Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-01 / 242. szám

Budapest, 1914, XXXVI. és fölfaifl, 242. (12,482.) szám. Csütörtök, október 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82 h — f Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 20-ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Váci-körút 75. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút . Telefon .• József 62 - 96. A magyar határőrség. Mi volt tegnapra kelve a közhangulat fő­városunkban? A politikai levegő finom értékű meteorológusai úgy jelezték, hogy „mély ború". H fára kelve milyenné vált ugyanez a közhan­gulat? Mindenki szemmel látja, hogy jelző­ónya határozottan „derű" felé hajlik. S ahogy az időjárást ügyeljük, künn a természetben is ború és derű csatáznak egymással, majd az egyik, majd a másik kerekedik felül. De a nap haladása azt mutatja, hogy a sugárzás egyre tartósabbá válik és a napfény diadalmasan oszlatja szét az összetorlódott felhőket. Vajon a fővárosi hangulatképek gyors változásait épen csak a lakosság fölös izgékonyságának vagy megokolatlan szeszélyeinek kellene be­tudni? Dehogy! A tegnapi korúnak volt kellő oka, a mai derűnek azonban még több és még alaposabb. Hadainknak újabb előretörése Ga­líciában fellendített minden szivet ég ismét megerősítette a közbirodalmat nagy háborúnk­nak diadalmas kifejlődése iránt. Hadaink győzelme, hisz ez a mi mélysé­ges sóvárgásunk, a mi zaklató álmunk, a mi forró imánk és ki meri mondani azt, hogy nem-e öngyötrő pesszimizmusból nem fogjuk fel és nem méltányoljuk az ügyünkre kedvező jelenségeket? De azért, hogy a mai napfényes és örvendetes hírek elenyésztetik­ a tegnapi korú okát, ez nem azt jelenti, hogy a tegnapi Ijorúnak oka semmis volt. Nem is szabad be­lőle azt következtetni, hogy a főváros népét hiú képzelődések, vak ijedelmek izgatják. Valóban úgy van, arra a hírre, hogy az orosz csapatok áttörtek a kárpáti szorosokon, komoly megdöbbenés vett erőt a lelkeken és nyomta rá sötét bélyegét a főváros arculatára. Látni lehetett ezt az utcákon, a nyilvános he­lyeken, mindenütt, ahol emberek találkoztak. Pedig az első hivatalos jellegű jelentés éppen csak jelentéktelen és nyomban meg is hiúsult betörési kísérletekről tett említést. Magunk is láttuk, hogy amikor ezt a jelentést, (amelyről semmi okon sem lehetett föltenni, hogy többet vagy kevesebbet mond a kelleténél) a kőnyo­matos kiadásában a kávéházakban kiragasz­tották, valami olyan élénk mozgalom támadt a közönség között, olyan nyugtalan zajlás áradt ki az éjjeli utcákra, amilyent eddig ennek a rettenetes világháborúnak semmi más hadi­híre nem keltett. Fekete ború lepte be a fővá­ros közhangulatát,, ez igaz. De talán mégis el­vetik a sulykot azok a hírlapok, amelyek ezt az általános megindultságot olykér értelmezik, mintha a pesti közönséget az önös ijedtség ria­dója, a közvetlen veszedelem rémlátománya verte volna fel. A főváros életében senki a pá­nik jelenségeit észre nem vehette. Tudtunkkal az ominózus hírre következő órákban a vas­utak forgalma nem vált élénkebbé, az­ utcá­kon sem lehetett elköltözők szállítmányait lát­ni, a boltokat sem csukták be sehol. A hírnek hadászati jelentőségét sem becsülték túl sehol. Hogy mi okon támadt mégis az általános lelki megrendülés? Bizony csak abból az elemi ér­zésből, amely a haza földjébe van begyökerez­ve. Fájdalmasan felriasztott bennünket az a bi­zonyosság, hogy a Kárpátokat, a mi szent ha­tárbástyázatunkat, a moszkovita zsarnokság zsoldos hadai tapodják. Irányzatos ferde látásról tesznek azok bi­zonyságot, akik éppen ebből az alkalomból olcsó erkölcsprédikációkkal látják el fővárosunk né­pét. Ebben a háborúban persze nem lehet Ma­gyarországot külön egységnek beállítani, külön államiságába foglalt sajátos céljait sem lehet hangsúlyozni. Függetlenségi gondolkozással is el kell ismerni azt, hogy a galíciai harctereken az osztrákokkal nemcsak közjogi és hadászati, hanem szoros erkölcsi egységbe vagyunk foglal­va és hogy a háború szent célja, amelyet oly­annyira magunkénak vallunk, valóban az oszt­rákokkal közös ügyünk. De hála Istennek, még nem jutottunk annyira, hogy mihelyt határaink­hoz ér az ellenség, a legmegrögzöttebb közös­ügyes politikus, csak­úgy, mint a 48-as, a ma­gyar földet meg ne különböztesse minden más földtől. Tudjuk, hogy a galíciai folyók mentén dőlhet el hadseregünk sorsa és hazánk végzete, mégis, amikor kósza kozák hordák lovainak patái megdobbantják a mi határhágóinkat, erő­sebben kell megdobbannia a haza szívének is. Éppen azoknak, akik a históriai érzéseket, a történelmi hagyományokból sarjadt közösséget szokták dicsőíteni, kellene indulataink viharzá­sát a Kárpátok felé legjobban megérteni. Mert mi más, mint a legigazibb históriai érzés, mi más, mint a százados közösség ereje, amely egy darab földet csak azért, mert határhegyeinken innét van, a nemzeti szervezet benső vérkeringé­sébe foglal be. Ausztriával való állandó szolida­ritásunkban éppen ez a határérzés a mi állam­fen­tar­tó erőnk biztonsága. Ezekben a kimondhatlanul végzetes na­pokban, amikor vérünk, vagyonunk teljes oda­áldozásával kell létharcunkat megvívnunk nemzeti egyéniségünk legádázabb ellenségei ellen, igazán nem lehet tanácsos, hogy társa­dalmunk bármely rétegének, bármelyik osztály­nak hangulatait félreértsük. Amennyire óv­nunk kell közönségünket a pesszimisztikus sö­tétlátás kísértéseitől, amikor a háború válta­kozó eshetőségeinek méltatásáról van szó, vi­szont ép oly kevéssé van helyén, hogy magát ezt a közönséget a pesszimizmus fekete szem­üvegén át nézzük. Amikor a Kárpátok erdős lejtőül kozáklándzsák villannak m­eg, mindnyá­junkon villamos ütéssel annak a parancsnak kell átrezdülnie, hogy fokozott erőfeszítéssel kell a haza földjét megvédelmeznünk. Minden közjogi közösségen át, minden védelmi egysé­gen át ez a magyar haza külön törvénye. A Kárpátok magaslatára kell fölemelnünk honfi­szíveinket is. Észak­on és Frigyes főherceg, hadseregparancsa. - Az oroszok pusz­tulása az Uzsofdi szorosban. - Kivertük a Száván átkelt szerbeket. - Csapataink győzelmesen nyomulnak előre Szerbiában. - Osoviec ostroma. - A franciaországi nagy harc. - A németek megkezdték Antwerpen ostromát. -Az „Emden" újra elsülyesztett öt angol hajót. - El­­sülyedt egy angol páncélos cirkáló. Hofer vezérőrnagy szeptember 29-én ki­adott ama jelentését, amelyben az oroszoknak Galíciából való visszavonulását hozza nyilvá­nosságra, ma megnyugtatóan egészíti ki Frigyes főherceg hadsereg-parancsa. A hadsereg-pa­rancs örvendetesen konstatálja, hogy az orosz offenzíva Galíciában immár összeomlóban van. Megállapítja azt is, hogy a szerbek ellentállása hova-tova teljesen megbénult. A parancsból ki­világlik, hogy seregeink állapota ugy az északi, mint a déli harctéren kitűnő, úgy hogy a közel­jövőben derekasan harcoló katonáink újabb si­kereit remélhetjük. A portyázó orosz csapatok kárpáti betö­rése, mint hivatalosan jelentik, véres kudarccal végződött. Ung megye területén már egyetlen orosz katona sincsen, s csapataink az uzsoki szoroson át galíciai területre szorították vissza az oroszokat, ugy hogy az uzsoki hágó újra a mi birtokunkban van. Hindenburg seregei az orosz harctéren újra erős offenzívában vannak. Az Ossowiec felé előnyomuló csapatok megkezdték Ossowiec bombázását, s minthogy hivatalos közlés szerint a vár ellen már a német nehéz tüzérség is fel­vonult, Ossowiec eleste csak napok kérdése lehet. Az orosz csapatoknak a német kézen lévő su­walki kormányzóság ellen intézett támadásait a németek sikeresen visszaverték. Úgy látszik, a szerbeket a Timok-divízió szerencsétlen vállalkozása még mindig nem jó­zanította ki eléggé, mert, amint hivatalosan je­lentik, a Száván át újabb betörést kíséreltek meg. A mostani betörés, hasonlóan az elsőhöz, tökéletes vereséggel végződött, mert a Száván átkelt kisebb szerb csapatot a határon lévő erőink nyomban kiverték az országból. * A német vagy vezérkar a francia földön dúló elkeseredett csatákról ma újabb jelentést adott ki. A jelentésből a német hadvezetés fel­tétlen fölénye állapítható meg. A­ francia táma­dások, amelyek a német jobbszárny ellen irá­nyultak, teljes kudarccal végződtek. Az átkaro­lási kísérlet és a francia csapatok nyugati szár­nyának újabb csapatokkal való megerősítése semmiféle eredményt nem hozott, s így a fran­ciák ama terve, hogy ezen a szárnyon erősza­kolják ki a döntést, teljes fiaskóval végződött. A Verdun és Toul között történt újabb francia kitörés ugyancsak újabb kudarccal végződött. Ilyenformán már csak rövid idő kérdése, hogy a bajor trónörökös hadserege a Verdun záró­erődjének elestével támadt résen áthatoljon és megkezdje Páris felé való feltartózhatatlan elő­nyomulását. A hivatalos jelentés azzal végződik, hogy a németek megszállták Mechelnt és hogy Antwerpen bombázása szakadatlanul tart. * A háború kitörése óta a német kereske­delmi hajók bravúros támadásai már eddig is A Pesti Hírlap mai száma 20 oldal

Next