Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-17 / 228. szám

1914. szeptember 17., csütörtök. PESTI HÍRLAP a Szerémségbe betörjenek. Ugyanekkor több ezer főnyi szerb csapat, amely eddig Belgrád­nál állott és északnyugati irányban kanyaro­dott, Osztruznicánál átkelt a folyón. A Szerém­ségbe betört szerb csapatok számát hivatalos helyről érkezett jelentés szerint mintegy 16.OOO-re teszik, a nem reguláris csapatokat is beleszámítva. A szerb csapatok előnyomulását felderítő csapataink már az első percben konstatálták, de bevárták, amíg a Szerémségbe behatoló szerbek — úgy, amint az a Timok­hadosztálylyal Mitrovicánál történt — aka­dálytalanul felvonulnak és az átkelést befejezik. A szerb csapatok két helyen hidakat ver­tek a Száván, a többi helyen pedig a sekély vízállású folyón pontonokon és csónakokon keltek át. A szerb csapatok, amelyek könnyű ágyukkal és gépfegyverekkel voltak felszerelve és akikkel egy ezredzenekar is volt, kezdetben zavartalanul gyülekeztek és India irányában két osztagban el is indultak. Csapataink ha­sonló helyzetben, mint Mitrovica — Rumánál állították meg a szerbeket. Hirtelen az egész vonalon nagy szívóssággal vívott harc fejlődött ki. Amikor csapataink Pétervárad felől erősí­tést kaptak, a harc az ellenségre nézve kedve­zőtlen fordulatot vett. A szerbek tüzérségünk ágyúzása folytán borzalmas veszteségeket szen­vedtek. Egy szerencsés hadművelet a szerbek egy részét teljesen elvágta a visszavonulási vo­naltól. A szerbek minden kísérlete, mely had­vonalaink áttörésére irányult, csapataink bá­mulatraméltó magatartásán megfeneklett. Csa­pataink ritka hősiességgel nyomtatak az ellen­ség ellen. A Szerémségbe betört szerb csapatok katasztrofális vereségeket szenvedtek. Az eleset­tek száma a szerbek részén igen nagy és való­színűleg jóval túlhaladja a 3000-et. Sok ezer szerb harcost elfogtunk. Kivertük a szerbeket és á­t­léptük a Drinát. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A sajtóhadiszállásról hivatalosan közlik (szep­tember 16.): Szerbia megkísérli most az osztrák-ma­gyar csapatok vereségeiről szóló hírek által hangulatot kelteni a külföldön. Ezzel szem­ben csak a hivatalos sajtóközleményekre kell utalnunk. Ezek szerint átléptük a Drinát és az ellenség minden ar­ra irányuló kísérletét, hogy a Szerémségben és a Bánságban megvesse a lábát, teljesen meg­hiúsítottuk és visszautasítot­tuk. Höfer, vezérőrnagy, a vezérkari főnök helyettese. Déli főseregünk megtámadta Szerbiát. , A Budapesti Tudósító jelenti: Amint az eddig megjelent közleményekből megállapít­ható, a szerb betöréssel egyidejűleg a mi fősere­günk Szerbiának másik részén lépett offenzí­vába. Hiszen épen az a tudat bátorította fel a szerbeket a Száván való átkelésre, hogy déli hadseregünk zöme más helyen van elfoglalva. Azonban a kéznél levő aránylag csekély erő is bőven elégségesnek bizonyult a támadó szerb csapatok megverésére és visszaütésére. Ami pedig a mi csapataink offenzíváját illeti, arról egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy telje­sen megfelelő eredménnyel halad előre. Ezzel a tényállással szemben áll a szerbeknek az az agyrémszámba menő híresztelése, hogy 180.000 szerb lépte át a Szávát és az osztrák-magyar hadsereg megverése után Budapest felé nyomul elő. Péter király segítséget kér a cártól. Szófia, szept. 16. Hitelesen megállapítják, hogy Péter szerb király Mihály metropolitával levelet küldött Pétervárra a cárhoz. A cár már fogadta is a szerb egyházfejedelmet. A metropolitának az a feladata, hogy hathatósabb támogatást kérjen az orosz kormánytól és hogy bebizonyítsa Péter­várott azt h­ogy Oroszország eddigi segítsége alig több a semminél. Mihály metropolita kör­nyezete nyíltan hangoztatja, hogy Szerbiának égető szüksége van az orosz támogatásra, a szerb lakosság nagyon el van keseredve, amiért Oroszország cserbenhagyta őket. Péter király ugyanezeket kesergi a cárhoz küldött levelében. Szerbia megerősíti a bolgár határ mentét. Szaloniki, szept. 16. A Macedónia című lap jelentése szerint Szerbia a bolgzár határ mentén erődítési mun­kálatokat­ végez. Szultán-Tepe és Slara-Tepe környék­én sáncokat em­elnek és megerősített tá­borhelyeket ékítenek. Ezeket az építési munká­latokat kizárólag Macedónia bolgár lakossá­gával végeztetik (N. T. H.) vonalon és csak később nyomult csoportokban előre. A tüzérség nagyobbára 21 centiméteres kaliberű mozsarakkal, nagy távolságokra vivő tábori ágyukkal, továbbá modern német nehéz ostromágyukkal dolgozott, amelyekhez még az ismert 42 centiméteres mozsarak is járultak. Velük volt még két osztrák-magyar motorágyús üteg is, amelyek Merkes vidékéről működtek körülbelül kilenc kilométernyi távolságról és igen nagy hatással. És ami a legnevezetesebb: a német támadó csapatok a gyalogsággal együtt számra nézve jelentékeny kisebbségben voltak a védőkhöz ké­pest. Miután a tüzérség áttörte az erődöket és a közbenső erődítéseket és miután rövid időn be­lül elnémították a páncélostornyok ütegeit is, a közbenső pozíciókra kezdtek tüzelni. Nem tel­lett bele egy fél nap és a nehéz tüzérség itt is teljes eredményt ért el. A nehéz tüzérség mun­kájának rettentő hatása alatt szeptember 7-én délben sikerült egész rohamtávolságig juttatni a gyalogsági támadást és csakhamar azután teljesen elfoglalhatták a francia pozíciókat. A többi fronton addigra már legnagyobb részben össze voltak lövöldözve az erődök A németek vesztesége aránylag elenyésző volt, miután a hadvezetőség a védők betörését teljességgel a nehéz tüzérség megsemmisítő működésének engedte át. A vár védői ezek után nem gondolhattak már további ellentállásra és szeptember 7-én megkezdődtek a kapitulációra vonatkozó tár­gyalások. Másnap átadták a várat a diadalmas német csapatoknak. Amint már ismeretes, negyvenezer fogoly, köztük négy tábornok és több mint négyszáz ágyú volt a zsákmány. Szeptember 8-án délután fél három órakor kezdődött a francia csapatok kivonulása a ki­jelölt állomások felé és csak este kilenc órakor ért véget. Az elvonulásnál az ellenséges gyalog­ság elég jó benyomást keltett. Jól viselkedtek az utászok és tüzérek is, ellenben igen ellen­szenves volt a foglyul ejtett százhúsz angol. Ezek többnyire tizennyolc—húsz éves sihede­rek, akiket bajosan lehet katonáknak tekin­teni. Úgy viselkedett némelyik, mintha foo­tball vagy box-match után volna, amikor a küzdő ellenfelek — a régi sportszokás szerint — kezet fognak egymással. Ők is kezüket nyújtották a német katonák felé. De a német győztesek nem akarták észrevenni az angol barátkozásnak ezt a kedveskedő megnyilatkozását és egyesek oly módon utasították vissza a fölkínált kézszorí­tást, hogy az angol gyerkőcöknek elment a ked­vük a további bizalmaskodástól. Maubeuge szép vidékére mély sötétség borult már, mire véget ért a kapituláció és a német hősök nyugalomra térhettek rendkívül nehéz, de dicsőségteljes munkájuk boldogító tudatával. A német tüzérség munkájának sima te­repen is megnyilvánuló hatásáról egy szemtanú a következőket mondta el nekem: — Megfigyeltem ezt a hatást egy francia ütegnél, amelyet a német ütegek tíz percen át támadtak hét kilométernyi távolságból. Nagy­szerű és egyszersmind borzalmas volt az ered­mény. Két ágyú romokban hevert valamennyi lőszerkocsival és egy másik szekérrel, amelyről a megfigyeléseket végezték. Egy ágyú szétda­rabolódott talppal repült át a mellette levő lő­szerkocsira. Az üteg legénysége iszonyúan szétlövöldözve feküdt köröskörül. Hogy nem pusztult el az üteg valamennyi ágyúja, annak az oka az volt, hogy az üteg mindjárt az első lövegek után visszahúzódott. Jelmagyarázat: A négyszög­ű falu; a legkisebb kör­ű védett hadállás; a középnagyságú kör - erőd; a nagy kör­ű vár; a nyilak a támadás irányát jelzik. * Szép és nyugodt éjszakánk volt tegnap. A szél elült és a fölséges csöndben tisztán hal­lottuk a távolból a Verdunnél működő nehéz ágyuk menydörgését . . . Fehéri Armand. Hadseregünk kedvezőbb erőviszonyok között új küzdelemre vár. A Budapesti Tudósító jelenti: Teljesen hi­telt érdemlő férfiak, akik északi hadseregünk állapotát közvetlen szemléletből ismerik, egy­értelműleg konstatálhatják, hogy összes csapa­taink szelleme a legkitűnőbb, mindannyiban erősen él a tettvágy és a jogos önbizalom. Ami természetes is, hiszen valamennyien fényes ha­ditettekben vettek részt és megverték a velünk színben álló ellenséget. Nagyon jól tudják, hogy csakis a momentán túlerő okozta stratégiai kö­vetelmények miatt nem eredményezhették ezek a fényes részletes sikerek az orosz sereg áta­lános vereségét és türelmetlenül várják azt a közeledő időpontot, melyben kedvezőbb erővi­szonyok között vehetik fel újra a küzdelmet Az oroszok óriási vesztesége. Frankfurt, szept. 16. Ideérkezett teljesen megbízható jelentések szerint a hetek óta folyó gigászi mérkőzésben, amelyet az osztrák és magyar csapatok Galíciá­ban folytattak, rendkívül sok orosz katona esett el, illetve sebesült meg. Ismeretes az orosz had­vezetőségnek az a könnyelműsége, amelylyel csapatait a tűzvonalba dobja. Egész ezredek semmisültek meg a kitűnő osztrák-magyar tüzérség hatásos működése folytán, de az orosz vezérkar haladéktalanul újabb és újabb ezredeket küldött előre halottak és sebesültek hekatombáin keresztül. Ha figyelembe veszszük, hogy a java orosz katonaságot éppen Galícia ellen küldték, akkor ezt a veszteség annnál fájdalmasabb lehet az oro­szokra nézve. A­zokban az ellenséges csapatok­ban, amelyek a négyszáz kilométeres fronton velünk szemközt álltak, az orosz hadsereg elitje verekedett. Az osztrák-magyar csapatok előnyo­mulása közben azt a megdöbbentő fölfedezést tették, hogy hat-hét sorban feküsznek egymás

Next