Pesti Hírlap, 1912. március (34. évfolyam, 65-78. szám)

1912-03-17 / 66. szám

III 11 3912. március 17., vasárnap. _____Pesti Hírlap______ — (Az Országház, mint Caffé-Restauranti) A parlamenti palota a Dunapart legszebb ékes­sége: hatalmas, monumentális tömege, magasan égnek hegyeződő gótikus tornyaival és kupoláival messziről elárulja, hogy ennek a méltóságos, ko­moly épülettömbnek, amint merészen ivetl, kecses pilléreivel kikönyököl a Dunára, tekintélye, hiva­tása és jelentősége van a többi közönséges ház kö­zött. Így is van jól, ha már odabenn olyan kevéssé sikerült megóvni a parlament tekintélyét, legalább kívülről reprezentálja méltóképen az ezredéves al­kotmányt és a nemzeti szuverenitást ez a palota. Most azonban valami furcsaság készül. A meg­bámult komor falak tövében az árkádok alatt az Országház Duna felőli oldalán van egy terrasz. Arról van szó, hogy erre a terraszra kávéházi asz­talokat raknak ki, amelyeken egész nap „pik. kap.“-ok és „világos, szűrve habbal“ áll az embe­riség rendelkezésére. I­s arról van szó, hogy estére kerve ragyogó villanyfénynyel világítják ki az oszlopok közét és ott a bolthajtások alján s mű­vészi quartett, édes-bús cigánymuzsika hangjai mellett nagykalapos, bukjelszoknyás hölgyek és fehér flanellruhás urak fogják estéről-estére el­költeni a vacsorájukat. A nyári idény alatt termé­szetesen. Ez a belül parlament, kívül kávéház nap­pal Országh­áz, éjszaka Caffé-Restaurant valóságos balkáni idea s egy darab szomorú kultúrkép az, hogy hogyan jutottunk el illáig? A képviselőház­ban évek óta örökös panasz van a buffet ellen. Kü­lönösen obstrukciós napokon válik ez nagyon érez­hetővé: a buffetben nincsen elég étel, ami van, az is rossz, de azért hamar el­fogy, aki idejében jön, az komiszot kap, aki elkésett, annak komisz sem jut, aggódhatik a haza sorsán éhgyomorral tovább. Emellett a ki­szolgálás is rossz, kevés pincér unottan végzi a vendégek ellátását. A vendéglős maga sem tagadta, hogy ezek a hibák és bajok megvannak, ha azzal védekezett, hogy a buffetben bizonytalanul inga­dozó és átlagosan kevés a fogyasztás, forgalma­sabb napok erősebb igényeinek csak úgy tudna megfelelni, ha szubvenciót kapna. Egy darabig szó volt erről a szubvencióról, de azután szeren­csére elhallgattak vele: nem történt meg az a szé­gyen, hogy az ország pénzén javítsák meg a kép­viselő urak kosztját. Azután arról beszéltek, hogy a képviselő urak a saját napidíjaikból engednek levonni a vendéglősnek adandó szubvencióra. Ez az idea azonban még hamarabb startba került. Most lejárt az eddigi vendéglős szerződése, új pá­lyázatot hirdettek a képviselőházi buffetre és nyilvános árlestés után a pályázók közül két egy­mással társult vendéglősnek adták a megbízást. A két vendéglős kötelezte magát arra, hogy illő ki­szolgálást rendszeresít, elég fajta és elég mennyi­ségű ételt főzet, továbbá, hogy a képviselőknek, a ház tisztviselőinek és az újságíróknak egy korona ötven fillérért fogja számítani az ebéd kuvertjét. Mindezekért az áldozatokért kapja rekompenzá­­cióképen nem az épületben magában, de kinn az árkádok alatt a Caffé-Restaurantot. Budapest­­kávéházvárosban a kávéházi őrületnek­ ez a bete­­tőződése: a külföldi utazó majd följegyezheti úti naplójába, hogy miután a fővárosban már nem volt elég sarokház a kávéházak számára, még a parlamentből is Caffé-Restaurantot csináltak. A képviselőház gazdasági bizottságát, úgy lehet, az a szempont vezette, hogy ha a magyar törvényhozás háza olyan rosszul vált be parlamentnek, talán jobban beválik majd mint kávéház. A magunk ré­széről azonban a jóízlés és a magyar törvényhozás reputációja érdekében bejelentjük a tiltakozásun­kat, mert bár az ülésteremben már otthonos lett a lárma és a kurjongatná, a magyar parlament túl­ságos degradálásának érezzük azt, hogy most már enyhe nyári éjszakákon a törvényalkotás hajléká­ban hangzik majd föl cigánykiséret mellett a vi­dám lumpok nótázása: — Jaj de magas, jaj de magas ez a vendég­­fogadó! . . . — (A nagytapolcsányi bankbukás.) A nyit­rai törvényszék fogházából szombaton bocsátották szabadlábra Felsenburg Henriket, a nagytapolcsá­­nyi szeszfinomító volt vezérigazgatóját­­15.000 ko­rona kaució ellenében. Bátyját, Felsenburg Adolfot már korábban szabadlábra helyezték, miután 100.000 korona kauciót deponált.­­ (Új rák­szer.) A rákgyógyítás terén már annyi csalódás érte az emberiséget, hogy valóban indokolt, ha kétkedve fogadunk minden új rákelle­nes szerről forgalomba kerülő hírt. A közelmúlt­ban mi is megemlékeztünk arról, hogy Westermann német orvostanárnak sikerült szelén- és eozin-ve­­gy­ül­etből olyan szert előállítania, amely gyorsan és hatásosan befolyásolja a rákos képződéseket és a gummók is szétesnek, ha ezt a szert viszik be a szervezetbe. Ugyanilyen kedvező eredményt ért el egészen más után két német orvos is legújabban. Neuberg és Caspari olyan szert találtak föl, amely a rákos­ gummák belsejében lefolyó femnen­tum-kép­ződést gyorsítja meg, s így éri el azt, hogy a gum­­mát szétesnek. Észrevették ugyanis, hogy ha a summákban önmagától megindult a ferment-kép­­ződés, akkor szétesnek 6 A radikális gyógyulás is be szokott állani, ők tehát a ferment-képződést fokoz­zák mesterségesen, és pedig úgy, hogy súlyos féme­ket, a. m. aranyat, ezüstöt, platinát, rezet és cinket úgynevezett kolloid alakjukban visznek be a szer­vezetbe s a hatás az eddigi kísérleteknél minden esetben meglepő volt. A gammák gyorsan szétes­tek , a vérkeringés is megindult ama hely felé, ahol az előbb még rákos képződmény volt. A szer jelentőségéről végleges véleményt még egyáltalán nem lehet mondani, mert hatását ezideig csupán egereken próbálták ki. Az állatkísérletektől az em­beri testben képződött rák gyógyításáig még nagy út van hátra, de nincs kizárva, hogy az eredmények e téren is sikereket hoznak. A két orvos, Neuberg és Caspari, elsőrangú kapacitások e téren és meg­érdemlik, hogy bizalommal nézzünk munkássá­guk elé.­­ (A mentők napja eredménye.) A Buda­pesti önkéntes mentőegyesület a következő elszá­molást teszi közzé: Legelső­sorban is hálásan kon­statáljuk, hogy a főváros közönségének hozzánk való szeretete és jóindulata folyton erősebb és erő­sebb lesz. Szépen bizonyítja ezen érzésünk valósá­gát ez évi szilveszteri gyűjtésünk eredménye, mely számban ugyan kevesebb a tavalyinál, de ha tekin­tetbe veszszük azt, hogy tavaly védőasszonyunk, Auguszta főhercegasszony is külön gyűjtött­ ja­vunkra 42.000 koronát, mely összeg ez évi gyűj­tésünknél természetesen nagyon hiányzik, akkor azt jelenthetjük, hogy az ez évi eredmény arányban áll a tavalyi gyűjtéssel. Pénztárunkhoz eddigéle (mert a gyűjtött összegek még egyre érkeznek) 88.407 korona folyt be. A beérkezett összeg legna­gyobb részét ez évben is a házfelügyelők, a kávé­házak, vendéglők jól az iskolás gyermekek gyűjtöt­ték. Nagy hálával enyhitjük fel, hogy e tekintélyes összeg javarésze a főváros munkásságának és sze­gényebb polgárságának részivel adott filléreiből került ki. Elnökünk, gróf Karátsonyi Jenő v. k. t. t. gyűjtése szintén nagyobb összeget eredménye­zett. A legnagyobb adomány ez évben gróf Szé­chenyi Lászlótól, egyesületünk választmányi tagjá­tól érkezett, ki 1000 koronával gyarapította a gyűjtést. Kiadásaink a gyűjtési akció körül a kö­vetkezők voltak: 18 ideiglenes belső és eljáró tiszt­viselőnek, valamint a szolga személyzetnek három és fél hóra járó illetményei: 14.901 korona 42 fil­lér. Szilveszter éjjelén fölmerült kiadások 838 ko­rona 10 fillér. Nyomtatványokra kiadtunk 2939 korona 30 fillért. 20.000 drb persely 2869 korona 10 fillérbe került. Postai kiadásaink 1106 koronát tettek ki. Egyéb rendelések és kis kiadások ösz­­szege 1838 korona 16 fillér volt. Kötszerdobozokért 2000 koronát fizettünk. Tehát összes kiadásaink 26.492 korona 36 fillérre rúgnak. Pontos zárszám­adásainkat és összes pénztári könyveinket ellenőr­zés és felülvizsgálás céljából a főváros polgármes­teréhez terjesztettük fel. Minden érdeklődőnek a legnagyob készséggel engedünk betekintést köny­veinkbe. — (Mozgókép Otthon.)­­VI., Teréz-komt 28.), mai premierejének műsora szenzációs. — (Gavallér sváb község.) A főváros közelé­ben fekvő sváb községek egyikének igen jóravaló tanítója van, akiről azt is följegyzik, hogy a gond­jaira bízott gyermekeket fél esztendő alatt taní­totta meg a magyar szóra. A lakosság ily körülmé­nyek között nagy jóindulattal viselkedett a taní­tóval szemben és azzal a gondolattal kezdett fog­lalkozni, hogy hálájának mily módon adjon kife­jezést. Miután pedig megtudta, hogy az érdemes tanférfiúnak adósságai vannak és hogy ennek folytán a végrehajtók elég sűrű időközben teszik nála tiszteletüket, hát arra határozta el magát,, hogy tanítójának adósságát kifizeti, ami azután meg is történt. Persze, mondani sem kell, hogy a tanító adóssága nem rúgott százezrekre, mert hi­szen annak összege csakis 500 koronát tett ki. Bármily kicsi legyen is azonban az összeg, a köz­ség azért mégis egyetlen e tekintetben a maga ne­mében, mert hiszen sem olyan falu, sem olyan vá­ros nincs több, amely abban lelné örömét, hogy tanítója anyagi ügyeit gavallérosan rendezze.­­ (Macoch páter szökése.) Censtaehuuból Lembergbe­'érkezett jelentések szerint megcáfolják a Damaz Macocc páter szökéséről szóló hírt és azt, hogy szökését a szerzetesek köréből támogatták. A censtochiui kolostor főnöke azt a cellát, amely­ben Macoeh unokafivérét megölte, befalaztatta. A prior megbízásából legközelebb a szerzet egyik tag­ja Rómába utazik, hogy a pápának a jviriksz a törvényszéki tárgyalás lefolyásáról jelet­ tett le­­gyen. Az orosz hatóságok nemrég a censtockaui ko­lostorban szigorú vizsgálatot tartottak. Egy pap­i rendeletet kerestek, mely Vacochot az orosz ha­tóságok megkerülésével, kiátkozza és két bűntársát a rendből kizárja. Az orosz kormány kényszeríteni akarja a Pálos-rendet arra, hogy többé újoncokat ne vehessen fel és igy a rendet kihalassa.­­ (Egy híres ügyvéd életéből.) Az olasz „Óra“ cim­ű lap jóízű anekdotákat közöl most G. B. Zappoli ügyvéd életéből, áld egyike volt hazája leg­kitűnőbb jogászainak. Egy alkalommal Zappoli így magyarázta meg, hogy voltaképen mi is a szakáll? „Esküdt uraim, a szakáll nem egyéb, mint fiziognó­­miai hazugság. Nem mond semmit, hanem meg­másítja az arcot és elrejti az igazságot.“ A jog­tudományról nem a leghízelgőbben nyilatkozott. Egy replikájában így vágott vissza az államügyész­nek: A jogtudomány némelyeknek csak eszközül szolgál arra, hogy az igazságnak ép az ellenkezőjét bizonyítsák be.“ Egy alkalommal is szólásra emel­kedett, hogy az ügyész vádbeszédére reflektáljon. Mindenki feszült figyelemmel lesi ajkairól a szót, de biz a máskor ékesszólásu ügyvéd néma marad. Csak az arca árulta el, hogy valami érzés dúl bel­sejében. Egyszer csak szivettépő sirásra fakad. Sirt, sirt keservesen egy jó darab ideig s azután lassan­­lassan csendesülni kezdett. Ekkor végre megszólalt, de a sírástól el-elcsukló hangon: „Igenis, tisztelt esküdt uraim, sírok, sírnom kell, mert . . . mert nem találok szavakat az ártatlanság védelmére ...“ A dologban nem az a mulattató, hogy a bűnöst csakugyan fölmentették, hanem az, hogy az esküd­tek is egyenként húzták elő zsebkendőiket és szán­tották könyeiket; sirtak, sirtak keservesen, de egyik sem tudta, hogy miért . . .­­ (A nemek öröklékenysége.) A bécsi Urá­niában legutóbb előadást tartott erről a témáról Goldschmiedt professzor. Az előadás, melyet nagy és előkelő közönség hallgatott végig, nagyjából Mendel szerzetes híres törvényein, az ú. n. mende­­lizmuson alapult. A tudós szerzetes ugyanis kísérleti után rá­jött arra, hogy vörös és fehér virág keresztezésé­ből rózsaszínű keverékfajta keletkezik Ha most a rózsaszínű virágot ugyancsak rózsaszínűvel páro­sítjuk, akkor az a sajátságos dolog történik, hogy a virágok egy része vörös lesz, másik része pedig fehér, vagyis az összü­lői tulajdonságok újra elő­bukkannak, a keverékfajták keverése után. Gold­schmied professzor a m­endelizmus­­ sajátosságá­nak igyekezett okát adni erre vonatkozó növény­tani és állattani kísérletei alapján. A párzási le­hetőségeket így foglalta össze: Vörös-vörössel, vö­röset ad, vörös-fehérrel rózsaszínűt, fehéret vö­rössel párosítva, rózsaszínű utódokat nyem­szik, fe­héret fehérrel, fehéret kapunk. A bastardokat ugyanigy vissza is lehet keverni s ekkor felében az ősök színeit mutatják ez utódok. Ezt a szabá­lyosságot azonban a nőiesség és férfiasság tényezői korlátozzák, amely tulajdonságok elrejtve minden állatban 6s növényben benne lappanganak. Érdekes állatkísérletekkel bizonyitotta, hogy bizonyos be­avatkozásokkal tetszés szerint tudott hímből nős­tényt és megfordítva teremteni. Illetőleg hímszerű és nőszerű tulajdonságokat tudott előhívni egyyes állatokon és növényeken. Erre nézve rákokon és fácánokon tett kísérleteket. Azt is megállapította, hogy az átváltozások után az ösztönük is megvál­toztak: nőiből férfiassá és viszont. Végül azt aján­lotta, hogy az emberi házasodásoknál is figyelje­nek bizonyos tulajdonságokra és ott is vegyék figyelembe az öröklékenység szabályait. Az elő­adást tetszéssel fogadták. — (Halál a kimaradási engedély miatt.) Berger Mihály, a miskolci hatvanötödik gyalog­ezred közlegénye, szolgálati fegyverével mellbe lőtte magát s azonnal meghalt. Valami csekély­ségért századosa miatta az egész századot azzal büntette meg, hogy egy hónapig senkinek sem adott kimaradási engedélyt. A legénység emiatt szidalmazta, káplárja dolgoztatta és kínozta. Berger Mihály nem tudta elviselni a bántalma­­kat s a halálban keresett menekülést. Az eset, melyet eleinte titkoltak katonáék, ionos felhábo­rodást keltett városszerte. A szerencsétlen ka­tonát vasárnap temetik el katonai pompával.­­— (Vonatösszeütközés.) Egy varsói távirat szerint a Visztula-vasúton szombaton reggel két tehervonat hamis váltóállítás következtében össze­ütközött. Oly erővel történt az összeütközés, hogy öt kocsi teljesen összetörött. Az egyik vonat­vezető még a helyszínen meghalt, öt ember pedig súlyosan megsérült-

Next