Pesti Hírlap, 1913. június (35. évfolyam, 129-153. szám)

1913-06-01 / 129. szám

A P­eti Hirlap következő száma kedden június 3-án , reggel jelenik meg. Lapunk a magyar királyi állam­vasutak pályaudvarain nem kapható, m­ert áru­itását a­ Lukács-kormány tör­­vény és 1601 ilenére megtiltotta. A király ítélete, A politika csatornája, amelyen a sópén­zek a kormány pártkasszájába folytak, telje­sen föl van fedve s illata szerteárad az ország­ban. A nagy pör tárgyalása véget ért s Baloghy elnök keddig gondolkodási időt adott magának az úgynevezett ítélet meghozatalára, amelyet törvény és hagyomány szerint „ő fel­sége a király nevében“ fog kimondani. Tehát a politikai klonkát még a baróság se siet el­földelni. Időközben azonban történt fontosabb esemény. A király ad audiendum verbum maga elé citálta a törvényszék előtt pőrére vet­köztetett Lukács Lászlót s a miniszterelnök már az éj folyamán rohan Bécs felé, hogy meghallja azt az igazi ítéletet, amelyet maga a király fog mondani fölötte. E pillanatban jelentőségében teljesen el­törpül az az ítélet, amit Baloghy úr fog ked­den kimondani „ő felsége a király nevében“ magának a királynak ítélete mellett, melyet majd a parlamentben fognak kihirdetni. A Baloghy-féle ítélettel szemben lehetnek kétsé­geink, de a király személyes ítéletével szemben a kétségnek még belső érzése is tiszteletlenség volna a korona iránt. Nem lehet kétség az iránt, hogy a felség már elejtette Lukácsot s hogy ez mely napon fog publikáltatni, az már a politika admi­nisztratív, vagy tán így mondhatnánk, deko­ratív ügykörébe tartozik. Csak a leveli béka jósol egyik napról a másikra. A nyugodt szem­lélőnek tekintete nagyobb perspektívát lát be arról a magaslatról, ahova, mint egy tiszta néző­pontra, a per tárgyalása fölvezetett mindannyiunkat. Az a tény a fő, hogy Lukács László megbu­kott s ahány órával vagy nappal késik ennek a publikálása, annyi mértfölddel távolodik el a hatalom kizárólagos birtoklásától a nemzeti munkapárt. Eddig Lukács azt híresztelte Bécsben, hogy az ő kormányára szüksége van a 67-es politikának. Most maga a kormánypárt siet majd meggyőzni a felséget, hogy tucatjával vá­logathat közülök miniszterelnök-jelöltet, mert rájuk csak az a fontos, hogy közülök válasz­­szon. De a felség tudja már, hogy a 67-es po­litikai alapot csak épen a Lukács-féle politi­kusoktól kell félteni, mert ezek keverték azt sárba és piszokba. Az a körülmény, hogy gróf Zichy Já­nosnak megengedte a felség az igazság kimon­dását a bíróság előtt, már az­­első szimptomája volt annak, hogy nem tűr semmiféle takarga­­tást s nem engedi, hogy a kormánypárt szennyesét a királyi palásttal takarják el. Most második kedvező szimptómának kell fölfognunk Lukács Bécsbe rendelését. Mert hiszen most már arról van szó, hogy nem szabad engedni a politika mocskos hullámai­nak a trón zsámolyáig való emelkedését. Egy nemzet tekintete fordul Bécs felé. A koronától várjuk közéletünk megtisztítását s a béke megteremtését. El kell kergetni azokat az útból, akik bemocskolták a fórumot s akik akadályai annak, hogy a parlament s az egész közélet visszatérjen a maga rendes és törvényes med­rébe. Azt várja a koronától a nemzet, hogy elkergesse köréből a rémuralom hőseit s a­­ közélet megtisztításával egyszersmind megte­remtse a békét. Ehhez új emberek, új rendszer és új szellem kell. Nagyon sokáig várt eddig is a korona, mert mindenféle hazugsággal félrevezették. De most már a bírósági tárgyalásból meggyőződ­hetett a tiszta igazságról, vagyis a piszkos pa­namákról. Nehéz, nagy munka volt ennek kiderí­tése olyan ravasz emberrel szemben, mint aminő Lukács László, de hála az igazmondó tanuknak és hála Vázsonyi Vilmos fáradha­tatlan munkásságának, most már a politikai korrupció fölboncolva fekszik a közvélemény előtt. És sajátságos dolog, hogy az igazság ki­derítéséért nem az igazságszolgáltatás fizetett embereit kell megdicsérnünk, hanem egy ma­gánembert, egy ügyvédet, aki az igazságot nem hivatalból, hanem hivatásból keresi. Vá­zsonyi Vilmos politikai és egyéni jelleme, nagy tudása és genialitása előtt e napon kaland kell emelnie az egész nemzetnek Herkulesi munkát végzett, mert igazán az Augias is­tállóját tisztogatta. S a közéleti erkölcs e védelmezőjével szemben igen kellemetlen hatást tett, hogy a főügyész-helyettes — bár elismerjük, contre UUJS Jaguár. (A forditáls joga istartra.) Irta: HELTAI JENŐ. XIV. Sáppadtan, dermedten álltam Jaguár előtt, csak a szájam mozgott hangtalan dado­gással. Azután minden vérem az arcomba szökött és lesütöttem a szememet. Olyan vol­tam, mint az iskolás gyerek, akit apja rajta­kapott valami csúnya csínyen. Jaguár fensé­ges nyugalommal nézte vergődésemet, szája körül inkább szánakozó mosolygás villant föl. Amikor hallgatásom már nagyon kínos volt, szelíden­ karonfogott: — Te még nem tudod itt a járást, majd kivezettek. Szótlanul, engedelmesen mentem vele. Négy óra volt és a reggel sugárzó, szű­zies világosságát az üres telken nem zavarta semmi. Fejünk fölé, mint nagy kupola borult a kék égbolt, egyedül voltunk a hangtalan csöndességben és magányosságban. . ..Van még humor a világon“ betörő és hadastyán egylet tagjai ezen a szép üres telken simán és kényelmesen eltehettek volna láb alól, soha senki meg nem tudta volna, milyen alkalma­tossággal hagytam el a földi siralmak e völgyét. És megborzongtam, arra gondolván, mi tör­tént volna velem, ha e kőfal mögött nem Ja­guár, hanem igazi, komoly betörő les­zám ... A telket az utcától egyszerű deszka­ kerí­­tés választotta el; a többi oldalon alacsony, földszintes házak közé volt ékelve. Azt hittem, hogy átmászunk ezen a kerítésen, mert ajtót, kijárást semerre sem láttam. Azonban Jaguár a telek túlsó végébe vezetett egy kis deszkabódé­hoz, amely úgy simult a szomszéd ház falához, mint a fecskefészek az ereszhez. Eredetileg ta­lán­ csőszháznak vagy az éjjeli őr lakásának épült, most tárva-nyitva állt és üres volt, egyet­lenegy bútordarab nélkül. Azonban, amikor beléptünk a bódéba, Jaguár kulcsot vett elő és bezárta mögöttünk az ajtót. Azután félretolta a bódé hátsó falát és bent voltunk a szomszéd ház udvarában. Már eddig is nagy tisztelettel viseltettem a „Van még humor a világon“ betörő és had­astyán egylet iránt, ez a tisztelet azonban perc­­ről-percre fokozódott. Ez a félretolható ajtó is, milyen egyszerű és elmés szerkezet volt! És ki tudja hány ilyen bejárás, ablak, folyosó, pince kötötte össze egymással ezeket a piszkos és sö­tét, régi házakat, amelyek közül ma már alig egy-kettő áll, a többit fölfalta a kultúra,­­hogy szecessziós álpalotákat építsen a helyére. Az udvarból egy másik, majd harmadik udvarba jutottunk, azután szűk folyosón men­tünk végig. A folyosó végén lefüggönyözött üvegajtó volt. Jaguár kopogtatott. Belül félre­húzták a függönyt, kinéztek, azután kinyílt az ajtó. Rosszképű, gyanakodó öreg asszony nyi­totta ki, de gyanakodása csak nekem szólt. Jaguárt inkább áhitattan nézte. Most aféle olcsó kis kávémérés hátsó szobájában voltunk, az egyetlen billiárdasztalon két ingujjra vetkezett alak bökdöste a golyókat, elül pedig egy pléh­­asztalon három kocsisféle ember kártyázott Ja­guár ügyet sem vetett rájuk, köszönés nélkül, némán ment ki az utcára, én ugyanolyan né­mán követtem. Valahol a kerepesi­ úti temető környékén voltunk, jó messze Alt Miklós zá­logházától. Csak itt szólalt meg Jaguár. — A kaland rosszabbul is végződhetett volna. — Sejtem! — feleltem bűnbánón. — Hány óra lehet? Elpirultam. — Nem tudom. — Igaz, — mosolygott Jaguár — az órá­dat elzálogosítottad. De legalább van pénzed... — Van! — Akkor bemehetünk a Chicago-kávé­­házba. Mert itt az utcán mégis bajos ... Nem fejezte be a mondatot, de az arca elborult. Alig mertem felelni: — Bemehetünk! És már intettem egy álmos konflisnak, amelyet balvégzete épen arra döcögtetett. A kocsiban nagyon kényelmetlenül érez­tem magamat. Tudtam, mi vár rám. Jaguár felelősségre fog vonni a történtek miatt. Erre célzott a be nem fejezett mondattal. Mi­nek is avatkoztam a dologba? Mit fogok nek mondani? Mivel fogok védekezni? Az önérze­tem ebben a pillanatban testvérek között sorr ért meg egy fillért. Olykor-olykor, lopva, Ja­guárra néztem, de ő — kedves szokása szerint —, behunyt szemmel ült a kocsiban, arcán csak álmosság és unalom volt látható. Pedig alkal­masint nagyon éber volt és fejét ugyanazokon a dolgokon törte, amelyek engem ilyen nagyon izgattak. Visszavonhatatlanul utoljára belát­tam, hogy örökre abba kell hagynom ezt a dol­got és szögre akasztanom a műkedvelő detektív mesterségét. Nem születtem rá és Jaguárral A Pesti Hirlap mai száma 80 oldal. mmgm MHV Budapest, SIX?, évfolyam, 129. (12.059.) szám. Vasárnap, júniu­s 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre...........28 K —­t Félévre .­­.............. 14 „ — », Negyedévre........... 7 „ — Egy hóra............... 2"„40„ Egyes szám ára 10 f. Hirdetéseit díjszabás szerint. Az apró­hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ils oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Váci­ körút 73« I. emelet. Telefon 26­«. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci­ körút 73. Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivételével minden nap.

Next