Pesti Hírlap, 1913. szeptember (35. évfolyam, 207-218. szám)
1913-09-02 / 207. szám
pest, 1913. XXX¥. évfolyam, 207. (12.137.) szám. Bead, szeptember 2. FIZETÉSI ÁRAK: vre ............28 K — f ..................14 — n ívre........... V n — n ................... 2 „ 40 - es szám ára 10 f. 8k díjszabás szerint. hirdetésekre vonatkozó tudnivaló a 32-ik falon olvasható. SZERKESZTŐ8ÉG: Budapest, Váci-körút 73, I. emelet. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 73 Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivételére minden nap. Lapunk a magyar királyi államok pályaudvarain nem kapható, árusítását a Lukács-kormány törés jog ellenére megtiltotta. A Jövendő országa, kereskedelmi szakoktatás tizedik nemkongresszusa vasárnap óta Budapesten. Európai vendégeink vannak ismét és olyan vendégeink, akiknek ittléte miniden munka, hivatás, életpálya közötti leggroteszkebbül hat. Magyarország éereskedelem! Mint mikor felnőtt emberek dolgaikat megtanácskozandó a gyertában ülnek össze, a világkereskedelemban a gyermekszobájában, amit Magyarnak neveznek. Nincs még ma sem a kenyérkereső pászt egyetlen más, melyre a magyar köály nagyobb idegenkedéssel nézne, mint kedőire. És a magyar kereskedelmi szakfejlettségéről kiállíthatják bár a legazonyitványt az udvarias külföldiek, kihogy rövid ittlétük alatt észre kellve gazdasági életünknek azt a szomorú íorsát, melyet semmiféle elmélet nem ,ómilyen lehet a sorsa a kereskedelmi atásnak abban az országban, melyben a idelmi ismeretekkel teleszivott fának vai nincs is talaja, ahova gyökereit leesse. Gyakorlat híján, nagy magyar kelem híján mit érnek a kereskedelmi okk azok az életrevaló reformjai, melyeket a külföldiektől tanulhatnánk, ha nincs olyan kereskedelmünk, melyet a világpiac forgatagába méltón be tudnánk illeszteni. A kongresszusnak egyik külföldi vezérférfia az első napon arról a főkérdésről értekezett, hogy a kereskedelmi kiképzésnél az oktatást melyik három célnak kell vezetnie s azt a tételt állította fel, hogy a három cél a kereskedelemnek, a nyelvnek és a világnak az ismerete. Gazdasági helyzetünk egész sanyarúságát bevilágítja egyszerre ez a három fáklya, és ennek a három fáklyának a világánál megláthatjuk egyszerre azokat az okokat is, melyeknek sanyarú gazdasági helyzetünket köszönhetjük. Kereskedelmi ismeretek! Micsoda pompás tárháza kínálkozik ennek a külföldön, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt! Nálunk az elméletet a gyakorlattal egy harmincnyolc éves törvény köti össze! Semmi sem lehet találóbb a magyar kereskedelmi élet elmaradottságának bizonyítására, mint a magyar törvényhozásnak az a mérhetetlen közönye, hogy az 1913-iki magyar kereskedelmi életet még mindig egy 1875-ös kereskedelmi törvénynyel köti össze és köti gúzsba. A magyar nemzet közjogiakban elsőrangút produkáló politikai rátermettsége így, ily zsugori módon fizet a másik oldalon, ott, ahol pedig a nemzet kenyeréről, anyagi erejének fokozásáról van szó. Ezen a ponton azután arra a szélesebb perspektívára nyílik ki az egész kérdés, mely Magyarországot a vámterületi közösség révén tulajdonképen Ausztria kizsákmányolt gyarmataként mutatja be. Ebben a perspektívában kereskedelmi oktatásunk kényszerű szegényességére is magyarázatot találunk, magyarázatot arra, hogy a kereskedelmi oktatás három célja, kereskedelem, nyelv és világismeret dolgában miért vagyunk mi még annyira elmaradottak. Nyelvismeret! Mikor gazdasági lekötöttségünk Ausztriához arra utal, hogy csak a németet sajátítsuk el föltétlenül, a franciát, angolt ellenben csak luxusként tanuljuk meg, mert a nagy nyugati világpiacokkal a közvetlen érintkezésünk lehetősége is hiányzik! Mikor e gazdasági lekötöttségünk okozta azt is, hogy a legutóbbi évtizedekig a magyar kereskedelem nyelve tulajdonképen német volt s csak újabban magyarosodott meg annak a nagy nemzeti asszimiláló erőnek a hatása folytán, mely elsősorban az ország városi polgárságát hódította meg. És aminthogy a magyarországi kereskedelem megmagyarosodása tisztáza társadalmi munka, melyet a magyar kormányok sohasem támogattak eléggé,épen ily bűnös közönynyel siklottak el mindig a mi kormányaink a mellett a gazdasági szükség mellett, melyet pedig táplálniuk egyenes kötelességük lett volna, hogy a magyar kereskedelmi oktatást a keleti nyelvek elsajátítása hatalmas érdekének fölismerésére vezessék és kényszerítsék. Ha már a nyugati piacoktól Ausztria zár el a közös vám abroncsával, legalább a Balkán felé terjeszkedhettünk volna s fejleszthette volna kereskedelmi összeköttetéseinket a magyar kormányok céltudatos munkája. S íme, a kereskedelmi szakoktatás kongresszusának külföldi résztvevői mit tapasztalhatnak ezen a téren is? Pusztán egy tapogatódzó társadalmi akciót. Magyarország, a Balkán kapuja Európa felé, még ia hercegnő a temetésen. Irta: MOLNÁR FERENC, hercegnő egy iszonyú magas párisi épület negyedik emeleti ablakában állott ízett a túlsó oldalra, ahol egymásnak ede barna, rozsdavörös és fekete, naggi házak száz meg száz ablakára sütött el októberi nap. Délután félhárom volt, a mogorva, sötétfalú házak földszintjén, t ezer szin villogott az aranyos napon, eg zöldség, virág, mintha szekerekből forrt volna ki színes szemetet a boltok elé. egy fűszeresbolt ajtaja, amelyből mintelött volna az utcára a sok holmi: féonzervskatulyák, mint gyémántok égtek ugárban, sajtok, halak, gyümölcs és merrdség, ezerszinü friss-zöldbe kevert sárpiros répák, fényes-bronz hagymadamaraszti virágok garmadával, — gyönyörrűen felülről nézve ez a kép: legfölül kék ég, alatta a füstös házfalak, s lenn, sötét fal megveti a lábát a földben, ezek e lyukakból kiomló színes bokréták vént barna paletta szélén a frissen csillogók, ameddig csak jobbra és balra ellát a Ezt nézte a panzió ablakából egy orosz lő, tizenkilenc éves lehetett, hosszú volt, vesen arányos, csontos arca nagyon feszemei nagyon messze voltak egymástól,foka magas és széles az arca lefelé egyebedett. A szája szomorú, vékony kis kréta-száj volt Mintha az egész fej csak komoly, szürkéskék, nagy szeméért lett Ezt a finom és érzelmes szláv fejet tori sötét hajkoszorú vette körül. A hercegnő vágatta a haját, vékony madárnyakú oldalt is, hátul is szabadon fehérlett, így egészen furcsa volt: nagy, akaratos, borzas hajboglya alatt ez a nagy homlok, ezek a nagy szemek, aztán a kis orr, a vékonyka száj és a kicsiny, lányos áll. Mögötte egy karosszékben ült az az öreg hölgy, akivel itt a panzióban lakott. Az öreg hölgy lecsukta a szemét és csöndesen nyögött. A homlokán borogatás volt. Pamelának mindig fájt a feje. Ezt a hosszú és szomorú hercegkisaszszonyt a panzióban senki nem ismerte addig, amíg egyszer egy idősebb orosz úr, valami nyugalmazott katona, nem jött néhány napra oda, ez aztán elmondott róla egyet mást. De ez csak olyan igazi párisi panziótörténet volt, amire már oda se figyelnek ezekben az intézetekben. Olga hercegnő szerelmes volt egy nagy testőrtisztbe, aki két fejjel volt nagyobb és két vállal szélesebb mint 6, s akinek ő nem kellett. Olga hercegnő akkor egy kicsit elvesztette az életét, képeket festett, egy fél regényt megírt, spiritiszták közé keveredett, majd kórházi ápolónő lett a kolerások osztályán, levágatta a haját, koldusok ruháit foldozta és miután semmi sem segített rajta, el akart menni az orosz-japán háborúba sebesülteket kötözni. A szülei ettől nagyon megijedtek és kiegyeztek vele: elküldték Pamelával egy évre Parisba. Így került oda. Nem mondhatni, hogy még szerelmes volt. De úgy járt, mint aki borba fojtja a bánatát: megszokta a búfelejtőt bú nélkül is Itt is a koldusokkal foglalkozott, a mások nyomorával kínozta magát, templomokba járt, a feljajduló, szép, kétségbeesett könyveket olvasta, bolond volt egy kicsit és néha felzokogott a panzió fülledt éjjeli csendjében a szerencsétlen embereket siratta, a világért sem magát, mindig más elhagyott lelkeket, akik tudja isten hol, tudja isten miért, titkon véreznek. Ahogy állott a nyitott ablakban és nézett le az utca túlsó oldalára, a színes zöldség közé, egyszerre csak látja, hogy szemben, a kapu előtt megáll egy szegényes halottaskocsi és két fekete ember száll le róla, bemennek a kiskapun. — Pamela, — mondta, — temetés lesz itt szemben. — Oui, mon petit, — felelt Pamela nyögve, ki se nyitotta a szemét. A hercegnő sóhajtott: — Bizonyos, hogy szegény emberek . . . ilyen egyszerű halottaskocsit még nem is láttam Párisban. A házból asszonyok jöttek ki, megnézték a kocsit a két fekete lovat, a háromszögletükalapos kocsist és visszamentek. Mögöttük becsukódott a kapu. A hercegnő csöngetett. — Mondja, kérem, — kérdezte a szobalánytól, — nem tudja, ki halt meg odaát? — De tudom, — mondta a lány — Oh, ez nagyon szomorú történet. Egy fiatal asszony. Agyonlőtte magát, mert szerelmes volt az urába. Az ura asztalos. Szép, fiatal ember. Valami, rossz nő elcsábította a feleségétől Ezért aztán a szegény asszony agyonlőtte magát Húsz éves volt. — Húsz éves ... — mondta Daniela csukott szemmel, halkan. A borogatásra tette finom, öreg kezét. — Húsz éves . . . A hercegnő mozdulatlanul állt az ablakban és nézett, le. A cseléd a szoba közepén maradt, ő se beszélt, elgondolkozott Könnyű kis szél jött be az ablakon, langyos, hervadt októ ik Pesti Hírlap mai száma 56 oldal.