Pesti Hírlap, 1912. március (34. évfolyam, 65-78. szám)
1912-03-16 / 65. szám
1012. március 1I., szombat. Pesti Hírlap válságnak csak olyan megoldását tudjuk elképzelni, mely lassú és fokozatos átmenettel az ellenzéket úgy igyekszik kielégíteni, vagy megbékéltetni, hogy azért a meglévő kormánypárti többség se robbanjon szét. * Tisza és Láng a királynál. Bécs, márc. 15. Gróf Tisza István, aki ma reggel érkezett ide, délelőtt féltizenegy órakor jelent meg a királynál. Az audiencia ötnegyed óra hoszszat tartott. Gróf Tisza háromnegyed 12 órakor hagyta el a király dolgozószobáját és visszatért a Sacher-szállóba. Az újságíróknak kijelentette, hogy a kihallgatás lefolyásáról nem nyilatkozhatik. Gróf Tisza délután, 4 óra 50 perckor visszautazott Budapestre. A király gróf Tisza István kihallgatása után elfogyasztotta villásreggelijét s 12 órakor báró láng Lajost fogadta kihallgatáson. Láng Lajos kihallgatása a királynál 50 percig tartott. Báró Láng Lajos háromnegyed kettőkor Schönbrunnból a Bristol-szállodába tért viszsza és ott csak annyit mondott, hogy előterjesztését a király kegyes figyelemmel hallgatta meg. Báró Láng Lajos családi körben holnapig marad Pécsben. Sem Tisza, sem Láng nem nyilatkozott az audiencia lefolyásáról. Tiszától, amikor megkérdezték, hogy mi a nézete a politikai helyzetről, ezt felelte: — Én nem vagyok pesszimista. Ugyanerre a kérdésre báró Láng a következő választ adta: — Én mindig optimista voltam. * Návay a miniszterelnöknél. Návay Lajos, a képviselőház elnöke, pénteken délben rövid látogatást tett gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknél. * A szombati audienciák. Gróf Andrássy Gyula pénteken délután öt tízkor Bécsbe utazott, ahol szombaton kihallgatáson jelenik meg ő felsége előtt. Gróf Zichy Aladár, aki szintén a király elé járul, éjszaka utazott Bécsbe, míg Ezell Kálmán már csütörtök óta a császárvárosban időzik.• Bécsi helyzetkép, a válság megoldása tekintetében. A király meghallgatja a politikusok véleményét, anélkül, hogy bármely dologban is nézetét nyilvánítaná. Mindennek dacára már most is megállapítható, hogy a válság békés megoldása csakis a hatvanhetes többséggel lehetséges. Az a hír, amely szerint a Justh-párttal való megegyezés alapján, házfeloszlatás útján új többséget akarnának összehozni, a legcsekélyebb mértékben sem valószínű. Arról, hogy Kristóffyt bízná meg a király a kabinetalakítással, szó sem lehet, mert csakolyan férfiút bíz meg a kormány vezetésével, aki a munkapárt támogatására számíthat. Az új miniszterelnök feladata lesz, hogy a féderőreformot törvényerőre emeltesse; nem a provizóriumot, mert a korona nem a provizóriumot kívánja. Az országos határozat eddigi szövegében keresztülviheletien, de az új miniszterelnök bizonyos előzékenységre számíthat a korona részéről. A Lukács-kombináció ez idő szerint még nem aktuális A megoldás lehetőségei. Justh-pártban nem talál bizalmatlanságra, akikben azonban a konzervatív elemek is megbíznának. Ezzel a tervvel eddig Lukács László pénzügyminiszter személyét hozták kapcsolatba. Ha azonban ez a terv a konzervatívebb elemek aggodalmain hajótörést szenved, azért, mert állítólag arról volt szó, hogy az ilyen kabinet nem kizárólag a munkapárt tagjaiból alakíttatnék meg, úgy akadnak még mindig más politikusok, akik a Justh-párt aggodalmait el tudják oszlatni, így báró Láng Lajos, Návay Lajos, gróf Zichy János. De vannak raée a parlamenten kívül álló igen erősen számba jövő politikusok is, akik az ilyen megoldásra hivatva vonának, így elsősorban Wekerle Sándor. A Nem Freie Presse közli pénteki estilapjában: Gróf Khuen-Héderváry a jövő pénteken ismét Bécsbe jön, hogy részt vegyen a német császár tiszteletére rendezendő udvari ünnepélyeken. Nagyon valószínű, hogy a magyarországi kormányválság, amelynek kibontakozása mostanáig lassan húzódott, a jövő hét első felében megoldódik és a korona már abban a helyzetben lesz, hogy kinevezheti az új kabinetet. » Félhivattalan megvilágítás. A magyar kormány bécsi szócsöve a Politische Korrespondenz, a következőket írja a válságról: Annak az idegességnek a helyébe, amely a magyar pártokat a Khuen-Héderváry-kabinet lemondása következtében néhány napon át elfogta, a képviselőház elnapolása után a helyzet higgadtabb megítélése lépett. A kibontakozás akciója már csak azért sem hazódhatik túlságosan el, mert a közös költségvetési provizórium április végén lejár, tehát még áprilisban új provizóriumról kell gondoskodni, amire ügyvezető, lemondott kormány nem igen alkalmas. A nemzeti munkapárt egyes tagjain kívül az ellenzéki hatvanhetes pártok és csoportok vezetői is megjelennek a királynál kihallgatáson, a negyvennyolcas pártok vezetői ellenben ezúttal nem fognak meghívást kapni. Már ezek a külsőségek is arra mutatnak minden egyéb kombinációval szemben, hogy az alakítandó új kabinetet tiszta hatvanhetes kormánynak tervezik, tehát a válság megoldására is ezen az alapon törekednek. Az új kabinet elnökének feladata lesz, hogy esetleges tárgyalásokba bocsátkozzék a negyvennyolcas pártokkal a képviselőház munkaképességének helyreállítása érdekében. A béke szükségessének érzése, a az a vágy, hogy a parlament dolgozzék és a véderőreform sürgős elinétézése után a választási reform megteremtéséhez lehessen hozzáfogni, újabban ismét erösködött az egész országban. ’ * Bécs, májc. J6. A N. W. Tagbl. jelenti: Azoknak a politikusoknak a véleménye szerint, akiket eddig fogadott a király, az uralkodó még nem döntött rrr Biztosan el fog engedni, — mondottal! én. — Armes Weih! — monologizált tovább. Legfőbb ideje, hogy innen már elkerüljek. Utálom ezeket a hegyeket s ezt a csőcseléknépséget. — Türelem, türelem, biztattam, már úgy sem tart soká. Lóra szálltunk, hogy tovább vonuljunk. Rlg haladtunk száz lépést, egyszerre, közvetlen közelből, puskaropogás hallatszott s a golyók mellettünk süvítettek el. Az út mellett, jobbról, a hegy alján, gyümölcsös kertek húzódtak s ezeknek egyikéből lövöldözött ránk vagy tiz ember, akiket meg sem közelíthettünk, mert a kerteket magas fakerítés szegélyezte két oldalról. Annál hevesebb tüzeléssel viszonoztuk támadásukat, mely elől a hegyet borító sűrű erdőbe menekültek. A huszárok golyói négy embert terítettek le. A mieink sértetlenek maradtak. Üldözésről szó sem lehetett. Indulni akarunk épen, midőn Maxi, fel-, tüdően sápadt arccal s bizonytalan hangon szól hozzám: — Azt hiszem, megsebesültem. -n Hol? Írt kérdeni csudálkozva s kétkedve egyaránt. Itt Nem tudom, de úgy látszik, valami hajóm történt, Itt felelt. A következő pillanatban hatalmas vérsugár tör ki a száján s ha egy huszár melléje nem ugrik, lebukik a lóról. Leemeltük, az út mellett a fűre ülhettük s kinyitottuk az atilláját. Piros mellényt hordott alatta, melyet kigomboltunk. Majd az ingét vizsgáltuk meg, de azon sem leltünk semmi gyanúsat. Végre a testén, a jobb csípője fölött A Neue Freie Presse hosszabb közleményben foglalkozik azzal a két különböző iránynyal, amely a magyar politikai válság megoldásánál tekintetbe jöhet. Az egyik megoldás a póttartalékosok behívásának kérdésében keresendő és a nemzeti munkapárt nagy része ezt a megoldást látná a legszívesebben. A véderőreform kilátásai azonban még mindig teljesen bizonytalanok. Gróf Tisza István, gróf Andrássy Gyula és báró Láng Lajos mindazáltal bizonyosan síkra fog szállani e megoldás mellett, mely lehetővé tenné, hogy Khuen-Héderváry Károly hivatalában megmaradjon. Mértékadó politikai személyiségek azonban azt a nézetet vallják, hogy a politikai józanság megköveteli, hogy oly megoldás találtassák, mely a parlamentben is reniesett viszonyokat teremtene. Találni kell tehát oly megoldást, mely a Justh-pártot is kielégítené, anélkül azonban, hogy viszont a Kossuth-pártot az obstrukció fegyvereinek használatára kényszerítené. Hogy olyan választójogi kabinet jöjjön létre, amlynek a Justh-párt képzeli, nem valószínű, mert egy ilyen kabinetnek igen nagy ellenzékkel kellene számolnia, de viszont nincs kizárva, hogy az új kabinet a választói jog kérdésében olyan megoldást talál, amely a Justhpártot is kielégítené oly mértékben, hogy hajlandó volna az obstrukció fegyvereit letenni, anélkül azonban, hogy a képviselőház konzervatívabb elemeit az ellenzékbe hajtaná. Ennek a kabinetnek olyan férfiakból kellene lennie, akiknek felfogása a választójogi kérdésben a egy maroknyira, gombostűfej nagyságú, parányi nyilasra akadtunk, mely abszolúte nem vérzett, épen csak hogy a felületét borította egy kissé élénkebb szín. Ez lőseb legyen? — gondoltam és sehogy sem voltam tisztában, hogy mi történt. Közben a vérzés is elállt . Maxi, aki az egész idő alatt teljes öntudatával rendelkezett, mohón itta a vizet, melylyel kínáltuk. Láthatólag jót tett neki a hús ital. Kis idő múlva halk hangon kérdezte: —- Mi történt? -- Nincsen semmi komoly bajod, ar mondottam. — Bizonyosan súrolt egy golyó. Elgondolkozott s némi szünet után megjegyezte: — Az lehet. A térkép szerint előttünk jó darabra nem volt lakott hely, ahonnan taligát vagy szekeret requirálhattunk volna, hogy Maxit elszállítsuk. Ily körülmények között visszatértünk az ép elhagyott faluba, benyitottunk minden házba, míg végre, hosszas keresés után, az egyikben egy száraz füvel telt ládára akadtunk, mely bizonynyal fekhely gyanánt szolgált eddig is. Ide ágyaztunk Maxinak. Káplár Csigayt tiz emberrel visszaküldtem a faluba, ahol az élét töltöttük, hogy onnan a legrövidebb idő alatt, ha törik-szakad is, szekeret szerezzen, melyen Maxit bevihetjük Banjalukára. Meg voltam döbbenve nagyon, de szentül hittem, hogy Maxinak, ha mindjárt lövés érte is, nincsen komoly baja. A heves vérzés megszűnéséből is erre következtettem. Azonfelül a kinézése, közérzése nem olyan volt, mint egy súlyosan sebesülté. Idővel a beszéde .-----------------------------------------.---------------------------------r.------mehezére esett, fiúért is eltiltottam attól, hogy szóljon. A mellére hideg borogatást raktunk, ami láthatólag könnyített rajta. Nem tudom, mennyiért nem adtam volna, ha akad valami kuruzsló doktor a közelben, aki segít Maxin s egyben meg tudja mondani, hogy mi történt. Több mint három órai kínos várakozás után megérkezett káplár Csigar az embereivel. Egy förtelmes kis szekeret hozott magával, mely elé két apró macska volt fogva. Maga a szekér dúsan ki volt párnázva ágyneműkkel, miket a gondos káplár elismervény ellenében recsukált. Maxit föltettük a kocsira s úgy fektettük, hogy a rázást lehető kevéssé érezze s baj nélkül érhessen be Banjalukára, hova a saját szakaszának felével eszkortáltattam. Mikor elbúcsúztunk egymástól, egyszerre csak kérdi tőlem: — -Megvan a levél? — Milyen levél? *—-. kérdeztem. Inkább a szemével látszott mondani: — Hiszen tudod. —- Most jutott csak eszembe, s levelet gondolta, amit átadott arra az esetre, ha elesik. Nevető, víg arcot erőltettem magamra s elűzni iparkodván aggodalmait biztató s egyben gúnyolódó hangon nyugtattam meg. A kocsi már el is indult s én, néhány lépést mellette haladva, tréfásan bátorítottam: — Maxi, öreg fiú, ne légy kishitű, S mosolyogtam hozzá. Pedig, Isten tudja, inkább sírni szerettem volna. Diplomata, ____________________