Pesti Hírlap, 1913. június (35. évfolyam, 129-153. szám)
1913-06-14 / 140. szám
40 Szerkesztői üzenetek. — Kéziratukat a szerkesztősen nem aa vissza és névtelen levelekre nem válaszol — — Probléma 25. Vitakérdésük, helyesen föltéve, ez volna: Elitélendő-e az olyan jó barát, aki a barátja jellemét és becsületét érintő besugást a besúgó nevével együtt a jó barátnak fölfedezi, ahelyett, hogy a reá erőszakolt diszkréciót megőrizve, barátja iránt folyton legalább is gyanút tápláljon és ennek folytán az 5 személyének becse és értéke előtte kisebbedjék? Első tekintetre a kérdés eldöntése nagyon könnyűnek látszik, mert mi sem könnyebb, mint azt kimondani, hogy minden olyan hírt vagy besúgást, ami annak a jellemét vagy becsületét közelebbről érinti, képtelenségnek, lehetetlenségnek kell hogy tartson és csak akkor adjon annak hitelt, amikor már kézzelfogható bizonyítékok vannak a birtokában. Ez a társadalom helyes fölfogása a barátságról és a becsületről. Ámde a valóságban, az életben sokszor másképen alakulnak a viszonyok és látjuk, hogy ismert jó barátok egymás iránt minden indokolás nélkül hirtelen elhidegülnek, sőt sokszor egymástól el is fordulnak s viszont, más esetben, dacára minden látszatnak és bizonyosságnak, egymáshoz érthetetlenül ragaszkodnak. Ezek az életnek úgynevezett megmegmagyarázhatatlan titkai, amelyeket csak az képes megérteni, aki a dolgok mélyére láthat. Más ugyanis a külszin, a látszat, az úgynevezett társadalmi konvenció és más a valóság. Sokszor el kell fordulni a jó baráttól, hogy a látszatot megőrizzük és a társadalmi konvenció ellen ne vétsünk és más esetben ragaszkodnunk kell az álbaráthoz, a bebizonyult méltatlanhoz, ha a konvenció úgy kívánja. Ez azonban mind nem tartozik az önök esetére és vitájára, amely, úgy látjuk, főképen mendemondák és komisz pletykák körül forgott. Ezekre nézve már egészen más szabályokat, más törvényeket kell alkalmazni. Mert sokszor megesik, hogy jó barátunkról olyan dolgokat hallunk, amelyek a mi józan ítéletünk szerint képtelenségek. Ilyen esetben igazán kár volna a nyelvünket fárasztani és jó barátunk lelki nyugalmát azzal megzavarni, hogy neki fölösleges dolgokat mondjunk. S emellett még azt is meg kell gondolnunk, hogy barátunk könnyen kétségbe vonhatja a mi jóbaráti érzületünk erősségét, ha mi vele szemben mindenféle híresztelést és pletykát fölszedünk és jóhra érdemesnek tartunk. Másképen áll azonban a dolog, ha komoly, szavahihető emberek és nem szószátyár pletykálkod tók teszik szóvá a jó barátunkról az olyan dolgot, ami az ő jellemébe, becsületébe vág és magunk is félig-meddig bizonyosságot szerzünk róla, hogy a beszédnek némi alapja és tartalma van. Ilyen esetben már kötelességünk a jó barátot kímélettel észeretettel figyelmeztetni, hogy alkalmat adjunk neki a dolog tisztázására és a saját jó hírnevének , becsületének megóvására. S hogy ilyen esetben nemcsak a hírt magát, hanem a hírnek besúgóit és terjesztőit is meg kell neveznünk, az csak Magától érthető és természetes, egyrészt a maiunk fedezése és védelme, másrészt meg a jóbarátnk tisztázó működése és önvédelme szempontjául is. A korrekt eljárás ilyen esetben megköveteli, hogy minden hírnek és beszédnek gazdáját adjuk adni és adjuk is, nehogy különben mi ma■ unk kerüljünk a szószátyárság gyanújába és jóbarátunk, méltán, rajtunk verje el a port. Különben, okos és tisztességes gondolkozásumber mindig meg tudja érteni, hogy a hallottakéi és a besugásokból mit és mennyit lehet elhinni s nem fog minden mendemondára reagálni, még abban az esetben sem, ha különben a dologban barátság, ismeretség vagy rokonság stb. révén közelebbről érdekelve van. — Kezelőnő, Négy polgári iskolát végzett, tizennyolcnál nem fiatalabb és negyvennél nem idősebb nők, akik jobb kezük hüvelykujjával iiegalább harmadfél méter magasságot elérhetnek. Folyamodni pedig a posta- és távirda igazgatósághoz lehet. — Katona. A szolgálatát elhalasztani nem lehet, de azért folyamodhatnak, hogy egyikük a póttartalékba kerüljön — W. H. Basahid. Az ottani házassági törvényeket nem ismerjük, de nagyon valószínű, hogy kiskorúak házasságához ott is megkívánják a szülői beleegyezést épp úgy, mint nálunk, mert különben nem kérte volna. Ha pedig csak az ottani törvények értelmében köt házasságot, az nálunk nem lesz érvényes. 2. Sorsjegy kérdésére bankcégünk már bizonyosan adott választ, csakhogy ön nem figyelt jól a válaszaira. Ha sorsjegyeinek a számát megírja újra át fogjuk hozzá küldeni válaszadás végett. — P. H. hű olasója. 1. Van. 2. Ezt önnek sokból állana megmagyarázni. Kérdezzen meg egy önhöz közelebb álló jogvégzett embert. 3. Hogy tanárnő címe lehessen, arra nézve egyetemi tanfolyamot kell végeznie. — London. Várjon a fia még két évig és akkor bátran haza jöhet. — Sz. L. Gyüre. A tóvárosi állatkertből beszerezheti. — Sch. G. Miskolc. Személyigazolványt vigyen magával. — Mimóza. Altiszti rangban van s elég jó állásban. — Újvilág. 1. Együtt kimehetnek és útlevelet is kaphatnak. 2. Az útlevelet önöknek megyéjük alispáni hivatalától kell kérniök. 3. Az úti költség a második osztályon körülbelül kétszázötven korona, személyenkint s ugyanannyi pénznek kell a kiszállás alkalmával zsebükben lenni. 4. Hajójegyet a fővárosban s akár Fiumében is válthatnak s pocigyászt is lehet vinniök. — Rárka. Elég, ha a vasútigazgatósághoz folyamodnak, még pedig az ottani állomásfőnök útján. De legyen ám jó protekciójuk is, mert különben nem kapnak semmit. — Kételkedő apa. 1. Lehet. 2. Azt csak az illető konzul fogja megmondahatni. 3. Bármikor lehet. 1. Azt is csak ott fogják megmondani. 5. Igen. — 6. Sz. A.-né. A kérdezett részvénytársaságról már csak azért se tudnánk fölvilágosítást adni, mert azt sem írta meg, hogy merre van. — Színésznő. Az országos színészakadémia a Rákóczi-úton van, kérjen ott értesítőt, amelyből a szükséges tudnivalókat meg fogja tudni. — Állatkedvelő. Legtanácsosabb tejjel és tésztaneműsekkel táplálni. Idomitásukról azonban nincs külön könyv írva, mint a vadászebekéről. — J. I. és fia. Sok időbe kerülne azt a nevet most kikutatni. — Ambiciózus. Minden segítség és Útmutatás nélkül bajos tökéletesen megtanulni. — K. E. Pozsony. Vidékre nem lehet bevezetni. — V. V. Bükkös. R. kath. vallásé. — G. A. Nagyenyed. Személyigazol-, ványt vihet magával. — Műiparos. Attól függ, hogy melyik az az ön szerint „szükségtelen“ tárgy. — M. G. Külföldi biztositó társulatokról fölvilágositást nem adhatunk. __ K. L. Valamelyik egyetemen vagy jogakadémián kell az államszámviteltant két féléven át hallgatni. A többit azutánis megkérdezheti. — Ellenkező eset. Önnnk valószínűleg kereskedővel van dolga, akire nézve a törvénynek más szakasza érvényes. — K. Z. Budapest. Minősítéshez nincs kötve, de a nyelvtudását igazolnia kella bíróság elött. — E. S. „Szíveskednék“ és „aludnék" a helyes, minthogy mindkettő ikes ige. — Régi előfizető. Tessék a hadkiegészítő parancsnoksághoz folyamodni. — T. L. Budapest. A fővárosi turista egyesületek címeit megtalálhatja a cím- és lakásjegyzékben, a vidékiekről azonban még aligha van kimutatás. — 09835 sz. előfizető. Azt csak az illető tudná megmondani, aki ott már alkalmazva van. — V. L.-né, Nagybánya. Okvetetlenül egyetemen vagy jogakadémián kell tanfolyamot hallgatnia annak, aki államszámvitalani vizsgát akar tenni.— Közös előfizető. Legalább négy középiskolai osztály vagy ennek megfelelő képzettség kívántatik. — N. I. Budapest. Valamelyik nagyobb kereskedelmi lapban bizonyosan meg fogja találni. — R. S. Raguza. Bizonyára rájuk fog kerülni a sor, de hogy mikor, azt most bajos volna megmondani. — Sz. L. Mezőtúr. Tessék egy bővebb szónoklattam tankönyvet venni, abban mindent föltalálhat, amit tudni akar. — Munkács. A levél szerkesztőségünkben megtalálja. — Akadémia-kávéház, Roveseto. 1. Régi tilalmon alapszik. 2. Pozsony vármegyében fekszik, a malackai járásban. 3. A szomszédos megyében, ha ugyan meg van engedve. — Érdeklődő. R.Palota. Vegye meg kiadóhivatalunkban Kutassy B. Tanácsadó c. könyvecskéjét, abból mindent megtudhat. — Jövő. Tessék egy jó pályamutatót venni, abban föl vannak sorolva az állások. Itt sok lenne azokat mind fölsorolni. — Vidéki. A plébániák szoladhi szabályzatát nem köztik velünk, tehát nem tudhatjuk. — Ssixencse lel. A kérdezősködök többnyire a cimszalag melléklésével igazolják előfizető voltukat, de van eset rá, hogy e nélkül is válaszolunk, kivált közérdekű és fontos kérdésekre. Az öné azonban nem ilyen.— F. E. Sárpántele. A festőiskola a Bajza-utcában van. F. A. pedig VI., Teréz-körut 32. alatt lakik. — Irén. A smoking nem látogatásra való ruhadarab. — 111337 sz. előfizető. Van, ha az önkéntesi kiegészítő vizsgát leteszi. — H. Béláné. Az a körülmény, hogy valaki a beszédébe idegen szókat kevar, nem mindig a műveltség jele, sőt sokszor a műveletlenségé vagy a gondolkodásban való lustaságé. De az se ritkaság, hogy valaki a nyelvekben való jártasságát akarja vele fitogtatni. Szerintünk nagyobb műveltség kívántatik ahhoz, hogy valaki ma- i gát azon a nyelven, amelyen beszél, helyesen ki tudja fejezni, mint ahhoz, hogy soha se találja meg gondolatainak kifejezésére a megfelelő szót. Azokról pedig, akik az idegen szók használata által műveltségeket akarják fitogtatni, nem is érdemes beszélni, mert az is a műveltséghez és jó neveléshez tartozik, hogy társaságban mindenki olyan nyelven beszéljen és olyan szavakat használjon, melyeket mindenki megérthet. Kivételt csak az olyan szók képeznek, amelyekre nézve még nincs a magyarban általánosan ismert és elfogadott kifejezés. — 81625 sz. előfizető. Ugyan hogy lehet egy olyan öreg néninek az esete fölött, akihez csak a „nevelt fia" vált hűtlenné, nyolc hosszú oldalon át keseregni. Végtére is egy ötvenhat éves anya megvigasztalódhatik egy olyan fogadott fiú hűtlenségén, akit huszonkét éves korában kezdett nevelni — Wekerletelep. A világon az összes keresztények u. m. római- és görögkatholikusok, görög keletiek és protestánsok számát mintegy négyszázhetven-nyolcvan millióra lehet tenni, a tizenegy-tizenkétszáz millió más vallásu népekkel szemben. — L. L. Szenthubert Most, nemrég jelent meg di Vámosy L. Hazánk gyógyvizei és üdülőhelyei c. művecskéje, melyet kiadóhivatalunk utján is meg lehet kapni. Pesti Hírlap 1913. junius 14., szombat___ A közönség köréből*) Kosaras paraziták. Mindenekelőtt azt óhajtom kinyilatkoztatni, hogy ennek a közleménynek nem célja szegény ember szájából a kenyeret kivenni, azonban a közérdek és különösen a közegészség szempontjából nem helyes mindent eltűrni, ami székesfővárosunkban feltalálható. Alig hogy beköszönt a nyári gyümölcs-saison, mint a raj ellepik az utcát a kosaras leányok és asszonyok s után és útfélen belebotlanak a járókelők oly személyekbe, kik egy kis kosárka gyümölcscsel órákon át vagy naphoszszat ülnek az utcán s különösen arra törekszenek, hogy a sétáló gyermekekben ébreszszenek fel mohó vágyat portékáik iránt. A megfigyelő tapasztalhatja, hogy a kosarasok áruja semmivel sem olcsóbb a rendes és jó üzletek áruinál, sőt a legtöbb esetben ezektől szerzi be az együgyű vevő a legdrágábban azt, amit vesz. A kosarasok áruja egyébiránt nem is lehet olcsóbb a rendes üzletek áruinál, mert hiszen — a néhány kilót kitevő áru mellett — csak úgy fizeti ki magát fél, sőt egész napon át az időt elfecsérelni, ha magas árakkal az eltöltött nap bérét kiuzsorázzák. Ezekre a napot lopó kosarasokra sem a közönségnek, sem az áruforgalomnak nincsen szüksége, határozottan ártalmára van azonban a közegészségnek, mert a ragályos betegségek terjesztésének hatályosabb módját ennél jobban el sem lehet képzelni. Az a napszakokon át álló gyümölcs, melybe a járókelők és a szél port, piszkot beleszórnak, amelyet összevissza fogdosnak, melyet a legyek, a férgek ellepnek és amelybe beleköhögnek — csakis arra jó, hogy széthurcolja az epidémiát s már csak tisztán egészségügyi szempontból is elegendő ok volna arra, hogy az egészségügyi hatóság minden élelmicikkházalót és kosarast az utcáról szigorúan eltiltson. Hogy ez az állapot ennyire fejlődött, ebben a közönség is bűnös, azáltal, hogy ezektől vásárol, holott tisztábban kezelt, jobb és határozottan olcsóbb árut rendes üzletekben mindenütt kaphatna. Érdeksérelem sem a hatóság tilalma, sem pedig a közönség bojkottja esetén nem esik a szegény és kenyerét kereső osztályon, mert ezen kényelmes naplopás helyett mindenkinek módjában áll rendes munkával magának exisztencit teremteni. Itt van például az általánosan ismert és krónikus cselédmizéria. Cselédnek lenni van olyan tekintélyes, foglalkozás, mint az utcán egy-két kosárka mellett naphosszat leháskodni, de persze, — ha nem is valami nagyon sokat — egy kicsinykét a cselédnek dolgozni mégis kell. Ajánlom fentieket a nagyközönség és a hatóságok szíves figyelmébe. M. E. A Verpeléti-útró. Mi, a Kelenföld és Lágymányos lakói, keserűen megszenvedjük e szerencsénket a rendőrség hihetetlen nemtörődömsége miatt. A Verpeléti-út a Lágymányos egyik főútja, kocsiforgalma most még nincs, azt gondolná az ember, hogy idillikus csendjét mi sem zavarja meg. Sajnos, nem így van a dolog. Nappal mint saskahad lepi el az utat a gyerekek nagy tömege, van ott utcagyerek vagy parasztsuhanc egyaránt, akik különféle módon intéznek támadást a lakók dobhártyája ellen. Az apraja sikít és visit, mintha nyúznák, a nagyja footballozik nagy üvöltéssel s veszélyezteti labdájával a nazak ablakait. Sőt már az is megtörtént, hogy egy suhanc, aki egész délután a dohánygyár mellett, végzett kürtgyakorlatokat, a hallgatók nagy élvezetére, este hazamenet, a Verpelétiután megállt és elkezdett szerenádot adni a lakóknak s csak azok erélyes közbelépése folytán távozott. Tegnap este, hosszú ideig kellett az utcán dolgozó munkások harmonikázását hallgatnunk. Mit tehettünk, hallgattuk. Azelőtt panaszkodtunk, hogy nincs rendőrőrszem, most ott áll a rendőr a Verpeléti-út sarkán. De hogy mit csinál, igazán nem tudjuk, csak sejtjük, hogy bedugja a fülét és behunyja a szemét, mert különben észre kellene ezt a tűrhetetlen állapotot vennie. Egy verpeléti-uti lakos, , Ha borral, sörrel, pezsgővel megteltél, Pohár „Ceres“-t igyál, mielőtt hazamennél. ÍSFÍ1É& Bár felvidít a bor, a mámor el nem marad, S vége csak a „Ceres“ létől szakad. Igyunk bármit, de ne felejtsük el. • 1?^» 4 Ha csuznnk lesz, gyógyszernek „Ceres“ kell. „