Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-07 / 279. szám
1614. november 6., péntek. PESTI HÍRLAP 13 .— (A halálra itélt Csubrinovics virágai a magyar hősök sirján.) Megható kegyelettel emlékeztek meg halottak napján elhunyt bajtársaikról a boszniai Pribojban hadiszolgálatot teljesítő győri, komáromi és veszprémmegyei derék népfölkelőink. A szerb harctéren súlyosan megsebesült és Pribojban kiszenvedett hős katonáink sírjait gyönyörűen feldíszítették a halálraítélt Csubrinovics Vejko priboji szerb tanító kertjének virágaival. Csubrinovics tudvalevően egyik értelmi szerzője volt a sarajevói merényletnek. A népfölkelők koszorúkat fontak mind a tizenhárom hős vitéz sírkeresztjére és apró sirhantjaikon meggyújtották a magyar szív lobogó mécseseit. Az ünnepség a század nemes érzésű parancsnokától eredit, aki a következő gyönyörű napiparancsot adta ki. — Itt a hegyeken túli kis ország véreskezű népének néhai trónörökösünk elleni gaz merénylete és az orosz elbizakodottság, hatalmi túltengés egész Európát fegyverbe szólította. A népek, nemzetek milliói állnak egymással szemben. Monarchiánk és hű szövetségesünk Németország hadilobogói, szinei lengenek és dominálnak az óriási csatamezőkön, s haderőink mindenütt diadalmasan nyomulnak előre s a véreskezű szerbek patrónusai haderejének, országainak szive felé törekednek. — Minket is fegyverbe szólított a legfelsőbb hadur és a haza. Olyan helyen teljesítünk hadiszolgálatot, ahol a világháború bölcsőjét megfaragták, a gyilkos merényletre összeesküdtek. Ezen a véres helyen köszönt reánk ebben a véres esztendőben a szomorú, de kegyeletes emlékezés napja: halottak napja. A békés esztendőkben ilyenkor a városok nagy és díszes s a falvak egyszerű kis temetőiben egyaránt felgyúlnak az emberi szív melegével ápolt kegyeletünk apró nécsesei. Meggyujtjuk azokat elhunyt kedveseink, hazánk és nemzetünk nagyjainak sirhalmain. Ez a mai nap, a halottak napja, a temetőé, ahová az élők elzarándokolnak leróni a kegyelet, az emlékezés adóját, imádkozni az elmúlásra emlékeztető hantok fölött. — Most az egész világon úrrá lett, bőségesen ar az a halál, amelynek büszkén, bátran néz a szemébe a harcmezőkön gyilkos csatákat vívó magyar katona abban a tudatban, hazafias érzésben, hogy hősi elszántsággal, vitézi bátorsággal a hazáért meghalni a legszebb, a legdicsőbb halál. Mi nem mehetünk el most hazai temetőinkbe, hogy lerórjuk a kegyeletes emlékezés adóját. Keressük fel tehát a priboji temetőkertben levő, a harctérről súlyos sebeikkel ide szállított és itt meghalt vitéz bajtársaink sírjait. A mi halottaink sirhalmára szánt virágainkkal, koszorúinkkal, fonjuk át az ő egyszerű keresztjeiket, fejfájukat és igaz bajtársi, kegyeletes emlékezésű apró mécseseket gyújtsunk meg apró sirhalmaik felett. Imádkozzunk a halott hősök lelki üdvéért, imádkozzunk dicsőségesen harcoló haderőink győzelméért ! A sírokhoz kivonult népfölkelők először elmondták a miatyánkat. Majd felolvasták előttük a napiparancsot. Ezután elénekelték a „Boldog aszszony anyánk" című régi egyházi éneket. Még egy 1881-ben a szerbek által Pribojban meggyilkolt magyar származású csendőrőrmester sírját is megkoszorúzták és kivilágították. (A sebesültek és a pad.) Ez idő szerint, amikor a fővárosban igen sok a sebesült katona, olyan panaszok is fölhangzanak, amik kissé különöseknek tűnhetnek föl, de mik sok tekintetben jogosultak. Ezek közé a panaszok közé tartozik az is, hogy a nagyobb kórházak mentén levő villamos megállóhelyeken nincs pad, amiből az következik, hogy a kórházakból kijövő járó sebesülteknek a villamosokra olykor félóráig is állva kell várakozni. Ennek a hiánynak az illusztrálására ide jegyezzük az egyik sebesült katona panaszát, amely így hangzik: A különféle harctereken megsebesült katonák között sok olyan tartózkodik a fővárosban, akinek naponként ambulanciára kell járni a Szent István és a Honvédkórházba. Ezek az üllői úti villamos megállónál kényszerítve vannak arra, hogy ,, hosszabb ideig ácsorogjanak, ami lábsebeiknél fogva fájdalmas és rendkívül fárasztó. De megesik az is, hogy a várakozók között olyanok is akadnak, akiknek az egyik lábát amputálták. Így hát nem végezne fölösleges munkát a város, ha az Üllői-útnak a kórházak mellé eső villamos megállóinál néhány padot fölállitana. — (Tüzek.) A Népszínház utca 28. számú Diamant Gyula hasfüstöldéjében éjjel tüz támadt. Néhány száz korona értékű áru semmisült meg. — Tüz volt Gansel Zsigmond Szerecsen-utca 23. számú „Minerva"-nyomdájában, ahol háromszáz korona értékű papíráru hamvadt el. —• (Rálőttek a villamosra.) A Hermina-úton, a Bethesda-kórház előtt, a 409-es számú villamoskocsira menetközben valaki rálőtt. A golyó átütötte az ablakokat, de a kocsiban ülőkben kárt nem tett. A rendőrség keresi a tetteseket. — (A bécsi amerikai nagykövet kitüntetése.) A király Chandler Rals bécsi amerikai nagykövetet a "Vörös Kereszt díszjelvényének érdemcsillagával tüntette ki. — (Kisérletek.) A kisebb-nagyobb üzérek szentül meg lehetnek győződve, hogy ez idő szerint a szabadrablás napjait éljük és embertársai rovására mindenki úgy garázdálkodhatok, amint neki tetszik. Ez az oka annak, hogy az élelmiszerárusok majdnem következetesen folytatják ama kísérleteiket, amelyek arra szolgálnak, hogy a fogyasztóktól nagyobb summákat vasaljanak ki. E tekintetben az első sort a millimárik szállják meg, akik a tej árát igyekeznek emelni. Bizonyos időközökben annak a kijelentése mellett, hogy a széna és miegymás megdrágult, meg, hogy az uraságok az áremelő irányzat lelkes hívei közé szegődtek, azt a kijelentést teszik, hogy a tej literjét négy fillérrel magasabb áron adják. A gazdasszonyoknak, leginkább pedig a kis embereknek egy része menten beletörődik a helyzetbe és örül, hogy a drágítás, amelyre nap mint nap el volt készülve, nem hamarabb történt. Ezek azután fizetik is az újra megszabott árakat, készen arra, hogy ismételt zsákmányolás áldozatai legyenek. Az a rész azonban, amely a sarkára áll, amely a fölemelés ellen tiltakozik, sőt a rendőrséggel is fenyegetőzik, nem jár rosszul, mert a millimárik ezekkel szemben takarodót fújnak és a régi ár mellett szállítják a tejet tovább is. A drágítási kisérletek terén a piaci árusok is csinos rekordot érnek el, alapján a hatósági közegek könnyen vevénének. A főváros nemrégiben kimondotta, hogy a piaci árusoknak az árakat jelezni kell, mégpedig látható módon, hogy a vevők az árak felől tájékozva legyenek és nyúzásoknak ki ne tétessenek. A rendelet azonban a legtöbb esetben eredménytelen, mert a kofák csak elvétve jelzik az árakat s száz közül alig húsz akad olyan, aki engedelmes. A dolgok ilyen állásában igen természetes, hogy magasabb árakat igyekeznek elérni s az alkut a legszemérmetlenebb módon folytatják, aminek a vége rendszerint az, hogy a nagyságokat és a szakácsnőket alaposan becsapják. A hatóság persze abban a naiv hitben él, hogy intézkedésének érvénye van s ha alkalom kínálkozik, még dicsekszik is. Ily körülmények között arról, hogy egységes ár legyen, álmodni sem lehet, amiből az következik, hogy a lelkiismeretlenebb rész — és ez a nagyobb — mindinkább tűrhetetlenebb uzsorát folytat. Ha most már tekintetbe vesszük, hogy a főváros közönségének határozottan nagyobbik fele a nyilt piacokon,meg a millimáriktól szerzi be szükségletét, azt sem lehet kétségbe vonni, hogy a lakosságnak nagy része állandóan ki van téve az élelmiszeruzsorának s az ellen, ha mindjárt a saját élhetetlensége folytán is, nem képes védekezni. (A Steindl céh ünnepe.) A Steindl céh, hazai művészeteket pártoló egyesület, Steindl Imre, a nagynevű magyar műépítész halálának évfordulóján november hó 7-én, szombaton este 8 óra,kor emlékünnepet rendez Semmelweis utcai helyiségében. Az ünepélyt társasvacsora követi, amelyen a Steindl-serleggel kezében Alpár Ignác elnök fog Steindl Imre emlékének adózni. (A szegedi malomégés.) Szegedről táviratozzák. A mai lapok közölték azt a hírt, hogy a szegedi Back-malom leégett. E híradás azonban nem emelte ki, hogy tulajdonképen a Back Bernát Fiai Részvénytársaságnak nem a Tisza-parton levő hatalmas malmában ütött ki a tüz, hanem csak az úgynevezett Marer-malomban, amely a pár év előtti gazdai válságban került eladásra s igy jutott Backék tulajdonába. E malomban csak árpa és rozssőrléssel foglalkoztak. A tűz valószínüleg ugy keletkezett, hogy az egyik kő szikrát vetett, ez feljutott a felvonóba s a szellőztető készülék égni kezdett. A gépeket megállították, a kazánból a gőzt kieresztették s előbb a malommunkások, majd később a tűzoltóság látott munkához. Az oltási kisérletek azonban eredménytelenek voltak, mert az egész malom leégett, csak a kazánház maradt meg. A raktárhelyiségben és a lakóház raktárában is kiütött a tűz, az őrlési anyagot azonban sikerült megmenteni. Így is azonban körülbelül öt vagyon rozsliszt és negyedfél vagyon árpadára veszett kárba. A kár mintegy 280 ezer korona. (A kolera.) A belügyminiszterhez csütörtökön érkezett jelentések szerint Körösladányban és Pósteleken (Békés megye), Tiszaadonyban (Bereg megye), Felsőzsolcán (Borsodmegye), Repenyén (Máramaros megye), Nyitramalomszegen, Újaradon (Temes megye), Lukácsfalván és Nagyerzsébetlakon (Torontál megye), Kolozsváron és Szegeden egy-egy, Berettyóújfalun, Püspökladányban, Szécsényben és Debrecenben két-két, Gyulán, Budapesten és Nagyváradon három-három koleraesetet állapítottak meg. A felsorolt huszonnyolc eset közül tizenhat a katonai, tizenkettő pedig a polgári népesség körében fordult elő. A munkácsi katonai betegmegfigyelő-állomáson negyvennyolc kolerás: • , - ' , - «!f»kel. — (A francia trónkövetelő iratai.) Orléansi Fülöp herceg francia trónkövetelő, a háború kitörésekor Majna-Frankfurtban tartózkodott és a mozgósítás napjaiban oly nagy sietséggel utazott el a városból, hogy bőröndjeinek egy részét visszahagyta s azokat most a németek hivatalosan megvizsgálták. A kofferekben többek között egy csomó titkos aktát is találtak. Egy Dublaix nevű őrnagy a hercegnek bizalmas jelentéseket küldözgetett, amelyek nagy részében katonai műszaki dolgokról van szó, néha azonban a magasabb politikai kérdések mezejére is kirándult. Érdekes a következő jelentése: — 1914 január 29. Legkegyelmesebb úr! Tegnap meglehetősen hosszú ideig beszélgethettem egy tengerésztiszttel, akinek Perez századossal, a tengerészeti miniszter szárnysegédével van jó összeköttetése, továbbá Dimitriev orosz katonai attaséhoz is bejáratos. Russin orosz tengerészeti vezérkari főnök legutóbbi párisi látogatásáról beszélgettünk. Úgy látszik, hogy két titkos találkozás alkalmával azt beszélte meg a francia és orosz tengerészet vezetősége, hogy egy európai háború esetén milyen szerephez jutna az orosz hajóhad. A megbeszélésen főként arról volt szó, hogy a Fekete-tengeri orosz flottát a Földközi-tengeren foglalkoztassák, míg a Keletitengeri orosz hajóhadat csak mellékesen vonnák bele a küzdelembe. Információim szerint a Keletitengeri flottának az angol Északi-tengeri hajóhaddal való együttműködését, az angol admiralitással egyetértésben Gregorovics admirális, orosz tengerészeti miniszter tanulmányozta és állapította meg. A francia őrnagy azután közli, hogy Anglia, Franciaország és Oroszország között pontosan kidolgozott egyezmény köttetett az európai háborúban való együttműködésre. — (Orvosi karokból.) Dr Sellei József bőrgyógyász és urológus lakását és rendelését VII. Nyár utca 22. sz. alá helyezte. — (Efikáldan internált magyarok névsora.) A közös külügyminiszterium birtokába jutott egy listának, amelyen mindazok a magyar és osztrák állampolgárok fel vannak sorolva, akik ez évi szeptember 10-éig a barcelonai osztrák-magyar főkonzulátusnál jelentkeztek. A névsor a következő: Adorján Gyula, Alge Károly, Bachner József, Barnis János, Bartel Reinhold, Batta Péter, Bednart János, Bercek Antal, Berki Ferenc, Blazek Nándor, Bloss Károly Ádám, Braz Jakab Nándor, Budimir Kázmér, Bunkó Laci, Cailean Vazul, Cejka W. F., Cernigey Endre, Chwojka Márkus, Cimi Vencel, Csáky László, Deutsch Zsigmond, Diwisch Ödön Hugó, Dostal József Emil, Dragutinovich Miklós, Dudás Béla, Dusko Rezső, Dzsaló Ferenc, Eckschlager Alfonz, Eichler Henrik, Eisert József, Eltbogen Rezső, Ferri Miklós, Foitl Gabriella, Fotovic Gáspár, Fráter Mihály, Friedmann Sándor, Furlan Angelo, Garfunkel Hugó, Geiger Károly, Gleinsler József, Greif Izsák, Grünwald Szidónia, Gutfreund Ottó, Hanke Lajos, Hartel Pál, bleibergi Hauer József, Hauser Paula, Hermann Henrik János, Hietler József, Hlenka Gábriel, Hofer Rezső, Hoffmann Ilona, Hohler Károly, Hollenstein Gyula, Hellersberger János, Jadrijeno Sime B., Jadrijev Antal, Jahn Ferenc, Januschowsky Ernő, Juda János, Jungmair János, Kaczkowsky József, Kálin Krizán, Kanova Ferenc, Kauer Ernő, Klein Ádám, Kloser Hermann, Kohl József, Komauti Antal, Konie Antal, Kratzinger Rezső, Krause Ferenc, Kühnl Ede, Kysely József, Lasz Adolf, Lazi Barna János, Leonardi Ernő, Lieb József, Lipnik Miksa, Loquens Emil, Lozinski Pál, Luhsnig Endre, Lukas Fülöp, Lustica Mátyás, Mardesic Marga, Margosches Jákob, Markel Károly, Markuzzi Antal, Mayer Dániel, Meimann Mózes, Mendelsohn M., Melichár József, Metál Gyula, Meyer Erzsébet, Nischel Szigfrid, Moldvány Miklós, Mokry Tamás, Mrtek Ferenc, Munich Jakab, báró Myrbach Bódog, Nagy Béla, Nesweda Lajos, Oblasser János, Obstler Márkus, Pancheri Viktor, Paskowsky Rudolf, Peterzoli Lajos, Pokorny Bohumil, Prohaska Ida, Prohoryski Prokor, Randich Matild, Rehnelt Alfréd, Richter Reinhold, Rogosnica Vince, Rott Ilona, Rudolf Mária, Ruska Rezső, Ruchka József, Sándor Lajos, Scharka János, Schatzmann Károly, Scheer N. Beer, Schellauf Ferenc, Schmedzer Richárd, Schmidt Emil, Schmied János, Schneider Anna, Schön Emil, Schönwald Ida, Schöpf Mátyás, Schreyer Anna, Seidenwerg Leó, Seifert János, Slaby Rezső, Sokolic Bozsidár, Somstik Antal, Spielmann Móris, Springer Hirsch Ch., Stangl Ágost, Stefanicr Imre, Steidl Antal, Steinbach Frigyes, Steinko József, Steinko Gyula, Strohmenger Károly, Stromski Jenő, Stürzer Pál, Svecz Róza, Szakáts János, Szél György, Szentpáli Jusztin, Szwirko Sanko, Szőke Péter, Tatarewitz Henrik, Torma Kálmán, Tschiedl Frigyes, Vályi Bódog, Vitek Boriska, Vujkovics Sz. Lázár, Waktor Vilmos, Weber Margit, Weeber Pál, Weiler Ferenc, Weinrichter Mihály, Wiener Samu, Wiesinger Ferenc, Wittig Károly, Wojcika Péter, Wurmser Miksa, Zablitzky János, Zawadowski J. W., Zelger Károly, Zenker Ferenc. A közös külügyminisztérium azonkívül közléseket kapott a következők tartózkodási helyéről: Dr Barna Jánost Toulon előtt fogták el a Federico spanyol gőzös fedélzetén; Bilinski Ilelén és a leánya Odesszában vannak, ahol semmi bántódásuk nincs, jól érzik magukat; Ehler főorvos hadifogoly Oroszországban, hogy melyik városban, nem tudni; Farkas Richárdot Toulonnál a Federico-gőzös fedélzetén fogták el; Malebabics Rade zágrábi banktisztviselő Nisben fogoly; Nesveda Lajost Toulonnál fogták el a Federico-gőzös fedélzetén; Szél György orosz hadifogoly, egészséges, tartózkodási helye ismeretlen; Wojtiz Hugót 1914 augusztus végén Lodzból Saratovba szállították, ahonnan levél jött tőle, hogy jól érzi magát, de valószínűleg tovább fogják szállítani.