Pesti Hírlap, 1912. szeptember (34. évfolyam, 207-231. szám)
1912-09-18 / 221. szám
er 1""t ■ 8 Pesti Hírlap 1912. szeptember 18., szerda. Az ilyen merészebb mangót a házi-recipeszerint szépen karonfogták s a társalgók csoportjából kivezették, nehogy veszélyeztesse a párt fegyelmét. Negyed tiz órakor érkezett a Házba gróf Tisza István. Lovag Bialoszky.rssky. és Nánási detektívek voltak a kíséretében. Az elnöki terem előtt báró Vojnich Sándor fogadta több munkapárti képviselővel. Tisza egyenesen az elnöki terembe ment s itt fogadta mindazokat, akikre az ülés folyamán majd szüksége lehet. Eddig még semmiféle intézkedés nem történt, illetve a már megtett intézkedéseknek semmi külső jele nem látszott. Sem a folyosón, sem a teremben,sehol egy szál rendőr, csak a Ház teremszolgái és ajtónállói teljesítettek «szolgálatot. Mindössze Beniczky rendőrfelügyelő aranysujtásos díszruhája öllik szembe, de nem kelt meglepetést, mert Beniczky már régóta teljesít a Házban szolgálatot. Alig hogy Tisza elvonult az elnöki terembe, az ellenzéki képviselők átmentek a kupolacsarnokba, hogy megtartsák rövid értekezletüket. Egy darabig beszélgettek, azután gróf Apponyi Albert kezével csendet intett. A középre lépett Désy Zoltán és a következőket mondotta: — Kedves barátaim! Az intézőbizottság felkért engem, tudassam veletek, hogy mivel a helyzet semmiben sem változott, az alkotmányon ejtett sérelmet nem orvosolták, mi a harcot az eddigi eszközökkel folytatjuk. A jelen volt képviselők valamennyien zajos éljenzéssel és tapssal feleltek erre a rövid hadiparancsra, s azután visszatértek a baloldali folyosóra s onnan a terembe. A folyosó nem sokáig mutatta a régi megszokott képet. Tudta mindenki, hogya Ház és környéke meg van rakva siknyi rendőrökkel. Nem is maradt fenn sokáig ez iránt kétség. Tisza bent a teremben nem bírt az ellenzékkel, erre hamarosan előkerültek a rendőrök. Délután már tömve volt velük a baloldali dunaparti folyosó. Kettős vonalban helyezkedtek el s kipirulva nyelték le az ellenzéki képviselők megjegyzéseit: — Itt vannak már a pribékek! — Szép alkotmányvédők. Majd a munkapárt felé röpködtek kevésbbé hízelgő szavak. Nemsokára azonban csönd lett újra a baloldali folyosón. Az ellenzékiek bevonultak a terembe, bevonultak a rendőrök is, csak egynéhányan maradtak künn, hogy választófalat képezzenek a jobboldali és a baloldali folyosók között. A künn maradt rendőrökön kívül, csak a munkapárti képviselők tartózkodtak a folyosókon. Tisza István a jobb- és baloldali folyosók sarkán állott táborkarával. Idegesen járkált fel és alá, olykor egészen mélyen bemerészkedett az ellenzéki folyosóra és fogadta, a hírnökök jelentéseit. • De a saját szemeivel is volt módjában gyönyörködni művének gyümölcsében. Alig pár lépésnyire tőle esett össze eszméletlenül Ivánka Imre, « akit vagy hat rendőr hurcolt ki. Az elájult képviselőt a teremszolgák vették körül s legkétségbeesettebben a rendőrök kiáltoztak orvosért. — Orvost! Mentőkért! — hallatszott mindenfelől, mindenki segíteni akart, csak a munkapárti képviselőkben aludt minden emberi érzés, meg sem mozdultak a helyükről. Pedig ugyancsak próbára tették a következő jelenetek az idegeiket. Egymásután lettek rosszul a rendőri brutalitások s a teremben folyó tolongások következtében: Ráth Endre, Kovácsi Kálmán, Héderváry Lehel, a két Jármi, gróf Bethlen István, gróf Károlyi Mihály és Szterényi József. Jármai Bélának a lába lándult meg, úgy, hogy csak botra támaszkodva tudott járni. Hegyi Árpádnak a karját dörzsölték fel erősen. Ivánka Imre csak nehezen tért eszméletre s hordágyon szállították el a mentők, akik nagy apparátussal Kovács Aladár főorvos vezetése alatt vonultak ki..Segítségükre volt Alföldi Béla, a Ház orvosa. A képviselők kiharcolása, a folyosóra ekkor már meglehetős sűrű egymásutánban következett. Pelizgultan, tépett ruhában, nyakkendő és gallér nélkül kerültek kia rendőrök karmai közül. Hihetetlen szidalmakkal illették a baloldali folyosó végén egybesereglett munkapártiakat, akiknek élén Tisza István gyönyörködött legjobban a kiharcolt képviselők tehetetlen vergődésén. Szmrecsányi György még a rendőrök kezei között volt, amikor odakiáltotta a munkapárti csoport felé: — Komisz gazemberek! . A csoportból Muzslay visszakiáltotta: — Gyere ide, ha mersz. Szmrecsányi hirtelen kirántva magát a rendőrök közül és Muzslay felé rohan. Már-már tettlegességre kerül a sor, amikor Boga főkapitány közbeveti magát. Szmrecsányit visszavezeti a baloldali folyosó elejére, azután pedig erős kordont vonat a munkapárti csoport elé. Egy kis purparlé után kivonulnak a teremből a folyosóra amég bennmaradt kevés ellenzékiek, élükön gróf Apponyi Alberttel és gróf Andrássy Gyulával. Óriási éljenzéssel fogadják őket, majd rövid tanácskozás után valamennyien a kupolacsarnokba vonulnak, ahol elhatározták, hogy szerdán reggel a néppárt közhelyiségében gyűlnek össze, azután elvonultak a Pannóniába vacsorázni. Mikor Tiszának hírül hozták, hogyaz ellenzék a kupolacsarnokban tanácskozik, a kezével legyintett : — Ott tehetnek amit akarnak, onnan nem vezettetem ki őket! A folyosó izgalmai között nem feledkeztek meg a hőslelkű Pólyák István közrendőrről, akit, mertaz engedelmességet megtagadta, nyomban letartóztattak. Az ellenzéki képviselők gyűjtést indítottak a család javára s gondoskodni fognak kellő jogi védelméről is.* Ha a karzaton nevetnek ,Miklós Gyula volt főispán a karzatról szemlélte a képviselőház eseményeit. Amikor ott lenn az ülésteremben a legviharosabb jelenetek zajlottak le, több munkapárti képviselő társaságában megjelent a karzaton Kálmán Gusztáv kereskedelmi államtitkár és mosolyogva nézte a történteket. A volt főispán erre rászólt: —■ Mégis csak szégyen és gyalázat nevetni ezeken a vérlázító dolgokon! ... Csakhamar megjelent a terembiztos és a volt főispánt kiutasította a karzatról. Miklós Gyula erre lement a folyosóra, ahová állandó jegye van. De nem soká lehetett ott sem, mert eléje lépett egy rendőrfelügyelő hat rendőrrel és kivezettette a Házból azzal, hogy ilyen parancsot kapott Tüntetés az utcán. Amikor a listánszereplő ellenzéki képviselőket karhatalommal eltávolították a teremből, kivonult az a tizenegy képviselő is, akikre nem vonatkozott Tisza István intézkedése, akik bent maradhattak volna a teremben. Gróf Apponyi Albert vezetésével elhagyták az ellenzéki padsorokat. Amikor már valamennyien a folyosókon volt, elhatározták, hogy a Pannónia-szállóba vonulnak. Ezalatt a rendőrök sorakoztak a folyosón. Végig kétoldalt a lépcsőházba vezető üvegajtóig rendőrsorfal között vonultak el az ellenzéki képviselők. Elsőknek gróf Apponyi Albert és Polónyi Géza szálltak be a kétfogatú bérkocsiba. A képviselők legnagyobb része azonban gyalog indult el a Nádor utca felé. A Ház előtt mintegy kétszáz főnyi tömeg gyűlt össze, amely már kora délutántól kitartóan várta az ülés végét. Amikor a képviselők megjelentek, viharos éljenzésben törtek ki. Apponyi és Polónyi kocsija befordult a Nádor utcán, a tüntetők nagy része követte. — Abcug Tisza! — Tisza István gazember! Szeszler Hugó rendőrkapitány egy rendőrgyakornok kíséretében a tüntetők után sietett. Három rendőr is előkerült, ezek aztán megkapták az utasítást, hogy a csoportot oszlassák szét. Ez aránylag rövid idő alatt meg is történt. Megint elhangzott: — Tissa gazember! — Éljenek az ellenzékiek! A rendőrök elfogták azokat az embereket, akik jelszavakkal tüntettek. Bevitték őket a főkapitányságra, számszerűit négyet: Ecker Jenő kereskedősegédet, Mikács Vendelt, Szalai József szerelőt és Kovács Károly asztalossegédet- Az „engedetlen'' x rendőr. A Ház keddi ülésének kétségtelenül legérdekesebb mozzanata volt, amikor a 2205. számú rendőr, Pólyák István, megtagadta az engedelmességet. — Nem nyúlok magyar képviselőhöz, — mondta és a kijelentés után halottsáppadló lett Pavlik, a többi felügyelők és amikor a hír villámgyorsan, kijutott a folyosóra, Boda Dezső főkapitány is. Mi lett volna, ha a példa, átragad a többire és esetleg harminc vagy ötven, vagy száz rendőr haptákba áll a rettenthetetlen Pavlik előtt és ugyanazt mondják, amit Pólyák István? De nem történt semmi. Az engedetlen rendőr kardját lecsatolták, egy rendőrellenőr és egy rendőr kíséretében átvitték a főkapitányságra, Boda Dezső intézkedett, utasítást adott, hogy a főkapitányság őrszobáján helyezzék el a renitens rendőrt, amíg ő maga intézkedni fog. Pólyák éjszaka tizenegy óráig az őrszobán maradt. Tizenegy órakor azután átkkérték a rendőrfőparancsnokság Mosonyiutcai épületébe, ahol őrizet alatt marad szerdáig, amikor ki fogják hallgatni. Kicsoda Pólyák? Harmincegy esztendős ember, csongrádi földműves volt, mielőtt a rendőrséghez került volna. Ötesztendeje rendőr már, most legutóbb a Krisztinavárosban, a 11. számú őrszobában teljesített szolgálatot. Két gyermeke van, most várják a harmadikat. A rendőrt szerdán a kihallgatása után valószínűleg át fogják adni az ügyészségnek. A szolgálat megtagadásának vétsége és a hivatali eskü megszegése miatt vonhatják kérdőre s ez esetben a maximális büntetés hat hónapi fogház.* Az egyesült ellenzék kedd esti összejövetele. Az egyesült ellenzék tagjai kedden este a képviselőházból való erőszakos eltávolításuk után a Pannóniába mentek, ahol legelőször Apponyi Albert emelkedett szólásra. — Nem szokás .— mondotta — a barátságos összejövetelnél felköszöntőt mondani, de ma meg kell törni a hallgatást, egy olyan okból, amelyet, gondolom, mindnyájunknak helyeslése fog kísérni. Sok minden kínálkozhat a felszólalásra. Megemlékezhetnék arról a nagy erkölcsi erőről, amelyet az ellenzék akciójában ma tanúsított, s amit Andrássy Gyula barátomnak elhatározó lépése által is nyert; megemlékezhetnék arról a sajnálatos körülményről, hogy ezekben a döntő pillanatokban a függetlenségi párt mindkét árnyalatának vezérei betegségük által vannak gátolva abban, hogy teljes erejüket fejthessék ki és ehez fűzöm azon forró óhajtásomat, hogy az Úristen mielőbb adja vissza egészségüket- , megemlékezhetnék azon t. képviselőtársaimról és barátaimról, akik a mai erőszakos események folytán legtöbbet szenvedtek, mert hiszen súlyosan sérültjei éssebesültjei vannak a küzdelemnek. Én csak biztosíthatom őket arról, hogy inkább irigységel, mint sajnálkozással vagyunk irántuk, akik leginkább szenvedni voltak hivatva. De mindezekről nem akarok szólni, hanem szólani akarok a mai napnak tulajdonképeni hőséről, a nép egyszerű fiáról, egy közrendőrről (Lelkes éljenzés.), akiben megvolt az alkotmányos érzés, akinek egyszerű lelkében és szívében oly nagy volt a becsületes hazafiság, hogy játszott saját életsorsával és mint alkotmányos polgár, megtagadta az alkotmányellenes parancs teljesítését. Alkalmasint szenvedni fog ezért, amidőn a fegyelem által reá szabott kötelesség fölé tudta helyezni az alkotmánytiszteletnek a kötelességét, de én őt, s mi mindnyájan, egy hősnek tekintjük. (Hosszas lelkes éljenzés.) Rendkívül tanulságos, hogy ennek a hazafias erénynek, ennek az alkotmányos bátorságnak a példáját sokan követhetnék, akik magasabb sorsban élnek, akik, midőn hozzájárultak atörvénytiprás elrendeléséhez és végrehajtásához, akkor a nép egyszerű fia állott oda példaképen a számukra. Nagy tanulság rejlik ebben a mi számunkra is a mi küzdelmünkben. Jelenti azt, hogy a 48- diki hagyományokat újra fel kell vennünk, aug Tíz percig tartott a lármás tüntetés, a képviselők elvonultak s az országház környéke megint csendes lett. Rendőri készenlét az utcán nem volt sehol, a képviselőház körül alig tiz-tizenöt rendőr tartózkodott, messzire, elszórtan egymástól. Nem tartottak nagyobb tüntetéstől, nem is volt nagyobb arányú demonstráció. Amikor az ülés véget ért, csendben elvonulhatott gróf Tisza István és a munkapárti képviselők.*