Pesti Hírlap, 1914. július (36. évfolyam, 153-180. szám)

1914-07-10 / 161. szám

­ Vk Állami Vasművek és a Magyar Bank és Kereske­delmi Részvénytársaság között fennálló és a buda­pesti gépgyárban előállított mezőgazdasági gépek kizárólagos eladására vonatkozó szerződést a mai napon további tizenöt évre meghosszabbította.­­ Ezt a száraz jelentést kétségtelenül örömmel fog­ják tudomásul venni a Magyar Bank részvényesei, mert hiszen a legjobb magyar gyártmányú me­zőgazdasági gépek kizárólagos eladását biztosítja újabb 15 esztendőre a megkötött szerződés. A köz szempontjából azonban kifogásolnunk kell, hogy a kormány versenytárgyalás nélkül ruházza a bank­ra ezt az értékes jogot és hogy az államkincstárt és a magyar ipart egyformán érintő szerződéses meg­állapodást kivonja a parlamenti ellenőrzés alól. Ez a parlament ugyan, mint a szeszadó is mutatja, ellenőrző fórumnak nem­­igen számít, de egy-két ellenzéki hozzászólás jelenti már azt a nyilvános­ságot, amelyre a magyar állam üzleteinek megíté­lésénél szükség van. * A jegybank kimutatása. Az Osztrák-Magyar­ Bank július 7-iki státusának most közzé­tett részletes adatai szerint a bankjegyforgalom mindössze 68 millióval kisebbedett a tavalyi 82 millióval szemben. Ha tekintetbe veszszük, hogy tavaly igazán drága volt a pénz és a jegybank volt az egyedüli pénzforrás, akkor ez az egyre ismétlődő jelenség is bizonyítja, hogy igazunk volt, midőn a 4, százalékos és nálunk normálisnak tekintett ka­matláb megállapításakor hangsúlyoztuk, hogy ez még egyáltalában nem jelenti a rendes pénzügyi viszonyok viszatértét. A június 30-iki 116 millióról 57 millióra apadt ugyan az adóköteles bankjegyfor­galom, de hogy az adóköteles bankjegyforgalom a bank egyre erősebb igénybevétele mellett nem na­gyobb, az csak annak köszönhető, hogy az érckész­let a tavalyi állományhoz képest kerek 75 millióval nagyobbodott. Egyébiránt az elmúlt héten az érc­készlet 9 millióval csökkent, mert a deviza-árfolya­mok szabályozása céljából a bank 5 millió áru pá­risi váltót vásárolt. A váltótárca csak 26% millió­val csökkent a tavalyi 54 millióval szemben; a lom­­bard-állomány tavaly 18 millióval kisebbedett, míg az idén 4­7 milliós­ emelkedést kell konstatálnunk. Csak az azonnal esedékes tartozásoknál alakult ked­vezőbben a helyzet, mert a tavalyi 11 milliós csök­kenéssel szemben ez évben­­9,14 millió az emelkedés. Végeredményben tehát a javulás a tavalyi mögött marad és a bankjegyforgalom alig 58 millióval ke­vesebb, mint tavaly, mikor csakis a jegybank állott a közgazdasági élet rendelkezésére. A kimutatás részletes adatai egyébiránt a következők: Bank­jegyforgalom 2,257,307,000 (—67,839,000) korona. Erőkészlet 1,599,979,000 (—9,092,000) korona. Vál­tótárca 829,689,000 (26,599,000) korona. Lombard­­kölcsönök 199,431,000 (+4,722,000) korona. Azon­nal esedékes tartozások 280,365,000 (+9,225,000) korona. Adóköteles bankjegyforgalom 57,327,000 (—58,746,000) korona. * Bulgária és a német tőke. A Disconto­­gesellschaft vezetése alatt álló pénzcsoport már biztosra remélte a bolgár kölcsön megkötését, mert az újra megkezdett­ tárgyalások során jóval kedve­zőbb feltételeket szabott és kisebb engedményekkel is megelégedett. Most azonban, mint Szófiából ér­tesülünk, az ellenzéki pártok vezetői, akiknek szin­tén előterjesztették a kölcsönajánlatot, ellene nyi­latkoztak és közeledést keresnek a francia tőkéhez. Az ellenzéki vezérek főleg a középítkezésekre és az állami szénbányákra vonatkozó feltételeket találták terhesnek és annak a kívánságuknak adtak kifeje­zést, hogy a kölcsönt Franciaországban vegyék fel. A bolgár kormány tehát az ellenzéket is meghall­gatja, mikor állami kölcsön felvételéről­ van szó. A Lukács—Khuen-Héderváry-rendszer a saját „fele­lősségére“ mindent elkövetett, hogy a francia tőkét elidegenítse tőlünk és kiszolgáltasson bennünket a német nagybankoknak. Mi nem alkudhattunk a né­met tőkével, el kellett fogadnunk az általa diktált drága és lealázó feltételeket. A kis Bulgária egy­szer már megszakította a tárgyalásokat, mire rög­tön kedvezőbb feltételeket kínált fel a bankcso­port. Ennek ellenére lehetséges azonban, hogy az ellenzék állásfoglalása következtében elesik a re­mélt üzlettől, vagy legalább is még kedvezőbb fel­tételeket kell szabnia. * A keleti vasutak kérdése. A szerb kormány és a keleti vasúttársaság között folyó tárgyaláso­­kat a francia kormány is figyelemmel kiséri és mint Párisból értesülünk, egy újabb lépéssel is jelét adta annak, hogy a tárgyalások mielőbbi mindkét felet kielégítő befejezését óhajtja. A bel­grádi francia követség ugyanis kérdést intézett a szerb kormányhoz a keleti vasutak július 1-én ese­dékessé vált tőketörlesztésére vonatkozólag és vá­laszt kért arra nézve, hogy mit szándékozik tenni a szerb kormány, hogy a törlesztendő összegnek a keleti vasúttársaság szerb államterületen fekvő vonalrészekre eső része fedeztessék. A szerb kor­mány az ügyet állítólag, ha csak időközben egyet­­értőleg el nem intéztetnek ez a kérdés, a párisi nemzetközi pénzügyi bizottság elé fogja­­­­ész­teni. A legújabb külpolitikai komoly események hatása alatt igazán nem lehet tudni, miként fognak a keleti vasúttársaság és Szerbia között közvetle­nül megindult tárgyalások végződni. Csak annyi bizonyos, hogy a magyar bankok, mikor a részvé­nyek többségét a német bankoktól kormányutasí­­tásra átvették, nem csináltak oly jó üzletet, mint azt a kormánynyal való többi üzleteik alapján re­mélhették volna. Néha a kormányüzletek sem sike­rülnek. * A francia kölcsön sikere. A kormánypárt által pénzügyi csődbe jutottnak h­íresztelt Francia­­ország 800 milliós kölcsönének óriási sikeréről már ismételten beszámoltunk. Mint most Párisból értesülünk, a pénzügyminiszter értesítette a na­gyobb aláírókat, akik legalább 500 címletet je­gyeztek és így 5000 frankot deponáltak, hogy a be­fizetett összegek 97 százalékát fölvehetik, mert jegyzéseikből csak 3 százalék fog figyelembe vé­tetni. Látnivaló tehát, hogy Franciaországnak még a munkapárt hívei sem ártotta­ meg, hanem ma­rad, mint volt, a világ leggazdagabb és legtőke­erősebb országa. Kereskedelem. * Sehlieben belgrádi konzul ? A szerbiai bojkott egyre nagyobb erőre kap. A lapok a fél­­hivatalos mérsékletre intő szavai ellenére, mind erősebben izgatnak a monarchia ellen, így a Bal­kan című lap a Dunagőzhajózási Társaság elleni bojkott előmozdítása végett közli a szerb gőzhajós­­társaság hajóinak menetrendjét és kijelenti, hogy lapjában közzé fogja tenni azoknak a szerb pol­gároknak nevét, akik a Dunagőzhajózási Társaság hajóin utaznak. A Tribuna „Semmit Ausztria-Ma­­gyarországból“ címmel cikket közöl és rámutat a veszélyekre, melyeknek a szerb utazóközönség Ausz­­tria-Magyarországon ki van téve. Egyformán kell eljárni osztrák és magyar utazók ellen, különösen a határvárosokban, ha az utazók csak egy-egy napig maradnak, mert tartózkodásuk célja nem egészen világos. A legjobb Ausztria-Magyarországból sem­mit sem hozatni. Ne látogassák a szerbek az oszt­rák vagy magyar fürdőket sem és ne hozassanak orvosokat Ausztria-Magyarországból. Az államnak és a hatóságoknak ebbe nincs semmi beleszólásuk. Elégséges a polgárokhoz apellálni és rájuk bízni, hogy elhatározzák magukat. Az öntudatos polgá­rok ismerik kötelességeiket. Amíg a mostani hely­zet tart, tartanunk kell magunkat ehhez az elvhez: Semmit sem Ausztria-Magyarországból! — Ennek a féktelen izgatásnak elsősorban az olasz és német kereskedelem és ipar látja hasznát és talán ezzel függ össze az a hihetetlennek hangzó belgrádi hír, hogy Németország Sehlieben konzult a belgrádi konzulátus vezetésével újra meg fogja bízni, mert meggyőződött, hogy szerbiai érdekeinek védelmére mégis csak Sehlieben a legalkalmasabb. Tudvalevő­leg Sehlieben volt az, aki a fenyegető balkáni vál­ság idején nemcsak a monarchia ipara és kereske­delme, hanem politikai iránya ellen is heves har­­cot folytatott Belgrádban. Már a közelmúltban be­számoltunk a német Reichstag külügyi bizottságá­ban elhangzott felszólalásokról, amelyek Sehlieben belgrádi működésének irányát helyeselték. Ez már akkor is kínos feltűnést keltett a monarchiában, még nagyobb feltűnést fog kelteni azonban — ha valónak bizonyulna — Sehlieben reaktiválásának flkre. Ez ugyanis azt jelentené, hogy Németország nem feszélyezi többé magát a monarchiával szem­ben. A német ipar és kereskedelem eddig legalább nem nyilvánította ki ily agresszív formában a mon­archia ipara és kereskedelme ellen irányuló tö­rekvéseit. Sehlieben mint belgrádi konzul, most a fenyegető bojkott idején, nagyon sokat jelentene­ Németországnak a monarchia gazdasági érdekeivel való egyenes , szembeállását jelentené és magyará­zatául szolgálhatna annak is, hogy miért maradt el Vilmos császár Ferenc Ferdinánd temetéséről. íme, a trónörökös halálának ennek a következmé­nyei. * A szerbellenes tüntetések­ Sarajevóban jó­val kisebb károkat okoztak, mint ahogy az első je­lentések azt feltüntették. A sarajevói kereskedelmi kamara első összeírása 129 káresetet tüntetett fel mintegy két millió korona kárösszeggel. De a tény­leges károk alig 750.000 koronát tesznek ki. A ká­rosultak közül csak 19 van közvetlen összeköttetés­ben a monarchia kereskedelmével és az ezeknél okozott károk tényleges értéke alig 300 ezer ko­rona. Fizetésképtelenségek csak nagyon elvétve és teljesen jelentéktelen passzívákkal fordultak elő. A kisebb kereskedők kormánytámogatást kapnak, hogy üzletüket folytathassák és így a gazdasági élet közvetett megrázkódtatásától sem kell tartani. * A Magyar Általános Hitelbank gyapjúár­­verései. Csütörtökön a szerdaihoz hasonló kedvező hangulatban folyt le az árverés. A középminő­­ségű fajok árai h­elyenként további 5 százalékos emelkedést tüntetnek fel. A kiállított 4609 zsák-­ ból elkelt 3300. * A telefon terjedése. Báró Harkányi János kereskedelemügyi miniszter rendeletére a posta- és távirdaigazgatóság Pestújhelyen távbeszélő-közpon­tot létesített és a belföldi helyközi távbeszélő for­galomba bevonta. Közlekedés. * Új vasútvonal megnyitása. A császári ki­rályi szabadalmazott kassa-oderbergi vasút az üze­mében levő trencsénvármegyei helyiérdekű vasút­nak Csaca állomásról elágazó és rendes nyomtávval biró csaca—trencsénmakói vonalát Trencsénrákó, Szaniszlófalva, Turzófalva, Hegyeshely és Tren­­csénmakó állomásokkal, Határújfalu megálló-rako­­dóhelylyel és Csaca, Trencsénrakó, Turzófalva és Hegyeshely megállóhelyekkel e hó 9-én adta át a nyilvános forgalomnak. Az állomások az összes, a megálló-rakodóhelyek a személy-, podgyász- és a kocsirakománya teherforgalomra, a megállóhelyek pedig csak a személy- és podgyászforgalomra van­nak berendezve. A személyek, úti podgyász és ku­tyák szállítására érvényes viteldíjak a kassa-oder­bergi vasút üzemében álló helyiérdekű vasutakra nézve 1906 július elsejétől érvényes helyi személy- és podgyászdijszabáshoz kiadott I. pótlékban, a gyors- és teherárukra érvényes díjtételek pedig a császári királyi szabadalmazott kassa-oderbergi vasút kezelése alatt álló helyi érdekű vasutakon 1914 január elsejétől érvényes helyi árudijszabás­­h­oz kiadott I. pótlékban foglaltatnak. Azonkívül egyes árucikkekre hirdetési uton is fognak mérsé­kelt díjtételeket életbe léptetni, melyekről a kassa­­oderbergi vasút kereskedelmi szakosztálya, díjsza­bási osztálya és állomásai­­nyújtanak bővebb fel­világosítást. * Hídavatás. A Tahitótfaluban létesített Kis­­duna-hidat a község vasárnap e hónap 12-én, fogja nagy ünnepség keretében a közforgalomnak átadni. Budapestről az Eötvös-térről délután fél kettőkor különhajó indul, amelyen való utazásra a kibocsá­tott meghívó jogosít. Az ünnepségen a kereskedel­mi kormány képviseletében Vargha Gyula állam­titkár vesz részt. Megjelennek továbbá a vármegye főispánja, gróf K­áday Gedeon és a kerület ország­gyűlési képviselője, dr Almásy László is. A Zlrd keresztanyái tisztét Almásy László képviselő fele­sége vállalta. 1914. julius 10., péntek. _____Pesti Hírlap_____ _ _____________________17 Iparügyek. * A papirszakmából. A magyar papir- és ro­konszakmák érdekeltségi egyesülete Moiret F. Ödön gyáros elnöklete alatt értekezletet tartott, amelyben az uj polgári perrendtartás életbelépte­tése folytán felmerülő és a szakmát érdeklő összes kérdésekről az egylet főtitkára, dr Löwy Róbert, tartott előadást, melyet beható eszmecsere követett. Az értekezlet elhatározta, hogy az új perrendtartás életbeléptetésével kapcsolatos gyakorlati kérdések tárgyában úgy az igazságügyi és kereskedelemügyi kormányhoz, valamint az összes vasúti és hajózási vállalatokhoz és a m. kir. postaigazgatósághoz fel­terjesztést intéz. * Országos tiltakozás az ipari bíróság ellen. Az ipari bíróságról szóló törvény tervezete ellen, amely a huszonöt év óta az ipartestületek kebelé­ben működő békéltető bizottság tevékenységét illu­­zóriussá teszi, — mint már jelentettük — az ösz­­szes budapesti ipartestületek állást foglaltak a budapesti lakatosipartestület kezdeményezésére. A lakatosipartestület az ipari bíróságról szóló tör­vénytervezet ellen fölmerült jogos kifogásait me­morandumba foglalta, amely memorandumot — mi­előtt azt a minisztériumhoz benyújtotta volna —­­az összes fővárosi és vidéki ipartestületeknek hoz­zájárulás végett esküdötte. A budapesti ipartestü­letek valamennyien magukévá tették a lakatos ipar­testület tiltakozó memorandumát — és most ér­keznek be a vidéki válaszok. Az ország különböző területeiről, — eddig mintegy húsz ipartestület közölte, hogy a lakatos ipartestület tiltakozását ma­gáévá teszi és hozzájárul ahhoz a memorandum­hoz, amelyben a kormányt kérik, hogy az ipari bíróságról szóló törvénytervezet ad akta tétessék.

Next