Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-17 / 228. szám

Unión kívül a szintén britt Kanada is. Itt is kimondták, hogy a „lap" nem alkalmas elem a bevándorlásra és ezért elzárták előle a határt. Az orosz—japán háború, melybe épen Anglia ugratta be és hagyta utóbb cserben a portsmouthi béketárgyalásoknál Japánt, nem járt a várt eredménynyel, mert a japán ugyan győzött, de anyagilag teljesen letörve került ki a háborúból. Az ázsiai szigetország oly sűrűen lakott, hogy a szaporulat kénytelen kivándo­rolni. Ki kell vándorolnia évente több mint egy millió japánnak, de hová vándoroljon ez a nagy tömeg, mikor Ausztrália, az Unió, Ka­nada elzárták előlük határukat, Szibéria és Mandiuria pedig nem alkalmasak bevándor­lásra? A hollandi gyarmatokon, Cochinchiná­ban és Chinában sincs sok keresni valója a japánnak, mert az élelmes chinai mellett csak nagy nehezen tud boldogulni. Kapóra jön tehát Japánnak Anglia se­gítségkérése. A segítség árát Japán most jó drágán szabhatja meg, mert az alapzatában megrendült britikbirodalom most kénytelen mindent megadni® Indiában olyan forradalom fenyegeti, minőt a világ még nem látott. S ha az indiai császárság az angol iga alól felsza­badul. Nagy-Brittánia másodrangú hatalom­má sülyed, mert India elszakadását gyors egy­másután követheti Ausztrália, Dél-Afrika és Kanada elszakadása is. Nem fogja azonban tétlenül nézni Japán beavatkozását az Unió sem, melynek intéző­körei szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a leszámolás Japánnal amúgy is elkerül­hetetlen. És közelről érdeklik az Uniót Japán Ghánával szemben való tervei is, ahol szintén szemben találja majd magát a „Jap" a yankee­vel, aki Japán térhódítását a távoli Keleten már régen rossz szemmel nézi. És legvégül: nagyon valószínű, hogy China sem fogja a japán „szabad kezet" tűrni. El lehetünk készülve tehát arra is, hogy China* is bele fog szólni a japán—angol egyezségbe, mely ilyenformán valóban az egész földteke, mind az öt világrész konflagrációjának bom­bája lehet A szerbek betörésének visszaveréséről ma részletes jelentés érkezett. Megállapítja ez a je­lentés, hogy a szerbek a Száva főbb pontjain kí­sérelték meg az átkelést, és ugyanekkor egy több­ ezer főnyi szerb csapat, amely Belgrádnál állott, észak-nyugati irányban kanyarodva, most Ostruznicánál átkelt a folyón. A mi csa­patainknak ugyanaz volt a taktikája az ujabb szerb betöréssel szemben, mint Mitrovicánál. Megvárták, amig a behatoló szerbek befejezték az átkelést s ekkor hirtelen rajtuk ütöttek, el­vágva visszavonulási vonalukat. Az ujabb szerb betörés alkalmával tizenötezer főnyi szerb csa­pat kelt át és semmisült meg. Az elesett szerbek száma jóval túlhaladja a háromezret és sok ez­ren estek fogságba. Ilyenformán tehát az újabb szerb betörés ugyanarra a sorsra jutott, mint a Timok-hadosztályé. Ugyanabban az időben különben, amikor a szerbek magyar területre törtek be, ami főse­regünk átlépett a Dunán és eredményesen ha­lad előre. Szerbia tehát most újra és alaposan megismerkedik majd a mi fegyvereink erejével saját területén is. Az orosz harctér események nélkül való. Most, ezekben a napokban, amikor a fegyverek pihennek, egyre-másra érkeznek a jelentések, melyek megnyitják annak a perspektíváját, mi­lyen óriási küzdelembe jutott a mi hadseregünk a túlerőben levő oroszokkal. Németország sajtó­ja egyértelműen megállapítja, hogy a nekünk kiosztott szerepet vitézen és feladatunkon túl­menően oldottuk meg. Nekünk az a feladatunk, hogy az oroszokat feltartóztassuk mindaddig, amíg a másutt felszabaduló erők segítségünkre jöhetnek. Mi nemcsak ezt a feladatott oldottuk meg, nemcsak feltartóztattuk az orosz túlerőt, hanem több helyen véresen megvertük az orosz seregeket, amelyeknek óriási veszteségük volt. Mindent összefoglalva, a világtörténelemben szinte páratlan fegyvertényt hajtottunk végre és intakt seregünk stratégiailag kedvező pozí­ciókban várja be azt a pillanatot, amikor ked­vezőbb erőviszonyok között veheti fel újra a küzdelmet. A francia harctér eseményeiről a ném­et nagy főhadiszállás ma azt a jelentést teszi köz­zé, hogy a jobbszárnyon két nap óta folyamat­ban levő harc kiterjedt a keletről csatlakozó se­regek felé is. Ez tehát azt jelenti, hogy a német trónörökös serege Verdun felöl megkezdte az előrevonoást és beleavatkozott a döntő harc­ba. A német seregek jobbszárnya Kluck, Bü­low és Hausen tábornokok seregeiből áll, a franciák ellen küzdő sereg centruma pedig a német trónörökös serege. Ilyenformán tehát a német haderő elrendezkedése a befejezés felé közeledik, folytonos küzdelem közben. Az a tény, amelyet a német vezérkar jelentése kon­statál, hogy t. i. a német trónörökös serege most már döntő módon avatkozhatik a harcba, azt jelenti, hogy stratégiailag a németek állanak előnyösebben és bizonyosra lehet venni, hogy néhány nap elmúltával ez a stratégiai előny harctéri eredményekben fog megmutatkozni. Elkeseredetten folyik a döntő küzdelem francia földön és a francia vereség az egész francia se­reg összeomlását kell, hogy eredményezze. Min­den jel arra mutat, hogy ez fog bekövetkezni. Maubeuge bevétele. — A Pesti Hirlap kiküldött haditudósítójától. — Nagy főhadiszállás, szept. 10. Maubeuge kapitulált és szeptember 8-ika óta német kezekben van. A várparancsnok szeptember 7-én tudatta a­ vezénylő német tá­bornokkal, hogy föladja a várat és szükséges­nek tartja a kapituláció feltételeire vonatkozó tárgyalások megkezdését. Természetesen ezek a tárgyalások és megbeszélések az ostromlók és várat védők között csakis jelentéktelen mellék­kérdésekre vonatkozhattak, amilyen a védelmi csapatok elvonulása a várból, a német tábor­nok által megállapított állomásokra, továbbá fegyverek, lőszerek és fölszerelések átadása, stb. És a kapituláció megtörtént. De míg ez az esemény bekövetkezett, a németeknek ismét érvényesíteniük kellett jelen­leg felülmúlhatatlan hadiművészetüket, ami ez­úttal igazán nem volt könnyű dolog, mert Mau­beuge igen erős francia vár, nem aféle, ma már egészen közönséges záróerőd. Magának a vá­rosnak 21.500 lakosa van, akik jelentős vasipart űznek. A város stratégiai fontossága abban is rejlik, hogy itt ágaznak el a vasutak egyrészt Brüsszel felé, másrészt Lüttichen át Kölnbe. Maubeuge mellett folyik a Sambre. A várost körülvevő sáncok Vauban idejé­ből származnak, de az erődítéseket az utóbbi évtizedekben, sőt mondhatni a legutóbbi évek­ben építették. Most Maubeuge körül van véve valóságos erődítési övezettel, amelyben az egyes erődítéseket közbenső erődítések kötik össze és ez az öv a várostól mintegy öt-hat kilométernyi távolságban van. Csak mellesleg akarjuk olvasóinknak meg- , magyarázni, hogy mit jelent ez a szó: közbenső erőd. (Franciául ouvrage.) Ezek többnyire már a béke idején is kiépített, gyalogsági lőrésekkel és üregekkel ellátott építkezések. Az egyes erő­dök közt vannak elhelyezve és különös jelentő­ségük abban nyilvánul, hogy összekötik egy­mással az egyes erődöket. 1870 előtt csak a város körfalazata és egy gyengébb külső erődítmény volt meg. De 1870— 71 után ellátták Maubeuget egy nehezen áttör­hető övvel, amelyben hat erőd és hét közbenső erőd van. Az erődök neve északról kezdve a kö­vetkező: fort des Sarts, ouvrage de Bersillies, ouvrage de Salemagne, fort de Boussois, ouvra­ge de Bocer, fort de Cerfontaine, ouvrage de Ferrière, ouvrage de Pérefontaine és ouvrage de Grévaux. Ezek az erődök általában régi fajtájú be­tonozott páncéltornyok, amelyekben 15,5 centi­méteres kaliberű hosszú ágyuk vannak, még­pedig a fort Cerfontaineban és a de Boussois­ban a keleti vonalon, továbbá páncélos kaza­matta van a fort de Bourdiauxban, végül meg­figyelő helyek Maubeuge különböző erődeiben. A német hadvezetőség mindenről jól érte­sült, ami Franciaország védelmi hálózatában történt, minden egyes francia erődről még béke­időben beszerezték a legapróbb részletekig menő leírást és minden francia védelmi épít­kezésre vonatkozó leírásban egyszersmind már ki voltak dolgozva a megtámadhatóság módo­zatai is. A nagy német vezérkar eleve jól tudta, hogy mely vonalon kell majd támadnia, ha megkezdődik az ostrom. Maubeugere vonatkozó­lag négy részre osztották a támadásnál köve­tendő eljárást és pedig: 1. rész. • Észak­ keletre Ez magába foglalja az egész területet a La Trouville patak és a Samb­re közt Maubeugetől keletre, vagyis a Givry, Villers, Maubeuge vonalat. 2. rész. Délkeletről. A Sambretől a Damousies Ferrières, Maubeuge vonalig. 3. rész. Délnyugatról. Az említett vonaltól folyta­tólagosan a Sambretől nyugatra Maubeugeig. 3. rész. Északnyugatról. A Givry, Villers, Mau­beuge vonalon a La Trouville patakig. A főtámadás az első részben foglalt vo­nalra irányult, vagyis az északon és észak­keleten levő fort de Sarts, ouvrage de Versillies, ouvrage de la Salemagne és fort de Boussois ellen. Ezzel kapcsolatosan ágyúztak még az ouvrage de Bocqra és a fort Ceronfontainere is. Külön meg kell jegyezni, hogy az egyes erődök közt levő sikátorok nem voltak úgy, mint Namurban és Liegeben megerősítés nélkül, ha­nem ellenkezőleg, erősen kiépültek. Az egyes erődök közt megerősített lövészárkok, üregek lőszerraktárak, továbbá erős és az ostromló csa­patokra nézve rendkívül veszedelmes drótsö­vények, mélyen a földbe beásott ütegek és moz­gó nehéz tüzércsapatok is voltak. Ezenkívül az északkeleti szárnyon egy páncélos osztály is működött, amely több pontról lövöldözte az ostromló hadsereget. A német hadvezetőség ilyenformán nem érhette be az egyes erődök tü­zérségi letörésével, amint Namurnál és Liege­nél cselekedte, hanem hevesen kellett tüzelni a közbenső pozíciókra, valamint az erődök közé ügyesen beépített ellenséges ütegekre is, mielőtt a német gyalogság megkezdhette volna a tá­madást. A német nehéz tüzérség kezdetben mint­egy nyolc-tíz kilométernyi távolságban volt a francia erődítésektől a Givry, Merbes, Consorre PESTI HÍRLAP 1914. szeptember 17. csütörtök A szerb harctér. Részletes jelentés a szerbek ki­veréséről Bécs, szept. 16. (Magyar Távirati Iroda.) A szerbeknek a Szerémség és a Bánát ellen intézett támadása kudarcáról a Südsla­vische Korrespondenz jól értesült helyről a kö­vetkező értesítést kapta Eszékről-A szerbek újabb kísérletéről, amelylyel offenzívájukat a monarchia Wulfitére a Sze­rémségbe és a Bánátba akarták bevinni és amely a szerbek teljes összeomlásával végző­dött, jól értesült helyen a következő részleteket tudják: Röviddel azután, hogy a szerb Timok­hadosztály Mitrovicánál betört és csapataink által a Buma — Jarak területen megsemmi­síttetett, regidáris szerb csapatok egyidejűleg több helyen benyomtátok a Szerémségbe és a Bánátba, jelentékenyebb komitácsi bandákkal. A szerbek nyugaton Obrenovac — Progar — Pravo — Novoselo — Kupinovo és Orcsak — Grabovacnál a Száva főpontjain átkeltek, hogy

Next