Pesti Hírlap, 1914. április (36. évfolyam, 78-89. szám)
1914-04-01 / 78. szám
2__________________ jági erő összpontosul. A tövényhatósági városok összesen negyvennégy kerületet kaptak, a legtöbbjében természetesen meghaladja a választók száma az országos 4226-os átlagot. A rendezett tanácsú városok közül mindössze tizenkilenc kapott önálló képviselőküldési jogot s ezek között persze Brassó és Nagyszeben — mert nem magyar — mindjárt két-két mandátumra is. Önálló képviselőküldési jogot kapott a városok közt Beszterce — persze mert szász — és Lugos is, — mert oláh. Ellenben további husz rendezett tanácsú várost más szomszédos községeikkel házasított össze a kormány, hogy a kulturáltabb városi polgárságot itt a falvak lakosságával ellensúlyozhassa. Megszüntette a kormány ezzel szemben tizenhárom rendezett tanácsú városnak 1848 óta fönnálló követküldési jogát, köztük olyanokét, mint Békés, Csongrád, Eger, Gyöngyös, Gyula, Hajdúböszörmény, Kézdivásárhely, Zenta. Mi ez, ha nent a legvakmerőbb merénylet a magyarsággal szemben? Vádat emelünk tehát a kormány ellen, hogy a nemzettől kapott fölhatalmazással nem élt a nemzet javára , hanem visszaélt vele saját párthatalmi érdekében. A bírót, akinek a törvény fölhatalmazása alapján részrehajlatlanul kötelessége ítélnie, lecsukják, ha kitűnt, hogy ítéletét saját önös érdeke szerint hozta meg. A kormányt, melyről kiderül, hogy egy törvényes fölhatalmazást részrehajlóan, tisztán a saját maga érdeke felé hajló lelkiismeretlenséggel használt ki: — szintén feleletre kell vonni s a vádlottak padjára kellene ültetni! A fiumei polgármester-választás. A fiumei rappresentanza kedden gróf Wickenburg kormányzó elnöklete alatt ülést tartott, melyen Zanella Szichárd megválasztott polgármesternek kellett nyilatkoznia az iránt, hogy megválasztását elfogadja-e. Zanella, hosszabb beszédben nyilatkozott a központi kormányzatról , végül nagy tetszés közben kijelentette, hogy a polgármesterséget elfogadja. Ezután alpolgármesterré megválasztották Corossac Ferencet és második alpolgármesterré Grosich Antalt. Mindketten kijelentették, hogy megválasztásukat elfogadják. — Maga író — mondta csöndesen. — A szavaknak mestere és könnyen bánik a szép jelzőkkel. A férfi lassan átölelte : — Itt állunk ketten és egyedül. Most megmutatom Neked, te szép, fehér virágom, amit ajándéktul teszek a lábaid elé: ezt az egész világot. Diadalmas leszek, mert erőt érzek magamban, hódolni fognak nekem, itt leszek a sziveken és a magam lobogó szivét odaadom Neked, mert Éretted van az . . . Ezt lázasan, remegve mondta, aztán halkan és sürgetve tette hozzá : — Mikor . . . mikor mehetek el Hozzád? Az asszony a vállára hajtotta a fejét és gondolkodás nélkül mondta : — Az uram csak holnap jön értem . . . Ma este, vacsora után, várlak ... A férfi szive mámoros örömmel vihart dobolt és égő szájjal föléje hajolt az asszonynak. Aztán hosszan, szerelmesen, fojtó gyönyörűséggel megcsókolta. II. Gerle jól megebédelt, bement a kis kávéházba, aztán úgy három óra tájban sietve hazament. A délutáni alvását nem mulasztotta volna el egy világért és nem érezte jól magát, ha az ebéd utáni lustálkodást néha napján ki kellett kapcsolnia a napi programaiból. Jókedvűen és fütyörészve sietett fel szállodai lakásába, benn szivarra gyújtott és elővette a reggeli pesti lapot, hogy átolvassa. De öt perc múlva kiesett az újság a kezéből és ő jó, nyújtott lábakkal elnyúlva a díványon, mélázó szemmel arra gondolt, hogy megint van hát egy új, diadalmas és biztató jövőjű szerelme. • Gerle a szeszélyek és változások embere volt. Irodalmi körökben most kezdték felkapni a nevét és az asszonyok szívesen olvasták és voltak, akik jószevűen szerették is. Gerle nem sokáig stációzott egyik szerelménél sem, az egyiknek a karjából lelkiismeretfurdalás nélkül borult a másikéba. Verával — egy karcsú, szőke és sötétkék szemű asszonynyal, — alig néhány napja, hogy megismerkedet. Az asszony vette észre őt először, a férfi szívesen reagált az asszony közeledésére és egy reggeli kirándulás, sok melegtónusú beszéd és egy kis férfias pátosz meghozta a sablonos eredményt : az asszony ma estére találkát adott a villájukba. Gerle lehunyta a szemét, jóizvet szippantott a szivarjából és ebben a pillanatban a szép asszony j£meretlen urára gondolt. — Vajon milyen lehet ? — tűnődött magában és mélázva, jókedvűen mosolygott. Nem gondolt valami nagy szerelemmel az asszonyra, akihez ma reggel lángoló szavú vallomásokat suttogott. Inkább csak bomlasztó érzéki vágy tüzelte a szívét és az idegen, ismeretlen szerelem elképzelt lehetőségei hódították. Aztán megállapította, hogy ebben a percben nagyon jól érzi magát. A szivarja jól ég, anyagi gondjai nincsenek, egészségi állapota kifogástalan, jól megebédelt, a fekvőhelye puha és ezenfelül az esteli találkozás valami kellemes izgalommal árasztja el a bensejét. És a félhomályos, lefüggönyözött, enyhén hűvös szobában, elszitt szivarját egy szélestalpú hamutartóba ejtve, japán figurákkal áthímzett selyempárnával a feje alatt csöndesen elszenderedett. A szemei lehunyódtak, a karja álmosan lógott le a levegőbe, bosszúakat, egész- Iségeseket lélegzett és már mélyen aludt. III. Álmodott. Azt álmodta, hogy késő este van és ő ott áll a szőke asszony kapuja előtt. A hold a felhők között bujkált, a kerti fák mozdulatlan lombbokrétákkal állottak a selyemfüvön és amikor kicsit remegő kézzel megnyomta a rácsos vaskapu kilincsét, a kapu hang nélkül, simán, kedveskedőn tárult fel. Belépett. Végigment a kavicsos út mellett a szőnyegszerű pázsiton, hogy lépései ne üssenek zajt a porhanyás után. Átlépett egy keskeny virágágyon, — karcsú rózsák közt, húsosszirmú begóniák tarkállottak — fölment két lépcsőn és benn volt a villa tornácán. Most már nyugodt volt, innen már nem láthatta az utcáról senki. Az ismerős előszobában megállott és botját, kalapját izgalom nélkül akasztotta fel egy fogasra. Egy percig habozott, hogy merre menjen. A villa csöndes volt és nem hallatszott egy mozdulatnyi nesz. Gerle elindult az ebédlő felé. Benyitott. A szobában pokoli sötét volt. Az ablakok nyitva voltak, de mindegyiket átdatlan függöny takarta, úgy, hogy nem volt egy ujjnyi rés, amin bekúszhatott volna a sápadt holdvilág. És ebben a pillanatban a szívében rettenetes ijedtséget érzett. Mert valaki — anélkül, hogy lépéseket hallott volna — erős, biztos kézzel betette a háta mögött az ajtót. Aztán, még mielőtt egy lépést mozdulhatott volna, megkattant a falon a villanyvezeték gombja és a szobában vakuty fénynyel lobbant fel egy sokkörtés függőlámpa. Lehunyta a szemét, mert egy pillanatig nem látott semmit a nagy fénytől. Aztán óvatosan, lassan fölnyitotta, de rögtön utána ijed* Pesti Hírlap 1914. április 8., szerda. -A., helyzet. Tisza a malom alatt. Az ellenzék felháborodása a kerületi beosztás miatt. A kaszinói affaire újabb fejleményei. Andrássy kilép, Lukácsot kigolyózzák, ha abba nem marad a munkapárti terror. A kormány kis képes néplapjában, az Igazmondóban, maga a főmunkatárs, Tisza István, a német császár bécsi tartózkodásáról írt a minap. Tisza legújabb cikkecskéjéről természetesen a magyar ellenzéki lapok közül egyetlenegy sem vett tudomást. Mára azután a Pester Lloydban helyreigazító közlemény jelent meg. Az új sajtótörvény kihirdetése után tehát az első helyreigazító kényszer Magyarország legnagyobb újságíróját, Tisza Istvánt, sújtotta! Tisza többek között ugyanis azt írta, hogy „ha netalán egyszer az orosz birodalom nagyravágyása fenyegetne bennünket, ebben a harcban a német hadsereg majdnem felének segítségére számíthatunk“. Mondjuk, Tisza Istvánnak malomalatti külpolitizálásáról itthon a kutya se vett volna tudomást, mert mi már ismerjük Tisza Istvánt, a monarchia legnagyobb diplomatáját. Úgy látszik azonban, hogy külföldön még nem ismerik őt eléggé s komolyan veszik népies publicisztikai munkáságát is. Lön tehát Pétervárott, Párosban a cikk miatt nagy kavarodás, amit a budapesti német lap helyreigazítása szerint csupán egy átkozott fordítási hiba idézett elő, mely a „nagyravágyás“ szót holmi „nagyratörésre“, „nagyzolásra“ ültette át. Mintha tényleg valami nagy különbség lenne e szavak közt s mintha Pétervár és Páris nem a cikk szellemén, tendenciáján háborodott volna föl, mely a világ diplomatáinak hagyományosan óvatos és tapintatos megnyilatkozásai közepett úgy hatott, mint egy igazi bihari reccsentés, mint egy nyílt harckereső kérkedése és felhívása európai konflagrációra. Az orosz és francia lapok tehát brutális támadásnak minősítik Tisza cikkét, mely nagyon alkalmas arra, hogy a monarchia és Oroszország között a különben is fölötte érzékeny viszonyt ismét elmérgesítse. De nemcsak az orosz sajtóban, hanem kormánykörökben is a legkínosabb hatást keltette Tisza cikke. Állítólag az osztrák-magyar diplomácia is kénytelen lesz kimagyarázkodásra, gróf Szapáry Frigyes, a monarchia pétervári nagykövete, azért utazott sürgősen Bécsbe, ahol illetékes helyen Tisza cikke szintén nagyon kellemetlen hatást keltett. Maga Tisza ugyancsak Bécsbe kénytelen utazni s tárgyalni ez ügyben Berchtolddal. íme, mi lett a kis Igazmondó cikkéből! Sohasem törekedett messzebb jutni Piripócsnál s kegyelmes publicisztája jóvoltából Párásba és Pétervárra is eljutott. Azazhogy csak a Tisza cikkének fordítása jutott el odáig. S épen ezért azt hiszszük, hogy az egész diplomáciai kavarodást el lehetne intézni egyetlen diplomatacselekedettel: el kell küldeni Pétervárra is, Párásba is a külügyi hivatalokba egy-egy példány Igazmondót, hadd lássák szemtől-szembe, hogyan „néz ki“ ez a nagy magyar világlap. Akkor aztán érdeme szerint méltatnák a főmunkatársának malom alatti külpolitizálását is.* A függetlenségi pártkörben nagy számban jelentek meg azeste képviselők, élükön gróf Apponyi Albertről és a választókerületi beosztásról szóló miniszteri rendeletről és ennek kapcsán az országszerte megindítandó választási előkészületekről folyt a beszélgetés. A függetlenségi párt Tórh János elnöklesével bizottságot küldött ki a választókerületi beosztás tanulmányozására és a párt részéről szükséges szervezési teendők előkészítésére. A képviselők a legélesebb kritikával tárgyalták a kerületi beosztást, amely tisztán munkapárti érdekek szem előtt tartásával készült és azt a célt szolgálja, hogy minél több biztos kormánypárti kerületet állapítson meg. Ennek a célnak a szolgálatában fölforgatták a régi kerületekhez tartozó községeket és nem törődve a geográfiai szükségszerűséggel, keresztül-kasul gázoltak kerületeken és csatoltak községeket össze-vissza, ha a munkapárt érdek