Pesti Hírlap, 1914. február (36. évfolyam, 28-40. szám)
1914-02-01 / 28. szám
Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 28. (12.266.) szám. Vasárnap, február 1. 1f ~ ... ' ~ " " '' ~~ " " • ' A ELŐFIZETÉSI ÁRAK ! _____ . SZERKESZTŐSÉG: 4^8» évre 28 ^ — t 78. \'! apróhirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ik (*?&&& •) Megjelenik hétfő kivételével oldalon olvasható minden nap. A Pest Hírlap következő száma kedden - február 3-án — reggel jelenik meg. Lapunk a magyar királyi államasutak pályaudvarain nem kapható, mert árusítását a Lukács-kormány törvény és jog ellenére megtiltotta. frr.- ------— A ráosztó kerületek beosztása. A szombati nap meghozta annak magya■ázatát, hogy miiért kellett pár nappal ezelőtt egyveres erővelkiverni a parlamentből az elenzéket s miért kellett január 61-ike előtt sajtótörvényjavaslatot tető alá juttatni? Mert anuár 31-ikére,úgy látszik, műsorra tűzte nemzeti tragédiánk szerzője az új szabadságosztó törvényjavaslatot, a választókerületek kiosztását. Annak a hadjáratnak, melyet a magyarság s a nemzeti akarat ellenindított Tisza, megvan a rendszeres haditerve, a programokja. Ennek egyik jelentős része az, hogy a választókerületek beosztását, amit a világon mindenütt normális parlamenti viszonyok között, sőt pártközi megegyezéssel csináltak, hálunk az ellenzék kizárásával ,s parlamenti petrogjal hajtsák végre. Nos, az ország közvéleménye előtt fekszik Tisza legsajátabb törvénytervezete, melyet Sándor János belügyminiszterről szidnál Latott. Nem volt meglepetés, hogy a miniszterelnök úr mint munkapárti háziügyet kezeli ezt a fontos törvényalkotást, de javaslatának tendenciája, sőt szövege nemcsak meglepetést, hanem méltó megdöbbenést fog kelteni pártkülönbség nélkül az egész országban. Mert a párturalmi tendenciák szolgálatán felül egy oly fontos jogi sérelmet tartalmaz, amelyen meg kell botránkoznia ,pártkülönbség nélkül mindenkinek, akinek van fogalma a törvényszerkesztésről. Mert ennek a javaslatnak egyik szakaszával Tisza a törvényhozói hatalmat egyszerűen átruházza a végrehajtó hatalomra, amire még a világ törvénytáraiban nem volt példa. S ha a munkapárti parlament a többé már nem szokatlan módon keresztülhajtja ezt a tervezetet és így juttatja be a magyar corpus jurisba, akkor ismét szaporodik ama hibás törvények száma, amelyeket egy új alkotmányos érának ki kell majd javítani. 1843 óta az volt a parlament álláspontja, hogy a választókerületek számát a törvényhozás állapítja meg, de az egyes kerületeknek hogy úgy mondjuk geográfiai térképét az illetékes megyei vagy városi törvényhatósági bizottságok rajzolták meg, azon egyszerű oknál fogva, mert ezek jobban értettek hozzá a helyi viszonyok ismerete folytán , mert mindenféle lokális érdekek és aspirációk jogosságának elbírálására illetékesebbek a törvényhatóságok, különösen amilyenek voltak ezek régi, sértetlen állapotukban. Azt is kimondták régi törvényeink, hogy a törvényhatóságok e részletes megállapításainak megváltoztatása a törvényhozásnak tartatik fönn. Ez intézkedések lényege az, hogy a választókerületek beosztása a nemzetnek szuverén joga, amelyet főbb elveiben a választókerületek számának s helyének megjelölésével megállapít a legfőbb autonóm szervével, a parlamenttel; részleteit pedig, vagyis a kerülethez tartozó községek vagy városi kerületben az utcák és terek megállapítását elvégezteti a kisebb autonóm szerveivel, a törvényhatóságokkal. Tisza azonban ki akarja irtani a nemzetből az autonómiát, hadat üzent a parlamentnek ad úgy mint a törvényhatóságoknak. Tehát csak önmagához marad következetes, amikor a választókerületek beosztására vonatkozó nemzeti szuverén jogot is konfiskálni akarja, mégpedig oly módon, hogy egy általánosságban mozgó törvényjavaslatot megszavaztat a munkapárti csonka parlamenttel s ugyanezzel fölhatalmazást adat a belügyminiszternek, illetve végeredményképen önmagának hogy a választókerületek végleges és részletes beosztását maga a kormány rendeletilen csinálhassa meg, amit azelőtt a törvényhatóságok végeztek el. Sőt kimondatja, hogy amit a belügyminiszter rendeletben megállapít, azt nem lehet semmiféle más miniszteri rendelettel megváltoztatni, sőt külön a parlament sem változtathat azon, de még a király se dobhatja félre, hanem azt csak új törvénynyel lehet hatályon kívül helyezni. A Tisza-féle önkényuralom a indikátorának ebben a szörnyszülöttjében egy olyan abszurdumot produkál, aminkre még nem volt példa egyetlen jogállamban sem. A miniszteri rendeletet felruházzák a törvény erejével. A minisztert mint a végrehajtó hatalom közegét, föléje helyezik a törvényhozó hatalomnak! E törvényszakasz erejénél fogva Tisza tulajdonképen , nagyobb úr magánál a királynál is. Mert amit rendel el, azt a király sem változtathatja meg egy másik miniszterével. Hanem a királynak még előbb meg kell szereznie a képviselőház és főrendiház hozzájárulását, vagyis csak az egész törvényhozás, nemzet szerjel korony imanojanas gondosan rendezeti hajzatát. Elemér lefogta piciny kezeit s megállítván őket romboló munkájukban, csókokkal borította az apró vandálokat. Teréz, miközben ismét rágyújtott, bridge indítványozott s rövid idővel utóbb a hölgyek már javában játszottak. Tibor néha oda pillantott s egy-egy szabálytalan hívásáért korholt. Miért, mely beavatkozása élénk tiltakozásig késztette a játékosokat. — No no, édes öregem, — szólt küzbi tréfásan Elemér, akinek ma este ez volt a harmadik mondata Máskor még ennél is kevesebbet beszólt. Ha nem csalódom, állandóan azon töprengett, meddig húzhatja még a majoreszke. Hihetetlenül szófukar ember volt. Vilma grófnő e miatt kosarazta ki, míg a temperamentumos Latorczayné ép ezért hallgatta meg néma esdekléseit. Csudálatosak ezek az asszonyok. Ugyanazon okból az egyik áld, a másik sújt. Ember legyen, aki eligazodik. A poharak újra összecsendültek s most Albert, a legifjabb, pénztárcájából rejtelmes mosolylyal valami nyomtatványt halászott ki. Tibor és Elemér feszült várakozással ügyelték. — Fiúk, — szólt halkanAlbert, — két hete, hogy e sorsjegyet vettem s kabalából még nektek sem tettem róla említést. Ma volt a húzás s így már nyíltan beszélhetek, s bár az eredményt még magam sem ismerem. Tibornak felragyogott a szeme, Elemérnek fölébredt az érdeklődése. — Mennyi a főnyeremény? — kérdezte Galicia. • A férfiak, Tibor, Elemér és Albert,/csendesen borozgattak vacsora után. A nők Mici, Ella és Teréz, a barátságos meleget árasztó cserépkályha mellé húzódtak. Mici valamilyen borzalmas, szenzációs részletekbenbővelkedőlelektívregényt olvasott maximális érdeklődéssel, a tevékeny Ella, Penelope módijára. Soha el nem készülő hímzésével foglalatoskodott; az intelligens Teréz elmélázva cigarettázott. Puha, kedves fészek volt ez a legénylakás. Ingerlő, édes, asszonyi isláp töltötte be, esély talán az Ella aranyszuka bajából, varázslatos, üde fiatalságául áradt, fa volt e hajlóinak koronázatlan kiralyncije Sj ha nem is fűzték legitim szálak Elemérbe^, a kettőjük közötti kapcsolat bensöségén eg, mit sem Változtatott. ^ ' ' 3 A aqjRftferT&y máshoz valói viszonyán zsarl npkosE,o36 hazug morált hallgatag megálla pot ti száműzték a kis körbe®. Tibor Miért , fa, Teréz Albertet kötötte le teljesen. Sőta jó barátok voltak Tibor,Elemér és oly meghitt volt a viszony Mici, Ella íz között. Valóságos kis köztársaságot alkotott ez a mi emberpár, melynek berendezése sok temzetben megközelítette a platói ideált, sőt bizonyos vonásokban határozottan túlszárnyalta, így, hogy egyebet ne mondjak, gazdasági téren, hol is a legteljesebb kommimizmus uralkodott. A három reszek költségvetésű egyetemlegesen nyert fedezetet, amiben Tibornak jutott az oroszlánrész, lévén a szerelmes respublika-----------------------------------------------------------------nak Rockefellerje, milliárdosa, állandó pénzforrása, mely néha ugyan kiapadt, hogy azután annál bővebben ontsa ismét az áldást. Elemér nagy kiterjedésű hitbizománynak volt a várományosa, melynek birtokosáról joggal lehetett annyi jóízlést föltételezni, hogy mihamarabb megtér őseihez. Albertre rejtelmes tőkék mosolyogtak, hol utolérhetetlen messzeségben, hol elérhető közelségben. — Iszonyú! — sikított fel olvasmányából Mici. — Mi történt? — kérdezték a többiek riadtan. — A postamestert megölték, feleségét földarabolták, gyermekeit pedig megfojtották a Fekete Kéz emberei, — számolt be Mici sápadtan. Tibor erre dühösen kijelentette, hogy ha Mici nem hagy fel a rémregények olvasásával, a környék összes lakóit ki fogja végezni. Teréz fölényesen mosolygott. De védd, mérő kell Micinek. — Miért bántják szegényt? — kérdezte. — Vagy azt akarják, hogy Rousseau olvassd? Erre senki sem tudott válaszolni. De hát !miért említette Teréz épen Rousseaut? Miért nem Voltaire, Bonnét vagy Petőfit? Igazán boszantó volt. Milyen furcsa is az asszonyi észjárás. Egy kalap alá venni Nick Carnert és Rousseaut. S hogy megfelelni nem tudtak, új bor került a poharakba, melyet hallgatagon felhörpintettek a barátok. Ella a selyempapírba gondosan becsomagolta örök hímzését, majd odakönyökölt az Elemér szókénak a támlájára s rózsás ujjaival kíváncsian. „ — Egy millió korona. A Pesti Éirlap mai száma 80 oldal.