Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)

1914-08-26 / 206. szám

1914. augusztus 26., szerda. PESTI HÍRLAP L•-^'•Wrf.wit'sMi '^-kSánilmlm — (A belga király nővére a német as­szonyokért.) A háború a férfiak dolga, az asz­szonyoké a könyörületesség. Ez pedig nem is­mer ellenséget, csak szűkölködőt, segélyreszo­rulót. A belga király nővére, Hohenzollern Ká­roly Antal hercegnek a neje is igy gondolkozik és noha a bátyja, Albert belga király, hadban áll a németekkel, ő a rajnamenti kastélyában étellel- itallal látja el az otthon maradt német asszonyokat és gyerekeket. Készpénzzel is se­gíti a megszorultakat és csak nemrégiben tíz­ezer márkát adott a német hadbavonultak csa­ládjainak. Följegyzésre méltó," h­ogy a belga ki­rály felesége is német hercegnő, Lajos Vilmos bajor herceg nővére, Lónyay Stefánia unokanő­vére, Miksa mexikói császár özvegye pedig nagynénje a belga királynak.­­ (A pápa igazságosnak mondotta a mon­archia háborúját.) Bécsből jelentik: A Reichs­post jelenti Rómából. Dr Marchiafava a Reich­s­post tudósítója előtt a következő közlést tette: Amikor a szent atyát nyomatékosan kérték, hogy nagy tekintélyével vegye elejét a háború kitörésének, őszentsége szó szerint a következő választ adta: — Az egyetlen uralkodó, akinél a siker re­ményében inteveniálhatnék, mert ez az ural­kodó hűséges fia a szentszéknek, I. Ferenc Jó­zsef császár és király. D­e épen őnála nem in­terveniálhatok, mert a háború, amelybe az oszt­rák-magyar monarchia indul, igazságos, na­gyon is igazságos.­­ (Posta- és távirtai kinevezések.) A király Pál Imre posta- és távirdaigazgatót az V. fizetési osztályba posta- és távirda főigazgatóvá, Paj­kossy János posta- és távirdatanácsost, Glauber Vince posta- és távirda főtanácsosi címmel felru­házott posta- és távirdatanácsost dr Radits István és Filep Samu posta- és távirda tanácsosokat posta-és távirda főtanácsosokká nevezte ki.­­ (Hósapkák és kézvédők.) A hadvezető­ség — amint ezt mi is megírtuk — azzal a kéréssel fordult a magyar nőkhöz, hogy készítsenek a ka­tonák számára kézvédőket és hósapkákat. A felhí­vás arról is értesíti a közönséget, hogy az érdeklő­dők forduljanak a vallás- és közoktatásügyi minisz­térium művészeti osztályához, ahol a minta a ren­delkezésükre áll. A gyakorlat néhány nap alatt a­rra tanított meg minket, hogy ez az utóbbi intézkedés nem egészen célszerű. Nagyon sok munkára kész asszony és leány tőlünk tudakolja a mintát, pa­naszkodván, hogy se idejük, se tájékozottságuk, hogy a megjelölt művészeti osztályt fölkeressék. Azt szeretnék, ha a hadvezetőség szakemberrel egy­szerűen megfogalmaztatná a kivánt dolgok elké­szítési módját, a tárgyak színét, formáját és ezt a lapokban közölné. Az eféle leírások után a horgolni tudók pompásan meg tudják csinálni a hósapkákat is meg a kézvédőket is. Az is kitűnően szolgálná a célt, ha ilyen kész, meghorgolt hósapkákat és kéz­védőket a fővárosi és vidéki boltok kirakataiban helyeznék közszemlére, mert nagyon sok ügyes nő­nek ez is teljesen elegendő, hogy maga is készít­hessen hasonló horgolást. Vidékről is sok levelet kapunk és ezekben készségesen felajánlják höl­gyeink a munkát, de mintát vagy leírást kérnek, hogy az után dolgozhassanak. Úgy gondoljuk, h­ogy tényleg ez volna a legcélszerűbb, mert így sokkal nagyobb tömegben érkeznének az adományok. A hó­sapkák talán nem sikerülnének pontos egyforma­sággal, de ez most nem fontos. Ha a szín és az alak hozzávetőleg azonos, teljesen elegendő. Mi­után sokan nem tudják, hogy a kész munkát hová kell küldeni, ezt is fel kellene tüntetni a leírás vé­gén. Így nagyon áldásos működésre nyílik kilátás.­­(A német kormány és a szocialista la­pok.) Németországban eddig a pályaudvarokon nem engedték meg a szociáldemokrata lapok árusítását. Jellemzi a háborús viszonyok foly­tán beállott változásokat, hogy úgy a porosz, mint a szász vasutakon megengedték a szociál­demokrata lapok árusítását is. A szociáldemok­rata lapok annak a reményüknek adnak kife­jezést, hogy ehhez nemsokára újabb vívmányok is jönnek.­­ (Az időjárás.) Az idő Közép- és Dél-Európában megtartotta száraz jellegét. Hazánkban jobbára derült, nappal meleg és éjjel hűvös idő uralkodott. Jelentékte­len esőket az északkeleti részekről, meg Bács-Bodrog me­gyéből jelentettek. A hőmérséklet maximuma 28 fok G. volt Malackán és Temesvárott, minimuma 3 fok C. Ra­jecfürdőn. Prognózis: Az időjárásban lényeges változás nem várható.­­ (Elégedetlenek.) Budapesten ez idő sze­rint épen nem kicsi azoknak a száma, akik zúgo­lódnak és elégedetlenkednek, ha mindjárt igen szűk körben és meglehetősen csöndes hangon. Ezek között az urak között különösen azok jár­nak elől, akik a hadvezetőség működésével szem­ben foglalnak állást és holmi megrovási kalan­dokat indítanak útnak csupán amiatt, hogy csa­pataink sem Belgrádot, sem Szentpétervárt nem szállták meg s Cetinjében sem táncoltatják az ott uralkodó öreg bácsit. Ezek az elégedetlenkedők szigorúan bírálgatják a német seregek előnyomu­lását is, mert fáj nekik, hogy még mindig nem diktálják Párisban a békét és h­ogy bizonyos né­met terü­leteken orosz katonák találhatók. Küzü­­lök kerülnek ki azok is, akik a hadizsákmányo­kat keveselik és akik a foglyul esett ellenséges katonák számával sincsenek megelégedve. Ellen­ben sokalják a hazaszállított sebesülteket, úgy gondolkodva, hogy teljesen elég lett volna, ha a mi csapataink legénysége és tisztikara közül csak néhány száz vált volna harcképtelenné. Azokon kívül, akik hadászati ügyekben mint ke­serű kritikusok szerepelnek és akik a vezérkart igyekeznek ellátni tanácsokkal, igen sokan van­nak olyanok, akik szerényebbek és akik ki­sebb panaszokkal hozakodnak elő, egyáltalában nem avatkozva a magasabb politikába és a had­vezetés bírálatába. Az e csoportba tartozók né­melyike amiatt kesereg, hogy a kormány a buda­pesti házbéreket huszonöt-harminc százalékkal nem szállította le, míg a másikának az fáj, hogy naponként öt-hat péket, kofát és fűszerest nem végeznek ki, persze az elrettentő példa kedvéért. A zúgolódók néminemű kifogással illetik a villa­mosokat is, alapján annak, hogy most nem jár annyi kocsi, amennyi eddig szolgálta őket, ami­nek következtében állóhelylyel is be kell érniök, pedig épen annyit fizetnek, mint azok, akik ülhet­nek. Kifogások hangzanak a vasúti közlekedés ellen is, különösen pedig amiatt, hogy egyes úti­irányokban naponként két-három gyorsvonatot nem indítanak s ezzel együtt a vasúti díjszabást nem szállítják le. Az emberek elégedetlenségéről és indokolatlan követeléséről tesznek bizonysá­got azok a szegények is, akik segélyre vannak szorulva és akik a részükre kijáró summákat ki­csinylik. Ezek ugy okoskodnak, hogy a városnak és az államnak minden igényükről gondoskodni kellene s talán még arra a célra is adni nekik bizonyos összeget, hogy a vendéglőket, a cuk­rászdákat és a mulatóhelyeket látogathassák. Csodálatos, de úgy van, hogy egyesek az éhezők­nek kijáró ingyen­ ebéddel szemben is elégedetle­nek s akkor, amikor két tál tápláló ételhez jut­nak, sült csirkét, halat és ki tudja miegyebet kö­vetelnek, annak hangoztatása mellett, hogy csa­ládfőik, amíg a háborúba el nem vitték, efajta igényeiket is kielégítették. Mindez különben csak azt bizonyítja, hogy elégedetlenkedő emberek nemcsak a béke idején, a jólét napjaiban, de még a háborús időkben is fölvonulnak és igényeiket, kapzsiságukat egyáltalában nem akarják mérsé­kelni.­­ (A hajó kormányos kitüntetése.) A Wien nevű személyszállító gőzös kedd reggel óta zászló­díszben állott a Duna Gőzhajózási Társaság lipót­városi kikötőjében. Délelőtt tizenegy órakor egé­szen megtöltötte már a hajót Kóbor Ignácnak, az „Alkotmány" vontató gőzös kormányosának ünnep­lésére összegyűlt közönség, amely nagyrészt a Duna Gőzhajózási Társaság tisztviselőiből és alkalmazot­taiból állott, akik közül az utóbbiak mind díszruhá­jukat öltötték fel. Pontban tizenegy órakor érkezett a társaság igazgatóságának küldöttsége Neugebauer Viktor miniszteri tanácsos, forgalmi igazgató, dr Barna Károly és Sárváry Oszkár főfelügyelők, Pi­perkovics Sándor, Bissinger Sámuel és Horváth Nándor felügyelők vezetése alatt. A kereskedelmi minisztériumot Kenessey Kálmán miniszteri taná­csos, vasúti és hajózási főfelügyelő képviselte. Meg­jelent továbbá a hadi­tengerészeti különítmény kül­döttsége és valamennyi Budapesten időző hajópa­rancsnok. A zászlódíszben levő hajó elsőosztályú fe­délzetére vonult az ünneplő közönség, ahol nemzeti­színű zászlók között a király mellszobrát állították fel. Itt Neugebauer igazgató szép beszédben üdvö­zölte a hős kormányost, meghatott szavakkal paren­tálta el hős társait, a küzdelemben elesett Eberling kapitányt és Gremspe­rger kormányost, majd átad­ták neki a király által adományozott elsőosztályú vitézségi érmet, valamint az erről szóló dekrétumot. Ezután a társaság pénzajándékát nyújtották át az ünnepeltnek, továbbá a rendkívüli előléptetésről szóló okiratot. Végül a forgalmi osztály hölgyei egy szép virágcsokorral kedveskedtek Kóbor Ignácnak, aki meghatottan mondott köszönetet a szép ünnep­lésért.­­ (A legolvasottabb író.) A­ világ legolva­sottabb írója ez idő szerint már nem az amerikai Rudyard Kipling, vagy a magyar származású Kellermann; a divatos regénynábobok: Heinz Ewers, Rudolf Herzog és Stratz, most ép úgy hát­térbe szorulnak, mint az angol Shaw, vagy a francia Bergson — a világ legolvasottabb írója most egy Stein nevű­ német, akinek írásait lázas érdeklődéssel olvassa az egész világ. Pedig nem is hivatásos író, csak holmi „főszállásmester" és munkái néha csak két-három egyszerű­, szürke sorra terjednek; de ebben a két-három sorában néha nagyobb hősköltemény foglaltatik, mint amilyen az Iliász vagy Odyszea; stílusa velősebb a Tacitusénál és előadása pregnánsabb, mint a Mommsené. Az emberiség létezése óta előfordult legnagyobb eseménynek hozzá méltó grandiózus megörökítése foglaltatik Stein összegyűjtött mun­káiban, melyek terjedelemre nézve eddig nem ha­ladják túl egy estilap hasábjait, de jelentőségre nézve felülmúlják Klió összes eddigi mű­veit. És amilyenek a német hőstettek: világraszólóak, de mégis egyszerűek és szinte magától értetődőek — olyan azoknak megrögzítése is Stein műveiben. A földkerekségen mindenki lázas érdeklődéssel olvassa; a jövő nemzedékek pedig ebből tanul­hatják majd a világtörténelmet. Akkor igazat ta­nulnak; rövid, velős, de megdönthetetlen igaz­ságot.­­ (Hadbavágyó német önkéntes.) Emlí­tettük már a német lapok közlései nyomán, hogy a német katonai hatóságok által kirendelt soro­zóbizottságok alig győzik a munkát s még most is ezrivel jönnek az önkéntes jelentkezők, akik égnek a harci vágytól s életüket és vérüket akarják áldozni a csatamezőn a német becsü­letért és a dicsőséges győzelem kivívásáért. Hogy micsoda szellem és lelkesedés hatja át a német önkénteseket, arra nézve jellemző példát hoz fel egyik utóbbi számában a Kölnisch­e Zeitung, amiről mindenképen illő és méltó meg­emlékezni. A darmstadti sorozóbizottság előtt a mina­pában a többi közt jelentkezett egy sápadt­, vé­konydongájú munkásember is. Sokan voltak, lassan ment a vizsgálat. Ám a munkás várt tü­relemmel s kitartott álhatatosan, míg végre mégis csak rákerült a sor. A vizsgáló orvos megnézte a sápadt fiút. Felhúzta a szemhéját, megmérte, majd megkopogtatta a mellét s vé­gül kimondta a sentenciát: „általános gyöngeség és szakmellüség miatt föltétlenül alkalmatlan."" Mikor a munkás ezt meghallotta, majdnem kővé vált s könyek perdültek ki a szeméből. Végre azonban erőt vett fájdalmán s felocsúdva ki­egyenesedett s bátran odaállt a bizottság elé, amelynek elnökéhez a következő szavakat in­tézte: „Gyenge testű vagyok, uraim, igaz, de erős bennem a lélek s az elhatározás. Eddig is nehéz munkával kerestem a kenyeremet és ha jó voltam és megálltam helyemet a munkában, bizonyára megfelelek katonáéknál is annyira, hogy el tudjam viselni a háború fáradalmait. Ami pedig a szű­kmellűségemet illeti, kérem, uraim, az én mellem is van még talán olyan széles, hogy egy francia golyó vagy egy vi­tézségi érem elférjen rajta. Harcolni akarok a hazáért és a császárért, kérem, sorozzanak be!" A bizottság persze meg volt lepve, összenéztek a komoly katonák s az orvos és a kérésnek ele­get téve, besorozták a lelkes hazafit, aki azóta már boldogan tanulja a fegyverforgatás véres m­esterségét.­­ (Az amerikaiak hazatérése.) A háborús viszonyok folytán Budapesten rekedt közel három­száz amerikai polgár kedden délelőtt tanácskozást tartott az Astoria-szálló nagytermében, azoknak a módoknak megvitatására, amelyek alkalmasak vol­nának arra, hogy a legmegfelelőbb módon és úton ismét visszatérhessenek hazájukba. Az ülést Nich­o­las Klein cincinnati-i bíró vezette, aki beszámolt azokról a tervekről, amelyeket az amerikai kormány foganatosítani akar a monarchiában maradt ameri­kai polgárok hazaszállítására. Közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya két hadihajót szándé­kozik Európába küldeni. Mailet, az Egyesült­ Álla­mok budapesti konzulja, a távollevő főkonzul nevé­ben biztosította az amerikaiakat, hogy az Egyesült Államok k­ormánya mindent megtesz, az itt rekedt honfitársak érdekében. Az értekezlet ezután megál­lapodott abban, hogy öt tagú bizottságot alakít, amely állandóan rendelkezésére áll az itt élő amerik­ ai

Next