Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)
1914-09-17 / 228. szám
Unión kívül a szintén britt Kanada is. Itt is kimondták, hogy a „lap" nem alkalmas elem a bevándorlásra és ezért elzárták előle a határt. Az orosz—japán háború, melybe épen Anglia ugratta be és hagyta utóbb cserben a portsmouthi béketárgyalásoknál Japánt, nem járt a várt eredménynyel, mert a japán ugyan győzött, de anyagilag teljesen letörve került ki a háborúból. Az ázsiai szigetország oly sűrűen lakott, hogy a szaporulat kénytelen kivándorolni. Ki kell vándorolnia évente több mint egy millió japánnak, de hová vándoroljon ez a nagy tömeg, mikor Ausztrália, az Unió, Kanada elzárták előlük határukat, Szibéria és Mandiuria pedig nem alkalmasak bevándorlásra? A hollandi gyarmatokon, Cochinchinában és Chinában sincs sok keresni valója a japánnak, mert az élelmes chinai mellett csak nagy nehezen tud boldogulni. Kapóra jön tehát Japánnak Anglia segítségkérése. A segítség árát Japán most jó drágán szabhatja meg, mert az alapzatában megrendült britikbirodalom most kénytelen mindent megadni® Indiában olyan forradalom fenyegeti, minőt a világ még nem látott. S ha az indiai császárság az angol iga alól felszabadul. Nagy-Brittánia másodrangú hatalommá sülyed, mert India elszakadását gyors egymásután követheti Ausztrália, Dél-Afrika és Kanada elszakadása is. Nem fogja azonban tétlenül nézni Japán beavatkozását az Unió sem, melynek intézőkörei szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a leszámolás Japánnal amúgy is elkerülhetetlen. És közelről érdeklik az Uniót Japán Ghánával szemben való tervei is, ahol szintén szemben találja majd magát a „Jap" a yankeevel, aki Japán térhódítását a távoli Keleten már régen rossz szemmel nézi. És legvégül: nagyon valószínű, hogy China sem fogja a japán „szabad kezet" tűrni. El lehetünk készülve tehát arra is, hogy China* is bele fog szólni a japán—angol egyezségbe, mely ilyenformán valóban az egész földteke, mind az öt világrész konflagrációjának bombája lehet A szerbek betörésének visszaveréséről ma részletes jelentés érkezett. Megállapítja ez a jelentés, hogy a szerbek a Száva főbb pontjain kísérelték meg az átkelést, és ugyanekkor egy több ezer főnyi szerb csapat, amely Belgrádnál állott, észak-nyugati irányban kanyarodva, most Ostruznicánál átkelt a folyón. A mi csapatainknak ugyanaz volt a taktikája az ujabb szerb betöréssel szemben, mint Mitrovicánál. Megvárták, amig a behatoló szerbek befejezték az átkelést s ekkor hirtelen rajtuk ütöttek, elvágva visszavonulási vonalukat. Az ujabb szerb betörés alkalmával tizenötezer főnyi szerb csapat kelt át és semmisült meg. Az elesett szerbek száma jóval túlhaladja a háromezret és sok ezren estek fogságba. Ilyenformán tehát az újabb szerb betörés ugyanarra a sorsra jutott, mint a Timok-hadosztályé. Ugyanabban az időben különben, amikor a szerbek magyar területre törtek be, ami főseregünk átlépett a Dunán és eredményesen halad előre. Szerbia tehát most újra és alaposan megismerkedik majd a mi fegyvereink erejével saját területén is. Az orosz harctér események nélkül való. Most, ezekben a napokban, amikor a fegyverek pihennek, egyre-másra érkeznek a jelentések, melyek megnyitják annak a perspektíváját, milyen óriási küzdelembe jutott a mi hadseregünk a túlerőben levő oroszokkal. Németország sajtója egyértelműen megállapítja, hogy a nekünk kiosztott szerepet vitézen és feladatunkon túlmenően oldottuk meg. Nekünk az a feladatunk, hogy az oroszokat feltartóztassuk mindaddig, amíg a másutt felszabaduló erők segítségünkre jöhetnek. Mi nemcsak ezt a feladatott oldottuk meg, nemcsak feltartóztattuk az orosz túlerőt, hanem több helyen véresen megvertük az orosz seregeket, amelyeknek óriási veszteségük volt. Mindent összefoglalva, a világtörténelemben szinte páratlan fegyvertényt hajtottunk végre és intakt seregünk stratégiailag kedvező pozíciókban várja be azt a pillanatot, amikor kedvezőbb erőviszonyok között veheti fel újra a küzdelmet. A francia harctér eseményeiről a német nagy főhadiszállás ma azt a jelentést teszi közzé, hogy a jobbszárnyon két nap óta folyamatban levő harc kiterjedt a keletről csatlakozó seregek felé is. Ez tehát azt jelenti, hogy a német trónörökös serege Verdun felöl megkezdte az előrevonoást és beleavatkozott a döntő harcba. A német seregek jobbszárnya Kluck, Bülow és Hausen tábornokok seregeiből áll, a franciák ellen küzdő sereg centruma pedig a német trónörökös serege. Ilyenformán tehát a német haderő elrendezkedése a befejezés felé közeledik, folytonos küzdelem közben. Az a tény, amelyet a német vezérkar jelentése konstatál, hogy t. i. a német trónörökös serege most már döntő módon avatkozhatik a harcba, azt jelenti, hogy stratégiailag a németek állanak előnyösebben és bizonyosra lehet venni, hogy néhány nap elmúltával ez a stratégiai előny harctéri eredményekben fog megmutatkozni. Elkeseredetten folyik a döntő küzdelem francia földön és a francia vereség az egész francia sereg összeomlását kell, hogy eredményezze. Minden jel arra mutat, hogy ez fog bekövetkezni. Maubeuge bevétele. — A Pesti Hirlap kiküldött haditudósítójától. — Nagy főhadiszállás, szept. 10. Maubeuge kapitulált és szeptember 8-ika óta német kezekben van. A várparancsnok szeptember 7-én tudatta a vezénylő német tábornokkal, hogy föladja a várat és szükségesnek tartja a kapituláció feltételeire vonatkozó tárgyalások megkezdését. Természetesen ezek a tárgyalások és megbeszélések az ostromlók és várat védők között csakis jelentéktelen mellékkérdésekre vonatkozhattak, amilyen a védelmi csapatok elvonulása a várból, a német tábornok által megállapított állomásokra, továbbá fegyverek, lőszerek és fölszerelések átadása, stb. És a kapituláció megtörtént. De míg ez az esemény bekövetkezett, a németeknek ismét érvényesíteniük kellett jelenleg felülmúlhatatlan hadiművészetüket, ami ezúttal igazán nem volt könnyű dolog, mert Maubeuge igen erős francia vár, nem aféle, ma már egészen közönséges záróerőd. Magának a városnak 21.500 lakosa van, akik jelentős vasipart űznek. A város stratégiai fontossága abban is rejlik, hogy itt ágaznak el a vasutak egyrészt Brüsszel felé, másrészt Lüttichen át Kölnbe. Maubeuge mellett folyik a Sambre. A várost körülvevő sáncok Vauban idejéből származnak, de az erődítéseket az utóbbi évtizedekben, sőt mondhatni a legutóbbi években építették. Most Maubeuge körül van véve valóságos erődítési övezettel, amelyben az egyes erődítéseket közbenső erődítések kötik össze és ez az öv a várostól mintegy öt-hat kilométernyi távolságban van. Csak mellesleg akarjuk olvasóinknak meg- , magyarázni, hogy mit jelent ez a szó: közbenső erőd. (Franciául ouvrage.) Ezek többnyire már a béke idején is kiépített, gyalogsági lőrésekkel és üregekkel ellátott építkezések. Az egyes erődök közt vannak elhelyezve és különös jelentőségük abban nyilvánul, hogy összekötik egymással az egyes erődöket. 1870 előtt csak a város körfalazata és egy gyengébb külső erődítmény volt meg. De 1870— 71 után ellátták Maubeuget egy nehezen áttörhető övvel, amelyben hat erőd és hét közbenső erőd van. Az erődök neve északról kezdve a következő: fort des Sarts, ouvrage de Bersillies, ouvrage de Salemagne, fort de Boussois, ouvrage de Bocer, fort de Cerfontaine, ouvrage de Ferrière, ouvrage de Pérefontaine és ouvrage de Grévaux. Ezek az erődök általában régi fajtájú betonozott páncéltornyok, amelyekben 15,5 centiméteres kaliberű hosszú ágyuk vannak, mégpedig a fort Cerfontaineban és a de Boussoisban a keleti vonalon, továbbá páncélos kazamatta van a fort de Bourdiauxban, végül megfigyelő helyek Maubeuge különböző erődeiben. A német hadvezetőség mindenről jól értesült, ami Franciaország védelmi hálózatában történt, minden egyes francia erődről még békeidőben beszerezték a legapróbb részletekig menő leírást és minden francia védelmi építkezésre vonatkozó leírásban egyszersmind már ki voltak dolgozva a megtámadhatóság módozatai is. A nagy német vezérkar eleve jól tudta, hogy mely vonalon kell majd támadnia, ha megkezdődik az ostrom. Maubeugere vonatkozólag négy részre osztották a támadásnál követendő eljárást és pedig: 1. rész. • Észak keletre Ez magába foglalja az egész területet a La Trouville patak és a Sambre közt Maubeugetől keletre, vagyis a Givry, Villers, Maubeuge vonalat. 2. rész. Délkeletről. A Sambretől a Damousies Ferrières, Maubeuge vonalig. 3. rész. Délnyugatról. Az említett vonaltól folytatólagosan a Sambretől nyugatra Maubeugeig. 3. rész. Északnyugatról. A Givry, Villers, Maubeuge vonalon a La Trouville patakig. A főtámadás az első részben foglalt vonalra irányult, vagyis az északon és északkeleten levő fort de Sarts, ouvrage de Versillies, ouvrage de la Salemagne és fort de Boussois ellen. Ezzel kapcsolatosan ágyúztak még az ouvrage de Bocqra és a fort Ceronfontainere is. Külön meg kell jegyezni, hogy az egyes erődök közt levő sikátorok nem voltak úgy, mint Namurban és Liegeben megerősítés nélkül, hanem ellenkezőleg, erősen kiépültek. Az egyes erődök közt megerősített lövészárkok, üregek lőszerraktárak, továbbá erős és az ostromló csapatokra nézve rendkívül veszedelmes drótsövények, mélyen a földbe beásott ütegek és mozgó nehéz tüzércsapatok is voltak. Ezenkívül az északkeleti szárnyon egy páncélos osztály is működött, amely több pontról lövöldözte az ostromló hadsereget. A német hadvezetőség ilyenformán nem érhette be az egyes erődök tüzérségi letörésével, amint Namurnál és Liegenél cselekedte, hanem hevesen kellett tüzelni a közbenső pozíciókra, valamint az erődök közé ügyesen beépített ellenséges ütegekre is, mielőtt a német gyalogság megkezdhette volna a támadást. A német nehéz tüzérség kezdetben mintegy nyolc-tíz kilométernyi távolságban volt a francia erődítésektől a Givry, Merbes, Consorre PESTI HÍRLAP 1914. szeptember 17. csütörtök A szerb harctér. Részletes jelentés a szerbek kiveréséről Bécs, szept. 16. (Magyar Távirati Iroda.) A szerbeknek a Szerémség és a Bánát ellen intézett támadása kudarcáról a Südslavische Korrespondenz jól értesült helyről a következő értesítést kapta Eszékről-A szerbek újabb kísérletéről, amelylyel offenzívájukat a monarchia Wulfitére a Szerémségbe és a Bánátba akarták bevinni és amely a szerbek teljes összeomlásával végződött, jól értesült helyen a következő részleteket tudják: Röviddel azután, hogy a szerb Timokhadosztály Mitrovicánál betört és csapataink által a Buma — Jarak területen megsemmisíttetett, regidáris szerb csapatok egyidejűleg több helyen benyomtátok a Szerémségbe és a Bánátba, jelentékenyebb komitácsi bandákkal. A szerbek nyugaton Obrenovac — Progar — Pravo — Novoselo — Kupinovo és Orcsak — Grabovacnál a Száva főpontjain átkeltek, hogy