Pesti Hírlap, 1912. március (34. évfolyam, 65-78. szám)
1912-03-17 / 66. szám
III 11 3912. március 17., vasárnap. _____Pesti Hírlap______ — (Az Országház, mint Caffé-Restauranti) A parlamenti palota a Dunapart legszebb ékessége: hatalmas, monumentális tömege, magasan égnek hegyeződő gótikus tornyaival és kupoláival messziről elárulja, hogy ennek a méltóságos, komoly épülettömbnek, amint merészen ivetl, kecses pilléreivel kikönyököl a Dunára, tekintélye, hivatása és jelentősége van a többi közönséges ház között. Így is van jól, ha már odabenn olyan kevéssé sikerült megóvni a parlament tekintélyét, legalább kívülről reprezentálja méltóképen az ezredéves alkotmányt és a nemzeti szuverenitást ez a palota. Most azonban valami furcsaság készül. A megbámult komor falak tövében az árkádok alatt az Országház Duna felőli oldalán van egy terrasz. Arról van szó, hogy erre a terraszra kávéházi asztalokat raknak ki, amelyeken egész nap „pik. kap.“-ok és „világos, szűrve habbal“ áll az emberiség rendelkezésére. Is arról van szó, hogy estére kerve ragyogó villanyfénynyel világítják ki az oszlopok közét és ott a bolthajtások alján s művészi quartett, édes-bús cigánymuzsika hangjai mellett nagykalapos, bukjelszoknyás hölgyek és fehér flanellruhás urak fogják estéről-estére elkölteni a vacsorájukat. A nyári idény alatt természetesen. Ez a belül parlament, kívül kávéház nappal Országház, éjszaka Caffé-Restaurant valóságos balkáni idea s egy darab szomorú kultúrkép az, hogy hogyan jutottunk el illáig? A képviselőházban évek óta örökös panasz van a buffet ellen. Különösen obstrukciós napokon válik ez nagyon érezhetővé: a buffetben nincsen elég étel, ami van, az is rossz, de azért hamar elfogy, aki idejében jön, az komiszot kap, aki elkésett, annak komisz sem jut, aggódhatik a haza sorsán éhgyomorral tovább. Emellett a kiszolgálás is rossz, kevés pincér unottan végzi a vendégek ellátását. A vendéglős maga sem tagadta, hogy ezek a hibák és bajok megvannak, ha azzal védekezett, hogy a buffetben bizonytalanul ingadozó és átlagosan kevés a fogyasztás, forgalmasabb napok erősebb igényeinek csak úgy tudna megfelelni, ha szubvenciót kapna. Egy darabig szó volt erről a szubvencióról, de azután szerencsére elhallgattak vele: nem történt meg az a szégyen, hogy az ország pénzén javítsák meg a képviselő urak kosztját. Azután arról beszéltek, hogy a képviselő urak a saját napidíjaikból engednek levonni a vendéglősnek adandó szubvencióra. Ez az idea azonban még hamarabb startba került. Most lejárt az eddigi vendéglős szerződése, új pályázatot hirdettek a képviselőházi buffetre és nyilvános árlestés után a pályázók közül két egymással társult vendéglősnek adták a megbízást. A két vendéglős kötelezte magát arra, hogy illő kiszolgálást rendszeresít, elég fajta és elég mennyiségű ételt főzet, továbbá, hogy a képviselőknek, a ház tisztviselőinek és az újságíróknak egy korona ötven fillérért fogja számítani az ebéd kuvertjét. Mindezekért az áldozatokért kapja rekompenzációképen nem az épületben magában, de kinn az árkádok alatt a Caffé-Restaurantot. Budapestkávéházvárosban a kávéházi őrületnek ez a betetőződése: a külföldi utazó majd följegyezheti úti naplójába, hogy miután a fővárosban már nem volt elég sarokház a kávéházak számára, még a parlamentből is Caffé-Restaurantot csináltak. A képviselőház gazdasági bizottságát, úgy lehet, az a szempont vezette, hogy ha a magyar törvényhozás háza olyan rosszul vált be parlamentnek, talán jobban beválik majd mint kávéház. A magunk részéről azonban a jóízlés és a magyar törvényhozás reputációja érdekében bejelentjük a tiltakozásunkat, mert bár az ülésteremben már otthonos lett a lárma és a kurjongatná, a magyar parlament túlságos degradálásának érezzük azt, hogy most már enyhe nyári éjszakákon a törvényalkotás hajlékában hangzik majd föl cigánykiséret mellett a vidám lumpok nótázása: — Jaj de magas, jaj de magas ez a vendégfogadó! . . . — (A nagytapolcsányi bankbukás.) A nyitrai törvényszék fogházából szombaton bocsátották szabadlábra Felsenburg Henriket, a nagytapolcsányi szeszfinomító volt vezérigazgatóját15.000 korona kaució ellenében. Bátyját, Felsenburg Adolfot már korábban szabadlábra helyezték, miután 100.000 korona kauciót deponált. (Új rákszer.) A rákgyógyítás terén már annyi csalódás érte az emberiséget, hogy valóban indokolt, ha kétkedve fogadunk minden új rákellenes szerről forgalomba kerülő hírt. A közelmúltban mi is megemlékeztünk arról, hogy Westermann német orvostanárnak sikerült szelén- és eozin-vegyületből olyan szert előállítania, amely gyorsan és hatásosan befolyásolja a rákos képződéseket és a gummók is szétesnek, ha ezt a szert viszik be a szervezetbe. Ugyanilyen kedvező eredményt ért el egészen más után két német orvos is legújabban. Neuberg és Caspari olyan szert találtak föl, amely a rákos gummák belsejében lefolyó femnentum-képződést gyorsítja meg, s így éri el azt, hogy a gummát szétesnek. Észrevették ugyanis, hogy ha a summákban önmagától megindult a ferment-képződés, akkor szétesnek 6 A radikális gyógyulás is be szokott állani, ők tehát a ferment-képződést fokozzák mesterségesen, és pedig úgy, hogy súlyos fémeket, a. m. aranyat, ezüstöt, platinát, rezet és cinket úgynevezett kolloid alakjukban visznek be a szervezetbe s a hatás az eddigi kísérleteknél minden esetben meglepő volt. A gammák gyorsan szétestek , a vérkeringés is megindult ama hely felé, ahol az előbb még rákos képződmény volt. A szer jelentőségéről végleges véleményt még egyáltalán nem lehet mondani, mert hatását ezideig csupán egereken próbálták ki. Az állatkísérletektől az emberi testben képződött rák gyógyításáig még nagy út van hátra, de nincs kizárva, hogy az eredmények e téren is sikereket hoznak. A két orvos, Neuberg és Caspari, elsőrangú kapacitások e téren és megérdemlik, hogy bizalommal nézzünk munkásságuk elé. (A mentők napja eredménye.) A Budapesti önkéntes mentőegyesület a következő elszámolást teszi közzé: Legelsősorban is hálásan konstatáljuk, hogy a főváros közönségének hozzánk való szeretete és jóindulata folyton erősebb és erősebb lesz. Szépen bizonyítja ezen érzésünk valóságát ez évi szilveszteri gyűjtésünk eredménye, mely számban ugyan kevesebb a tavalyinál, de ha tekintetbe veszszük azt, hogy tavaly védőasszonyunk, Auguszta főhercegasszony is külön gyűjtött javunkra 42.000 koronát, mely összeg ez évi gyűjtésünknél természetesen nagyon hiányzik, akkor azt jelenthetjük, hogy az ez évi eredmény arányban áll a tavalyi gyűjtéssel. Pénztárunkhoz eddigéle (mert a gyűjtött összegek még egyre érkeznek) 88.407 korona folyt be. A beérkezett összeg legnagyobb részét ez évben is a házfelügyelők, a kávéházak, vendéglők jól az iskolás gyermekek gyűjtötték. Nagy hálával enyhitjük fel, hogy e tekintélyes összeg javarésze a főváros munkásságának és szegényebb polgárságának részivel adott filléreiből került ki. Elnökünk, gróf Karátsonyi Jenő v. k. t. t. gyűjtése szintén nagyobb összeget eredményezett. A legnagyobb adomány ez évben gróf Széchenyi Lászlótól, egyesületünk választmányi tagjától érkezett, ki 1000 koronával gyarapította a gyűjtést. Kiadásaink a gyűjtési akció körül a következők voltak: 18 ideiglenes belső és eljáró tisztviselőnek, valamint a szolga személyzetnek három és fél hóra járó illetményei: 14.901 korona 42 fillér. Szilveszter éjjelén fölmerült kiadások 838 korona 10 fillér. Nyomtatványokra kiadtunk 2939 korona 30 fillért. 20.000 drb persely 2869 korona 10 fillérbe került. Postai kiadásaink 1106 koronát tettek ki. Egyéb rendelések és kis kiadások öszszege 1838 korona 16 fillér volt. Kötszerdobozokért 2000 koronát fizettünk. Tehát összes kiadásaink 26.492 korona 36 fillérre rúgnak. Pontos zárszámadásainkat és összes pénztári könyveinket ellenőrzés és felülvizsgálás céljából a főváros polgármesteréhez terjesztettük fel. Minden érdeklődőnek a legnagyob készséggel engedünk betekintést könyveinkbe. — (Mozgókép Otthon.)VI., Teréz-komt 28.), mai premierejének műsora szenzációs. — (Gavallér sváb község.) A főváros közelében fekvő sváb községek egyikének igen jóravaló tanítója van, akiről azt is följegyzik, hogy a gondjaira bízott gyermekeket fél esztendő alatt tanította meg a magyar szóra. A lakosság ily körülmények között nagy jóindulattal viselkedett a tanítóval szemben és azzal a gondolattal kezdett foglalkozni, hogy hálájának mily módon adjon kifejezést. Miután pedig megtudta, hogy az érdemes tanférfiúnak adósságai vannak és hogy ennek folytán a végrehajtók elég sűrű időközben teszik nála tiszteletüket, hát arra határozta el magát,, hogy tanítójának adósságát kifizeti, ami azután meg is történt. Persze, mondani sem kell, hogy a tanító adóssága nem rúgott százezrekre, mert hiszen annak összege csakis 500 koronát tett ki. Bármily kicsi legyen is azonban az összeg, a község azért mégis egyetlen e tekintetben a maga nemében, mert hiszen sem olyan falu, sem olyan város nincs több, amely abban lelné örömét, hogy tanítója anyagi ügyeit gavallérosan rendezze. (Macoch páter szökése.) Censtaehuuból Lembergbe'érkezett jelentések szerint megcáfolják a Damaz Macocc páter szökéséről szóló hírt és azt, hogy szökését a szerzetesek köréből támogatták. A censtochiui kolostor főnöke azt a cellát, amelyben Macoeh unokafivérét megölte, befalaztatta. A prior megbízásából legközelebb a szerzet egyik tagja Rómába utazik, hogy a pápának a jviriksz a törvényszéki tárgyalás lefolyásáról jelet tett legyen. Az orosz hatóságok nemrég a censtockaui kolostorban szigorú vizsgálatot tartottak. Egy papi rendeletet kerestek, mely Vacochot az orosz hatóságok megkerülésével, kiátkozza és két bűntársát a rendből kizárja. Az orosz kormány kényszeríteni akarja a Pálos-rendet arra, hogy többé újoncokat ne vehessen fel és igy a rendet kihalassa. (Egy híres ügyvéd életéből.) Az olasz „Óra“ cimű lap jóízű anekdotákat közöl most G. B. Zappoli ügyvéd életéből, áld egyike volt hazája legkitűnőbb jogászainak. Egy alkalommal Zappoli így magyarázta meg, hogy voltaképen mi is a szakáll? „Esküdt uraim, a szakáll nem egyéb, mint fiziognómiai hazugság. Nem mond semmit, hanem megmásítja az arcot és elrejti az igazságot.“ A jogtudományról nem a leghízelgőbben nyilatkozott. Egy replikájában így vágott vissza az államügyésznek: A jogtudomány némelyeknek csak eszközül szolgál arra, hogy az igazságnak ép az ellenkezőjét bizonyítsák be.“ Egy alkalommal is szólásra emelkedett, hogy az ügyész vádbeszédére reflektáljon. Mindenki feszült figyelemmel lesi ajkairól a szót, de biz a máskor ékesszólásu ügyvéd néma marad. Csak az arca árulta el, hogy valami érzés dúl belsejében. Egyszer csak szivettépő sirásra fakad. Sirt, sirt keservesen egy jó darab ideig s azután lassanlassan csendesülni kezdett. Ekkor végre megszólalt, de a sírástól el-elcsukló hangon: „Igenis, tisztelt esküdt uraim, sírok, sírnom kell, mert . . . mert nem találok szavakat az ártatlanság védelmére ...“ A dologban nem az a mulattató, hogy a bűnöst csakugyan fölmentették, hanem az, hogy az esküdtek is egyenként húzták elő zsebkendőiket és szántották könyeiket; sirtak, sirtak keservesen, de egyik sem tudta, hogy miért . . . (A nemek öröklékenysége.) A bécsi Urániában legutóbb előadást tartott erről a témáról Goldschmiedt professzor. Az előadás, melyet nagy és előkelő közönség hallgatott végig, nagyjából Mendel szerzetes híres törvényein, az ú. n. mendelizmuson alapult. A tudós szerzetes ugyanis kísérleti után rájött arra, hogy vörös és fehér virág keresztezéséből rózsaszínű keverékfajta keletkezik Ha most a rózsaszínű virágot ugyancsak rózsaszínűvel párosítjuk, akkor az a sajátságos dolog történik, hogy a virágok egy része vörös lesz, másik része pedig fehér, vagyis az összülői tulajdonságok újra előbukkannak, a keverékfajták keverése után. Goldschmied professzor a mendelizmus sajátosságának igyekezett okát adni erre vonatkozó növénytani és állattani kísérletei alapján. A párzási lehetőségeket így foglalta össze: Vörös-vörössel, vöröset ad, vörös-fehérrel rózsaszínűt, fehéret vörössel párosítva, rózsaszínű utódokat nyemszik, fehéret fehérrel, fehéret kapunk. A bastardokat ugyanigy vissza is lehet keverni s ekkor felében az ősök színeit mutatják ez utódok. Ezt a szabályosságot azonban a nőiesség és férfiasság tényezői korlátozzák, amely tulajdonságok elrejtve minden állatban 6s növényben benne lappanganak. Érdekes állatkísérletekkel bizonyitotta, hogy bizonyos beavatkozásokkal tetszés szerint tudott hímből nőstényt és megfordítva teremteni. Illetőleg hímszerű és nőszerű tulajdonságokat tudott előhívni egyyes állatokon és növényeken. Erre nézve rákokon és fácánokon tett kísérleteket. Azt is megállapította, hogy az átváltozások után az ösztönük is megváltoztak: nőiből férfiassá és viszont. Végül azt ajánlotta, hogy az emberi házasodásoknál is figyeljenek bizonyos tulajdonságokra és ott is vegyék figyelembe az öröklékenység szabályait. Az előadást tetszéssel fogadták. — (Halál a kimaradási engedély miatt.) Berger Mihály, a miskolci hatvanötödik gyalogezred közlegénye, szolgálati fegyverével mellbe lőtte magát s azonnal meghalt. Valami csekélységért századosa miatta az egész századot azzal büntette meg, hogy egy hónapig senkinek sem adott kimaradási engedélyt. A legénység emiatt szidalmazta, káplárja dolgoztatta és kínozta. Berger Mihály nem tudta elviselni a bántalmakat s a halálban keresett menekülést. Az eset, melyet eleinte titkoltak katonáék, ionos felháborodást keltett városszerte. A szerencsétlen katonát vasárnap temetik el katonai pompával.— (Vonatösszeütközés.) Egy varsói távirat szerint a Visztula-vasúton szombaton reggel két tehervonat hamis váltóállítás következtében összeütközött. Oly erővel történt az összeütközés, hogy öt kocsi teljesen összetörött. Az egyik vonatvezető még a helyszínen meghalt, öt ember pedig súlyosan megsérült-