Pesti Hírlap, 1912. augusztus (34. évfolyam, 181-206. szám)
1912-08-01 / 181. szám
1912. augusztus 1., csütörtök. Pesti Hírlap kormány tegnapi nyilatkozata és más jelek is azt a látszatot keltik, hogy Törökországban ismét a régi konzervatív irány jutott túlsúlyra. Ez pedig újabb veszedelmet jelentene Törökországra. Nem szabad ugyanis számításon kívül hagyni, hogy a hadsereg tisztikarának mostani összeesküvése nem a konzervatív elemek szövetsége. Ebben az összeesküvésben részt vettek azok a tisztek is, akik vérüket ontották az alkotmányért. Ha tehát az Ahmet Muktar-kormány azt hiszi, hogy ismét a régi vizeken evezhet, akkor könnyen csalódás érheti. Törökország ma már sokkal többet szívott magába a szabadság levegőjéből, semhogy kedve kerekedne ismét a konzervatív uralom pocsolyájába hemperegni. Azzal tehát, hogy az ifjútörököket sikerült végleg letörni — ami különben nem egészen bizonyos, — Törökország még nincsen túl a nagy krízisen. Ennek a válságnak egyébként a legsúlyosabb része most az albán kérdés. A liga tisztjeinek fraternizálása a lázadókkal, csak most fogja magát megboszélni. Az albán vezérek kissé megittasodtak saját dicsőségüktől. Ma már olyan követeléseket támasztanak s olyan hangon beszélnek a kormánynyal, mint egy győzelmes ellenség, amely már teljesen letörve látja ellenfelét. Holott a tény az, hogy a török kormánynak módjában állott volna megállítani az albán előnyomulást és módjában áll most is támadólag föllépni ellenük. A török hadsereg, dacára a zilált fegyelmi viszonyoknak, még mindig oly erős, hogy elsepri az albánokat Prisztina körül, még akkor is, ha a ligának Albániában állomásozó tisztjei továbbra is támogatják a lázadókat. Tekintve azonban, hogy a liga tisztjei csak az ifjútörökök ellen támogatták Isa Boljetináczot és társait, nem valószínű, hogy továbbra is a lázadókhoz csatlakoznának, amikor Törökország és nem a komita érdekéről van szó. Az albán kérdést tárgyalva, már többször annak a nézetnek adtunk kifejezést, hogy a porta akkor tenne nagy szolgálatot a birodalomnak, ha az albán törzseket a legnagyobb áldozatok árán is kibékítené. Külügyi hivatalunk is ebben az értelemben interveniált tavaly Konstantinápolyban. Ennek a tanácsnak a mostani kormány, úgy látszik, eleget akar tenni, mert már azok az engedmények, amelyeket az albán bizottság közölt a lázadókkal, igen értékesek. Az albán vezérek azonban, úgy látszik, abba a hibába estek, hogy evés közben megjött az étvágyuk. Követeléseik most már alig ismernek határt és olyan természetűek, amelyek egyenesen a török államhatalom presztízsébe vágnak. Ha a békéltető bizottságnak nem sikerülne józan gondolkodásra bírni a vezéreket, akkor végeredményében a mostani kormány is kénytelen volna velük éreztetni az állam hatalmát. A kormány tegnapi parlamenti nyilatkozatának van még egy kiemelkedő része, amely elsősorban Ausztria-Magyarországot érdekli. Arról van szó, hogy Törökország külpolitikai iránya azonos lesz az 1909-ik év előtti iránynyal. Úgy tudjuk, hogy ez az irány is nagy súlyt helyezett a monarchiával való barátságra, bár Kramil pasáról ismeretes, hogy rajongó angolbarát és a múltban is mindig arra törekedett, hogy angolbarát politikát kövessen. Ő volt az, aki a ciprusi és az egyiptomi kérdést úgy intézte el, ahogy Angliának jólesett. Kramil pasa ugyan a mostani kormányban az államtanács elnöke, de mindenki tudja, hogy tulajdonképen ő az irányítója a mostani eseményeknek. Külpolitika tekintetében is az ő szava a mérvadó. Valószínűnek tartjuk mi is, hogy Kramil most is az angolbarát politika híve. Ez azonban aligha fogja igazolni azok állítását, akik azt hiszik, hogy ezzel Törökország megszűnik törekedni a monarchia további barátságára. Kramil pasa van olyan ravasz diplomata, aki tudatában van annak, mit jelent a monarchia barátsága. Ha azonban eddig nem tudta volna, akkor az olasz-török háború megtaníthatta arra, hogy a monarchia barátságának mekkora értéke van a veszély pillanatában. — És a leány? — Nem az asszonyé, — felelte Jó és rossz, — hanem az emberé, aki nős, de nem él a feleségével. Jó és rossz nem sokat magyarázhatott tovább, mert az ajtóban már is megjelent Viola kisasszony anyja. A szemében a sértettség haragja lobogott. Az adótárnok csak most vette közelebbrőlszemügyre az asszonyt, aki még elég fiatal volt és kissé elhízottan, elbágyadtan is még mindig szebb volt, mint Viola kisaszszony. Az adótárnok szemével kereste jó és rosszt, de az eltűnt a szobából, mint a kámfor. Az asszony és az adótárnok egy ideig farkasszemet néztek. Az asszony gőgös, gúnyos arcot vágott és lenézte az adótárnokot. Az adótárnok zavartan pödörgette a bajuszát. — Mit csinált ön a leányommal? — kérdezte végre az asszony. —Sírva jött ki a szobából. Az adótárnok ötött-hatolt: — Pardon ... a legsajnálatosabb tévedés van a dologban . . . — Miféle tévedés?" — kérdezte az aszszony. Az adótárnok habozott, de végre mégis kinyögte: — Nem igaz az a közmondás, hogy „nézd meg az anyját és vedd el a lányát.“ Hanem éppen fordítva: „Nézd meg a lányát és vedd el az anyját.“ Az asszony mereven bámult az adótárnokra. Azt hitte, hogy az hirtelen megbolondult. De az adótárnok nyugodtan megerősítette: — A maga kezét akartam megkérni, szép asszony. Bocsásson meg, hogy akaratom ellenére kínos helyzetbe kerültem a leányával szemben. — Mit akar tőlem? — méltatlankodott az asszony. — Hiszen nekem férjem van! — Akkor is lehet válni tőle, — szólt félénken az adótárnok. Az asszony elsápadt, aztán hajatövéig elpirult és kiszaladt a szobából. Kisvártatva belépett Jó és rossz és bambán kérdezte: — Mi újság? — Azt hiszem, ki fognak dobni innen bennünket és ennek te leszel az oka. De ha hazaérünk, összetöröm a csontjaidat. — Nem fognak kidobni bennünket, — szólt nyugodtan jó és rossz. — Várj. Vártak. Vártak öt percig, tíz percig, egy félóráig. Az adótárnokot rossz sejtelmek kínozták, menekülni akart, de jó és rossz marasztotta. Végül nyílt az ajtó és a küszöbön megjelent az asszony új, pompázó ruhában, díszesen megfésülve, megillatozva, mosolyogva, hódítón, fiatalosan . . . Egy hét múlva már asszonyt vittek haza az adótárnok meg jó és rossz. Viola kisaszszony mostoha anyját, akinek nem is kellett elválnia állítólagos férjétől, mert csak úgy élt vele együtt. A legboldogabb házasság lett ebből a furcsa háztűznézésből. Még jó és rossznak is kijutott ebből a boldogságból, mert az asszonynyal nagyobb rend költözött a házba, ízesebb ételeket ettek és zamatosabb borokat ittak. És mint más házban a barométert, úgy tartották ott jó és rossz cimborát, aki nem okozott nagyobb bajt, mint amennyit egy aneroid okozhat. Alig lehetett észrevenni, hogy a házban van. Hosszú ottléte alatt csak kétszer-háromszor okozott nagyobb galyibát. A földön vonaglott, mint a nyavalyatörés. Úgy csavarta a derekát, mintha ördögök szállták volna meg és ilyenkor volt az, hogy az adótárnok nem tudta, emberrel-e vagy valami szellemmel áll-e szemben. Belpolitikai hírek. A margittai mandátum. Nagyváradról táviratoztak. A Márkus László halála folytán megüresedett margittai mandátum betöltése tárgyában a központi választmány szombaton fog intézkedni. A választás augusztus 19-én, hétfőn, lesz. Mint választási elnök Gyöngyössy István vármegyei főügyész fog szerepelni. Az ellenzék jelöltje minden valószínűség szerint Szatmári Mór lesz, de újabban forgalomba került gróf Vay Gábor neve is, aki Justh-párti programmal lépne föl. A munkapárt jelöltje lovag Wertheimsstein Henrik, aki azonban még nem nyilatkozott az iránt, hogy a jelöltséget elfogadja-e? A választói névjegyzékek önkényes összeállítása. Szabadkáról jelentik, hogy ott most állították össze a választók névjegyzékét és a központi választmány, melynek Biró Károly polgármester az elnöke, tagjai pedig egytől-egyig munkapártiak, minden elképzelhető mód felhasználásával fosztja meg a függetlenségi választópolgárokat választói jogosultságuktól. Azokat a választókat, akik nem adócenzus, hanem oklevelük alapján voltak fölvéve a választók névjegyzékébe, most kihagyják azon a címen, hogy az év bizonyos szakában időközönkint ideiglenesen távol vannak a városból. Egy ilyen oklevéllel bíró választót kihagytak azért, mert állítólag egy pestmegyei községben van állandó lakása, holott az illető a megnevezett községben soha meg sem fordult, állandó lakása mindig Szabadkán, a központi választmány jegyzőjének tőszomszédságában volt és személyesen jelentkezett a központi választmánynál a névjegyzékből történt kihagyása elleni felszólamlás végett. Ugyanő választó fivérével, aki szintén oklevél alapján volt fölvéve, az a furcsa eset történt meg, hogy rokonai látogatására néhány hétre Győrbe utazott és bár rendes lakása Szabadkán van, azzal az indokolással, hogy állandó lakása Győrött van, kihagyták a névjegyzékből. A kihagyott választók most a Curiánál keresnek orvoslást. Egy Justh-párti a párt taktikájáról. Mádi-Kovács János Justh-párti képviselő, aki tudvalevőleg egyik tevékeny tagja volt a párt vitarendező-bizottságának, utóbb azonban teljesen visszavonult a parlamenti szerepléstől, vasárnap, mint már jelentettük, beszámoló beszédet mondott Pakson. Beszédében, mint most értesülünk, azt is elmondotta, hogy ő már régen helytelenítette a Justhpárt taktikáját és ezt meg is mondta Justhnak. Megmondta azt is, hogyha ezt a taktikát folytatják, úgy a kormányt erőszakra provokálják. Mivel mindent előre látott, nem vett részt a végső obstrukcióban, de azért megmaradt a Justh-pártban, melynek politikáját — a helytelen taktikán kívül — helyesli s melynek programmjához ragaszkodik. Hogyan fest egy munkapárti beszámoló? Csávából írja nekünk egy választópolgár a következő érdekes sorokat: Gróf Niczky Pál, a szabadbárándi kerület munkapárti képviselője, kerülete egyik sváb községében, Csáván, beszámolót hirdetett kedden, azaz július 30-án, tartandó beszámolóra. Hétfőn, július 29-én, este a község egynéhány választójához ezzel az üzenettel jött a kisbiró: a biró kéreti, hogy holnap reggel 7 órakor a birói lakban tartandó beszámolóra okvetlenül jöjjön el. A felszólításra egybegyűlt talán valami ötven ember, a jegyző vezetése alatt, az intelligencia teljes távollétében. Ebből az ötven emberből iíz volt a községi képviselőtestület tagja, kik a birói lakban várakoztak, szórakozásból olvasva ama bizonyos füzetecskét, melyet a főispán ir osztogat és melyből egy példányt a csávai biró is kapott. A többiek a birói udvaron és utcán várták a képviselőt. Pont hét óra tiz perckor érkezett a képviselő a jegyző kiséretében s a birói szobába vonult. A birói szoba nagysága: öt méter hosszú és három méter széles és itt beszélt a képviselő úr az új véderőtörvényről, melynek költségeit az ország a felemelt vámokból fizeti. A választói törvény pedig most készül. Egynéhány ember — jegyezte meg — ellenezte ezt, de ezeket kidobták. A szobában levők közül valaki ama füzetecskével a kezében felkiáltott : — Jól tették! Miközben a szobában ezek a dolgok végbementek, a künnlevők vártak a beszámoló kezdetére. Hét óra harminc perckor a képviselő kijött a szobában levőkkel, mire a bíró azt sukta az embereknek .