Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-01 / 242. szám
Budapest, 1914, XXXVI. és fölfaifl, 242. (12,482.) szám. Csütörtök, október 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82 h — f Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 20-ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Váci-körút 75. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút . Telefon .• József 62 - 96. A magyar határőrség. Mi volt tegnapra kelve a közhangulat fővárosunkban? A politikai levegő finom értékű meteorológusai úgy jelezték, hogy „mély ború". H fára kelve milyenné vált ugyanez a közhangulat? Mindenki szemmel látja, hogy jelzőónya határozottan „derű" felé hajlik. S ahogy az időjárást ügyeljük, künn a természetben is ború és derű csatáznak egymással, majd az egyik, majd a másik kerekedik felül. De a nap haladása azt mutatja, hogy a sugárzás egyre tartósabbá válik és a napfény diadalmasan oszlatja szét az összetorlódott felhőket. Vajon a fővárosi hangulatképek gyors változásait épen csak a lakosság fölös izgékonyságának vagy megokolatlan szeszélyeinek kellene betudni? Dehogy! A tegnapi korúnak volt kellő oka, a mai derűnek azonban még több és még alaposabb. Hadainknak újabb előretörése Galíciában fellendített minden szivet ég ismét megerősítette a közbirodalmat nagy háborúnknak diadalmas kifejlődése iránt. Hadaink győzelme, hisz ez a mi mélységes sóvárgásunk, a mi zaklató álmunk, a mi forró imánk és ki meri mondani azt, hogy nem-e öngyötrő pesszimizmusból nem fogjuk fel és nem méltányoljuk az ügyünkre kedvező jelenségeket? De azért, hogy a mai napfényes és örvendetes hírek elenyésztetik a tegnapi korú okát, ez nem azt jelenti, hogy a tegnapi Ijorúnak oka semmis volt. Nem is szabad belőle azt következtetni, hogy a főváros népét hiú képzelődések, vak ijedelmek izgatják. Valóban úgy van, arra a hírre, hogy az orosz csapatok áttörtek a kárpáti szorosokon, komoly megdöbbenés vett erőt a lelkeken és nyomta rá sötét bélyegét a főváros arculatára. Látni lehetett ezt az utcákon, a nyilvános helyeken, mindenütt, ahol emberek találkoztak. Pedig az első hivatalos jellegű jelentés éppen csak jelentéktelen és nyomban meg is hiúsult betörési kísérletekről tett említést. Magunk is láttuk, hogy amikor ezt a jelentést, (amelyről semmi okon sem lehetett föltenni, hogy többet vagy kevesebbet mond a kelleténél) a kőnyomatos kiadásában a kávéházakban kiragasztották, valami olyan élénk mozgalom támadt a közönség között, olyan nyugtalan zajlás áradt ki az éjjeli utcákra, amilyent eddig ennek a rettenetes világháborúnak semmi más hadihíre nem keltett. Fekete ború lepte be a főváros közhangulatát,, ez igaz. De talán mégis elvetik a sulykot azok a hírlapok, amelyek ezt az általános megindultságot olykér értelmezik, mintha a pesti közönséget az önös ijedtség riadója, a közvetlen veszedelem rémlátománya verte volna fel. A főváros életében senki a pánik jelenségeit észre nem vehette. Tudtunkkal az ominózus hírre következő órákban a vasutak forgalma nem vált élénkebbé, az utcákon sem lehetett elköltözők szállítmányait látni, a boltokat sem csukták be sehol. A hírnek hadászati jelentőségét sem becsülték túl sehol. Hogy mi okon támadt mégis az általános lelki megrendülés? Bizony csak abból az elemi érzésből, amely a haza földjébe van begyökerezve. Fájdalmasan felriasztott bennünket az a bizonyosság, hogy a Kárpátokat, a mi szent határbástyázatunkat, a moszkovita zsarnokság zsoldos hadai tapodják. Irányzatos ferde látásról tesznek azok bizonyságot, akik éppen ebből az alkalomból olcsó erkölcsprédikációkkal látják el fővárosunk népét. Ebben a háborúban persze nem lehet Magyarországot külön egységnek beállítani, külön államiságába foglalt sajátos céljait sem lehet hangsúlyozni. Függetlenségi gondolkozással is el kell ismerni azt, hogy a galíciai harctereken az osztrákokkal nemcsak közjogi és hadászati, hanem szoros erkölcsi egységbe vagyunk foglalva és hogy a háború szent célja, amelyet olyannyira magunkénak vallunk, valóban az osztrákokkal közös ügyünk. De hála Istennek, még nem jutottunk annyira, hogy mihelyt határainkhoz ér az ellenség, a legmegrögzöttebb közösügyes politikus, csakúgy, mint a 48-as, a magyar földet meg ne különböztesse minden más földtől. Tudjuk, hogy a galíciai folyók mentén dőlhet el hadseregünk sorsa és hazánk végzete, mégis, amikor kósza kozák hordák lovainak patái megdobbantják a mi határhágóinkat, erősebben kell megdobbannia a haza szívének is. Éppen azoknak, akik a históriai érzéseket, a történelmi hagyományokból sarjadt közösséget szokták dicsőíteni, kellene indulataink viharzását a Kárpátok felé legjobban megérteni. Mert mi más, mint a legigazibb históriai érzés, mi más, mint a százados közösség ereje, amely egy darab földet csak azért, mert határhegyeinken innét van, a nemzeti szervezet benső vérkeringésébe foglal be. Ausztriával való állandó szolidaritásunkban éppen ez a határérzés a mi államfentartó erőnk biztonsága. Ezekben a kimondhatlanul végzetes napokban, amikor vérünk, vagyonunk teljes odaáldozásával kell létharcunkat megvívnunk nemzeti egyéniségünk legádázabb ellenségei ellen, igazán nem lehet tanácsos, hogy társadalmunk bármely rétegének, bármelyik osztálynak hangulatait félreértsük. Amennyire óvnunk kell közönségünket a pesszimisztikus sötétlátás kísértéseitől, amikor a háború váltakozó eshetőségeinek méltatásáról van szó, viszont ép oly kevéssé van helyén, hogy magát ezt a közönséget a pesszimizmus fekete szemüvegén át nézzük. Amikor a Kárpátok erdős lejtőül kozáklándzsák villannak meg, mindnyájunkon villamos ütéssel annak a parancsnak kell átrezdülnie, hogy fokozott erőfeszítéssel kell a haza földjét megvédelmeznünk. Minden közjogi közösségen át, minden védelmi egységen át ez a magyar haza külön törvénye. A Kárpátok magaslatára kell fölemelnünk honfiszíveinket is. Északon és Frigyes főherceg, hadseregparancsa. - Az oroszok pusztulása az Uzsofdi szorosban. - Kivertük a Száván átkelt szerbeket. - Csapataink győzelmesen nyomulnak előre Szerbiában. - Osoviec ostroma. - A franciaországi nagy harc. - A németek megkezdték Antwerpen ostromát. -Az „Emden" újra elsülyesztett öt angol hajót. - Elsülyedt egy angol páncélos cirkáló. Hofer vezérőrnagy szeptember 29-én kiadott ama jelentését, amelyben az oroszoknak Galíciából való visszavonulását hozza nyilvánosságra, ma megnyugtatóan egészíti ki Frigyes főherceg hadsereg-parancsa. A hadsereg-parancs örvendetesen konstatálja, hogy az orosz offenzíva Galíciában immár összeomlóban van. Megállapítja azt is, hogy a szerbek ellentállása hova-tova teljesen megbénult. A parancsból kiviláglik, hogy seregeink állapota ugy az északi, mint a déli harctéren kitűnő, úgy hogy a közeljövőben derekasan harcoló katonáink újabb sikereit remélhetjük. A portyázó orosz csapatok kárpáti betörése, mint hivatalosan jelentik, véres kudarccal végződött. Ung megye területén már egyetlen orosz katona sincsen, s csapataink az uzsoki szoroson át galíciai területre szorították vissza az oroszokat, ugy hogy az uzsoki hágó újra a mi birtokunkban van. Hindenburg seregei az orosz harctéren újra erős offenzívában vannak. Az Ossowiec felé előnyomuló csapatok megkezdték Ossowiec bombázását, s minthogy hivatalos közlés szerint a vár ellen már a német nehéz tüzérség is felvonult, Ossowiec eleste csak napok kérdése lehet. Az orosz csapatoknak a német kézen lévő suwalki kormányzóság ellen intézett támadásait a németek sikeresen visszaverték. Úgy látszik, a szerbeket a Timok-divízió szerencsétlen vállalkozása még mindig nem józanította ki eléggé, mert, amint hivatalosan jelentik, a Száván át újabb betörést kíséreltek meg. A mostani betörés, hasonlóan az elsőhöz, tökéletes vereséggel végződött, mert a Száván átkelt kisebb szerb csapatot a határon lévő erőink nyomban kiverték az országból. * A német vagy vezérkar a francia földön dúló elkeseredett csatákról ma újabb jelentést adott ki. A jelentésből a német hadvezetés feltétlen fölénye állapítható meg. A francia támadások, amelyek a német jobbszárny ellen irányultak, teljes kudarccal végződtek. Az átkarolási kísérlet és a francia csapatok nyugati szárnyának újabb csapatokkal való megerősítése semmiféle eredményt nem hozott, s így a franciák ama terve, hogy ezen a szárnyon erőszakolják ki a döntést, teljes fiaskóval végződött. A Verdun és Toul között történt újabb francia kitörés ugyancsak újabb kudarccal végződött. Ilyenformán már csak rövid idő kérdése, hogy a bajor trónörökös hadserege a Verdun záróerődjének elestével támadt résen áthatoljon és megkezdje Páris felé való feltartózhatatlan előnyomulását. A hivatalos jelentés azzal végződik, hogy a németek megszállták Mechelnt és hogy Antwerpen bombázása szakadatlanul tart. * A háború kitörése óta a német kereskedelmi hajók bravúros támadásai már eddig is A Pesti Hírlap mai száma 20 oldal