Pesti Hírlap, 1914. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1914-06-03 / 128. szám
1914. június 3., szerda.________________ ______Pesti Hírlap ____ Esti levél. — Fizetett ellenség. —• A gazembereknek külön litteraturájuk van. Egy rablógyilkos több nyomtatott betilt kap, mint a legkiválóbb író, vagy országboldogitó politikus. Magyarázata ennek az, hogy az ősi emberi indulatokat a civilizáció sohasem tudja kipusztítani s azok mindig fognak bűnöket és szerencsétlenségeket gyártani. Ezek a szenzációs bűnök és drámák pedig természetszerűleg jobban érdeklik a legműveltebb embereket is, mint az eszmék. Mert az eszme csak az értelmet érdekli, de a véres bűn vagy dráma az idegeket izgatja, az indulatokat hozza hullámzásba. Olyan értelmessége kevés embernek van, mely elvont eszmék vagy közcélok érdekében izgalomba hajtja az illetőt, de az indulatok, lappangó szenvedélyek közösek s a bűnök és szerencsétlenségek mindenkiben gyors érzéseket váltanak ki. Parlamenti tudósítók figyelték meg, hogy a legutóbbi igen éles politikai harcok közepette is a legkomolyabb államférfiak mohón olvasták az újságok tudósításait a szenzációs bűnesetekről s mig a vita az alkotmány pusztulásáról szólott, minden képviselő kezében a „Mágnás Elza“ meggyilkolásáról szóló riport volt. Természetes tehát, hogy most, amikor az ítélet is már elhangzott a gyilkosok fölött, újra megindul a filozofálgatás s a bűn lélektani boncolása. De újra föltárnád az úri osztálynak aggodalma, hogy miként védekezzünk a cselédek ellen? Mert ez a véres eset, ahogyan az, Baloghy György éles bonckése alatt előttünk föltárult, igazolttá tette azt a régi szállóigét, hogy a cseléd igen sokszor csak „fizetett ellenség.“ Ha általánosítjuk a kérdést s kiterjesztjük mindenféle cselédre és alkalmazottra, akkor könnyebben megtaláljuk a magyarázatát annak, hogy miért fizetett ellensége majdnem minden alkalmazott a maga munkaadójának és minden alárendelt a parancsolójának s könnyebben megtaláljuk az orvosszert is. Mert végre nem csupán a szakácsnő, szobalány és inasz cseléd. Tulajdonképen cseléd minden ember, akinek valaki parancsol s akinek a kenyere, testi-lelki boldogsága egy másik ember szeszélyétől függ. A szellemi foglalkozások nagy része is cselédsorba tartozik. A fixumos szellemi munkás, talán a bírót és tanárt kivéve, mind cseléd. Nagyon sok munkaadó érzi is koronként, hogy az alkalmazottja fizetett ellensége. S amikor vagy a rossz fizetés vagy a rossz bánásmód keseríti el a lelkiismeretes munkást, akkor indokolt, sőt igazolt is, hogy az alkalmazott a munkaadójában vagy főnökében a maga ellenségét látja. Ebben a mondatban benne van a baj orvossága is: minden alkalmazottnak és alárendeltnek, legyen az házi- vagy közcseléd, olyan fizetést kell adni, amiből megélhet s ezenfelül emberi bánásmódot. Ha majd a megtorlást és büntetést mindig megelőzi az a szociális olajcsöpp, —a jó fizetés és jó bánásmód, — ami munkaadó és munkás között a súrlódásokat kevesbíti, akkor nem lesz a kettő között ellenségeskedés s kevesebb lesz az elnyomottak bűne a gazdagok ellen. Az életfogytiglani rabságra ítélt két gyilkos megérdemelte volna az akasztófát is. Az egyént bennük menteni nem lehet, de mint típusok, a férfi a munkanélküli munkást, a nő pedig az elöregedett cselédet képviselik. Nem kell mindig öröklött degeneráltságot keresni; a munkában éhség maga degenerál. A lélekbúvár orvosoknak igazuk van, hogy születnek is gonosztevők, de az is igaz, hogy az élet igazságtalansága s a nyomor csinálnak is bűnösöket. A gonosz hajlamú vagy már bűnökbe esett cselédektől úgy óvakodhatunk, ha erősebb ellenőrzést rendez be a hatóság az egész cselédügyben, a fényképes cselédkönyv sem elég itt, hanem az is szükséges volna, hogy a munkaadó a nyilvántartó hivatalban megtudhatná alkalmazottjának múltját is. De viszont a megbízható munkaanyagot azzal kell biztosítani magunknak, hogy a kellő bér mellett nemcsak emberi bánásmódot kell adni, hanem minden alkalmazott reászorult munkaadójának szinte atyai gondozására. Különösen a házi cseléd, aki majdnem családtag. Ha tehát a nagyságuk és gyakran a nagyságos urak is a maguk érdekében bizalmasak tudnak lenni a cselédekhez, akkor érdeklődhetnének néha a cselédjük magánélete iránt is és sok Nick Gusztávtól megmenthetnék a szolgálójukat. De fölmerül itt a legfontosabb szociális kérdés is: a cselédek biztosítása betegség esetére és aggkori ellátásuk. Amig fiatal a nőcseléd, addig a mindenféle szeretkezése feledteti vele rabmunkáját s azt, hogy jövője abszolúte nincs biztosítva. De ha a Kóbori Rózsi kora elkövetkezik, mikor már a cseléd fizet a facér udvarlójának s öreg, beteg napokra jön a nyomor, akkor már jól szántott talajt talál lelkében a bűn magja. Csak az aggkori ellátás törvénye, a minden munkásnak biztosított nyugdíj adhatja meg az igazi nyugalmat a cselédnek, meg a gazdának is. A cseléd-ügy és a szegény ügy összetartoznak. Rendezni kell mind a kettőt. Büntető bíróságokkal nem lehet kiirtani a bűnt, sőt még kevesbíteni sem. A házi cselédek még nem csináltak szocialista szakszervezetet, mely kikényszerítené helyzetük javítását. Azért a gazdáik önként segítsenek rajtuk. Képzeljék el a háziasszonyok, hogy mit csinálnának például Budapesten, ha egy cselédsztrájk kiütne? Hisz éhen halna az egész intelligencia. Szociális reformokkal kell megelőzni s kevesbíteni a bűnt. S minden munkaadó gondolja meg, hogy a lónak is kijut az ablak mellett a kocsistól a cirógatásból is. Annyit adjanak meg az alkalmazottnak is, amennyi a lónak dukál s a leggazdagabb és leghatalmasabb úr is lehet legalább annyira gyöngéd, mint egy jó kocsis. Zsolt, lapi hírek. Kiásott sírok partján. A magyar jakobinusok csontjai. Negyedik hete túrja már az ásó a földet a hajdani katonai temető árkában, az Uj Szent János-kórház kerítése alatt és egymásután barnállanak elő a föld mélyéből a csontvázak, melyek gazdái valaha testőr ruhát, papi talárt, nemesi köntöst viseltek, ki magasra tartotta fejét, ki lecsüggesztette, ma pedig egyformán térdül; alatt viselik a koponyájukat, ahogy annak idején azt osztrák hóhéri divat elrendelte és elrendezte. Ma már az ásás durva része véget ért és csupán Bardócz tanár vékony fakése bontogatja a föld kérgét le a csontokról, de beleken át egész sereg magyar munkás dolgozott keményen a sírok felett. Mindenfelől, az ország minden tájékáról összeverődött emberek, kik nem is ismerték bizonyára egymást és az ásót a megszokott munka közönyével vették kezükbe, de csak egy napig. Másnap már megindult a beszélgetés a földben nyugovókról, a kezdő pontot megadta hozzá mindig egy öreg budai ember, aki kijött sütkérezni, időt agyonverni az ásáshoz és megszólalt aztán nagy csöndesen, ahogy az öregek szoktak visszaemlékezni: — Én még emlékszem, amikor a Pista bátyámat vasba vitték a nengebárdéba . . . Mert — ez érdekes és jellemző — a szabadgondolat vértanúinak emléke az egyszerűbb ember lelkében gondolat-kapcsolatot létesít a negyvenkilences időkhöz és ha vértanúról van szó, a hozzá közelebb eső vértanuk tűnnek elő a lelki világából És csak ez kell, hogy az első Pista kicsi előkerüljön vasban a neugebárdéban, már akkor ismerős és testvér valamennyi magyar munkás és megindul a beszéd. Persze nem gyors menetű vita, mert ásás közben csak akkor érdemes szót ejteni, mikor már az ásó kiemelte a földet és az ember reá teszi a lábát, hogy a földbe nyomja. Nem ajánlanám senkinek, hogy a magyarjaink oknyomozó történelme alapján állítsa egybe Martinovicsét, történetét, mert minden ásónyom közelebb hozta az embereket ahhoz a kegyeletes megemlékezéshez, hogy a magyar jakobinusok Rákóczi kurucainak utódai, Kossuth Lajos elődei voltak. Hiszen az mindegy, hogy hogyan áll a dolog, de napról-napra öröm volt nézni, hogy a magyar munkás lelkéből mint sarjadzott ki az az érzés, amit névvel illetni nem is lehet de amely alapjában lényege és alapja az eltörölhetetlen magyar szabadság és magyar függetlenség eszméjének. Elvégre is mi történt itt. Néhány korhadó sirt ásatott ki a város, kegyeletből s ezek a munkások egyszerűen a város fogadott napszámosai voltak. És mégis pár nap, magyar vértanuló csontjának elképzelése elég volt ahhoz, hogy ezt a pár embert megszállja abból az óriási lelkesedésből, mely a negyvennyolcat csinálta, egy elröppenő szikra. Valamennyi az első hét végén már úgy dolgozott, akkora kegyelettel vágta a földbe ásóját, mintha édesanyja feküdne ott, pedig valamennyiből egy sem tudta, egy sem tudhatta, hogy mi fán is termett a jakobinizmus, mi is volt az aufklaristák vágya és gondolata. Csak egyet tudtak: osztrák hóhér keze járt előttük a sírok felett. És minden nap jöttek az emberek Budáról és Pestről. Fiatalok, akiket az érdeklődés hozott, öregek, akiknek mindegyiknek volt egy Pista bácsija a nengebárdéban, vasban. Urak és asszonyaik, munkások, munkásasszonyok álltak meg az ásatás körül, mely pár hét alatt százai, lelki világában ,mint valami magyar függetlenségi eszmének ténye jelent meg és bár ez magunk előtt is úgy tetszik, hogy furcsa, valamennyi munkás között nem akadt volna egyetlen kormánypárti. Említettük már, hogy egy vad szilvafa törzse került elő a koporsók közül, ennek a vadszilvafának a gyökerei mélyen belenőttek — persze — a földbe, annyira, hogy az egyik gyökér a szélső koporsó porlott fedelén át elért a koponyáig és annak üregében haladt előre. Ez a szilvafa, ez a vadszilvafa a szó szoros értelmében a magyar jakobinusok pori adásából táplálkozott. Különben Martinovics már koporsóban nyugszik, holnapra-holnaputánra oda kerül Szolárcsik is és e hét végére kiint lesz mind a hét magyar jakobinus vértanú porladó csontja. (szó f-c.) Tiszteléttel kérjük előfizetőinket, hogy a lap kézbesítésére vonatkozó címváltozásokat mindenkor a kiadóhivatallal közöljék (Telefon: 211—50.), meg másutt, akár a lap fdhordójánál leadott címváltozások, gyakran elkésve, esetleg egyáltalában nem jutnak hozzánk. Címváltozás esetén kérjük mindenkor a régi cím közlését is. Külföldre utazó előfizetőink a portókülönbözetet (Németországba havi 2.40 kor., a többi külföldi államokba 3.60 kor.) megtéríteni kötelesek. A különbözetet az ott töltött idő arányában hazaérkezés után minden esetben beküldeni kérjük. — (Vilmos császár a trónörökösnél.) Vilmos császár — mint Berlinből jelentik — e hó 11-én este utazik el Wildpark állomásról Konopist felé és másnap délelőtt kilenc órakor érkezik Beneschau állomásra, ahonnan Konopistba megy. A császár másnap estig marad a trónörökös vendége és tizennegyedikén délelőtt már visszaérkezik Wildparkba. (Motorkocsi és villamos.) Triesztben kedden összeütközött egy motorkocsi a közúti vasút pótkocsijával. Tizenkét ember megsebesült, köztük legsúlyosabban Bucher Ottó pénzintézeti igazgató. _______if