Pesti Hírlap, 1913. április (35. évfolyam, 77-102. szám)

1913-04-15 / 89. szám

38________________ ban. Fürst Sándor, egy budapesti fényképnagyitó­­vállalat utazója, amikor Budapesten a vonatra szállt, egy fülkébe, ült egy szimpatikus fiatalember, aki beszélgetésbe eredt Fürsttel. Kikérdezte, hogy hová utazik és mikor az utazó azt mondta, hogy Gyomára megy, az idegen fölajánlotta Fürstnek, hogy vevőket szerez ott neki, mert ő is Gyomára tart. Fürst megszállt egy fogadóban Gyomén, ahonnan Endrődre akart kimenni. Ismeretlen kí­sérője útközben egy elhagyatott helyen revolvert rántott és rálőtt Fürstre, akit a fején talált, azután kifosztotta. Fürstöt a tanyai lakosok talál­ták meg, akik bevitték Endrődre. Állapota súlyos.­­ (A hazárdjáték ellen.) Ismeretes az az akció, amely immár hetek óta folyik a Budapesten elszaporodott kártyaklubok ellen. Különösen a legutolsó hetekben történtek olyan affaire-ek és botrányok, amelyek a rendőrséget erélyesebb föllé­pésre ösztönözték. Exisztenciák mentek tönkre, ön­­gyilkosságok történtek és minden tragédia hátteré­ben ott szerepelt egy pesti társaskör, egy klub, amely csak azért alakult, hogy hazárdjátékra csá­bítson és horribilis, százezrekre menő jövedelmet biztosítson az úgynevezett munkapénzek révén a játékbank tulajdonosainak. A rendőrség azonban nem járhatott el, nem tehetett semmit a belügy­minisztérium fölhatalmazása, illetőleg utasítása nélkül. Most aztán aktuális lett megint a kártya­klubok kérdése. A főkapitányság ugyanis nyomo­zást indított egyes klubok ellen és az összes adato­kat, amelyek a fölhajtókra, a tagfelvétel körül tör­tént szabálytalanságokra vonatkoztak, memoran­dumban fölterjesztette a belügyminiszterhez. A belügyminisztériumból néhány nap előtt érkezett vissza a főkapitányságra a belügyminisztérium le­irata, válasz a memorandumra, s ebben a belügy­minisztérium most már egyenesen utasítja a rend­őrséget, hogy a legszigorúbb eszkeözöröccel járjon el. Ez pedig annyit jelent, hogy ezután már a rend­őrség megjelenhetne és intézk­edhetik azokban a klubokban és társaskörökben, ahol — így szól a törvény — jogosan gyanítható, hogy az alapszabá­lyokban nem engedélyezett dolgokat művelnek. A rendőrség tehát minden kímélet nélkül megteszi a lépéseket, hogy a belügyminiszter a neki biztosí­tott jogánál fogva feloszlathasson egy sereg egye­sületet, amely idegen elmék alatt szerencsejátékra ad alkalmat.­­ (Hagenbeck meghalt.) Alig van a sokat, emlegetett nevek közül olyan, mely csak meg ite közelítené népszerűség dolgában a Hagenbeckét, aki vasárnap, ápr. 13-án, megvált állatai birodalmától, meghalt. Hagenbeck Hamburg melletti állatkertje látta el az egész világ összes állatkertjeit állattal, még­pedig — hogy úgy mondjuk — állatkert­­képes fenevadakkal. Mert valamely állatkertbe nehéz volna csak úgy beállítani valami bestiát, az aligha maradna meg és az állatkertek mást se te­hetnének, mint folyton újabb és újabb állatokat hozathatnának a sivatagból és rengetegekből. Amint ez valaha így is volt, Hagenbeck létesítette legelőbb az ő telepét, hol az állatvilágnak már a telepen született nemzedéke alclimatizálódva ke­rült forgalomba. Ismert dolog, hogy Hagenbeck olyan állatokat volt képes szállítani, melyeknek már az ükapjuk is Hagenbeck birodalmában jött napvilágra. Hagenbeck volt az első, aki az állat­­kerteknek ma már nálunk is látott típuszt leg­előbb megcsinálta­ azt a rendszert hogy az álla­tok lehetőleg ne ketrecben, hanem a közönségtől jól elválasztott szabad területen éljenek. Hagen­beck eredetileg állatszelidítő és állatsereglet-tu­lajdonos volt, mikor ezzel vagyont szerzett, akkor tért át a vadállat-kereskedésre, mely jóformán ki­zárólagos mestersége volt széles Európában. Mil­liókat szerzett vele és nagy becsületet. Maga a né­met császár jó barátjának nevezte legutóbb, mikor Hamburgban járt. Ekkor már nagy beteg volt Hagenbeck s karosszékben ülve fogadta uralko­dóját. Basedow-kór gyötörte és ez végzett vele most hetvenöt éves korában.­­ (Az V. ker. Népház) céljaira újabban a követ­kezők adakoztak: Wellisch Sándor és Gyula a Magyar Rézhengerművek r.-t. utján­ 500 K, Lipótvárosi Casino 20 K, Kisbirtokosok országos földhitelintézete 200 K, Magyar országos központi takarékpénztár 100 K, Wörner I. és társa 50 K, Pitseh Alma 30 K, Nemzeti baleset- és munkásbiztosító társaság 30 K, dr Baumgarten Nándor 20 K, Magyar Vacuum Cleaner 20 K, Möller Dénes 25 K, Gruber Henrik 20 K, Strauss Mór 20 K, Első magyar papíripar r.-t. 20 K, Állványfa kölcsönző r.-t. 20 K, Frankl A. Hermann és fia 20 K, dr Glücksthal Samu 10 K, Guttmann Zsigmond 10 K, Böhm Sándor 10 K, Cifka József 10 K, Pick Dánieln­é 15 K, Bácsmegyei cu­korgyár r.-t. 10 K, Continental szálloda 10 K, dr Vermes Lajos 10 K, dr Kassai Ferenc 8 K, ifj. Asbóth Oszkár 1 K, dr Báthory István 1 K, Révész István 2 K, Róna József 1 K, Moiret F. Ödön 2 K, Friedmann József 2 K, Krausz Arnold 5 K, Szántó Lajos 2 K, Krishaber Vilmos 2 K, Sár és Schlesinger 2 N­, dr Schwarz Ernő­ 2 K, Kékessy Géza 1 K, dr Sándor Samu 4 K, Pauncz Sándor 2 K, özv. Deutsch Jakabné 2 K, dr Strasser Jenő 1­ K, Berger Mórné 5 K, dr Somogyi Miksa 3 K, Engel Hugó 1 K, Engel Hugóné 1 K, Goldberger és Neustadtl 1 K, ifj. Herzog József 8 K, Weisz Ferenc és fia 1 K, Faragó Franciska 1 K, Princz Manó 1 K, Kretsch és Mandel 1 N­, Reiter Adolfné 2 K, ifj. Székely Ignác 4 K, dr Szász János 2 N­, dr Medve Kálmánná 2 K, Schmidt Ignác 1 K, Schlesinger Mór 2 NI, Honig Gyula 4 NI, Goldschmidt Lipót 50 f., Sarbó Leó 1 K, Fenyves Sándor 1 K, Wel­lisch Sámuel 1 K 30 fill., dr Frenkel Gyula 1 K, dr Hajnal Ottó 1 K, Adler Emil és fia 1 K, Rátonyi Zoltán 2 K, Bodnár Ignác 2 K, Schön és Wertheimer 2 NI, Ribári Mórné 7 N­ 38 fill., dr Königsberger Lea 1 K, dr Szekér Dezső 1 K, Verebély Leon 2 K, Ruh Gyula 2 K, Újpesti rakpart 3/b. sz. ház lakói 2 N­ 40 fill., dr Török Gyula 2 K, Schwarcz Adolf 2 K, dr Schick Simon 2 K, Klauber és társa 3 N­, Klein Sándor 5 K, Bettelheim Miksa és társa 5 K, Rosenthal Gyuláné 40 fill., Brestmayer Kál­mán 2 K, Nagel Marcell 5 K, Ligeti Pál 1 K, Balassa Ferenc 5 K, Striegler Sándor 3 K, dr Atlasz Gyula 5 N­, dr Lipták és társa 2 K, Kohn A. M. 2 K, Neumann Árminná 6 K, Basch Béláné 5 K, Victor János 2 K, Fried Ármin 2 K, dr Székely Lajos 4 K, Országos erdé­szeti egyesület­­ II, dr Kátai Jenő 4 K, Lichtig Samu 4 K, ifj. Löwinger Salamon 4 K. :—­­ölbeli gyermekek versenye) A napokban nyílt meg Newyorkban a nagy nemzetközi gyer­mek-kiállítás, amely annyiban különbözik a hasonló kiállításoktól, hogy ezúttal első ízben történik meg, hogy a díjakat nem a gyermekek szépsége szerint, hanem az apróságok egészsége és fejlődése szerint osztják ki A rendező­bizottság felhívása úgy nyi­latkozik, hogy a közönség sokkal jobban van tájé­kozva egy díjnyertes ló, kutya vagy macska felől, mint azokról a tulajdonságokról, amelyekkel egy pályanyertes apró gyermeknek kell rendelkeznie. „Ez a kiállítás első lépés ahhoz a célhoz, hogy az amerikaiakat arra ösztökéljük, hogy a gyermekek iránt legalább annyira érdeklődjenek, mint egy ki­tüntetett öleb iránt.“ Rózsás arcok, nagy kék sze­mek, — mind igen szép dolgok, de a gyermek­­jóléti egyesület, amelynek védősége alatt áll a ki­állítás, egészen más mértékkel méri a fiatal világ­polgárokat. Külön táblázatot dolgoztak ki, amely megállapítja a méreteket és a pontokat, amelyek a versenynél irányadók. A versenyző apróságokat következőképen pontozzák: Helyes hosszarányért 10, helyes súlyért 10, egészséges koponyaformáért 10, a fülek alakjáért 5, homlokért 5, a szemek kö­zött lévő helyes távolságért 5, erős állért 8, man­dula és mirigyért 10, intelligenciáért 10, a bőr finomságáért 5, fejlett izmokért 5, helyes csonto­zatért 5, ép gerincért 5, helyes járásért vagy mász­­kálásért 5 pont. Az a gyermek, aki ezt a száz pontot elnyeri, a világ legtökéletesebb apróságának tekint­hető. Nevetve vannak eddig hat hónapostól két éves korig idős gyermekek. A bíráló­ bizottság tagjai nem hölgyekből, hanem orvosi szakértőkből állanak. A kitüntetett gyermekekről kinematogra­­fikus felvételek készülnek, a versenynyel kapcsola­tos kiállítást látogató hölgyek között pedig in­gyenesen röpiratokat és füzeteket osztanak ki, amelyek tájékoztatják az anyákat a gyermekek táplálása, kezelése és helyes nevelése felől. — (,,Nemzeti Park“.) Bizony, nem a Ma­gyar Nemzeti Park­nak írjuk krónikáját, hanem a franciák rendkívül szép alkotásáról, Nemzeti Parkjáról vagyunk híradással. Pedig a Magyar Nemzeti Park nagy szükségét immár többször hangoztattuk lapunk hasábjain. Mert az ember nemcsak minálunk, hanem az egész földkerekségen véres kézzel nyúlt bele az állatvilág háztartásába, gazdaságába. Kipusztult akárhány állatfaj s egyre csenevészik az ősere­deti növényvilág csodálatos gazdagsága. A nemzeti parkokban lelik búvóhelyüket a pusztulófélben levő állatfajok és védelmüket Flóra istenasszonynak mosolygó gyermekei, a növények. Az Északamerikai Egyesült Államok nemzeti tanácsa szervezte az első ilyfajtájú ligetet, a Yel­lowstone National Park formájában, kerek negy­ven esztendővel ezelőtt s most immár majd mind­egyik nagyobb állam dicsekedhetik állatot-növényt védő őseredeti természeti ritkaságait hiven őrző nemzeti territóriumokkal. Még a kis Svájc, a nagy­világ vendégfogadója is szemelt fel nemzeti parkot a regényes Claoza-völgyben. A németek ,Stuttgart székhelylyel, „Verein Naturschutzpark“ (Nemzeti Parkvédőegyesület) címmel, különösen a honfiaiktól és az osztrákoktól támogatott szövetséget szervezték, melynek az a feladata, hogy úgy a hegyvidékeken, mint a sík­ságon , a „beide“ tájékán és a vizek, mocsarak mellékén, nemzeti parkokat létesítsen. Az Unió állította a természetnek legelső, tör­vénynyel védett ligetét s ezen intézmény ezén ve­zet — ma is. A Yellowstone National Parkon kivül, mely­nek csodáit esztendőről esztendőre a világ minden tájékáról odasereglő százezrek csodálják, ott a má­sik nemzeti parkja a Y’osemit-völgyben. Az 1910. év május havában pedig a Rocky Mountainsben a (Sziklás-hegységben), Montana állam éjszaknyugati részében, a Nemzeti Glecser­ Parkot vette védelmébe az Unió. Ennek a park­nak közepes szélessége ötven kilométer, leghosz­­szabb átlója, mely épp a hegység gerincét követi, száz kilométernél is hosszabb. Most pediglen, miként bevezető sorainkban érintettük, már a franciák nemzeti parkjáról is emlékezhetünk. Az állami hatóságok ugyanis leg­utóbb a Dauphiné-t szemelték ki a Nemzeti Park szinteréül. Miután a legelőkben, rétekben szűköl­ködő hegyvonulatok különben is az állam tulajdo­nában voltak, a birtok kikerekitésére St.-Chri­­stophe völgyében kellett csak magánosoktól füves térségeket vásárolniok s erre külön százezer frankot fordítottak. A Dauphiné látogatóiról és a geográfia lap­jairól is ismert legérdekesebb hegycsúcsok ép a Nemzeti Park területére esnek, a liget maga pedig koszorúformában öleli La Bérarde-ot. Ily hegy­csúcsok a Pic Coolidge, az Ailefroide, a Pelvoux, a Les Bans, a Mont Gioberney és a többiek, me­lyek mind-mind, a háromezer méteres magasság­tól a négyezeresig vetekednek egymással. A park völgyei között legnevezetesebbek a La Bérarde völgyének felső szakasza, az Etangon­­völgy, a Chardon, a La Pilatte, a De la Bonne Pierre nevű és a többi érdekes és megkapó szépsé­gekkel bővelkedő glecsem­ek völgye. Az állatvédelem és tenyésztés szempontjából különösen a magas Alpok lakóira fognak ott ügyet vetni a franciák, ám emellett a hal­tenyésztés is féltőgondoskodásuk tárgya lesz. Vagy félmillió franknyi költséggel jó karba hozták a parkhoz ve­zető utakat, újakat is építenek, úgy hogy a jövő év derekáig immár kényelmes automobilok röpítik majd a turisták százezreit a Francia Nemzeti Parkba, a hegyóriások birodalmába, a Dauphiné szívébe! De vajon mikor adhatunk hírt­ a Magyar Nemzeti Parkról? — (Montenegrói királyi ivadékok Párisban.) Jeane de Seyne, román újságíró, aki valamikor a párisi Louis le Grand gimnázium hallgatója volt, egy bukaresi lapban érdekes visszaemlékezéseket közöl iskolai éveiről, amikor a véletlen abban a szerencsében részesítette, hogy a montenegrói di­nasztia két sarjának lehetett osztálytársa. Tíz­­tizenkét esztendős gyerekek közé egy napon beho­­­zott a tanár két nyurga sihedert, akiknek mind­egyike már betöltötte a tizenhetedik esztendejét és bemutatta őket a gyerekeknek, mint jövendő­beli osztálytársakat. A két jövevényről tudták, hogy montenegróiak és az egyiket Vukoticsnak, a másikat Petrovicsnak nevezték. A két kamasz testi fejlettségéhez mérten nagyon kevés intelligenciát árult el, franciául is csak törve beszéltek, azonban az osztályban csakhamar nagy zsarnokok lettek, az apró gyerekeket egyszerűen veréssel és rúgással kényszerítették arra, hogy szolgálatukra legyenek. Egészen addig, amíg egy francia kis­fiút annyira összevertek, hogy a tanári kar szép szerével eltá­volította az osztályból a két montenegróit. Ez a két kellemetlen kamasz Nikita két unokaöcscse volt, az egyik annak a Vukodcs tábornoknak a fia, aki oly kalandos és homályos halált halt a háború kez­detén. (Fénykép mint életmentő.) Érdekes, bár kissé amerikai izó esetről kapunk hírt Newyork­­ból, amelyben egy, a kellő pillanatban felvett fo­tográfia egy halálraítéltet adott vissza az életnek és megmentette biráit egy „Justitz-mord“ elköve­tésétől. Egy kis tengerparti városban élő angol vol­t delinquens, akit egy, vele ugyanegy üzletben alkalmazott brazíliainak meggyilkolásával vádol­tak. Minden körülmény a szerencsétlen angol ellen vallott és állhatatos tagadása dacára becstelen ha­lál várt reá. A gyanút az terelte reá, hogy kollé­gájának halála előtt néhány nappal az addigi jó­barátok csúnyán összevesztek, a szerencsétlenség napján, vasárnap, pedig kibékülve indultak együtt tengeri kirándulásra az angol által bérelt kis vi­torlás yachton. Estére a vitorlás az angollal és a brazíliainak holttestével tért vissza a városba, aki — útitársa vallomása szerint — leesvén az árboc­ról, nyaktörést szenvedett. Ezt persze nem hitték el neki, sőt orvosi látlelet konstatálta, hogy nyak­törésről, leesésről szó sem lehet, a halált egy, a fe­jen talált seb okozta, amelyet vastag bottal, eset­leg evezővel üthettek rajta. Egyáltalán hihetetlen volt kollégái előtt is az árbocramászás meséje; a vélt bűnöst pörbe fogták és mivel a tárgyalás új mozzanatot nem hozott a bűnügybe, a vádlottat halálra ítélték. A lapok bőven tárgyalták a rejtes- Pesti Hírlap 1913. április 15. kedd. AZ ARC SZÉPSÉGÉT a hölgyek milliói­­»ides-rele argi­­era­n, szappan és mderra érik el. E kiváló készít­mények az egész világon el v­annak terjedve. «04

Next