Pesti Hírlap, 1912. május (34. évfolyam, 104-129. szám)

1912-05-04 / 106. szám

1912. május 4., szombat. Pesti Hírlap az úgyszólván előlegezett bizalomra méltónak mu­tatkozni. (Élénk helyeslés.) A vita befejezése. Lovag Kozlovski behatóan fejtegeti a bal­káni államokhoz való viszonyt és megállapítja, hogy a monarchia önző célokat nem tart szem előtt. A trializmust illetőleg azt hiszi, hogy a mon­archia struktúrájának megváltoztatása kiszámítha­tatlan következményekkel járó merész kísérlet volna. Gingria delegátus gróf Pejacsevich fejtege­téseivel polemizál és állást foglal azon állítás el­len, hogy az osztrák delegáció nincs följogosítva arra, hogy a horvát ügyről beszéljen. Grabmayer Horvátországot illetőleg teljesen érti a délszláv képviselők izgalmát és nem lehet tőlük rossz néven venni, hogy e politikai szószék­ről is kifejezést adtak fájdalmuknak. Sajnálja, hogy a magyar delegációban oly rideg módon tet­ték meg az osztrák delegációnak azt a szemrehá­nyást, hogy Magyarországnak tisztán belügyébe avatkoznak. Hiszen az egész monarchiát mélyen érintő kérdésről van szó. Sajnálatos azonban más­részről, hogy e delegációban is forma tekintetében igen sokan hagyták el azt a határt, amelyet két elvárhatlanul egymással összekötött államban be kellene tartani. Grabmayer előadó tiltakozik a magyar dele­gáció előadójának azon megjegyzése ellen, mely szerint Magyarország történelmi értékű munkála­tokat végzett Bosznia érdekében és kifejti, hogy Bosznia és Hercegovina a monarchia tartományai, melyekre Magyarországnak nincs más joga, mint Ausztriának. A költségvetési provizóriumot erre elfogadják. A provizórium elfogadása után elfogadják Koritowski határozati javaslatát, majd az osztrák delegáció határozatainak a magyar delegáció hatá­rozataival való azonos megállapítása végett az ülést tíz percre felfüggesztik. Az ülés újra való megnyitása után megálla­­pítjá­k a mindkét delegáció által hozott határozatok azonosságát. Aufffernberg hadügyminiszter válaszol Sommer delegátusnak és társainak a prágai szo­­kalista-ügyben beadott interpellációjára. Utal ar­ra, hogy tömeges látogatások alkalmával gyakran intéznek kérelmet a hadügyi kormányzathoz szük­séglakások, sátrak és ágyak dolgában. A hadügyi kormány álláspontja mindenkor a jóakaratú előzé­kenység, mely nem tekinti sem a nemzetiséget, sem a hivatást, hanem tisztán tárgyi szempontokra ügyel. A jövőben is hívek maradnak ehez a szokás­hoz, a­nélkül, hogy abból szokásjog keletkezhetnék. A szóbanforgó esetet illetőleg különben is döntés még nem történt. Ezután ismét kifejezést ad azon reményének, hogy a közös minisztereknek sikerül elhárítani a delegáció rendes ülésezését akadályozó nehézségeket, és hogy a delegáció alkotmányos ren­deltetésének megfelelőleg végleg elintézheti az 1912. évi közös kiadásokra vonatkozó költségvetést és nem lesz újra abban a kellemetlen kényszerhelyzetben, hogy provizóriumok felett határozzon. A legközelebbi ülés időpontját a delegátusok­kal írásban fogják közölni. Az ülés éjjel 11 órakor ért véget. Napi hírek. — (Lapunk mai száma) 48 oldal terjedelmű. A melléklet tartalma: A Titanic katasztrófájához. — Komédia. (Tárca.) Irta: Jeanne Landre. — A Titanic katasztrófájának okai. Irta: Bignió Gyu­la tengerészkapitány. — Katonai rovat: A repülő­had szervezése. Irta: P. Előléptetések a közös had­seregben. — Napi hirek. (Folytatás a főlapról.) — Szerkesztői üzenetek. — Kivonat a hivatalos lap­ból. — Regénycsarnok: A fergeteg 23-ik folyta­tása. — Időjárás. — Napirend. — Vízállás. — Az értéktőzsde árjegyzései. — A hirdetések között Vegyes: A cigarettáról. Irta: Molnár Elek. A Megyék és városok rovatát és az Egyházi életet a főlap 23-ik oldalán találja az olvasó. — (Személyi kir.) Gróf Wickenburg István titkos tanácsos, fiumei kormányzó, Buda­pestre utazott. A kormányzó tisztelegni fog a mi­niszterelnöknél is. — (Magyar nemesség.) A király D­a­n­­­­­o­­vits Elek nyugalmazott curiai bírónak s törvé­nyes utódainak sok évi hű és buzgó szolgálata el­ismeréséül a magyar nemességet ,„Őrmezői“ elő­­nével admányozta díjmentesen. — K­­­o b u­­c s a r-R u k a v i n a Győző táborszernagynak, va­lamint törvényes utódainak a magyar nemességet „Bunicsi“ előnévvel díjmentesen adományozta. •­ (A londoni szabósztrájk.) Londonból je­lentik: A v.-estendi szabósztrájk egyre terjed. Azt hiszik, hogy a sztrájkolók száma 15.000. A reggeli órákban a sztrájkolók óriási csoportokban állottak a főbb műhelyek előtt. A sztrájk oka a munkások béremelésre és jobb munkafeltételekre vonatkozó követelés*» — (Hentaller Lajos meghalt.) A magyar függetlenségi eszméknek régi bajvivója ejtett­­kezéből­ a fegyvert, a választói jogunk évtized.­ át lelkes harcosa hagyta el a harcteret, hol utolsó küzdelemre készülnek harcos társai, egy lobogó lelkű történetíró teszi le örökre a történetírói és újságírói tollat. Hentaller Lajos pénteken délután meghalt. Típusa volt a régibb vágású po­litikusoknak, a szó legnemesebb értelmében: ko­molyan vette a függetlenségi eszmét, ettől soha és semmi körülmények között el nem tántorodott. Kora ifjúságától ennek az eszmének állott szolgá­latában és élete végéig meg is maradt mellette. Egy érdemes és értékes politikus pályáját szakí­totta meg a halál, mindazoknak gyászára, kik be­csülni és értékelni tudják az egyenes és puritán politikai jellemet. Hentaller Lajos 1853-ban született. 1875-ben, tehát 22 éves korában lépett be az Egyetértés szer­kesztőségébe. Innét később kivált, hogy Debrecen­be menjen lapszerkesztőnek. A Debrecen című la­pot szerkesztette. A Debrecentől Verhovai hívta fel lapjához, a Függetlenséghez. Nemsokára azon­ban visszatért az Egyetértéshez és annak köteléké­ben maradt évtizedekig. Képviselővé először a fü­­löpszállási került választotta 1881-ben függet­lenségi programmal. A Széll-féle választásokat le­számítva, egészen a legutóbbi időkig tagja volt a parlamentnek. A Széll-féle választásoknál kima­radt, csak egy időközi választáson jutott mandá­tumhoz. Rendkívüli értékes munkásságot fejtett ki, mint történetíró. A magyar szabadságharcról irt művei forrásmunkának tekinthetők. Az Uránia színházban került előadásra 1848 című darabja. A Hazai Általános Biztosítónak volt igazgatója és 1907 óta vezérigazgatója. Évek óta tartó cukorbajban szenvedett, merrt­­hez hozzájárult újabban a tüdejének megbetegedé­se. Orvosa tanácsára e télen löidbe ment, de ál­lapota annyira rosszabbodott, hogy családja haza­hozta. Ennek másfél hónapja, azóta nem kelt fel az ágyból. Bosnyák­ utca 8. szám alatti lakásán ápol­ták. Teljesen elerőtlenedett. Az utolsó napokban halálsejtelmei voltak. Pénteken délután három óra tájban felriadt, vizet kért. Leánya, Uray De­­zsőné, volt mellette. A vizet már nem tudta át­venni, megrázkódott és pillanatnyi haláltusa után meghalt.­­ (Vázsonyi Vilmos és a szabadkőmövesek.) Az egyik főváros esti lap hírül adta, hogy dr Vázsonyi Vilmos orsz. képviselő megmásította abbeli elhatározását, hogy kilép a Demokrácia nevű szabadkőművespáholyból. Erre a hírre vo­natkozólag Vázsonyi Vilmos a következő nyi­latkozat közzétételére kérte fel lapunkat: Saj­nálattal látom, hogy a nyilvánosság újra a sza­badkőműves szövetségből való kilépésemmel fog­lalkozik. A múlt hónapban két hétig távol lévén Budapestről, a távolból levélben jelentettem be a „Demokrácia“ páholynak, hogy megmásítha­­tatlanul kilépek. Csendesen, feltűnés nélkül akartam távozni. Nem akartam ebből sem ese­ményt, sem esetet csinálni. Mégis egyszerre csak ugyanazon a napon a Népszava és az Alkot­mány örömmel jelentik kilépésemet. Kik örül­tek oly nagyon távozásomnak, hogy ujjongásu­­kat titkolni nem voltak képesek, nem tudom, nem is törődöm vele. Igaz, hogy a „Demokrácia“, melynek tagjaira mindig szeretettel és hálával fogok emlékezni, felszólított, hogy maradjak. De és ezt az ügyet végleg elintéztem és befejeztem. Mindenkitől csak azt kérem tehát, hogy ezt az én teljesen egyéni lelkiismereti kérdésemet to­vább ne hánytorgassa. Távozzunk békével­­ őszinte tisztelettel dr Vázsonyi Vilmos. ■— (A párisi bandita világ.) A párisi rendőr­ségen kijelentik, hogy Garnier és Valier automo­­bilos banditák elfogása csak óráik kérdése. Rej­tekhelyüket, mely a keleti vasút pályaudvarának közelében egy villában van, már ismeri a rendőr­ség s tudja azt is, hogy egy arzenálra való fegyver és bomba van a lakásukon. E villa körüli lakások lakóit felhívta a rendőrség, hogy lakásukat az első felszólításra hagyják el. A banditák háza már tel­jesen körül van kerítve és a rendőrség azt hiszi, hogy huszonnégy órán belül vérontás nélkül el­fogja ezt a két legveszedelmesebb banditát.­­ (Egy főtörzsorvos balesete.) Csütörtökön délben dr Chervenka Ferenc tart. főtörzsorvos Bécsben, a Máriahilfer-Gürtelen egy villamosko­csiról oly szerencsétlenül ugrott le, hogy elesett és súlyos sérüléseket szenvedett. A mentők a helyőr­ségi kórházba szállították .­ (A gyermeknap.) Mire megindult pénte­ken reggel a pesti forgalom, a piros-fehér urnák már mind az utcasarkokon álltak és mellettük a hölgyek, akik nagy buzgalommal végezték nehéz feladatukat. A gyűjtés intenzíven folyt, nemcsak az utcákon járókelők adóztak filléreikkel, de a per­selyekkel ellátott hölgyek megállították a kocsikat is, sőt néhol a villamosokat­ sehol sem találtak visszautasításra, az elhagyott gyermekekért min­denki szívesen megnyitotta a pénzestárcáját. A postászenekar és a katonai zenekarok bejárták a nagyobb utcákat és az urnák mellett muzsikáltak. Tizenöt automobilon hatvantagú cigánybanda járta be a várost, mindenütt, ahol a gyűjtés folyt, Zer­­kovitz Emilnek a gyermeknapra írt dalát játszotta el. Az adakozás a reggeli órákban természetesen kissé vontatottan indult meg, de aztán fölmeleged­­tek az emberek s különösen a zenekarok hatása volt, hogy igen sok helyütt százkoronások és aranyak is hullottak a perselyekbe. Legélénkebb volt a gyűjtés a Népszínház mellett, a Liszt Ferenc-téren, a Kos­suth Lajos-utcában, a Ferenciek­ terén, a Kristóf­­téren és a Gizella-téren. Ezeken a helyeken az ur­nák mellett apró asztalokon virágot, levelező­lapot és más apróságot is árultak. A Ferenciek­ terén lévő urnák mellett három felvirágozott automobil keltett nagy feltűnést. Az egyik hatvan, a másik busz, a harmadik tizenhat lóerős, az automobil­­gyár a tiszta nyereséget, ha akad vásárló, a Liga rendelkezésére bocsátja. Roppant élénk volt a for­galom egész napon át a Liszt Ferenc-téren, a Pa­­lermo-kávéház előtt, ahol sátrakat állítottak fel s elegáns hölgyek árusították a cukrot, virágot, pezs­gőt. A Lánchíd pesti oldalán is hatalmas sátor pompázott Lánchíd-csárda felírással. Pezsgőt, kü­lönböző likőröket árultak itt. A budai oldalon is sok urnát állítottak fel, sőt a Várba is jutott, a sikló állomásánál is perselylyel várták a lelkes gyűjtők a közönséget.­­ Az első gyermeknapon működtek­ülönben a zsebtolvajok is. A Párisi Áru­ház előtt estefelé Gercsák Rezső magánhivatalnok pénztárcáját lopták el, a tolvajt azonban rögtön rajtacsípték. Bedő Lajos rovott multú cipészsegéd volt. Letartóztatták. A Liszt Ferenc­ téren tolon­gásban eltűnt Szatmári Lajos munkásbiztosí­tó in­tézeti pénztáros tárcája is háromszázkilencven ko­rona tartalommal. A tolvaj megszökött. Péntek éjfélig a gyűjtés eredményének csak egynegyed részét állapíthatták meg, amely körül­belül negyvenezer koronára rúg. Tavaly a két na­pos gyűjtés ötvenkilencezer koronát eredményezett.­­ (Virágnap Budapesten.) A május 15-én és 16-án megtartandó virágnap kerületi hölgybizott­­ságai sorra tartják üléseiket. Szerdán délután a kőbányai kerületnek özvegy Rausch Antalod veze­tése alatt álló hölgycsoportja tartotta ülését Kő­bányán. A központi rendező bizottság részéről gróf Károlyi Lászlóné elnök, Adler-Rácz Józsefné alel­­nök és Nádassy Gusztáv titkár voltak jelen. Gróf Károlyiné az ő szokott, megnyerő modorával tájé­koztatta a nagy számmal megjelent hölgyeket a világnap célja és a kivitel módozatai felől. Újab­ban a tisztviselőtelepi gimnázium ifjúsága ígérte meg, hogy a jótékony célra való tekintettel a vi­rágnapon hangversenyt rendez, melynek jövedel­mét a virágvasárnap javára engedi át.­­ (Az időjárás.) Pénteken az idő hirtelen arra határozta el magát, hogy általános tetszésre tesz szert és sok minden kívánságot ki fog elégí­teni. így történt azután, hogy a nap melegen kez­dett tűzni s kellemes, tavaszi időt produkált, két­ségtelenül nagy örömére azoknak a hölgyeknek, akik a pénteki gyermeknap urnái mellett állottak s az urak pénzecskéjére pályáztak. A váratlanul megváltozott időjárás egyszerre megszálltakká tette a vendéglők és a kávéházak kertjeit is, ame­lyeknek narancsfái és örökzöldjei eddig nem any­­nyira vendégekhez, mint inkább szelekhez és fa­­gyakhoz szoktak. Pénteken immár az időjelző állo­más is lemondott aról, hogy hűvös, hideg napokat jósolgasson. Ehelyett a közel jövőre enyhe időt he­lyezett kilátásba, holmi kis esőcskékkel.­­ (Meterlinck és Carpentier boxm­érkőzése.) A berlini Localanzeigernek jelentik Paris­ot, "hogy Meterlinck Maurice kilátásba helyezte, hogy a Comédie Francaise hölgyei által rendezendő jóté­kony ünnepélyen boxolni fog Carpentierrel, a nemrég dijat nyert boxmesterrel. Mint ismeretes, Meterlinck egy idő óta behatóan foglalkozik a boxolás lélektanával és gyakorlatával s a német lapokban nagyon elismerőleg írt erről a sportról.­ ­

Next