Pesti Hírlap, 1913. június (35. évfolyam, 129-153. szám)
1913-06-01 / 129. szám
A Peti Hirlap következő száma kedden június 3-án , reggel jelenik meg. Lapunk a magyar királyi államvasutak pályaudvarain nem kapható, mert áruitását a Lukács-kormány törvény és 1601 ilenére megtiltotta. A király ítélete, A politika csatornája, amelyen a sópénzek a kormány pártkasszájába folytak, teljesen föl van fedve s illata szerteárad az országban. A nagy pör tárgyalása véget ért s Baloghy elnök keddig gondolkodási időt adott magának az úgynevezett ítélet meghozatalára, amelyet törvény és hagyomány szerint „ő felsége a király nevében“ fog kimondani. Tehát a politikai klonkát még a baróság se siet elföldelni. Időközben azonban történt fontosabb esemény. A király ad audiendum verbum maga elé citálta a törvényszék előtt pőrére vetköztetett Lukács Lászlót s a miniszterelnök már az éj folyamán rohan Bécs felé, hogy meghallja azt az igazi ítéletet, amelyet maga a király fog mondani fölötte. E pillanatban jelentőségében teljesen eltörpül az az ítélet, amit Baloghy úr fog kedden kimondani „ő felsége a király nevében“ magának a királynak ítélete mellett, melyet majd a parlamentben fognak kihirdetni. A Baloghy-féle ítélettel szemben lehetnek kétségeink, de a király személyes ítéletével szemben a kétségnek még belső érzése is tiszteletlenség volna a korona iránt. Nem lehet kétség az iránt, hogy a felség már elejtette Lukácsot s hogy ez mely napon fog publikáltatni, az már a politika adminisztratív, vagy tán így mondhatnánk, dekoratív ügykörébe tartozik. Csak a leveli béka jósol egyik napról a másikra. A nyugodt szemlélőnek tekintete nagyobb perspektívát lát be arról a magaslatról, ahova, mint egy tiszta nézőpontra, a per tárgyalása fölvezetett mindannyiunkat. Az a tény a fő, hogy Lukács László megbukott s ahány órával vagy nappal késik ennek a publikálása, annyi mértfölddel távolodik el a hatalom kizárólagos birtoklásától a nemzeti munkapárt. Eddig Lukács azt híresztelte Bécsben, hogy az ő kormányára szüksége van a 67-es politikának. Most maga a kormánypárt siet majd meggyőzni a felséget, hogy tucatjával válogathat közülök miniszterelnök-jelöltet, mert rájuk csak az a fontos, hogy közülök válaszszon. De a felség tudja már, hogy a 67-es politikai alapot csak épen a Lukács-féle politikusoktól kell félteni, mert ezek keverték azt sárba és piszokba. Az a körülmény, hogy gróf Zichy Jánosnak megengedte a felség az igazság kimondását a bíróság előtt, már azelső szimptomája volt annak, hogy nem tűr semmiféle takargatást s nem engedi, hogy a kormánypárt szennyesét a királyi palásttal takarják el. Most második kedvező szimptómának kell fölfognunk Lukács Bécsbe rendelését. Mert hiszen most már arról van szó, hogy nem szabad engedni a politika mocskos hullámainak a trón zsámolyáig való emelkedését. Egy nemzet tekintete fordul Bécs felé. A koronától várjuk közéletünk megtisztítását s a béke megteremtését. El kell kergetni azokat az útból, akik bemocskolták a fórumot s akik akadályai annak, hogy a parlament s az egész közélet visszatérjen a maga rendes és törvényes medrébe. Azt várja a koronától a nemzet, hogy elkergesse köréből a rémuralom hőseit s a közélet megtisztításával egyszersmind megteremtse a békét. Ehhez új emberek, új rendszer és új szellem kell. Nagyon sokáig várt eddig is a korona, mert mindenféle hazugsággal félrevezették. De most már a bírósági tárgyalásból meggyőződhetett a tiszta igazságról, vagyis a piszkos panamákról. Nehéz, nagy munka volt ennek kiderítése olyan ravasz emberrel szemben, mint aminő Lukács László, de hála az igazmondó tanuknak és hála Vázsonyi Vilmos fáradhatatlan munkásságának, most már a politikai korrupció fölboncolva fekszik a közvélemény előtt. És sajátságos dolog, hogy az igazság kiderítéséért nem az igazságszolgáltatás fizetett embereit kell megdicsérnünk, hanem egy magánembert, egy ügyvédet, aki az igazságot nem hivatalból, hanem hivatásból keresi. Vázsonyi Vilmos politikai és egyéni jelleme, nagy tudása és genialitása előtt e napon kaland kell emelnie az egész nemzetnek Herkulesi munkát végzett, mert igazán az Augias istállóját tisztogatta. S a közéleti erkölcs e védelmezőjével szemben igen kellemetlen hatást tett, hogy a főügyész-helyettes — bár elismerjük, contre UUJS Jaguár. (A forditáls joga istartra.) Irta: HELTAI JENŐ. XIV. Sáppadtan, dermedten álltam Jaguár előtt, csak a szájam mozgott hangtalan dadogással. Azután minden vérem az arcomba szökött és lesütöttem a szememet. Olyan voltam, mint az iskolás gyerek, akit apja rajtakapott valami csúnya csínyen. Jaguár fenséges nyugalommal nézte vergődésemet, szája körül inkább szánakozó mosolygás villant föl. Amikor hallgatásom már nagyon kínos volt, szelíden karonfogott: — Te még nem tudod itt a járást, majd kivezettek. Szótlanul, engedelmesen mentem vele. Négy óra volt és a reggel sugárzó, szűzies világosságát az üres telken nem zavarta semmi. Fejünk fölé, mint nagy kupola borult a kék égbolt, egyedül voltunk a hangtalan csöndességben és magányosságban. . ..Van még humor a világon“ betörő és hadastyán egylet tagjai ezen a szép üres telken simán és kényelmesen eltehettek volna láb alól, soha senki meg nem tudta volna, milyen alkalmatossággal hagytam el a földi siralmak e völgyét. És megborzongtam, arra gondolván, mi történt volna velem, ha e kőfal mögött nem Jaguár, hanem igazi, komoly betörő leszám ... A telket az utcától egyszerű deszka kerítés választotta el; a többi oldalon alacsony, földszintes házak közé volt ékelve. Azt hittem, hogy átmászunk ezen a kerítésen, mert ajtót, kijárást semerre sem láttam. Azonban Jaguár a telek túlsó végébe vezetett egy kis deszkabódéhoz, amely úgy simult a szomszéd ház falához, mint a fecskefészek az ereszhez. Eredetileg talán csőszháznak vagy az éjjeli őr lakásának épült, most tárva-nyitva állt és üres volt, egyetlenegy bútordarab nélkül. Azonban, amikor beléptünk a bódéba, Jaguár kulcsot vett elő és bezárta mögöttünk az ajtót. Azután félretolta a bódé hátsó falát és bent voltunk a szomszéd ház udvarában. Már eddig is nagy tisztelettel viseltettem a „Van még humor a világon“ betörő és hadastyán egylet iránt, ez a tisztelet azonban percről-percre fokozódott. Ez a félretolható ajtó is, milyen egyszerű és elmés szerkezet volt! És ki tudja hány ilyen bejárás, ablak, folyosó, pince kötötte össze egymással ezeket a piszkos és sötét, régi házakat, amelyek közül ma már alig egy-kettő áll, a többit fölfalta a kultúra,hogy szecessziós álpalotákat építsen a helyére. Az udvarból egy másik, majd harmadik udvarba jutottunk, azután szűk folyosón mentünk végig. A folyosó végén lefüggönyözött üvegajtó volt. Jaguár kopogtatott. Belül félrehúzták a függönyt, kinéztek, azután kinyílt az ajtó. Rosszképű, gyanakodó öreg asszony nyitotta ki, de gyanakodása csak nekem szólt. Jaguárt inkább áhitattan nézte. Most aféle olcsó kis kávémérés hátsó szobájában voltunk, az egyetlen billiárdasztalon két ingujjra vetkezett alak bökdöste a golyókat, elül pedig egy pléhasztalon három kocsisféle ember kártyázott Jaguár ügyet sem vetett rájuk, köszönés nélkül, némán ment ki az utcára, én ugyanolyan némán követtem. Valahol a kerepesi úti temető környékén voltunk, jó messze Alt Miklós zálogházától. Csak itt szólalt meg Jaguár. — A kaland rosszabbul is végződhetett volna. — Sejtem! — feleltem bűnbánón. — Hány óra lehet? Elpirultam. — Nem tudom. — Igaz, — mosolygott Jaguár — az órádat elzálogosítottad. De legalább van pénzed... — Van! — Akkor bemehetünk a Chicago-kávéházba. Mert itt az utcán mégis bajos ... Nem fejezte be a mondatot, de az arca elborult. Alig mertem felelni: — Bemehetünk! És már intettem egy álmos konflisnak, amelyet balvégzete épen arra döcögtetett. A kocsiban nagyon kényelmetlenül éreztem magamat. Tudtam, mi vár rám. Jaguár felelősségre fog vonni a történtek miatt. Erre célzott a be nem fejezett mondattal. Minek is avatkoztam a dologba? Mit fogok nek mondani? Mivel fogok védekezni? Az önérzetem ebben a pillanatban testvérek között sorr ért meg egy fillért. Olykor-olykor, lopva, Jaguárra néztem, de ő — kedves szokása szerint —, behunyt szemmel ült a kocsiban, arcán csak álmosság és unalom volt látható. Pedig alkalmasint nagyon éber volt és fejét ugyanazokon a dolgokon törte, amelyek engem ilyen nagyon izgattak. Visszavonhatatlanul utoljára beláttam, hogy örökre abba kell hagynom ezt a dolgot és szögre akasztanom a műkedvelő detektív mesterségét. Nem születtem rá és Jaguárral A Pesti Hirlap mai száma 80 oldal. mmgm MHV Budapest, SIX?, évfolyam, 129. (12.059.) szám. Vasárnap, június 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre...........28 K —t Félévre ............... 14 „ — », Negyedévre........... 7 „ — Egy hóra............... 2"„40„ Egyes szám ára 10 f. Hirdetéseit díjszabás szerint. Az apróhirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ils oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Váci körút 73« I. emelet. Telefon 26«. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci körút 73. Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivételével minden nap.