Pesti Hírlap, 1912. december (34. évfolyam, 285-309. szám)

1912-12-05 / 287. szám (288. szám)

hogy köszönetét tolmácsolja az egyetem engedélyezése, valamint az iránt, hogy megengedte, hogy az egyetem az Erzsébet tudományegyetem nevét viselhesse. Brolly Tivadar polgármester legközelebb érintkezésbe lép a kabinetirodával, hogy a város küldöttségének fogadását megállapítsa. Üresedés Kassa városánál. Dr Szentléleky Gyula tanácsos és polgármesterhelyettesnek polgármesterré történt megválasztása több városi tisztviselőnek nyitott utat az előmenetelhez. Először is a polgármesterhelyettesi állás kerül betöltésre, amelyért dr Körmendy-Ékes Lajos tanácsos, Kriebel Edgár főjegyző, Kossuth Lajos és Varga Kálmán tanácsnokok pályáznak. Az egyidejűleg üresedésben levő tanácsosi állásért versenyeznek Rössler István I. aljegyző, tb. főjegyző, dr Vnkovics Károly II. aljegyző és Kierner Emil árvaszéki ülnök. A választások eredményéhez képest megüresedik a II., III. aljegyzői állás,,valamint két, a X. fizetési osztályba sorozott aljegyzői állás. A polgármesterhelyettesi állást még karácsony előtt, a többit karácsony után tölti be a közgyűlés. Napi hírek. Életünket és vérünket! Román jogászok tüntetnek a magyarok mellett. Nagyvárad, dec. 4. ■ — Saját tudósítónktól. — A nagyváradi jogakadémia valamikor veszedelmes fészke volt a román izgatásnak. Fiatal jogászgyerekek nyíltan és vehemensen agitáltak a magyar állameszme ellen, titkos konventikultusokon ábrándoztak Nagyromániáról, hangversenyeket rendeztek nemzeti viseletben és fogadalmat tettek, hogy nem beszélnek magyarul. Nem egy híres demagóg került ki a jogakadémiáról, de minden társán túltett Bolcas Lucian, az egykor hírhedtté vált agitátor, akit nemzetiségi izgatás miatt kizártak az ország összes főiskoláiból. Azóta megváltoztak a viszonyok, komolyabb elemek jöttek az akadémára s a mai román jogászok igyekeznek keresni a magyar társadalommal is az érintkezést és nyíltan hirdetik a magyarokkal való összetartozandóságukat. Érdekes példáját szolgáltatták a józan és hazafias felfogásuknak azon az összejövetelen, amelyet tegnap este rendeztek a Rimanóczy-vendéglő éttermében. A fehér asztalhoz, meghívták a társadalom román előkelőségeit, ügyvédeket, papokat, katonatiszteket, akiket Anca Jusztin joghallgató, a román fiatalság vezére, üdvözölt. Beszédében rámutatott, hogy Magyarország komoly pillanatok előtt áll s minthogy az ifjúság nem politizál, várnia kell az útmutatást. Most szenzációs esemény következett. Szólásra állt dr Lasen Demeter, az ismert román agitátor, a nemzetiségi mozgalmak egyik legemlegetettebb vezére, s drámai hatású beszédet mondott. A. külpolitikai helyzettel foglalkozott s hangoztatta, hogy két Világrendi fő hatalom ütközik össze: a. szláv és germán fajta. — A latin népeket, — mondotta — asors ismét vérző szemlélőknek állította be a történelmi átalakulás óráiban. Nektek román ifjak tudnotok kell, hogy, mi és a magyarok egymásra vagyunk, utalva ebben a hazában, melyet egyformán kell szeretnünk. A magyar közvélemény bizonyára be fogja látni, hogy ezekben a percekben nincs helye a gyűlöletnek, csak a kölcsönös önégértés szelleme, az, aminek:magyarokat és románokat át kell hatnia. A nagyszerű bolgár példa lebegjen előttetek! Ha vérezni kell a hazáért, készséggel hozzuk meg az áldozatot. A beszédnek frenetikus hatása volt. Dr Pgop Coriolyn bankigazgató köszöntötte a fiatalságot, aztán ismét Anca Justin szólalt fel, és dr Lascu beszédével foglalkozott. — Mi átérezzük — úgymond — a ránk váró nagy feladatot s ha arra kerül a sor, hogy tettre szóbják az események a magyarországi román ifjúságot, mindnyájunk nevében mondhatom: Viata si sangele pe altarul patrili si al nationei! Éle-tünket és vérünket a haza és a nemzet oltárára! ... A fiatalok felugráltak és csillogó szemmel kiáltották. — Életünket és vérünket a magyar hazáért! . . . Minden csepp vérünket a nemzetért! A huszárezeles tragédiája- Az idegbaj halottja. Széles körben okozott megdöbbenést a váratlan feltűnő szenzáció, hogy Yull Alfréd, az első honvédhuszárezred daliás parancsnoka, eldobta magától negyvenöt éves értékes életét, amely még sok szép sikerrel biztatott. Az egész budapesti garnizon igaz megilletődéssel fogadta a budapest—zsolnai gyorsvonaton történt katasztrófa hírét. Mélységes gyászba borult az első honvédhuszárezred kaszárnyája, ahol mindenki — a tisztikar és a legénység egyaránt— őszinte szeretettel volt eltelve a kitűnő katona és nagy, melegszívű ember iránt. A tragédia okára vonatkozólag mind szilárdabbá válik az a meggyőződés, hogy a szerencsétlen férfiút megbomlott idegrendszere kergette a halálba. Az őrlő élet elcsigázta a lelkét, disharmonikussá lett. Azonkívül örökletesen terhelt is volt. Családjának több tagja jutott hasonló tragikus sorsra. Utazás a halálba. Az életunt huszárezredes teljesen felkészülődött az öngyilkosságra. Szinte példátlan az az elszántság, amelylyel megvalósította kegyetlen elhatározását. Hétfőn este, mint már évek óta mindennap Bossányi-Havass Tibor főhadnagy az első honvédhuszárezred segédtisztje, kísérte el Yull Alfrédet. Az ezredes egész után hazáig szótalan volt és szomorú, nem beszélt s egyik cigarettát a másik után szívta el. Ez azonban nem tűnt fel a főhadnagynak. Két év óta állandóan ilyennek látta az ezredest. A kapuban váltak el. Kezet fogtak. Az ezredes melegen megszorongatta a főhadnagy kezét-s úgy tetszett, mintha mondani akarna valamit. Aztán meggondolta magát és csak ennyit mondott:,. Isten veled! Ezzel befordult a kapun. Kedden, reggel a tisztiszolgája, kíséretébenhiba jttatott a pályaudvarra, jegyet váltott a gyorsra Pöstyénig. Egy pár szívélyes, szóval elbocsátotta, a szolgáját és felszállt a vonatra. Külön fülkében helyezkedett el és a kalauznak — mint már előző számunkban elmondtuk — meghagyta, hogy a Pöstyént a megelőző állomásnál, ahol a gyorsvonat nem áll meg, költse fel. Tgy látszott, hogy csakugyan lepihent. De aligha nyomhatta el szemét az álom. Már messze zakatolt a vonat, amikor a katonatiszt végrehajtotta sötét tervét. A szív tájékán felvágta ingét és a Szakadéknak irányította súlyos szolgálati fegyverét, melylyel szívén akarta lőni magát. A golyó azonban elkerülte szivét, nem érintett nemesebb testrészeket és, miután a vérző ezredes úgy érezte, hogy a lövés nem halálos, elővette forgópisztolyát, és a szájába lőtt. A lövést fölfelé irányította, a golyó átszaladt az agyon, kijött a fejtetőn és még ön, erejéből az ablakot is keresztültörte. Az utóbbi lövés azonnal halált okozott. A kalauz, amikor már a vonat közel járt Pöstyénhez, az utasításhoz híven, benyitott az ezredes szakaszába, ahol az üléspárnák között vérében feküdt, a szerencsétlen tiszt. . Kevéssel tizenegy órakor történt ez. Délben fél egykor már ott volt a távirat Budapesten az.ezredirodában. Yull ezredes gyorsvonaton fejbe lőtte marsát. Meghalt. — Fessolffabirósági — Pöstyén. Az ezred ép akkor tért vissza a kaszárnyába a reggeli gyakorlatról. Pár perc múlva mindenki tudta a szomorú hírt, amely mindenkit lesújtott. Pöstyénben azt mondják, hogy Yull ezredes azért utazott oda meghalni, mert ott van a családi sírbolt. A katasztrófa oka. A katonai körök véleménye szerint Yull csakis elmezavarában, vagy az elmebajtól való félelmében követhette el az öngyilkosságot. Erősen terhelt családból származik. Az apja, egy Magyarországba elszármazott ( angol mérnök, elmebajban halt meg. Az öccse a téboly elől a halálba menekült. Yull, aki egyébként a vakmerőségig merész ember volt, hihetetlenül félt az ismeretlen Tomtől, az elmebajtól. Két esztendővel ezelőtt, túlfeszített munka következtében, valami idegzavarodás állott be nála. Szabadságra kellett mennie. Két hét alatt helyreállott az egészsége, de azóta teljesen kétségbeesett. Szomorú volt és szótalan. Nem beszélt róla, senkinek sem mondta meg, hogy mi bántja, csak egyszer engedte sejteni a lelkén rágódó gondokat. A fia szíletése napján volt. Gratulált a tizenegyesztendős gyereknek, aztán megsimogatta a fiú fejét s csendesen, szomorúan mondta: — Segítsen meg az isten, hogy ne légy olyan szerencsétlen, mint az apád. Az anyád famíliájára üss, fiam! Ez a kétségbeesett képzelődés kergethette halálba a szerencsétlen embert. Egyéb oka nem volt reá. A fürdővárosban, Pöstyénben is igaz, nagy részvétet keltett, a rendkívüli rokonszenves katonatiszt öngyilkossága. A tragikus sorsú ezredes gyakran járt Pöstyénbe, mert itt élte gyerekéveit, s ha csak tehette, meglátogatta a híres fürdőhelyet. Pöstyénben, ahol Yull Alfrédet, mindenki, igen jól ismerte, rejtélyesnek tartják az öngyilkosság okát. Nem hiszik, hogy idegbeteg lett, volna. Erről senki se tud és mikor nemrég ott járt a negyvenöt éves életerős katonatiszt, aki gyönyörű karriert futott meg, épen olyan vidám kedélyű volt, mint fiatalabb éveiben. Az ezredes huga, Schublics Józsefné, így nyilatkozott az öngyilkosságról: — Bátyám öngyilkosságának okául nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy idegei fölmondták a szolgálatot. Idegrendszerét túlfeszítette óriási ambíciója. Egyéb oka igazán nem lehetett erre a végzetes lépésre. Szolid családi életet élt, kedves, jó és gazdag felesége van és két gyönyörű gyermeke,egy fiú és egy leány. Anyagi viszonyai teljesen rendezettek voltak. Utóbbi időkben már nem kímélte magát, folyton utazott, dolgozott. Öngyilkossága azért mégis váratlanul jött, s azt hiszem, hirtelen elmezavarodásában követte el. Levelét, melyet hozzám intézett, a pöstyéni állomás előtt írta hevenyészve, ceruzával, mindnyájunktól elbúcsúzik benne és beteg idegeit emlegeti. Lappangó idegbaja törhetett ki abban a szerencsétlen pillanatban, mikor revolvert emelt maga ellen. A hugához intézett levelében találtak egy másik levelet, amelyben németül búcsúzik el feleségétől."Az utóbbi írás tartalma ez: Drága feleségem! Bocsáss meg, nem tehettem másként. Isten veled! Csókáltatom a gyerekeket! Az özvegy szerdán reggel Pöstyénbe érkezett árván maradt két gyermekével. Ott van már a pozsonyi honvédkerületi parancsnokság négy főtisztje is, akik intézkednek a temetés dolgában. A temetés csütörtökön d. u. egy órakor lesz. A végtisztességre Pöstyénbe utazik a budapesti első honvédhuszárezred egész tisztikara. (Adakozás.) Mártay Ida mrilügy ismét 100 koronát küldött hozzánk Szent Antal zuglói temploma javára. — (Lapunk mai száma) 48 oldal terjedelmű. A melléklet tartalma: Az alkotmányfosztó javaslatok ellen. (Az ellenzéki pártok közös értekezlete.) — Négy törvény egy nap alatt. (Csendőrökkel és ellenzék nélkül.) — Utazás Parisba. (Tárca.) Irta: Max et Alex Fischer. — Szófiai levél. Irta: Berreg Jenő. — A katonaság és az állami anyakönyvek. — Irodalom. — Vízállás. — Regénycsarnok. — Szerkesztői üzenetek. — Időjárás. — Naprend. — Az értéktőzsde árjegyzései. — A hirdetések között: Vegyes: Vidéki esetek. A Tanügyi rovat, a Léghajózás és repülés meg a Mulatságok rovata a főlap 24-ik oldalán van. — (A királynál.) Szerdán délelőtt a király Schönbrunnban fogadta herceg Montenuovo főudvarmester és gróf Gudenus főkamarás jelentését. Utóbb a vezérkar főnöke, Schemua altábornagy, volt hosszabb kihallgatáson az uralkodónál. (Henrik herceg az angol királynál.) A Reuter-ügynökség londoni távirata szerint Henrik porosz herceg, aki most az angol fővárosban időzik, mielőtt visszautazik Kielbe, Sandringhamban meg fogja látogatni György királyt. A vendégek között, kik a német nagykövet által Henrik herceg tiszteletére adandó banketten résztvesznek, van Seymour tengernagy, gróf Beckendorff orosz nagykövet, dr Kühlmann német nagykövetségi tanácsos és Pless hercegné.