Pesti Hírlap, 1913. június (35. évfolyam, 129-153. szám)

1913-06-14 / 140. szám

40 Szerkesztői üzenetek. — Kéziratukat a szerkesztősen nem aa vissza és névtelen levelekre nem válaszol — — Probléma 25. Vitakérdésük, helyesen föl­téve, ez volna: Elitélendő-e az olyan jó barát, aki a barátja jellemét és becsületét érintő besugást a besúgó nevével együtt a jó barátnak fölfedezi, a­helyett, hogy a reá erőszakolt diszkréciót megőriz­ve, barátja iránt folyton legalább is gyanút táp­láljon és ennek folytán az 5 személyének becse és értéke előtte kisebbedjék? Első tekintetre a kérdés eldöntése nagyon könnyűnek látszik, mert mi sem könnyebb, mint azt kimondani, hogy minden olyan hírt vagy besúgást, ami annak a jellemét vagy becsületét közelebbről érinti, képtelenségnek, lehe­tetlenségnek kell hogy tartson és csak akkor adjon annak hitelt, amikor már kézzelfogható bizonyíté­­kok vannak a birtokában. Ez a társadalom helyes fölfogása a barátságról és a becsületről. Ámde a valóságban, az életben sokszor más­képen alakulnak a viszonyok és látjuk, hogy is­mert jó barátok egymás iránt minden indokolás nélkül hirtelen elhidegülnek, sőt sokszor egymás­tól el is fordulnak s viszont, más esetben, dacára minden látszatnak és bizonyosságnak­, egymáshoz érthetetlenül ragaszkodnak. Ezek az életnek úgy­nevezett megmegmagyarázhatatlan titkai, amelye­ket csak az képes megérteni, aki a dolgok mélyére láthat. Más ugyanis a kü­lszin, a látszat, az úgy­nevezett társadalmi konvenció és más a valóság. Sokszor el kell fordulni a jó baráttól, hogy a lát­szatot megőrizzük és a társadalmi konvenció ellen ne vétsünk és más esetben ragaszkodnunk kell az álbaráthoz, a bebizonyult méltatlanhoz, ha a kon­venció úgy kívánja. Ez azonban mind nem tartozik az önök ese­tére és vitájára, amely, úgy látjuk, főképen men­demondák és komisz pletykák körül forgott. Ezek­re nézve már egészen más szabályokat, más törvé­nyeket kell alkalmazni. Mert sokszor megesik, hogy jó barátunkról olyan dolgokat hallunk­, ame­lyek a mi józan ítéletünk szerint képtelenségek. Ilyen esetben igazán kár volna a nyelvünket fá­rasztani és jó barátunk lelki nyugalmát azzal megzavarni, hogy neki fölösleges dolgokat mond­junk. S emellett még azt is meg kell gondolnunk, hogy barátunk könnyen kétségbe vonhatja a mi jó­baráti érzületünk erősségét, ha mi vele szemben mindenféle híresztelést és pletykát fölszedünk és jóhra érdemesnek tartunk. Másképen áll azonban a dolog, ha komoly, szavahihető emberek és nem szószátyár pletykálkod tók teszik szóvá a jó barátunkról az olyan dolgot, ami az ő jellemébe, becsületébe vág és magunk is félig-meddig bizonyosságot szerzünk róla, hogy a beszédnek némi alapja és tartalma van. Ilyen eset­ben már kötelességünk a jó barátot kímélettel és­zeretettel figyelmeztetni, hogy alkalmat adjunk neki a dolog tisztázására és a saját jó hírnevének , becsületének megóvására. S hogy ilyen esetben nemcsak a hírt magát, hanem a hírnek besúgó­it és terjesztőit is meg kell neveznünk, az csak Magától érthető és természetes, egyrészt a ma­iunk fedezése és védelme, másrészt meg a jóbará­­tnk tisztázó működése és önvédelme szempontjá­ul is. A korrekt eljárás ilyen esetben megköve­teli, hogy minden hírnek és beszédnek gazdáját adjuk adni és adjuk is, nehogy különben mi ma­­■ unk kerüljünk a szószátyárság gyanújába és jó­­b­arátunk, méltán, rajtunk verje el a port. Különben, okos és tisztességes gondolkozásu­mber mindig meg tudja érteni, hogy a hallottak­éi és a besugásokból mit és mennyit lehet elhinni s nem fog minden mendemondára reagálni, még a­bban az esetben sem, ha különben a dologban ba­rátság, ismeretség vagy rokonság stb. révén köze­lebbről érdekelve van. — Kezelőnő, Négy polgári iskolát végzett, tizen­nyolcnál nem fiatalabb és negyvennél nem idősebb nők, akik jobb kezük hüvelykujjával iie­galább harmadfél mé­ter magasságot elérhetnek. Folyamodni pedig a posta- és távirda igazgatósághoz lehet. — Katona. A szolgálatát el­halasztani nem lehet, de azért folyamodhatnak, hogy egyikük a póttartalékba kerüljön — W. H. Basahid. Az ottani házassági törvényeket nem ismerjük, de nagyon valószínű, hogy kiskorúak házasságához ott is megkí­vánják a szülői beleegyezést épp úgy, mint nálunk, mert különben nem kérte volna. Ha pedig csak az ottani tör­vények értelmében köt házasságot, az nálunk nem lesz érvényes. 2. Sorsjegy kérdésére bankcégünk már bizonyo­san adott választ, csakhogy ön nem figyelt jól a válaszai­ra. Ha sorsjegyeinek a számát megírja újra át fogjuk hozzá küldeni válaszadás végett. — P. H. hű olasója. 1. Van. 2. Ezt önnek sokból állana megmagyarázni. Kérdez­zen meg egy önhöz közelebb álló jogvégzett embert. 3. Hogy tanárnő címe lehessen, arra nézve egyetemi tan­folyamot kell végeznie. — London. Várjon a fia még két évig és akkor bátran haza jöhet. — Sz. L. Gyüre. A tó­városi állatkertb­ől beszerezheti. — Sch. G. Miskolc. Sze­mélyigazolványt vigyen magával. — Mimóza. Altiszti rangban van s elég jó állásban. — Újvilág. 1. Együtt ki­mehetnek és útlevelet is kaphatnak. 2. Az útlevelet önök­nek megyéjük alispáni hivatalától kell kérniök. 3. Az úti költség a második osztályon körülbelül kétszázötven­­ ko­rona, személyenkint s ugyanannyi pénznek kell a kiszál­lás alkalmával zsebükben lenni. 4. Hajójegyet a főváros­ban s akár Fiumében is válthatnak s pocigyászt is lehet vinniök. — Rárka. Elég, ha a vasútigazgatósághoz folya­modnak, még pedig az ottani állomásfőnök útján. De le­gyen ám jó protekciójuk is, mert különben nem kapnak semmit. — Kételkedő apa. 1. Lehet. 2. Azt csak az illető konzul fogja megmondahatni. 3. Bármikor lehet. 1. Azt is csak ott fogják megmondani. 5. Igen. — 6. Sz. A.-né. A kérdezett részvénytársaságról már csak azért se tud­nánk fölvilágosítást adni, mert azt sem írta meg, hogy merre van. — Színésznő. Az országos színészakadémia a Rákóczi-úton van, kérjen ott értesítőt, amelyből a szükséges tudnivalókat meg fogja tudni. — Állatkedvelő. Legtanácsosabb tejjel és­­ tésztanem­űsekkel táplálni. Ido­­mitásukról azonban nincs külön könyv írva, mint a vadászebekéről. — J. I. és fia. Sok időbe kerülne azt a nevet most kikutatni. — Ambiciózus. Minden segítség és Útmutatás nélkül bajos tökéletesen m­egtanulni. — K. E. Pozsony. Vidékre nem lehet bevezetni. — V. V. Bükkös. R. k­ath. vallásé. — G. A. Nagyenyed. Személyigazol-, ványt vihet magával. — Műiparos. Attól függ, hogy me­lyik az az ön szerint „szükségtelen“ tárgy. — M. G. Kül­földi biztositó társulatokról fölvilágositást nem adhatunk. __ K. L. Valamelyik egyetemen vagy jogakadémián kell az államszámviteltant két féléven át hallgatni. A többit azután­­is megkérdezheti. — Ellenkező eset. Önnnk való­színűleg kereskedővel van dolga, akire nézve a törvény­nek más szakasza érvényes. — K. Z. Budapest. Minősí­téshez nincs kötve, de a nyelvtudását igazolnia kell­­a bíróság elött. — E. S. „Szíveskednék“ és „aludnék" a helyes, minthogy mindkettő ikes ige. — Régi előfizető. Tessék a hadkiegészítő parancsnoksághoz folyamodni. — T. L. Budapest. A fővárosi turista egyesületek címeit megtalálhatja a cím- és lakásjegyzékben, a vidékiekről azonban még aligha van kimutatás. — 09835 sz. előfi­zető. Azt csak az illető tudná megmondani, aki ott már alkalmazva van. — V. L.-né, Nagybánya. Okvetetlenül egyetemen vagy­ jogakadémián kell tanfolyamot hallgat­nia annak, aki államszámvitalani vizsgát akar tenni.— Közös előfizető. Legalább négy középiskolai osztály vagy ennek megfelelő képzettség kívántatik. — N. I. Budapest. Valamelyik nagyobb kereskedelmi lapban bizonyosan meg fogja találni. — R. S. Raguza. Bizonyára rájuk fog kerülni a sor, de hogy mikor, azt most bajos volna meg­mondani. — Sz. L. Mezőtúr. Tessék egy bővebb szónok­­lattam­ tankönyvet venni, abban mindent föltalálhat, amit tudni akar. — Munkács. A levél szerkesztőségünk­ben megtalálja. — Akadém­ia-kávéház, Roveseto. 1. Régi tilalmon alapszik. 2. Pozsony vármegyében fekszik, a malackai járásban. 3. A szomszédos megyében, ha ugyan meg van engedve. — Érdeklődő. R.­Palota. Vegye meg kiadóhivatalunkban Kutassy B. Tanácsadó c. könyvecs­kéjét, abból mindent megtudhat. — Jövő. Tessék egy jó pályamutatót venni, abban föl vannak sorolva az állá­sok. Itt sok lenne azokat mind fölsorolni. — Vidéki. A plébániák szoladhi szabályzatát nem köztik velünk, te­hát nem tudhatjuk. — Ssixencse lel. A kérdezősködök többnyire a cimszalag melléklésével igazolják előfizető voltukat, de van eset rá, hogy e nélkül is válaszolunk, kivált közérdekű és fontos kérdésekre. Az öné azonban nem ilyen.­­— F. E. Sárpántele. A festőiskola a Bajza-ut­­cában van. F. A. pedig VI., Teréz-körut 32. alatt lakik. — Irén. A smoking nem látogatásra való ruhadarab. — 111337 sz. előfizető. Van, ha az önkéntesi kiegészítő vizs­gát leteszi. — H. Béláné. Az a körülmény, hogy valaki a beszédébe idegen szókat kevar, nem mindig a műveltség jele, sőt sokszor a műveletlenségé vagy a gondolkodásban való lustaságé. De az se ritkaság, hogy valaki a nyelvek­ben való jártasságát akarja vele fitogtatni. Szerintünk nagyobb műveltség kívántatik ahhoz, hogy valaki ma- i gát azon a nyelven, amelyen beszél, helyesen ki tudja fe­­j­­ezni, mint ahhoz, hogy soha se találja meg gondolatai­­nak kifejezésére a megfelelő szót. Azokról pedig, akik az idegen szók használata által műveltségeket akarják fitog­tatni, nem is érdemes beszélni, mert az is a műveltség­hez és jó neveléshez tartozik, hogy társaságban mindenki olyan nyelven beszéljen és olyan szavakat használjon, melyeket mindenki megérthet. Kivételt csak az olyan szók képeznek, amelyekre nézve még nincs a magyarban általánosan ismert és elfogadott kifejezés. — 81625 sz. előfizető. Ugyan hogy lehet egy olyan öreg néninek az esete­ fölött, akihez csak a „nevelt fia" vált hűtlenné, nyolc hosszú oldalon át keseregni. Végtére is egy ötven­hat éves anya megvigasztalódhatik egy olyan fogadott fiú hűtlenségén, akit huszonkét éves korában kezdett ne­velni­­ — Wekerletelep. A világon az összes keresztények u. m. római- és görögkatholikusok, görög keletiek és pro­testánsok számát mintegy négyszázhetven-nyolcvan mil­lióra lehet tenni, a tizenegy-tizenkétszáz millió más val­­lásu népekkel szemben. — L. L. Szenthubert Most, nem­rég jelent meg di Vámosy L. Hazánk gyógyvizei és üdü­lőhelyei c. művecskéje, melyet kiadóhivatalunk utján is meg lehet kapni. Pesti Hírlap 1913. junius 14., szombat___ A közönség köréből*) Kosaras paraziták. Mindenekelőtt azt óhajtom kinyilatkoztatni, hogy ennek a közleménynek nem célja szegény ember szájából a kenyeret kivenni, azonban a közérdek és különösen a közegészség szempontjából nem helyes mindent eltűrni, ami székesfővárosunkban feltalálható. Alig hogy beköszönt a nyári gyümölcs-saison, mint a raj ellepik az utcát a kosaras leányok és asszonyok s után és útfélen belebotlanak a járókelők oly szemé­lyekbe, kik egy kis kosárka gyümölcscsel órákon át vagy naphoszszat ülnek az utcán s különösen arra töreksze­nek, hogy a sétáló gyermekekben ébreszszenek fel mohó vágyat portékáik iránt. A megfigyelő tapasztalhatja, hogy a kosarasok áru­ja semmivel sem olcsóbb a rendes és jó üzletek áruinál, sőt a legtöbb esetben ezektől szerzi be az együgyű vevő a legdrágábban azt, amit vesz. A kosarasok áruja egyéb­iránt nem is lehet olcsóbb a rendes üzletek áruinál, mert hiszen — a néhány kilót kitevő áru mellett — csak úgy fizeti ki magát fél, sőt egész napon át az időt elfecsérelni, ha magas árakkal az eltöltött nap bérét kiuzsorázzák. Ezekre a napot lopó kosarasokra sem a közönség­nek, sem az áruforgalomnak nincsen szüksége, határozot­tan ártalmára van azonban a közegészségnek, mert a ra­gályos betegségek terjesztésének hatályosabb módját en­nél jobban el sem lehet képzelni. Az a napszakokon át álló gyümölcs, melybe a járókelők és a szél port, piszkot beleszórnak, amelyet összevissza fogdosnak, melyet a le­gyek, a férgek ellepnek és amelybe beleköhögnek — csak­is arra jó, hogy széthurcolja az epidémiát s már csak tisztán egészségügyi szempontból is elegendő ok volna arra, hogy az egészségügyi hatóság minden élelmicikk­­házalót és kosarast az utcáról szigorúan eltiltson. Hogy ez az állapot ennyire fejlődött, ebben a kö­zönség is bűnös, az­által, hogy ezektől vásárol, holott tisztábban kezelt, jobb és határozottan olcsóbb árut ren­des üzletekben mindenütt kaphatna. Érdeksérelem sem a hatóság tilalma, sem pedig a közönség bojkottja esetén nem esik a szegény és kenye­rét kereső osztályon, mert ezen kényelmes naplopás he­lyett mindenkinek módjában áll rendes munkával magá­nak exisztencit teremteni. Itt van például az általánosan ismert és krónikus cselédmizéria. Cselédnek lenni van olyan tekintélyes, foglalkozás, mint az utcán egy-két ko­sárka mellett naphosszat leháskodni, de persze, — ha nem is valami nagyon sokat — egy kicsinykét a cseléd­nek dolgozni mégis kell. Ajánlom fentieket a nagyközönség és a hatóságok szíves figyelmébe. M. E. A Verpeléti-útró. Mi, a Kelenföld és Lágymányos lakói, keserűen megszenvedjük e szerencsénket a rendőrség hihetetlen nemtörődömsége miatt. A Verpeléti-út a Lágymányos egyik főútja, kocsiforgalma most még nincs, azt gondolná az ember, hogy idillikus csendjét mi sem zavarja meg. Sajnos, nem így van a dolog. Nappal mint saskahad lepi el az utat a gyerekek nagy tömege, van ott utcagyerek vagy parasztsuhanc egyaránt, akik különféle módon in­téznek támadást a lakók dobhártyája ellen. Az apraja sikít és visit, mintha nyúznák, a nagyja footballozik nagy üvöltéssel s veszélyezteti labdájával a nazak ablakait. Sőt már az is megtörtént, hogy egy suhanc, aki egész délután a dohánygyár mellett, végzett kürtgyakorlatokat, a hallgatók nagy élvezetére, este hazamenet, a Verpeléti­­után megállt és elkezdett szerenádot adni a lakóknak s csak azok erélyes közbelépése folytán távozott. Tegnap este, hosszú ideig kellett az utcán dolgozó munkások har­­monikázását hallgatnunk. Mit tehettünk, hallgattuk. Az­előtt panaszkodtunk, hogy nincs rendőrőrszem, most ott áll a rendőr a Verpeléti-út sarkán. De hogy mit csinál, igazán nem tudjuk, csak sejtjük, hogy bedugja a fülét és behunyja a szemét, mert különben észre kellene ezt a tűrhetetlen állapotot vennie. Egy verpeléti-uti lakos, , Ha borral, sörrel, pezsgővel megteltél, Pohár „Ceres“-t igyál, mielőtt hazamennél. ÍSFÍ1É& Bár felvidít a bor, a mámor el nem marad, S vége csak a „Ceres“ létől szakad. Igyunk bármit, de ne felejtsük el. • 1?^» 4 Ha csuznnk lesz, gyógyszernek „Ceres“ kell. „

Next