látták, hogy Berényi a lakására ment, ahonnan csakhamar hatalmas csomaggal tért vissza s azt Kruchiának adva át, együtt a nyugati pályaudvar elé mentek. Itt találkoztak Lövei Györgygyel, aki jelenleg állás nélkül van, azelőtt azonban a pályaudvar ruhatárában volt kisegítőként alkalmazva. Átadták a csomagot Löveinek, aki a benne levő szöveteket és selymeket a Petőfi utcai zsibárusoknak kínálta megvételre. Löveit és Kruchiot a detektívek ekkor elfogták, majd Berényit is és mindhármukat, bevitték a főkapitányságra. A tolvajok itt bevallották, hogy már hosszabb ideje lopkodják az államvasutak raktárait. A rendőrség erre letartóztatta őket s a vasúti jegyek eladása miatt csalásért és lopásért megindította ellenük az eljárást. A rendőrség azonban még tovább folytatja a nyomozást, mert azt hiszi, hogy a bűnszövetkezetnek még több tagja is van és hogy az államvasutak alaklmazottai közül többen is részesek a manipulációban. (Páris tiszta utcái.) Megírtuk, hogy a párisi rendőrfőnök legújabb rendelete azt célozza, hogy tiszta maradjon a hulladékoktól a párisi trottok. A rendelet súlyos pénzbírságokat ró azokra, akik bármit is a járdára mernek hullatni. Reklámcédula, papírszeletkék stb., stb. elejtése s mi több, ott hagyása szigorúan tilos. A sergeant-ok, a francia főváros rendőrei, épen ezekre a bűntettekre vadásznak ez idő szerint a legnagyobb éberséggel s ebből a vadászó kedvükből már nem egy mulatságos epizód keletkezett a szajnaparti eldorádóban. A minap egy úr kis kutyáját sétáltatta s a kis kutya, mit mondjunk, egy igen természetes dolgot követett el útközben s miután elkövette, ő is, és gazdája is, mintha mi sem történt volna, tovább sétáltak. A sarki rendőr azonban nem vette ilyen egyszerűen az ügyet, hanem utána loholt a kutyás urnák és szigorúan rászólt, hogy jó lesz visszajönni s „intézkedni“ a kutya ügyében. Ekkor már nagy csődület keletkezett az ur és rendőr körül, mig végül aztán a kutyás szépen visszasétált a kutyácska által kijelölt helyre, kibontott egy lepedőnyi újságot s szépen fölvette s becsomayolta az ügyet s vitte magával haza, a rend és tisztaság muszájának nagy diadalára. Másnap azért mégis idézést kapott a rendőrségre s utcai csődület okozása miatt elitélték huszonöt frank pénzbírságra. Egy másik eset úgy történt, hogy egy idősebb úr odalépett egy sergeant elé, az orra előtt a földre dobott egy ezer frankost s tovább ment. A rendőr rögtön ráripakodott az arra, hogy rögtön vegye föl, mert különben elítélteti őt harminc frank pénzbírságra, ha kénytelen lenne maga fölemelni az ezerfrankost. A tréfáló bácsi természetesen fölvette a pénzét, nehogy bajba keveredjék és büntetést kelljen fizetnie s szépen elsomfordált, abban a meggyőződésben, hogy a párisi rendőrök sem értik a tréfát. ' * — (Befagyott a Dráva.) Zágrábból jelentik, hogy a Dráva folyam teljes hosszában befagyott.,A jég vastagsága meghaladja a 40 centimétert. — (A mentőügy városi kezelésben.) A nagy városok berendezkedéséhez ma már a mentők csak úgy hozzá tartoznak, mint akár a rendőrség avag a tűzoltóság. Milyen anakronizmus volna ennélfogva, ha pl a tűzoltóság még ma is önkéntes intézmény, társadalmilag fentartott testület volna, holott a fontosságban hozzá teljesen hasonló mentő organizáció önkéntesen vállalkozó orvosokból és orvosnövendékekből toborzódik, akiknek anyagi támogatásáról a társadalom kénytelen gondoskodni Vagy nem furcsa dolog-e, hogy az olyan közhasznú intézmény mint a budapesti mentők is, koldulásból, a közönségnek megadóztatásából tartják föl magukat. Szerencsére a mi mentőink olyan szeretetreméltóan koldulnak s annyira tudja mindenki, aki adakozik, hogy voltaképen önmagának ad, hogy megrovásképen igazán nem lehet szólani erről a dologról. Azonban érdemes rajt gondolkodni, amikor híre jön Berlinből, hogy a város intézői elhatározták a mentőügynek városi kezelésbe való átvételét. 1913-ban, április elsején fog megtörténni s máris elkészült a tervezete az új városi mentőtestületnek. Eszerint a berlini mentőket decentralizálják, hogy a város minden pontjához gyorsan eljuthassanak s az egyes mentőállomásokon rendes évi díjjal honorált orvosokat helyeznek el, még pedig több órás, egyhuzamban való készenlét céljából. Minden mentőállomásnak lesz egy főorvosa és több segédorvosa. Az összes mentőállomások egységes vezetéséről pedig egy kuratórium gondoskodik, amelynek elnöke lesz felelős a városi közgyűlésnek. Ez lesz tehát Berlin mentőszervezete a jövőben s egy világvárosnak valóban szüksége is van egy ilyen testületre, amely modern nemcsak a szervezetében, hanem a föntartásának és irányításának a módjában is. (A Semmeringről.) A legutóbbi napokban gróf Dieditzky, gróf Dobreensky, Forgách Mária és Elza grófnők, báró Domonyné, báró Vraniczany, gróf Szapáryné gróf Hübner Pálffyné, Van der Osten bárónő, gróf Grumme és gróf Zichy János érkeztek a Semmeringre és a Panhans-szállóban szálltak meg. — (A nagyvezir himlős.) Konstantinápolyi távirat szerint a nagyvezir arcán hétfőn gyanúspattanások mutatkoztak. Az orvosok azt hiszik, hogy hólyagos himlőbe esett a nagyvezir. — (Mulatságos vicinális történet.) A vicinális vasutak nyomorúságos közlekedési viszonyairól tömérdek anekdota forog közszájon, melyek közt nem az utolsó a hajdusámsoni sánta koldus esete, aki falában indult Debrecenbe. — Hiszen jár már a gőzös, jöjjön azon. — mondták neki. — Nem lehet, sietős az utam. — Hiszen a gőzös hamarabb beér. Inkább megfizetjük mi a kilét árát. — Nem mehetek gőzösön. — Hát aztán miért nem? — Mert ez a gőzös nem pontos, már pedig én kilenc órára tanúnak vagyok hiva a törvénybe. — Mink is oda megyünk. — Majd le is késnek, — felelte a sánta koldus és gyalog neki vágott az útnak. Érdekes a dologban, hogy a tárgyalás megnyitásakor, mikor a tanukat szólítják, csak a sánta koldus jelentkezett. — Hát a többi hol van? — kérdi tőle az elnök. Azt már csak a mennybéli, jóságos Úristen tudhassa, mert azok gőzösön jönnek. — Hát, maga nem azon jött? — Nem bizony, uram. Tudom én a rendet, hát én nem is ültem gőzösre, mint ük, hanem gyalog jöttem! Itt is vagyok pantumosan, de hogy ük hun vannak, azt csak a jó isten tudja. (Elakadt a motor.) Ez nem tréfa ám, hanem valójában megesett, mint ahogy megesett az alábbi mulatságos eset is ugyanezen a vicinálison. A nyírbátori vasút a minap a Tamási-puszta és Hajdúnánás közt a nyílt pályán megállt. A vészfüttyöktől megrémült közönség ijedtem ugrott ki a kocsikból, hogy lássa, mi történt. Nem történt egyéb, mint az, hogy a vicinális mozdonyával szemben állott Ludán Sándor fiatal bikája és a vészfüttyökre olyan rémes bödüléssel válaszolt, hogy a mozdonyvezető ijedtében megállította a vonatot s mikor a harcias bika futva-bőgve neki akart menni a kávédarálónak, ijedten elrukkolt mindaddig, mig a szilaj bikát el nem kergették a pályatestről. A harcias bika gazdáját a vonat tiltott megállítása miatt följelentette a vicinális igazgatósága. (A hajdúböszörményi gyilkosság.) Hajdúböszörményből jelentik, hogy az Angyal-féle gyilkosságban újabb adatok merültek fel és ez ügyben Ressler Ernő debreceni törvényszéki vizsgálóbíró kedden Hajdúböszörményben újabb tanukat hallgatott ki. Az Angyal család tagjai a szanatóriumból gyógyultan mind hazaérkeztek.