Pesti Hírlap, 1913. szeptember (35. évfolyam, 207-218. szám)
1913-09-02 / 207. szám
______________________ ott tart, hogy kereskedő-polgársága csak most kezdi pótolni az évtizedes mulasztást: amint egykor német szóra küldte gyermekeit hazulról, most a Balkán országaiba kezdi küldeni, keleti nyelvek elsajátítására. A kereskedelmi szakoktatás egyik nagy célját, a nyelvtanítást, jobbadán csak ily patriarchális gyermekcsere módján űzik még ezidőtt Magyarországon. Maradna az oktatás harmadik célja: a világismeret. Az egyetlen, amiben talán nem hiányzik nálunk a gyakorlat. De aki magyar kimegy ebből az országból, az, ha kereskedő, a legritkább esetben megy ki azért, hogy miután odakünn megtanult pénzt keresni, hazajöjjön s világismeretét itthon gyümölcsöztesse. A kör mindig visszatér önmagába, minek is hozza haza világismeretét, mikor ez az ország nem is vehet részt a világkereskedelemben Ausztria miatt. Európai vendégeink valószínűleg mind jól vannak informálva erről a nem létező magyar világkereskedelemről, melynek kulcsnakis fejlesztésére fognak most minket tanítani, bszony, sajnálkozhatnak fölöttünk, Európának ezen a termékeny földjén, erős, kereskedelmileg is eszes népén, mely jobb sorsot érdemelt. És kultúráról, oktatásról lévén közöttük a szó, bizonyára úgy érezhetik magukat, mikor ennek az országnak az egész közoktatásügyi életét szemlélik, mintha Maeterlinck Kék madarát néznék a színházban. Az egyik felvonásnak a Halottak országa a színhelye, a másiknak a jövendő országa, a még meg nem született és megszületésüket váró kisdedek földöntúli világa. Ahogyan nálunk a kenyérkereső pályáknál a középfokú oktatás legnagyobb része nem egyéb holt nyelveken, holt kultúrákon való haszontalan rágódásnál, a kereskedelmi szakoktatásunk viszont inkább csak a jövendőnek való munka, mely alól hiányzik a talaj, hiányzik a mi még meg nem született kisdedünk, világkereskedelmünk, akinek szomorú sorsa, hogy bevárja előbb a külön vámsorompót s csak azután láthassa meg a magyar világot. A . Iiolyseot. (Az Andrássy-párt és a kormány feje. — A kormány fenyegetése. — Felelőtlen nyilatkozatok.)" Az Andrássy-párt alakulása teljesen elvette a munkapárt kis nyugalmát. Most már egyes politikusok miatt indítanak vitát, hogy belép-e, vagy nem lép be. Magát az alakulásban levő pártot nem érdekli egyes belépés annyira, mint a kormányt. Olyan kevesen nem léphetnek be az Andrássy-pártba, hogy a kormánynak attól ne fájjon nagyon a feje és nem léphetnek be olyan óriási tömegben, hogy a kormánynak még jobban fájjon a feje, mint fáj már most. A Tisza-kormány erőszakoskodásának első virágkorában a Pesti Hírlap írta meg elsőként, hogy a kormány már valami affélére is gondol, hogy a távol maradó ellenzéket kényszerítse, hogy parlamentet csináljon a munkapárti parlamentből. Akkor Tisza azt mondotta egyik ülésen, hogy senkit sem kényszeríthet karhatalommal arra, hogy bejöjjön a parlamentbe. Most pedig már berlini lapokban is közzéteszik azt a nálunk már ismertetett bősz hangú fenyegetést, hogy vannak eszközök, melyekkel bevezénylik a renitens ellenzéket a parlamenti őrség nagy kaszárnyájába. Az egészből pedig az látszik, hogy a fenyegetés egy kísérleti ballon, hogy vajon ki hajlandó megijedni? • A Herczeg Ferenc-féle aradi vádaskodás ügyében munkapártok el-elhelyeznek egy-egy önmagából induló és önmagába visszaérkező nyilatkozatot, hogy belekeverjenek neveket, újabb neveket, melyekre az aradi szerző kijelentse, hogy nem azokra értette, hanem másokra, akiket most nem nevez meg. Tessék elhinni, hogy most már véglegesen nagyon unalmas az egész dolog. Lesz alkalma a szerzőnek a bíróság előtt megjelenni és addig végleg elhatározhatja, hogy kire érthet értette és kire nem. Teljesen befizetett késű vádakat szeretünk csak, az ilyen ke felelősségű nyilatkozatokból már elég ro béri levegő, jólesett könnyedén együtt sóhajtani vele, amint meglebbentette a fehér függönyt. — Kérem, — mondta a hercegnő a szobalánynak, de meg se fordult, — kérem a fekete ruhámat és a fekete kalapomat. Nézett le, mozdulatlanul. Gyerekek gyülekeztek a kiskapu előtt és jött két feketébe öltözött, iparosforma ember. Ezek csak ránéztek a kocsira és mentek be a házba. — A fekete ruhámat, kalapomat kérem, — mondta halkan a hercegnő és nagynehezen megvált az ablaktól. — Pamela, nem kell velem jönnöd, elmegyek a temetésre. — Istenem, — nyöszörgött az öreg hölgy, — mi ez már megint? A cseléd a nyitott szekrényben kotorászott, aggatott. — Elmegyek — mondta ,a hercegnő — elmegyek ennek a szegény kis párisi munkásasszonynak a temetésére. Oly szomorú ez a napos október. — Minek ez? Minek? — siránkozott Pamela, megint a borogatáshoz nyúlt, félt, hogy leesik a homlokáról, mert csóválta a fejét. — Elmegyek . . . nem tudom . . . lehet, hogy olyan rossz, olyan feneketlenül rossz vagyok, hogy csak azért megyek, mert olyan szép ez az őszi nap és mert ő húsz éves volt, szerelmes volt, fiatal volt ... de érzem, Pamela, hogy egészen a felhőkig fog emelkedni a lelkem, ha ebbe a szegény csapatba keveredem, teljesen idegenül ... és velük ballagok, kísérem ezt a kis halottat, aki előttünk fog menni a kocsin, egy ólomgolyóval a szívében. Dans son petit coeur malheureux. Öltözött. Pamela nem felelt, mert tudta, hogy úgyis el fog menni. A hercegnőt pedig valami boldogság-féle érzés fogta el. Már hetek óta nem történt vele semmi, hallgattak, sétáltak, olvastak, most aztán egyszerre tele lett a szíve ezzel az ötlettel: együtt menni, együtt sírni szegény idegenekkel, valahogy együtt fájni az egész emberiséggel, valahogy testvérnek érezni magát minden bánatos emberrel, valahogy lágyan, finoman, jóságosan beleolvadni az emberiség nagy sírásába, ebbe az egész szomorú, őszi világba, nem tudni, kit visznek, előtte, csak kísérni ki, a virágos temetőbe, talán karon is fogni valamelyik öreg asszonyt, megsimogatni, valakinek egy kis pénzecskét adni, tudja isten . . . eljönni a szomorú orosz lányok nevében, váratlanul idecsöppenni, senki ne tudja, kicsoda, micsoda . . . aztán köszönni, eltűnni, hazamenni, lehunyni a szemét és sokáig úgy ülni. Már rajta volt a fekete ruhája, testhezálló, egyszerű angol ruha, akkor megint kinézett az ablakon. Abban a pillanatban hozták ki a koporsót. A kapuból sokan tódultak ki, mind feketében: egyszerű asszonyok, munkásforma emberek, s mikor a kocsi elindult, hármasávalnégyesével összefogózva, lehajtott fejjel bandukoltak utána. Égő-sárgán fénylett a nap, az arcok pirosak voltak tőle a sok feketeség közt és a kis kerek francia csináltvirág-koszorúk olyanok voltak a fekete kocsin, mintha színes cukorsütemények, olcsó torták lettek volna. Egy fiatalember hangosan sírt közvetlenül a kocsi mögött, két asszony közt. Eltakarta az arcát. — Ez a férje, — mondta a szobalány. A hercegnő búcsúzott Pamelától: — Öt óra körül itthon leszel. Majd lassan megyek utánuk az utcán és egy fordulónál észrevétlenül közibük állok . . . Fehér arca lassan kipirosodott. — Tudom, — mondta, miközben fekete keztyűt húzott, — hogy ez nem jótétemény, hogy ezzel nem segítek senkin ... de elviszem a beteg szivemet hozzájuk ... ezt a tele szivemet . . . csak velük menni, velük menni. — Au revoir — hangzott halkan a borogatás alól. A cseléd lekisérte Olga hercegnőt. A cseléd kis piros arcán két egészséges rasztkönny gurult lefelé, a szája lehúzott fejébe. — Milyen jó a hercegnő, — mond lenkén. A kapuból utána nézett, mikor átment a kocsik közt a túlsó oldalra. A állt mögötte. — A hercegnő egy szent lányon a cseléd és lélekszakadva szaladt föl vb negyedik emeletre, hogy utána nézhesse. A hercegnő akkor érte utól a szél menetet, mikor a kocsi egy szűk utcába firomba, magas házak közé, ahol még többség volt a szűk gyalogjárón és ahol ambór járt, hogy alig tudott előre jutni. Egy gyalogjárón ment velük, aztán egy da a gyalogjáró mellett. Egy kis kerek téren nagy volt a forgalom, egyszerűen közili lőtt. Párisban mindenki köszön a halott ezért a kocsi után ballagó gyászolók sze jobbra-balra nézdegélni. Száz meg száz emelkedik, ezt nézik, jól esik nekik. Ú1 g. cégnő is, hogy belekerült a kis csapatig,ami meleget érzett, hogy a sok idegen karccal köszönt nekik. Már elérte azt, akart, egészen egygyé olvadt velük, a Sághoz tartozott, hirtelen megtelt a mellé torkatájéka azzal a bánatos édes szoron, ami a sírást élvezetté teszi a megtépett számára, s a következő percben már bő égen omlott a könny a szeméből és egy énekelni kezdett a szívében az elmúlt testüléke, az a néhány esztendő, ami azóta élt az október, Paks, a magányosság, a jóség, a durva ujjal korán megpengetett idegrendszernek az a megnyugodni nem reszkető zengése, ami az asszonyoknál a élet estéjén is meg-megrezdül néha, hiva váratlanul, valami semmiségre, fájni készál rezeda szagára. Három férfi ment előtte, az egyik Pesti Hírlap____________1913. szeptember 2., kede * Az új pártalakulás. Gróf Andrássy Gyula nyilatkozata Az ország közvéleménye és a p pártok nagy érdeklődéssel várják az Anc párt megalakulását. A párt szeptember negyedikén alakul meg, az alakulás ha meg van már állapítva, a főváros kise kerületében, a Springer-párt közhelyist lesz az országos gyűlés. A kormánypártot idegességgel nézik az új alakulást és tentus, valótlan híresztelésekkel igyekeznek véleményt megtéveszteni, így a kormáinet újságja azt írja, hogy gróf Andrássy a csatlakozásra felszólított egyik előkelő kustól, Wekerle Sándor volt miniszterei kosarat kapott, továbbá hogy gróf An Gyula a saját párthiveivel szemben aztláspontot foglalta el, hogy az őszszelfö hagyni a passzív rezisztenciával és bekelni a képviselőházba, a tárgyalásokban részvétel végett. Ezekre a hírekre vonatkozóf Andrássy Gyula a következő kijelentie Az Est munkatársa előtt: — A visszautasítások híréből egy sz igaz, semmiféle ..fájdalmas , kosarat“ nem senkitől. Wekerle Sándort nem is szólította hogy az uj alakulásban résztvegyen, mert ti sem van róla, hogy Wekerle az aktív polit ma még nem kíván résztvenni s ezért nem közifi semmiféle párthoz. A fia különbél, Wekerle Sándor, belépett azuj pártba. — Hogy mit fogunk csinálni az őssz olyan taktikai kérdés, amelyről akkor sem ma nyilatkozni, ha a párt már megalakult mert hiszen az ilyen taktikai kérdésben min utolsó percben szokás határozni. Minthogy ma még a párt sincs meg, egyszerűen név arról beszélni, hogy mi lesz a taktikájával októberben. Majd na a kérdés aktuálissá váltot fog a párt róla határozni, de határ se lehet előre feihirdetni. — Mit szól a kegyelmes úr a kormány, hoz a bécsi félhivatalos útján közzétett tényévhez, hogy ha az ellenzék az őszszel nem meg