Pesti Hírlap, 1914. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1914-06-03 / 128. szám

t _______ U­ gyarország közoktatásügyi minisztere privilé­giumot, hogy ha valaki­­megbukik az állam nyelvének tantárgyából, azért lehet választó. Ez a rendelet titkos célja. De a Jankovich rendelete beleütközik az idézett két törvénybe. Az 1913-ik évi 14-ik tör­vénynek 11-ik szakasza ugyanis világosan azt mondja, hogy választói joga van annak, „aki az elemi népiskola hatodik osztályát­­ sikere­sen elvégezte“. Aki pedig egy főtantárgyból megbukott, az nem­ végezte el sik­eresen azt az osztályt, ennyit talán egy közoktatásügyi mi­niszter is tud a paedagogiából. Az 1913-ik évi 37-ik törvény 2-ik szaka­szát is megsérti Jankovich rendelete. Ez a paragrafus szó szerint így szól: „végbizonyít­ványt csak az kaphat, aki az elemi népiskola hatodik osztályából a záróvizsgát sikerrel le­teszi". Tehát a törvény értelmében nem szabad annak végbizonyítványt kiadni, aki akár csak egy tárgyból is megbukott. Jankovich rendelete egyenesen megszegi, e törvényt, midőn bukás mellett is kiadatja a bizonyítványt. Még nem fordult elő politikai és jogi éle­tünkben, hogy egy kormány egy évvel előbb hozott törvényét egy rendelettel így hatályon kívül, helyezte volna. Ezek az urak azt a tör­vényt se tisztelik, amit maguk hoztak. Hol ma­radt a miniszter hivatalos esküje, hogy meg fogja tartani a törvényeket? Hova züllik ez az ország, ha egy kormány­­elkövethet ily cinikus dolgokat! A pártpolitikai érdek, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, a nemzetiségeknek dédel­­getése s a magyarságnak üldözése annyira elvakították már a kormányt, hogy a gépies törvény- és rendeletgyártásban azt se veszik észre, melyik ütközik a másikba. Tisza azt hirdette, hogy a magyarságnak fog használni a hat elemihez kötött választói jog s Jankovich a nemzetiségek számára oly kedvező rendeletet ad ki, hogy ne használjon a magyarságnak az a hat elemi iskoláról szóló végbizonyítvány. Már most a két miniszter kö­zül ki volt az őszinte? Mit szól Tisza ahhoz, hogy őt Jankovich rendeletben dezavuálja? Vagy igaz az a hír, hogy Jankovich rendeleteit is csak­­Tisza csinálja? Ki felelős ezért a nyílt Kövér, húsos alakja egészen betöltötte a kétszárnyú ajtó nyilasát. A zengő cipőjét kö­tény fogta körül, az övén kulcs­csomó csüngött. E pillanatban beárnyékolta a tenyerével a szemét és úgy nézett végig a végeláthatatlan hosszú utcán. Gálcsik csak akkor figyelhette meg jól az­ arcát, amikor az asszony a kezét le­emelte róla. S ekkor megállapította, hogy szép arca van, bár egy kissé zsírpárnás és a fülénél, meg a tarkójánál erősen hajpihés. De a szája határozottan szép volt, érzékien kipattanó, nedves-piros s a szemében valami lappangó, rejtelmes, sokat igérő fény égett. E pillanatban ez a fény épen Gálcsik felé surrant és rásiklott az arcára. Gálcsik érezte, hogy az asszony őt vizsgálja. Mintha valami tiltott dolgon kapták volna­­rajta, úgy megrettent most Gálcsik és igyeke­zett másfelé nézni. De még elfogta az asszony gúnyos, zaklatóan csúfondáros és azért mégis megbizsergető mosolyának egy foszlányát. Ez végkép megzavarta és szinte támolyogva, meg­zsibbadt térddel ment vissza ágyába. Ettől kezdve Gálcsik némi izgalommal várta­ a hajnalokat. Nappal alig láthatta az asszonyt­, aki bent tartózkodott az üzletben, vagy a­ bolthelyiséggel kapcsolatos lakásban, de minden hajnalban boltnyitáskor összevillant a tekintetük, az asszonyé gúnyos, vérforraló éllel, a fiúé valami maga előtt sem sejtett vá­gyakozással. úgy látszott, az as°szony és a fiú kölcsö­nösen érdekelték egymást. A fiúnál ez természe­tes is volt, hiszen férfi-ösztönei most kezdtek öntudatba szökni s egy-egy előtte lebbenő szoknya sodra most lendítette először mámoros törvényszegésért? Mind olyan kérdés, amire kí­váncsian várjuk a feleletet a parlamentben. Jankovich elég vakmerő volt, hogy a ma­­tgyar nyelv ellen nyilt támadást is intézett egy , szerencsétlenül őszinte kiszólásában. Most azonban úgy tűnik föl, mintha nem is a király­nak és nemzetnek, hanem csak Tisza Istvánnak minisztere volna, mert hiszen az ő nemzetiségi politikájának kedvéért ütközött bele egyszerre két, szentesíted törvénybe. Jankovichnak, mint a magyar kultúra miniszterének, még ebbe a törvényszegő rendeletbe is be kellett volna ven­nie azt a passzust, hogy az a főtantárgy pedig, amiből szabad megbukni a jövendő választónak, semmi körülmények között sem lehet, a ma­gyar nyelv persze ezt­ nem tette, mert hisz én azért szegtek törvényt, hogy még a jövendőben is kedvezzenek a politikai jogok osztogatásánál azoknak, akik nem tudnak magyarul. Ez a rendelet tehát nemcsak törvényszegés, hanem egyszersmind szegénységi bizonyítvány is a munkapártra, mert ennek a miniszterei még a jövőt sem tudják úgy elképzelni, hogy valaha többséget kapjanak olyan választóktól, akik értenek magyarul. Az amerikai magyarság mozgalma. New­­yorkból jelentik: Gróf Károlyi Mihályt első ame­rikai útján teljes odaadással támogatta az Ameri­kába vándorolt magyar munkásság. Eddig kétszáz­harminc nagygyűlést tartott a közös bizottság. Min­den nagyobb városban külön Károlyi-bizottság mű­ködik. A mozgalmat csak az amerikai szlávok zavar­ták meg, akik támadták a hazai függetlenségi pár­tot. Erre a magyarok meghívták a szlávokat az ál­taluk rendezett vitanapokra és a következő tárgyat tűzték ki vitatárgynak: Lehetnek-e a nemzetiségek bizalommal azon magyarországi politikai mozga­lom iránt,a­mely az általános titkos választói jogot, a demokráciát és Magyarország függetlenségét tűz­te ki céljául? Vitázó felek magyar részről Tarczai Lajos, a szolvákok részéről pedig Milán Getting. Az ülés elnöke John B. Princ, a Columbia egyetem tanára, két melléje választott alelnökkel és pedig kót részről Batyovits Mihály, magyar részről pedig Chászár Andor. A munkásbiztosítás reformja. Teleszky Já­nos pénzügyminiszter pünkösd két napján ke­rületében, Nagybecskereken, járt. Az ipartestü­let küldöttsége előtt, mely a munkásbiztosító tör­vény reformját sürgette és azt kérte, hogy ad­ják vissza az ipartestületeknek régi betegpénz­tárukat, a miniszter kijelentette, hogy a törvény reformjára az előmunkálatok folyamatban van­nak. _____Pesti Hírlap 2014. június 3., szerda. _ örvények felé. Csupa izzó kérdés volt előtte az egész világ, az asszonyok és férfiak egymáshoz való vonatkozása, a szerelem ... Az asszonyt, a vidéki, vagy ami még rosz­szabb, az alföldi boltos kissé elhízott, bájos szép­ségű, de kis műveltségű feleségét pedig talán egyszerűen az idegen érdekelte, a halvány, gyerekes, sóvár arc. Az asszonyi tetszelgés gyakran időzik az éretlen, a tudattalan vágyak­nál ; a nő kielégíthetetlen érzés-szomja gyakran talál üdülést a kamasz-szerelem naivságában, tudatlanságában. Gálcsik életében a legizgalmasabb, leg­szebb percek voltak ezek a hajnali pillanatok. Ezeknek apró mozzanatai töltötték el emlékük­kel a nap többi részét, ezekre gondolt szüntelen, ezeket várta. Az asszony rejtelmes mosolyainak, égető pillantásainak talánya úgy vájta be ma­gát szívébe, mint kibetűzhetetlen hieroglifák rejtelme. Kínlódott, gyötrődött, hogy értelmet magyarázzon beléjük. Sokszor érdekes jelenetek játszódtak le a Salamon mester boltjában. Az úrnő, mintha csak tüntetni­­akarna a bérlő­ház ifjú vendége előtt, meleg, szinte érzéki mozdulattal ölelte át a boltban megjelenő urát. Salamon mesternek nagy, komoly, árnyékolt tekintete és fényes fekete szakálla volt, inkább is hasonlított egy méltóságteljes rabbihoz, mint boltoshoz. Néha körülszijjazva lépett a boltba, úgy, ahogy reg­geli imádságát végezte. Megjelenése Gálcsik előtt valami misztikus színezetet adott a Grü­n­­zweig-ház egész belső életének. A komoly, szinte odonszerű színét ez élet­nek azonban egyszerre derűsre változtatta a fűszeresbolt harmadik alakjának, a segédnek megjelenése. Ez sovány, szeplős arcú, vörös­­hajú és vöröses bajuszú fickó volt, markáns, de nem csúnya arc­éllel, amely gúnyos, elmés ka­raktert adott az egész fejének. Mulatságos, vic­ces alak lehetett, mert mihelyt kinyitotta a sz­ját, nevetett a gazdája és gazdánéja is. Gálcsik megfigyelte, hogy ismert, régi vicceket mond el, nagyszerű akcentussal, jól kiélezve a pointeket. Kiváltkép az asszony hallgatta nagy él­vezettel ezeket a vicceket, viharosan nevetett utánuk, még a csípője is rengett belé s mikor a segéd csak nem akart belőlük kifogyni, túlelé­­gü­lten mondta : — Maga nagy betyár, Herz ! Persze job­ban szereti az ilyen tréfákat, mint a bolt rend­ben tartását! Csak már egyszer megérném, hogy boltnyitáskor itt volna ! — Oh, nehéz dolog az ! — vágta vissza szemtelenül a segéd. .— Miért? — Mert aludni is kell az embernek. — Persze megint hajnalban ment haza. Lumpol. Tudja, nem is való az egy rendes zsidó fiatal­embernek, aki karriert akar csinálni. — Hát mondtam én, hogy akarok? — vetette vissza Herz hetykén. Mire az asszony bizonyos rosszalással jegyezte meg : — Magán nem lehet segíteni. — Ojtó ! Egy millió koronával ! Anélkül pedig minden mindegy ! Nem érdekel semmi. Azaz hogy vannak bizonyos dolgok, amik mégis érdekelnek. — Mik? — A nők! (Vége köv.) A tielyszet. Tettek ideje. A népoktatás a pártpolitikában. Miért kapott Czernin ordót? A román komité a cár előtt Gyulafehérvár. Zem­án tudvalevőleg megbukott Teleszky pénzügyminiszter. Meg is kapta a város érte a büntetését: Zentát és Magyarkanizsát a kor­­­mány együvé csatolta 8000 választójával. Fernbach Károly kerületében, a pénzügy­miniszter-buktató Zentán, az ottani független­ségi kör harmincéves jubileuma s a független­­ségi képviselő beszámolója alkalmából, hatal­mas arányú népgyűlés volt most az elmúlt va­sárnapon Elsőbben is a zentai választópolgár­ságot, mely kiállotta a tűzpróbát a terror és korrupció korszakában, ünnepelte gróf Káro­lyi Mihály a párt jubileumi gyűlésén. Az ün­nepi ebéden Károlyi az erkölcsöt hirdető ma­gyar katholikus papságra emelte poharát, melynek el kell oszlatnia azt a hitet, mintha nem volna liberális és szociális érzésű. Végül a népgyűlésen a 800 milliós hadi kiadásokat szállító delegációról tartott Károlyi egy kis be­számolót, melyben a munkapárti delegátusok elvtelenségét ostorozta s Khunnak azt a jellem­ző kijelentését, hogy a nemzetet nem lehet meg­vesztegetni. Ezt pedig az a Khuen mondta, aki Lukács összes cselekedeteit zsirálta . . . „Azt hiszem, ha gróf Szapáry László véletlenül meg­jelent volna ezen a delegációs ülésen, akkor Khuen grófnak a szó a torkán akadt volna“ — jegyezte meg találóan Károlyi. A függetlenségi párt elnöke egyébként Zentán ismét fogadalmat tett az általános vá­lasztójogra és az új birtokpolitikára s a tet­tek idejének elkövetkeztét hirdette. Budapesten a „Magyar Iparosok Orszá­gos Szervezete“ tartotta pünkösdkor országos nagygyűlés keretében megalakulását. A ma­­a­gyar ipari termelés öt milliárdot kitevő össze­gének csaknem kétharmadát szolgáltatja a kies­és a középipart s mégis: évente ugyanennyit

Next