Pesti Hírlap, 1913. október (35. évfolyam, 232-244. szám)
1913-10-01 / 232. szám
. Ha a kormány megnyirbálja a városok önkormányzatát, akkor megrövidíti az államot. Ha letiporja a városok önállóságát, akkor a nemzet erejét kisebbíti. S csak alig néhány esztendeje észlelhetjük vidéki városaink nagyobb méretű fejlődését. Egyik-másik még alig mászott ki a kulturátlanság pocsolyájából. Egy erős, intelligens tisztviselői gárdának sikerült föltámasztani a legtöbb város lakosságában azt a közszellemet, melyet leghelyesebben talán önkormányzati érzéknek nevezhetnénk el. Mivel érdemelte meg a városok közönsége, hogy amikor már foglalkoznak a maguk dolgával, megnyirbálja a kormány a jogaikat s ezzel kiirtsa a városokból az önkormányzati szellemet? Az a mohóság és kapzsiság, amivel Tisza mindenütt csak a központi hatalom növelésére törekszik s a párturalom meghosszabbításáért föláldoz minden közszabadságot, kezdi már önmagát megboszélni. íme, a szegény emberekben is föltámad az önérzet s odakiáltják a hatalmas kormánynak: „Nem kell a kegyed, nem kell a fizetésemelésed sem, ha ezért cserébe el akarod venni a függetlenségünket.“ Tüntetések Suslai tanár ellen. Zágrábból jelentik, hogy dr Suflait, a zágrábi egyetem tanárát, vasárnap egy ottani kávéházban a diákok felszólították, hogy hagyja el a helyiséget és amikor a tanár nem engedelmeskedett, erőszakkal kidobták. Ennek a tüntetésnek állítólag Suflai politikai magatartása volt az oka, mert báró Skerlecz akciójának a folyamán azt hirdette, hogy már az iskolákban barátságosabb érzületre kell szoktatni az ifjúságot a magyarok iránt, a magyar nyelvet kötelező tantárgygyá kell tenni. Egy budapesti napilapban cikk jelent meg e kérdésről . Suflait gyanúsították a szerzőséggel, noha a valódi szerző a Főtereiben nyilatkozott. — Surlai hétfőn — hogy elégtételt szerezzen magának — ismét megjelent az említett kávéházban. A diákok megint ki akarták dobni, de ettől a szándékuktól elállótok, amikor megtudták, hogy sok detektív van jelen, akiknek az a megbízatásuk, hogy mindenkit, aki Suflait megtámadja, nyilvános erőszakoskodás miatt tartóztassanak le. Suflai ezenfelül az ügyészségnél is megtette a feljelentést a diákok ellen. Az összes zágrábi lapokat, amelyek az esetről írtak, elkobozták. Mariska a Laci maszatos, pufók képéhez szorította égő arcát. — Nem fogják megtudni, Lackó! Csak hate mondanád el. De te, ugye, nem teszed? Hiszen csak egyetlen egyszer megyek ki. Megcsókolta Lackót és a kebléből elővett ;egy szentképet, amelyet, úgy látszik, erre a céljára már előkészített. Jézuska volt rajta egy kis Ibidres-bodros fehérszőrü báránykával. Laci nagyon örvendett a képnek és mindent megígért. Aznap délután Mariska megjelent a fülesben s a káplán úr, mikor köszöntötte, nagyon sokáig tartotta a kezét a kezében. A vadászat egy hármasban mulatságosabb volt. Mariska nagyon félt a fegyvertől s minden lövésnél fölsikoltott. Ezen muszáj volt kacagni. Laci soha még azelőtt ilyen jól nem mulatott. Annál is inkább, mert a káplán úr ezen a délután megengedte neki, hogy többször is célozhasson a madarakra. Mikor vége volt a vadászatnak, szinte sajnálták. Mariskának különben is korábban kellett hazamenni, hogy nehogy észrevegyenek valamit. Laci este a vacsoránál nagyon huncutul nézett Mariskára s egyszerre csak megkérdezte: — Mit csinál a nagyanya? Ez a kérdés a szülőknek igen jól esett. Lám, milyen figyelmes gyerek a Lackó! Nagyanyáéknak hirtelen nagyon megnövekedett a becsületük a gyerekeknél. Mariska például naponta elkéredzkedett a nagyszülőkhez. Egész délután elmaradt s mikor hazajött, olyan füszagu volt, mint aki folyton a mezőn járt. Ami azt illeti, nagyanyáéknak jó, nagy kertjük is volt s abban Mariska eleget sétálhatott. Az igazság az volt, hogy Lacinak idővel ! Hát csakugyan a káplán úr volt is Mariska. Mi az? Kifáradtak volna? Ott ültél egymás mellett, az egymás nyakát átszoritotta, és csókolóztak. Lackó csak nézte nagy, értelmetlen, bámész szemmel a jelenetet. Nagyon megijedt, nem tudta, mit csináljon s egyszerre csak futni kezdett. Elfutott. A Flaubertet, a szegény sebesült rigót eldobta és szaladt haza. Otthon bebújt a kertbe és beülve a virágágyak közé, sokáig bámult elgondolkodva maga elé. Valami különös dolog történhetet ezzel a Lackóval. Odahaza a szülei sem értették a viselkedését. Hirtelen nagyon komoly, szótalan fia lett belőle. Senkire se tudott többé nyílt szemmel nézni. Mariskáthatározottan nem szerette már. A templomba nem akart menni. A világért sem ministrált volna többet pedig azelőtt mennyire szeretett. A régi játékokról szó.J" lehetett már. A füzesbeli vadászatokra ment többé. Pedig hívta a káplán úr. Egyáltalán nagyon különös, meg természetű fiú lett. A szülei egy kicsit el is késik" — Mi ütött ehhez a gyervezték tanácstalanul egymástól:-' Valahogy kisütötték: — A természet minden kész lehet nála is. De néha elővették: — Mi bajod, Lackó? M’ Mire a gyerek hossza maga elé bámult ésfurcsán, dalommal, érthetetlenül me — Megsérült a rigó Pesti Hírlap 1913. október L, szerda. A laly szet. (A láthatatlan emberek. — A munkanélküliek dolga. — Az államosítás gyönyöre. — Tüntetés a műveltség ellen.) Tisza István a munkapártban be- és kijelentette, hogy fölfedezte már ő is a levegőben való lebegést kormányzás nélkül: a palotaőrség fentartását a látható palotaőrség nélkül. Igazán örülnünk kell, hogy a magyar ember még idősebb korában is, gondok közepette is ennyire humoránál tud maradni, mint ez a Bihar bölcse. Mivel a palotaőrség ellen a munkapárt komolyabb elemeinek is épen annyi jogos kifogása volt, mint akár a katonáiknak, Tisza tehát gondoskodik, hogy senkinek szemet ne szúrjanak többé. Használat előtt tokban tartja a kést. A pincéből vagy bonnit fogja elővezényeltetni a kozákrohamot. Az ellenzék így is, úgy is tisztában van a palotaőrséggel. Kiváncsiak vagyunk, hogy a katonatiszt urak mit szólnak majd palotaőrkamerádjaik ilyen készenlétiéhez. Bizonyára örülni fognak a kardbojt emez újabb, dicsőséggel való megaranyozásának. Mert, ha tiltakoztak az eddigi rendőrszolgálat ellen, vajon mi a csodának fogják nevezni ezt a láthatatlan védősereget?" * A munkanélküliek tömegének azt szeni a kormány, hogy a jelenlegi kormány a tetteket szereti és nem a szavakat. Épen aztyel, nem ígérnek semmit, hanem ... Ezután a hanem után jönne az, hogy mindent meg fognak tenni. De ez után a hanem után nem az jött, hanem az, hogy meg fogják vizsgálni a dolgot. Ugyan kérem, hát mit lehet azon vizsgálni, ami köztudomású és amit a kormánynak jobban kell tudnia mindenkinél, hiszen csak kapott jelentéseket az ország minden részéből. Reánk gázolt a balkáni háború, a fél országot tönkretette a vízáradás és halott minden vállalkozás, mert az ország nincs normális állapotban a Tisza-uralom miatt. A kormány ezt jobban tudja, mint mi, hiszen jelentik főispánjai eleget, hogy, ha politikai béke nem következik a jelenlegi viszoegész szentképgyüjteménye támadt s e szentképeket mind Mariskától kapta. Hogy miért? Ugyan! Egy szerető, jó nővér csak adhat a kis öcscsének szentképeket. Szó, ami szó, Lacinak tetszett ez az állapot s a vadászatokon is egyre több kedvezésben kezdett részesülni. A káplán úr a Flaubertjét most már gyakran adta át Lacinak, aki néha órahosszat egymaga puffogtatta a verebeket. A káplán úr azalatt elment kócos mezei virágot szedni s ebben a Mariska szívesen segédkezett neki, így ment ez heteken át. Laci már megtanult pompásan célozni. Sokszor lövöldözés közben úgy megfeledkezett mindenről, hogy észre sem vette, mikor magába maradt. Mert a káplán úr és Mariska gyakran hagyták egyedül. Ez olykor boszantotta is Lacit. Mert például a legszebb lövéseit nem látták s mikor el is dicsekedett velük, csak úgy téltúl, félfüllel hallgatták. Pedig egyszer épen egy rigót lőtt le. Ez nagy dolog volt s miután a golyó csak a szárnyát sebezte meg a rigónak, alapos volt a remény, hogy a drága madár életben marad. Laci mindjárt zsebkendőjébe is tette, elhatározta, hogy gondosan ápolja és meg fogja gyógyítani. Istenem, hogy fog ez még fütyülni! Diadalmasan vitte nagyszerű zsákmányát, hogy megmutassa a káplán úrnak és Mariskának. De hova is lettek? Kereste őket mindenütt, a virágos tisztásokon, az ösvényeken, de nem találta. Egyszer aztán egy szederbokor mögötti zajt hallott. Nagyon halk nesz volt s nem tudta, hogy mi az? Óvatosan közeledett és a bokor levelei között bekukkantott, nyolc után és továbbra is csendőr, meg rendőr marad a politika főtényezője, akkor gazdaságilag felfordul az ország. A kisgazdának a bankja nem kap pénzt a nagygazda bankjától, mert az sem kap a nagyobb banktól, mert jelenlegi helyzetünk nem olyan biztató, hogy a külföldi kistőkés olyan papírra bízza a pénzét, amely papírnak országában szuronyok mellett szavazzák majd meg az ő pénzének értékét. És mert se kis banknak, se nagy banknak nincs pénze, Péter se épít házat, Pál se varrat új ruhát, Mezőkalászosra se megy a bérlőkisasszonynak se könyv, se ruha, se kalap, se semmi és nem kap munkát a kalapos, az építő, a könyvkötő és nem tudom, miféle munkás. Ugyan, kérem, mit vizsgál ezen a kormány? Ha felfordítottak egy békésen dolgozó országot, legalább ne játszszák a kegyelmes szmit; vallják be, hogy azért vannak itt, hogy pusztuljon minden. A városok főemberei, a városok képviselői nem is olyan kis értéket képviselnek. Jóformán a magyar kultúra háromnegyed részének a városok a birtokosai, a fen ladói, a védvárai. Akiket a városok küldenek a rangok érdekeinek képviselésére egy országos kongreszszusra, azok a férfiak igazán férfiak és amit mondanak, az százezrek komoly érdeke. Csodálatos, hogy mégsem rajonganak a közigazgatás államosításáért, pedig, ha az oly országos érdek volna, a városok hamarább megéreznék, mint ezer tanya népe. És nem tell a városoknak sem. Tisza okulhatna a Deák-anekdoából. Azt mondta Deák az osztrák politikusoknak, akik a Reichstattba való bevonulás gyönyöreiről meséltek: — Hiszen a mennyország is szép hely, mégsem vágyik okos emberre! így vagyunk az államosított kisbirók országával is. " Zágrábban azt hiszik egy egyeomi tanárról egynémely horvát diákok, hogy cikket irt a nyelvtanulás hasznos mivoltára. Csak hiszik ezt, még pedig tévesen, mert a cikket nem az illető tanár írta, hanem egy migát már