Pesti Hírlap, 1912. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1912-02-11 / 36. szám

alkalmi vonatkozásaiktól eltekintve, csak annyit mondhatunk, hogy roppant üres, értéktelen német jambusok. A magyarok első jótevője: Szent lstván király. Jótéteménye pedig az, hogy honának törvényeket alkotott. De mi köze a pesti szinháznak Athén romjaihoz! Ezt meg kell magyarázni. Zeus megbocsátja Minervának, hogy annak idején meg nem mentette Sokratent és megengedi neki, hogy Merkúr kíséretében leszálljon a földre. Minerva elkeseredetten nézi a leomlott Alixopolist és Parthenout a ii kedves Athenae-jében, amelybe® törökök granuálnak. (Egy török katonai firjárat vonul ét »színen «janicsár“-zene mellett.) Praniwamo kezdődik, egyre erősbödik a zene, majd ismét elhalkul és teljes pianissimóban vész el, az firpárat könndedjét, felvonulását és eltávozását fel- Istessv«. Ki issmerné ezt az édes, bájos muzsikát, Enthoven «Marcitalia Turca“-ját.) Merkur azonban vigasztalja Minervát. Ha elüldözték is a múzsákat Görögországból, élnek azok fent, éjszakán. Merkur: «Sie schmücken nun Germaniens Wälder, «Die Rebenhöge] von Pannonien. Minerva: „Die Musen unter Germanien« Wilden? „Die Musen an der Donau Strand! Igen É* zarándok ruhában vezeti Minervát egy szabad térre. Pest közelében ahol egy aggastyánnal találkoznak. Ezt kikérdezik, hogy hol vannak. «Bei einem Volk, in dem die alte Treue „Für «einen König nie erstarb.“ ünnepit« zene. Géniusok egy virágokkal ékesített kocsit húznak, melyen Thalia szobra látható. Ez előtt párosával elvonulnak: Thecla és Wallenstein. Wittelsbach Ottó, Calotti Emilia, Tell Vilmos, az Orleansi szűz, Egmont, Stuart Mária, Coriolan, Iphigenia, Regulus ds Octávia és komoly arccal a színtér hátsó részében látható templomba lépnek. Mindezt megmagyarázza Merkur Minervának. „Vergiss dein Griechenland, es ist gewesen — „Da* Alto schwand — das Neue begann —** Most egy görög pap könyörög Zeushoz, hogy Thalia és Melpomene oltárai közé még egyet emelhessen. „der sein Bildnis* trägt.“ (Menydörgés. Egy oltár emelkedik ki a pódiumból, rajta 1. Ferenc mellszobra és egy felirat: „Unserm Vater.“ Az egész templom transparent lesz, mindenki letérdel. Minerva felveszi az igazi alakját és a szobrot megkoszorúzza „mit dem Olivenkranze.") Végül egy kórus: „Heil unserm Könige, heil! Vernimmt uns Gotti „Dankend «ohwären wir aufs neue „Alte tingerische Treue „Bis in den Tod!“ íme a szöveg, melyen nem túl sók a tartalom, annál több a loyalitás Hozzá Beethoven hatalmas zenéje, gyönyörű kórusai. A hatás kimaradhatatlan volt. A színház szorongásig megtelt, a lelkesedés óriási volt Az előadást február 10. és 1- ikén megismételték. (Félreértés kikerülése végett meg kell jegyeznünk, hogy I. Ferenc február 12-én született ugyan, de február 9-ike vasárnap lévén, anticipálták az ünnepélyt !) Maga Beethoven nem volt jelen az ünnepélyen. (Már telejesen süket volt akkori) De nem érdektelen, hogy a határtalanul jószivű Beethoven a grata szegényeit javára rendezendő hangverseny céljára már előleges«, részletekben megküldött« az „István király" partitúráját Varenna grazi kamarai ügyésznek s később az ottani Orsolya szüzek javára leendő előadás végett az►Athén romjait" is. A német színház 1848-ban teljesen leégett. Még az emléke is alig maradt fenn. De a német múzna viasza-viarna kivánkozik közénk, ahol úgy látszik, nagyon barátságosan köszöntötték őket: „Die Eebenhügel von Pannonien !“ Talán tulbarátságosan. Ha a szegény magyar múzsa is ilyen szivés fogadtatásra találna «in Germanien« Wälder . • Dr Gábor Gyula. 1 41 68__________ Pesti Hírlap 1912. február 11„ vas&rpax). Egy 871íze««toTv»ősi orvod könyvről. A magyar tudományosság múltja még a komoly, hivatásos búvárkodók előtt is meglehetősen ismeretlen, a nagyközönség pedig jórészt azt hiszi, hogy a magyar tudományosságnak nincsen is múltja, amaz egyszerű oknál fogva, mert hiszen senki sem emlékszik hajdan élt jelentős magyar tudósok nevére. Egy Bolyai, egy Brassai Sámuel alakja emelkedik csak ki meszszire néző világítótorony módjára a ködös múltból s azután Semmelweisz Ignácig, a világhírű magyar orvosig, mintha megszakadna a magyar tudósok nevének láncolata. Pedig ez mérhetetlen nagy és a magyar kultúrára nézve fölöttébb bántó tévedés. Az valószínű, hogy földrajzi és faji elszigeteltségünk következtében sohasem volt a magyar tudományosság egy színvonalon a nagy és gazdag nyugati nemzetek tudományos életével, de viszont, ha kevesen voltak is, mégsem hiányzottak nálunk sem a nagyszabású tudós elmék, csak épen mi nem tudunk róluk. Gazdag, de kiaknázatlan bánya a mi számunkra a saját múltúnk és igazán bántó, hogy oly kelletlenül és oly kevesen ereszkednek alá közülünk ezekbe a kincses aknákba. Régi családjom között keresgéltem a minap , akkor akadt a kezembe egy közel százesztendős magyar orvosi könyv, amely az okosságával, a fölényességével, csodás megsejtéseivel elkápráztatja a Koch, Pasteur, Mecsnikov, Röntgen, Curie és Ehrlich hihetetlen eredményeivel ismerős embereket is. A könyv első, megsárgult lapján fakó, de karakteres betűk jelentik, hogy 1840-ben vette meg az egykor való tulajdonosa kógya-vegyén. A címlap egyébként a maga egészében a következőképen fest: Diaetetika vagy Az Egésséget fenntartó és a Betegségtől tartóztató Rendszabások. Irta és kiadta Zsoldos János Orvos Doktor, több Tudós Társaságoknak Tagja, Tekintetes Nemes Veszprém Vármegye Első Rendes orvosa, és Táblabirája. Győrben, özvegy Streibig Józsefné Betűivel 1814. Azzal a hittel kezdettem forgatni az egyébiránt igen szép metszésű betűkkel tisztán, sőt kitünően nyomtatott, tizenöt év terjedelmű könyvet, hogy abban sok-sok jámbor naivságot, nem kevés babonát, több tudálékosságot, semmint tudást lesz alkalmam fölfedezni. Azonban csalódás ért Fölöttébb nagy, következésképen fölöttébb kellemes csalódás. Zsoldos János egykor való Orvos Doktor Úr könyvében nincs egy mondás, amely szabatos, okos és az olvasójára nézve rendkívül hasznos ne volna. Csodabogár nincs egy sem ebben a könyvben, de meggondolva annak a kornak az orvostudomány szempontjából való kultúrfokát — igenis van benne sok gyönyörű, szinte káprázatosan bölcs rész, amely úgy hat, mint a legmodernebb gyógyító tudomány megannyi friss és világszerte tapssal fogadott megállapítása, átírva régies ortográfiával. Fölösleges volna kutatni, hogy a tizennyolcadik század végén és a tizenkilencedik század elején virágzott univerzális gyógyító tudásnak és orvosi ismereteknek magyar kompendiuma, itthon való tolmácsolója-e csupán ez a könyv, vagy pedig tősgyökeres magyar munka-e, mert hiszen épen az orvostudományok terén szorosan elhatárolt nemzeti fejlődésről és eredményekről beszélni sem lehet. A gyógyítás terén már az is nagyértékű és jelentős dolog, ha valaki felfogni és értékelni tud egy-egy új orvosi fölfedezést, régi babonákkal homlokegyenest ellenkező újítást, értékelni tudja pedig akkor, amikor még az általános fölfogás, sőt az orvosok nagyobb , része is az új fölfedezés ellen foglal állást. Amint erre épen magyar földön akadt klasszikus példa Semmelweiss Ignác esetében, akit világra szóló fölfedezése miatt addig üldöztek és neveztek őrültnek, amíg az elméje valóban elborult. Most, amikor az újságok nap-nap után egyegy nagy külföldi orvosnak a sikerét vésik bele a köztudatba, hadd essék néhány szó ennek a magyar pionírnak a becses és becsületes művéről is. Íme, mit mond a könyvhöz írt Élőbeszéd a profilaxisról, a gyógyítás terén manapság mind nagyobb szerepre vergődő eljárásról, amely nem a betegség gyógyításával, hanem a betegség megelőzésével akar harcolni az ember szervezete érdekében. Mondja tehát Zsoldos János a következőket: — Valamint étaljába nehéz meghatározni, mellyik legyen nagyobb szerentse, a’ veszedelmet elkerülni é, vagy pedig a’ veszedelemből kimenekedni, úgy az Életre nézve is nem könnyű megítélni, hogy vagyon az egésségnek az Élet rendszabmai által való megtartása legyen-e nagyobb mesterség, vagy pedig megbomlásának Szerek által való orvoslása Asklepiades az elsőt állította, sőt minden Patikaszereket megvetvén, még a Nyavalyákat is tsupa magatartással kívánta helyre hozni. Véle nem tarthatok ugyan egészen, egy részről azért, mivel az elvesztett Jónak viszsza nyerése szinte olly megelégedésére s talán még forróbb érzéssel vagyon az Embernek, mint szintén a Jónak fogyatkozás nélkül való használása; más részről pedig azért, mivel a Testnek Mechanismusát megzavaró változást, vagy egy szóval a betegséget a tsupa rendtartással, a nyavalya okát kiirtó, következését helyrehozó, és a gyógyitó Természetet segítő orvosi szerek nélkül lehetetlen mindenkor megorvosolni; mindazonáltal, mivel a Magatartás az Egésségnek védelme, azért is azt minden, a ki élnia egésséges lenni akar, hogy megtanulja és megtartsa, fő kötelességének lennie állítom. A könyv során Zsoldos Jánosnak minden elgondolható apróságra kiterjed a figyelme, tömören, mellékes nézőpontok nélkül, régi szokásokkal, emberi hiúsággal nem törődve adja a jobbnál-jobb tanácsokat Példának okáért a ruházkodásról ezeket mondja egyebek között: — Illendő, hogy ruhákra csak annyit költsünk, amennyit több és nagyobb szükségeink hátra maradása nélkül meglesr az erszényünk. .. Belső érdem kell az embernek, nem pedig hátán hordozott, sokszor eladott kenyér árába került trégér. ... A szoros ruha minden embernek de különösen a gyengéknek ’s átallyába az Asszon Nemnek ártalmas. Nevezetesen a fűzött halcsontos vagy rugós vállak a keblet elrontják, májt és méhrekedést szereznek, gyomorgörzsöt, idétlen szülést, hibás magzatot vagy orvoshatatlan terméketlenséget okoznak és ki-ki idővel magának és másoknak is terhekre lévő siülödéssel gyászolja ostobától látott bujálkodását. A szoros öv, nadrágszijj. szoknyakötő bélbetegséggel, a szo*^ ros lábbeli tyúk-szemmel, a szoros nyakra valók* gutaütéssel fj^ejbét, . . . [Lőszerrel szöltött derekaiig, behúzott bőrványos, és lepedővel békéit fürtös török pokrótz legjobb ágybeliek. A könyv egyik leghatalmasabb fejezetét — természet szerint — az étkezés taglalásának szenteli Zsoldos János. Nemrég a Pesti Hírlap is megemlékezett egy amerikai orvos fölfedezéséről, amely szerint nem ok nélkül mondják, hogy az embernek csorog a nyála valamely kedves ételének a láttán: ez a nagy rdegkivánás, az amerikai orvos szerint, javára van az emésztésnek is. Nos tehát, erről a modern fölfedezésről épen száz évvel ezelőtt beszélt már a Tekintetes Vármegye Első Orvosa is: — Amit szeretünk és kívánunk, arra valamint nyálunk foly, úgy gyomornedvünk is buzog s lenyelettetvén is az, gyomrunk általa élesztetik. A bonnét a német jól szokta mondani: Gut gekaut, halb verdaut. ... A mit utálunk, attól iródzunk, gyomrunk azt meg nem főzi, főzetlen kiadja, vagy pedig betegséget okoz. Nálunk még a legszegényebb néposztály is csak alig-alig megbarátkozott a lóhús fogyasztásának a gondolatával. Zsoldos János már száz évvel ezelőtt így írt Diaetetikájának az élelmiszerekről szóló fejezetében: — A Lóhust sok Nemzetek jóízűen megeszik. Tiszta állat, tiszta eledellel él, de szijjas, kemény, taplós és kiváltképpen édes. A Tsikóhúst az Alföldön is megeszik a pásztorok és dicsérik. A víz higiéniáját igazán nem lehetne rövidebben és bölcsebben megszabni, mint tette Zsoldos János a következő sorokban: — Az állott viz frisebb lesz, ha felforralják, a nyálkás, áporodott víz pedig megjavul, ha homokon vagy szénporon által szivárogtatják. A pálinkáról, a legújabb kor rettenetes tömeggyilkosáról, ilyeténképen vélekedik: — A Pálinkával való visszaélés veszedelmesebb a borosságnál. Nagy izgatása által gyomorégést és tüzesedést sokszor szerez — melyet a tudatlanok, meggyül ludasnak tartanak — s a gyomor infikszereit ellankasztván, azt érezhetetlenné és nedvét fözhetetlenné teszi, a honnét az ollyan Ember éppen nem ehetik, hanem tsak Patkány- és eitérirtá DaeiUns „8ATW tertSzó ,ekgséget plántál az illető állatfaj között és teljesen lupusztilia. A magy. kir. állami bakterioógiai intézet véleménye szerint más állatra avaty emberre ártalmatlan. Prospentast ingyen küld t '# tiakterioió” , fav ttormm kápv-veltség Budapest, KuttenbiHoJCuU1* 0« ha On cipőt visel, próba ja v meg az eredeti ,,Express‘-cipőt. 5 forintért készítek mértékűt .Én bármeg kivitelben, 6 forintért férfi cipőt, melyért teljes garanciát nyújtok. Cipőim viselése után elmundó tyúkszem, fagyás, bütyk, lúdtalp, bőrreményedés. Bármilyen fájós, bibs lábra könnyű, kényelmes cipőt készítek E címet tessék ellenni, miortopid cipész, 2 „Express“cipők készítője Budapest. Szornnyutca 17. Csengery utca 76 &Lokház. Telefon 102—70. Vidéki rendfrifisnél használt cipőt kérünk, 1 22 t !