Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-01 / 242. szám

1914. október 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP fők, amelyek nagyobb­ részt nyilt földművesből állanak. A védvonal balszárnyán, van Varsó, amelynek három erődítménye szorosan egy­más mellett fekszik s mintegy egymásba kap­csolódik. Ezek az erődítményeik alkotják egy­szersmind a Visztula-vonalhoz való kapcsola­tot. Az utóbbi években ezt a várat különösen nagy mértékben kiépítették. Időnként abba­abba­hagyták az építkezést, az orosz hadveze­tőségnek ugyanis tudvalevőleg az volt a terve, hogy a hadsereg egész felvonulását inkább a birodalom belsejébe helyezi, Lengyelország te­rületét pedig feladja. Csak mikor francia be­avatkozásra kénytelen volt a hadvezetőség ettől a tervtől elállani, fogtak ismét az erődítmé­nyek építéséhez. Serozk a Narew-folyónak a Bug-folyóba való ömlésénél s a közvetlenül mel­lette lévő Segrsh újabb erődítményeket kaptak. Ott, ahol a Narew—Bug­a Visztulába ömlik, fekszik Nowo-Georgizewsk, melyet még I. Na­póleon épített 1807-ben. A régi citadella­i hídfők mellé a nyolcvanas években egy, nyolc előretolt erődítményből álló várövet építettek, amely mintegy hét kilomé­ternyi távolságban öleli körül a belső erődöt. Az utóbbi években egy újabb, még jobban előretolt övet is építettek. Varsónak a balparton tizenegy erődítménye, a jobbparton hat erődítménye van. Nem tudni, hogy az újabb védőművek, me­lyeket az egyes erődítmények közé építettek és amelyek közvetlen kapcsolatot létesítettek Nowo-Georgizewsk-kel és Segrsk-hel, milyen terjedel­műek. Ez az erődítmény-csoport jobbszárnya a megerősített Visztula-vonalnak, melyet a né­meteknek nyugati irányból való előnyomulása ellen emeltek. A balszárny Kvangorod, a Wjeprz torkolatánál. Ivangorod nyolc erődítményből áll, melyek húsz kilométernyi távolságban fog­ják körül a belső erődöt. Ezeket az erődítmé­nyeket az újabb években modern felszerelések­kel látták el. E vonal hátsó­ pontja a Bug folyó mellett levő Breszt Gitowsak, mely a folyón ke­resztül vezető hidat és a nagyfontosságú varsó— moszkvai vasútvonalat uralja. A várnak hat erődítménye van, melyből kettő a Bug balolda­lán, négy pedig a jobb oldalán fekszik. Ezek az erődítmények azonban csak hat kilométernyire fekszenek a Bug-folyó hídjától és ezért csak tö­kéletlen biztosítékot nyújtanak a lövetés ellen. Kelet-Poroszország északi határával szem­ben fekszik a megerősített Niemen-vonal. Jobb­oldalán van Kowno, hatvan kilométernyire a német határtól, a Wilja-folyó torkolatánál. Kowno nagyfontosságú, elsőrangú erőd. A bal­szárnyon van Grodnó vára, a két vár között pedig több kisebb erődítmény, mint Olita és Mereis, csak kevéssé kiépített hídfők. Egészben véve elmondhatjuk, hogy az orosz várak csekélyebb erejűek, értékük és jó-Magyar (nyugtalanul): Nem tudom. Semmi hírt sem kapok hazulról. Kozmopolita (a magyar szemébe néz): És ön? Hiszen erős fiatal ember? Akárcsak én? Magyar (a pillantása elsiklik a másik pil­lantása elől, zavartan): Hogy én . . . Kozmopolita: Nem katona? Magyar: De igen . . . azaz hogy . . . » Én lehettem volna, de nem lettem. Kozmopolita: Miért? Magyar (kínosan felpillant a másik ar­cába): Kérem ez . . . Nagyon nehéz nekem erről beszélni . . . Megszenvedtem érte . . . . Évek óta kinéz a honvágy. Szeretném az anyá­mat látni. A húgomat, aki azóta már asszony s akinek már két kis gyermeke van. És az öcszé­met. (Szomorúan.) Talán nem is látom többé soha. Kozmopolita: Miért nem megy haza? Magyar (keserűen): Mert nem mehetek haza. Kozmopolita: Nem mehez? Magyar (a fejét lehajtva): Nem . . . Én megszöktem . . . Megszöktem a katonaság elől ... Kozmopolita: De most haza mehet. Am­nesztiát kapott minden hadköteles. Magyar: Tudom. De restellem. Restellem, hogy akkor megszöktem. Kozmopolita: Most mindent jóvá tehet. Gyerek volt akkor. Nem gondolta meg. Magyar: Igaz. Gyerek voltam. Aztán tele voltam világpolgári eszmékkel. Megszenvedtem érte. Kozmopolita­­hirtelen felcsillan a szeme, a magyar keze után indul, melegen a szemébe Auffenberg beteg. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A saj­tóhadiszállásról hivatalosan közlik: Lovag Auffenberg, gyalogsági tábornok, hadseregpa­rancsnok, megbetegedett. Ez a hír bizonyára általános sajnálkozást fog kelteni. A német sajtó a Bieez melletti sikereinkről. Berlin, szept. 30. A „Berliner Tageblatt" az osztrák-ma­gyar sajtóhadiszállásnak a Biec és a Visztula melletti új hadműveletekről érkezett jelentésé­hez a következőket fűzi hozzá: Az osztrák-ma­gyar hadsereg eddigi harcai fontos eredmény­nyel jártak. Az osztrák-magyar hadsereg fel­tartóztatta az orosz főerő rohamát és igen ér­zékeny veszteséget okozott az ellenségnek. A feladatot nem volt könnyű megoldani, de oly nyomatékosan oldották meg, hogy az orosz fenhéjázás most már nem nézhet félvállról. A monarchia katonáiból a felgyülemlett düh oly harci kedvet váltott ki, hogy szelíd és elnéző szövetségesünkre alig ismerünk rá. Ezeknek a férfiaknak szent dühe ég a harci vágytól az örök békerontók ellen. A „Lokalanzeiger" főként afölötti örömét fejezi ki, hogy az osztrák-magyar és német hadseregek együttes működése megkezdődött. A „Deutsche Zeitung így ír: A Galíciában tegnap megkezdett hadműveletek egy itt há­borító fejezet kezdetét jelentik. Orosz rágalom, Berlin, szept. 30. A német hadügyminisztériumhoz ma megér­kezett a VIII-ik hadsereg főparancsnokának a je­lentése, amelyhez mellékeli Silinsk­i orosz tábornok parancsát eredeti írásban. Az orosz tábornok óva inti katonáit attól, hogy a kutakból igyanak, mert a német sereg orosz területre mindenüvé koleraba­cillusokat visz magával, amelyeket Ivodh tanár ber­lini laboratóriumában készítettek és ezzel megmér­gezi a kutakat. Az orosz hadvezetőség parancsai a kegyet­lenkedések je­­ lentések részben régebbi keletűek, egyesek közü­lük a Samsonow tábornok által vezényelt se­regre vonatkoznak, amely sereget tudvalevőleg a németek Tannenbergnél megsemmisítettek. Az egyik jelentésből, amely augusztus 26-ikáról szól, megtudjuk, hogy egy Zeppelin-léghajó bombát dobott a Kamski-ezredre és több katonát megölt és igen sokat megsemmisített. Azután így szól a jelentés: „A főparancsnok elrendelte, hogy német városok elfoglalásánál öt-tíz túszt kell a lakos­ság köréből kiválasztani. Azonkívül a városok­tól a vezénylő tábornok megállapítása szerint részesedést kell követelni és ez a pénz arra fog szolgálni, hogy belőle a mi városainkban a né­metek kegyetlenkedései következtében szükséges szenvedők kártalaníttassanak. Ezt az adót a né­met lakosságra kell kivetni, nem pedig a lengye­lekre. A németek által otthagyott állami vagyont el kell kobozni." Augusztus 25-én délben a következő szikra­táviratot fogták fel a német csapatok: „Osztowszki tábornoknak, az első hadtest parancsnokának. Kérem, közölje haladéktala­nul a 2. gyaloghadosztálylyal és a 23. hadtest törzsével. A főparancsnok elrendelte, hogy egy csapatot egy igen erélyes parancsnokkal küldje­nek ki azzal a megbízással, h­ogy az összes erdé­szeket kivétel nélkül lőtje agyon. Közzé kell tenni a figyelmeztetést, hogy a legkisebb táma­dásnál mindent könyörtelenül szétrombolunk, az egész lakosságot legyilkoljuk és minden vagyo­nukat felégetjük." Szeptember 14-én megjelent az itteni főpa­rancsnokságon több Iisterburg-környékbeli em­ber és elmondották, hogy a községből, valamint a környékről szeptember 9—12-ike között elhur­coltak körülbelül háromszáz 17—50 éves férfit, akik Insterburgból és a környékről menekülni akartak. Az egyik polgár, aki oroszul is tud, a következőket mondta: „Az oroszok azért vitték el a fiatal embereket, hogy ne szolgálhassák többé a háborúban a császárt." Sagun földbirto­kos elpanaszolta, hogy szeptember 10-én Gusz­táv nevű fiát elhurcolta a lakásából egy orosz tiszt és három katona. Az orosz tiszt németül beszélt és azt mondta, hogy el kell vinnie a fiút, mert így parancsolták neki. Egy sebesült orosz tisztnél, aki itt fekszik, megtalálták az ezredparancsnok parancsát, ame­lyet Rennenkamp tábornok megbízása értelmé­ben adott ki s amely közli, hogy az ellenségnél a fehér zászlót nem kell figyelembe venni, a har­cot tovább kell folytatni, az ellenségre tüzelni kell és megsemmisíteni. Több fogolynál celluloid tekercset láltak. A tisztjeitől kapták azért, hogy a házakat gyújt­sák föl vele. Amint egy próba megmutaatta, a celluloid azonnal felgyújtja a házat és, egy ég, mint a szalma. fentőségük nem túlságosan nagy. Nincsenek páncél-védőműveik sem. Az orosz mérnökök ugyanis mindig idegenkedéssel voltak a páncél­művek iránt. Az orosz várak megostromlásához éppen ezért nem is szükségesek különösebb ostromló­szerek. Insterburg, szept. 29. Az orosz csapatok kegyetlenkedéseiről és minden népjogot megcsúfoló magatartásáról a hadsereg főparancsnokságától a Berliner Tage­blatt haditudósítója okmányszerű bizonyítékokat kapott. A most nyilvánosságra hozott orosz le­nézve­: Vagy ha nem akarna haza menni . 1 . Nézze, én mennék maga helyett. Ha ide adná az írásait. Én beállnék maga helyett. Magyar (hevesen): Nem. Ezt már nem. Megyek. (A szeme megtelik könynyel, a másik férfi kezét szorongatja, nagy megindulással.) Megyek. Haza megyek. Utazom. Repülök, uram . . . Köszönöm . . . Köszönöm. (Belülről feltód­uló fájdalmas örömmel.)­­ Istenem, mennyit gyötrődtem! (A kozmopolita szemébe néz.) Érti-e, hogy mi ez? Napról-napra, óráról­órára, pillanatról-pillanatra érezni, hogy ők mind küzdenek, hogy szenvednek, hogy a test­véreim, a barátaim talán már nincsenek is többé és én . . . Hogy gyötört a szégyen. Hogy fájt, mikor az elébb azt az öreg angolt, meg né­metet felhevülni láttam. A lelkem ott volt . . . Ott volt velük és nem mehettem. Csak most éreztem, mi az, ha nem hallom a mi nyelvün­ket, ami otthon felém árad, mint valami meg­szokott szelid muzsika, ha nem érezhetem, hogy minden, ami otthon most fellángol, érettem is van, mindnyájunk jövőjéért . . . (Felugrik, ki­ragadja a kis lobogót a vázából s magasra tart­ja, lelkesedve.) De most megyek! Még­ ma uta­zom! A legelső vonattal utazom! Kozmopolita (maga elé bámulva, fájdal­masan): És nem jut eszembe egy dal, egy kis ház, egy régi torony, ami az otthonomra, a ha­zámra emlékeztetne .. . Egy érzés, ami valami­kor fellángolt volna bennem . . . Német (öregesen kibicegve a hallból, az ajtóból visszafordul, dacosan az angol felé): Mi győzünk! 3 A sauerbaumi csata. Berlin, szept. 29. A kelet-poroszországi harcok minden mozza­natáról kimerítően írtak a lapok, kivéve a Sauer­baum mellett lefolyt véres csatáról, amely pedig egyik nevezetes fegyverténye volt a németeknek. 0000 orosz foglyot ejtettek és harminc ágyút zsák­mányoltak. Az ütközet a Sauerbaumban levő ka­vicsbánya körül kezdődött, amelyet az oroszok ter­mészetes sáncokul használtak föl. Délelőtt kilenc órától délután háromig tartott az ütközet, amely után az oroszok vad futással menekültek. A németek kétszáz halottat, köztük 16 tisztet vesztettek. Előt­te való nap még az oroszok érezték uraknak magu­kat a községben. A városi iskola igazgatója a kö­vetkező epizódot beszéli el a rövid orosz uralom idejéről. Beállított hozzá egy orosz tiszt és franciá­ul kérdezte tőle: — Nincs kard, pisztoly, vagy egyéb fegyver magánál? — Nincs, — hangzott a válasz. — Ki maga? — Én az iskola igazgatója vagyok! — Merre van északi — Erre! — és az­ igazgató megmutatta az irányt. Az orosz tiszt iránytűt tett az asztalra és igy szólott: — Helyes, igaza van! Azután igy folytatta:

Next