Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)
1914-09-17 / 228. szám
1914. szeptember 17., csütörtök. PESTI HÍRLAP a Szerémségbe betörjenek. Ugyanekkor több ezer főnyi szerb csapat, amely eddig Belgrádnál állott és északnyugati irányban kanyarodott, Osztruznicánál átkelt a folyón. A Szerémségbe betört szerb csapatok számát hivatalos helyről érkezett jelentés szerint mintegy 16.OOO-re teszik, a nem reguláris csapatokat is beleszámítva. A szerb csapatok előnyomulását felderítő csapataink már az első percben konstatálták, de bevárták, amíg a Szerémségbe behatoló szerbek — úgy, amint az a Timokhadosztálylyal Mitrovicánál történt — akadálytalanul felvonulnak és az átkelést befejezik. A szerb csapatok két helyen hidakat vertek a Száván, a többi helyen pedig a sekély vízállású folyón pontonokon és csónakokon keltek át. A szerb csapatok, amelyek könnyű ágyukkal és gépfegyverekkel voltak felszerelve és akikkel egy ezredzenekar is volt, kezdetben zavartalanul gyülekeztek és India irányában két osztagban el is indultak. Csapataink hasonló helyzetben, mint Mitrovica — Rumánál állították meg a szerbeket. Hirtelen az egész vonalon nagy szívóssággal vívott harc fejlődött ki. Amikor csapataink Pétervárad felől erősítést kaptak, a harc az ellenségre nézve kedvezőtlen fordulatot vett. A szerbek tüzérségünk ágyúzása folytán borzalmas veszteségeket szenvedtek. Egy szerencsés hadművelet a szerbek egy részét teljesen elvágta a visszavonulási vonaltól. A szerbek minden kísérlete, mely hadvonalaink áttörésére irányult, csapataink bámulatraméltó magatartásán megfeneklett. Csapataink ritka hősiességgel nyomtatak az ellenség ellen. A Szerémségbe betört szerb csapatok katasztrofális vereségeket szenvedtek. Az elesettek száma a szerbek részén igen nagy és valószínűleg jóval túlhaladja a 3000-et. Sok ezer szerb harcost elfogtunk. Kivertük a szerbeket és átléptük a Drinát. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A sajtóhadiszállásról hivatalosan közlik (szeptember 16.): Szerbia megkísérli most az osztrák-magyar csapatok vereségeiről szóló hírek által hangulatot kelteni a külföldön. Ezzel szemben csak a hivatalos sajtóközleményekre kell utalnunk. Ezek szerint átléptük a Drinát és az ellenség minden arra irányuló kísérletét, hogy a Szerémségben és a Bánságban megvesse a lábát, teljesen meghiúsítottuk és visszautasítottuk. Höfer, vezérőrnagy, a vezérkari főnök helyettese. Déli főseregünk megtámadta Szerbiát. , A Budapesti Tudósító jelenti: Amint az eddig megjelent közleményekből megállapítható, a szerb betöréssel egyidejűleg a mi főseregünk Szerbiának másik részén lépett offenzívába. Hiszen épen az a tudat bátorította fel a szerbeket a Száván való átkelésre, hogy déli hadseregünk zöme más helyen van elfoglalva. Azonban a kéznél levő aránylag csekély erő is bőven elégségesnek bizonyult a támadó szerb csapatok megverésére és visszaütésére. Ami pedig a mi csapataink offenzíváját illeti, arról egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy teljesen megfelelő eredménnyel halad előre. Ezzel a tényállással szemben áll a szerbeknek az az agyrémszámba menő híresztelése, hogy 180.000 szerb lépte át a Szávát és az osztrák-magyar hadsereg megverése után Budapest felé nyomul elő. Péter király segítséget kér a cártól. Szófia, szept. 16. Hitelesen megállapítják, hogy Péter szerb király Mihály metropolitával levelet küldött Pétervárra a cárhoz. A cár már fogadta is a szerb egyházfejedelmet. A metropolitának az a feladata, hogy hathatósabb támogatást kérjen az orosz kormánytól és hogy bebizonyítsa Pétervárott azt hogy Oroszország eddigi segítsége alig több a semminél. Mihály metropolita környezete nyíltan hangoztatja, hogy Szerbiának égető szüksége van az orosz támogatásra, a szerb lakosság nagyon el van keseredve, amiért Oroszország cserbenhagyta őket. Péter király ugyanezeket kesergi a cárhoz küldött levelében. Szerbia megerősíti a bolgár határ mentét. Szaloniki, szept. 16. A Macedónia című lap jelentése szerint Szerbia a bolgzár határ mentén erődítési munkálatokat végez. Szultán-Tepe és Slara-Tepe környékén sáncokat emelnek és megerősített táborhelyeket ékítenek. Ezeket az építési munkálatokat kizárólag Macedónia bolgár lakosságával végeztetik (N. T. H.) vonalon és csak később nyomult csoportokban előre. A tüzérség nagyobbára 21 centiméteres kaliberű mozsarakkal, nagy távolságokra vivő tábori ágyukkal, továbbá modern német nehéz ostromágyukkal dolgozott, amelyekhez még az ismert 42 centiméteres mozsarak is járultak. Velük volt még két osztrák-magyar motorágyús üteg is, amelyek Merkes vidékéről működtek körülbelül kilenc kilométernyi távolságról és igen nagy hatással. És ami a legnevezetesebb: a német támadó csapatok a gyalogsággal együtt számra nézve jelentékeny kisebbségben voltak a védőkhöz képest. Miután a tüzérség áttörte az erődöket és a közbenső erődítéseket és miután rövid időn belül elnémították a páncélostornyok ütegeit is, a közbenső pozíciókra kezdtek tüzelni. Nem tellett bele egy fél nap és a nehéz tüzérség itt is teljes eredményt ért el. A nehéz tüzérség munkájának rettentő hatása alatt szeptember 7-én délben sikerült egész rohamtávolságig juttatni a gyalogsági támadást és csakhamar azután teljesen elfoglalhatták a francia pozíciókat. A többi fronton addigra már legnagyobb részben össze voltak lövöldözve az erődök A németek vesztesége aránylag elenyésző volt, miután a hadvezetőség a védők betörését teljességgel a nehéz tüzérség megsemmisítő működésének engedte át. A vár védői ezek után nem gondolhattak már további ellentállásra és szeptember 7-én megkezdődtek a kapitulációra vonatkozó tárgyalások. Másnap átadták a várat a diadalmas német csapatoknak. Amint már ismeretes, negyvenezer fogoly, köztük négy tábornok és több mint négyszáz ágyú volt a zsákmány. Szeptember 8-án délután fél három órakor kezdődött a francia csapatok kivonulása a kijelölt állomások felé és csak este kilenc órakor ért véget. Az elvonulásnál az ellenséges gyalogság elég jó benyomást keltett. Jól viselkedtek az utászok és tüzérek is, ellenben igen ellenszenves volt a foglyul ejtett százhúsz angol. Ezek többnyire tizennyolc—húsz éves sihederek, akiket bajosan lehet katonáknak tekinteni. Úgy viselkedett némelyik, mintha football vagy box-match után volna, amikor a küzdő ellenfelek — a régi sportszokás szerint — kezet fognak egymással. Ők is kezüket nyújtották a német katonák felé. De a német győztesek nem akarták észrevenni az angol barátkozásnak ezt a kedveskedő megnyilatkozását és egyesek oly módon utasították vissza a fölkínált kézszorítást, hogy az angol gyerkőcöknek elment a kedvük a további bizalmaskodástól. Maubeuge szép vidékére mély sötétség borult már, mire véget ért a kapituláció és a német hősök nyugalomra térhettek rendkívül nehéz, de dicsőségteljes munkájuk boldogító tudatával. A német tüzérség munkájának sima terepen is megnyilvánuló hatásáról egy szemtanú a következőket mondta el nekem: — Megfigyeltem ezt a hatást egy francia ütegnél, amelyet a német ütegek tíz percen át támadtak hét kilométernyi távolságból. Nagyszerű és egyszersmind borzalmas volt az eredmény. Két ágyú romokban hevert valamennyi lőszerkocsival és egy másik szekérrel, amelyről a megfigyeléseket végezték. Egy ágyú szétdarabolódott talppal repült át a mellette levő lőszerkocsira. Az üteg legénysége iszonyúan szétlövöldözve feküdt köröskörül. Hogy nem pusztult el az üteg valamennyi ágyúja, annak az oka az volt, hogy az üteg mindjárt az első lövegek után visszahúzódott. Jelmagyarázat: A négyszögű falu; a legkisebb körű védett hadállás; a középnagyságú kör - erőd; a nagy körű vár; a nyilak a támadás irányát jelzik. * Szép és nyugodt éjszakánk volt tegnap. A szél elült és a fölséges csöndben tisztán hallottuk a távolból a Verdunnél működő nehéz ágyuk menydörgését . . . Fehéri Armand. Hadseregünk kedvezőbb erőviszonyok között új küzdelemre vár. A Budapesti Tudósító jelenti: Teljesen hitelt érdemlő férfiak, akik északi hadseregünk állapotát közvetlen szemléletből ismerik, egyértelműleg konstatálhatják, hogy összes csapataink szelleme a legkitűnőbb, mindannyiban erősen él a tettvágy és a jogos önbizalom. Ami természetes is, hiszen valamennyien fényes haditettekben vettek részt és megverték a velünk színben álló ellenséget. Nagyon jól tudják, hogy csakis a momentán túlerő okozta stratégiai követelmények miatt nem eredményezhették ezek a fényes részletes sikerek az orosz sereg átalános vereségét és türelmetlenül várják azt a közeledő időpontot, melyben kedvezőbb erőviszonyok között vehetik fel újra a küzdelmet Az oroszok óriási vesztesége. Frankfurt, szept. 16. Ideérkezett teljesen megbízható jelentések szerint a hetek óta folyó gigászi mérkőzésben, amelyet az osztrák és magyar csapatok Galíciában folytattak, rendkívül sok orosz katona esett el, illetve sebesült meg. Ismeretes az orosz hadvezetőségnek az a könnyelműsége, amelylyel csapatait a tűzvonalba dobja. Egész ezredek semmisültek meg a kitűnő osztrák-magyar tüzérség hatásos működése folytán, de az orosz vezérkar haladéktalanul újabb és újabb ezredeket küldött előre halottak és sebesültek hekatombáin keresztül. Ha figyelembe veszszük, hogy a java orosz katonaságot éppen Galícia ellen küldték, akkor ezt a veszteség annnál fájdalmasabb lehet az oroszokra nézve. Azokban az ellenséges csapatokban, amelyek a négyszáz kilométeres fronton velünk szemközt álltak, az orosz hadsereg elitje verekedett. Az osztrák-magyar csapatok előnyomulása közben azt a megdöbbentő fölfedezést tették, hogy hat-hét sorban feküsznek egymás