Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-23 / 325. szám
1914. december 23., szerda. PESTI g-freiAP * (Kinokönigm.) Jean Gilbertnek, a legnépszerűbb német zeneszerzőnek ez a darabja két formában járja be a világ összes színpadait. Mint operett a nagy színházak közönségét hódítja meg, mint énekes varieté-revü pedig a nagy mulatóhelyek legnagyobb slágere. Revü-alakjában nagyon mulatságosan van megcsinálva. Tömör, gyors menetű a cselekménye, csupa ötlet a rendezése és mozgalmas zenés fölvonulásaiban, színpadi trükkjeiben minden megvan, ami a varieték elkényeztetett közönségét mulattathatja. Bécsben most két hónapig játszották a Carltheaterben az operett-Kinokönigint s a Ronacherben a revüt. Mind a két helyen olyan sikere volt, hogy most a Raimund-színház fogja tovább adni mint operettet, míg a revüre — ha a ma kezdődő budapesti vendégjáték véget ér — egy másik nagy bécsi varieté pályázik. Mert ma a Nemzeti (Royal) orfeum színpadán mutatja be a nevezetes művet Préger Miksa nyolcvan tagú színtársulata, akik között olyan operett-csillagok vannak, mint Carl Bachmann, a berlini Neues Operettentheater első tenoristája, Helene Ballot, a berlini Metropoltheater szubrettje, Adele Baum, a bécsi Johann Strausstheater csodaszép szőke énekesnője, aki Budapesten még nagyobb szenzációt fog kelteni, mint annak idején Jeritza. Mellettük Bendtner és Körtig, a hamburgi Operettentheater kiváló komikusai, meg még egy csomó olyan művész és művésznő jelennek meg holnap a Nemzeti-orfeum színpadán, akiket a közönség biztosan rögtön a kegyeibe fogad. Az énekes revü előadása mintegy másfél óráig tart, az előadás többi részét a Nemzeti-orfeum kiváló karácsonyi műsora tölti be. * (A Budapesti színház a karácsonyi ünnepnapokon) naponta rendkívül olcsó helyárak mellett két-két művészelőadást tart, kabarettel összekötve; föllépnek: Z. Singhoffer Vilma, Mészáros Aranka, Berky Kató, Zilahy Gyula, Vágó Géza, Czobor István, Kálhy István. (Gyermekszínház.) Pénteken, karácsony első napján szinre kerül először az új és szépen kiállított tündérrege, Jó gyermekek karácsonya, vagy Az édes anyaszív, olcsó hely árakkal. * (A Feld Mátyás-kabaret) ma, szerda, esti 8 órai bemutató előadása iránt igen nagy az érdeklődés, mintha csak valami nagy színházi premieréről lenne szó. Több jeles színházi szerző írt a Danteon részére újdonságokat, amelyek közül különösen a Szervusz Rennenkamp — Grüss dich Gott című ígérkezik zajos sikerűnek. Gyönyörű kiállításban kerül szinre Offenbach Szép Heléna c. operetteje. Kétséget nem szenved, hogy Feld Mátyás színházszerű új vállalata csakhamar a közönség egyik legkedveltebb szórakozó helyévé válik. A Pesti Hirlap Naptára. A Pesti Hirlap 1915. évi naptárát kiadóhivatalunk december 14-én az alábbi fővonal és felsorolt mellékvonalak mentén lakó előfizetőinknek küldötte meg: Budapest—Győr—Wien fővonal. Bicske—Sárbogárd. Bánhida—Pápa. Győr—Sopron—Ebenfurt. Pándorfalu—Celldömölk. Budapest—Graz fővonal. Pápa—Csorna. Celldömölk — Boba — Csáktornya— (Zalabérig) . Győr—Újdombóvár— (Győrasszonyfáig). Ukk—Tapolca. Szombathely—Rum. Szombathely—Kőszeg—Sopron. Kőszeg—Bük—Sárvár—Zalabér. Felsőőr—Felsőlövő. Körmend—Németújvár. Körmend— Muraszombat. Aki nem kapta meg a naptárt, díjmentesen reklamálhatja az illető postahivatalnál. A magyar korona területén élő előfizetőinknek semmiféle szállítási díjat nem kell beküldeni, mint a múlt években. Ezúttal a naptárt teljesen díjtalanul és bérmentve kapják meg. * A naptárnak kihordók útján való helybeli szétküldése már folyamatban van és újév előtt mindenesetre befejezést nyer. IRODALOM. * (Mesekönyvek.) Benedek Eleknek két újabb meséskönyve jelent meg sok illusztrációval ellátva. Az egyiknek Ezüst mesekönyv, a másiknak pedig Magyar népmesék és mondák a címe. Arabban arab, latin, török, trójai, izlandi, angol, szicíliai, zsidó, újgörög, japán és svájci meséket kapunk, míg emebben a hazai földolgozásokat adja. A jó magyarsággal és sok hivatottsággal megirt munkák az értékesebbek közül valók. Az Ezüst mesekönyv hat, a Magyar népmesék és mondák kötete pedig két korona negyven fillérért szerezhető meg. Hiapi hírek. A szurony-roham. — Egy francia újságíró jelentése. — A Corriere della Sera közli Charles Tardieux francia hírlapíró tudósítását egy fölöttébb véres gyalogsági roham lefolyásáról, melynek során maga a tudósító is megsebesült. — Győzni vagy meghalni! — írja Tardieux. — Olyan frázis ez, melynek hősies, de inkább ideális jelentőséget tulajdonítanak az emberek, de amely frázis legott érezteti erejét, mihelyt csakugyan szemben állunk a halállal. Rettentő szavak ezek, de maga a tény természetesnek, szinte egyszerűnek látszik. Még csak bele se sápadnak a katonák! De még könnyebben veszik az emberek hogyha a háború iszonyú forgatagában megbarátkoznak a halál gondolatával. Itt már nincs többé helye a képzeletnek. Nem érzi már az ember a rettegést, a félelmet a kész veszedelemmel szemben, mikor annak sodra magával ragadja. Az őrnagy végigjárta sorainkat s kiadta a parancsot: — Ügyeljetek, derék fiaim, s ne jöjjetek, hanem nyomban vessétek magatokat a földre, valahányszor megállottatok. Amikor pedig felugortok, fussatok egyenesen a géppuskák felé. Bátorság, fiaim! Merészen előre, egészen a drótsövényekig ! Alig fejezte be szavait, derék 75-öseink máris rohantak bele a halálba. Valami különös tűz égett az őrnagy szentében. — Bátorság, fiuk! Szuronyt szegezz! — hangzott ajkáról a parancs s a lövészárok elé ugorva, rohant előre. Néhány pillanat alatt vagy harminc méternyire szöktünk előre, de a sortűz miatt kénytelenek voltunk ismét a földre vetni magunkat. A szivem majd kiugrik a helyéből s alig birok lélegzeni. — Előre, fiuk, tüzelés nélkül! — hangzik egy hang. Jobbról és balról az erdő fáira ugy hull a géppuska golyója, mint a jégeső. A golyózápor viharában a katonák rohanva követik az őrnagyot, aki hajadonfővel tíz méternyi távolságban rohan előttük. A sorok egyre ritkulnak. A sebesültek mozdulatlanul terülnek el a földön. Most hirtelen megcsendül egy hang, melynek hallatára egész testünkben megremegünk: rohamra szól a trombita! — Előre! Szuronyt szegezz! — zúgja egy hang. Ezrek ismétlik utána a mialatt a trombita ércszava a szivünkbe nyilai: mi rohanunk tébolyodottan előre . . . Egy hosszu lövészárok elé érkeztünk, mely mögött földhányások domborodnak; mindkét végében két-két géppuska, amelyek golyózáporral árasztják el előttünk a teret s a német katonák, fölegyenesedve a lövészárokban, sortűzzel fogadnak . . . A vér szinte kalapácsol az ereimben, a torkom ég még a nyálamat sem bírom lenyelni. A géppuskák golyózáporától a fák ágai elhajolnak, mintha erős szél döntené meg őket. Az ágyuk lövegei üvöltve repülnek el fejünk fölött s messze mögöttünk csapnak le a földre. A fülem zúg Valamelyik társam egyet káromkodik s lassan hátra marad. Egész arcvonalunk hullámszerűen nyomul előre, mint a vizáradat, mely tajtékozva csap az akadályra. Zihálva törünk előre, miközben föl-fölhangzik közelemben iszonyú káromkodása és fájdalmas kiáltása a sebesülteknek, akik meg-megtorlanak a már elalélt testekben, amelyekből a csöppenként szivárgó vérrel távozik el az élet. — Még egy szökellés, az utolsó! A láz, a türelmetlenség, a vágy, hogy legyen már egyszer vége, szinte kínos már A géppuskák ismét végigsöprik a teret. Lebukunk a földre, hogy elsivitsanak a golyók fölöttünk, de többen szó nélkül felbuknak előttünk s itt támad utánuk a csatárláncban. Már csak néhány ugrás innen a földhányásig, amely mögül a német bajonettek, mint acéltüskék, merednek felénk. De ime, rohanásunk most hirtelen megakad, mintha elmetszették volna. Két másodpercig tanácstalanul állunk, még a lövésre sem gondolunk. Ekkor fölhangzik a kiáltás: — Drótsövény! Drótsövény! Csakugyan, áttörhetetlen drótsövény sűrű szálai és kivágott fatörzsek zárják el előttünk az utat. Félelmetes akadály s azok, akik vaktában nekirohantak, nem tápászkodnak föl többé. Valahonnan fölhangzik a kiáltás: — Vissza! Forduljatok vissza! Harminc másodperc alatt megtettük viszszafelé a kétszáz méternyi utat, ami a golyók záporában husz percig tartott idáig s elérve a hevenyészett sánchányásainkat, melyek mögött sebesültjeink és halottaink hevernek, dühtől tajtékozva, a felindulástól haloványan, remegő kézzel tüzelni kezdünk az erdő felé. Őrnagyunk hajdanfővel, csapzott hajjal rohan felénk s meszsziről ordítja: — Tüzet szüntess! . . 11 Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Segitsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! — (Estei Károly Ferenc József.) A király a hivatalos lap keddi számának közlése szerint 1914. október 31-én kelt okiratban megengedte, hogy néhai Ferenc osztrákestei főherceg, modenai herceg és néhai Ferenc Ferdinánd osztrákestei főherceg végrendeletének rendelkezéseihez képest Károly Ferenc József trónörökös és az őt követő egyenrangú házasságból származó utódok, az Este család nevét és címerét a saját nevükkel és címerükkel egyesítsék. Az Este-család eredetét, Muratori szerint, 880-ig lehet viszszavezetni. A nemzetség a német császároktól nagy birtokot és őrgrófi címet kapott. Később összeházasodott a milánói grófokkal s a guelfek és a ghibellinek harcában ismételten szerepet játszott, az előbbiek oldalán. Az estei grófok megszerezték a fiorandi és modenai hercegségeket, Florandot mint pápai hűbért, Modenát mint örökösödési vagyont. A campo-formiói békében felségjogot nyertek, melyet, miután egy időre elvesztettek, 1814-ben ismét visszakaptak. Reginald Herkules herceg egyetlen leányát, Mária Beatrix-ot, Ferdinánd főherceg, Ferenc császár-király harmadik fia, vette nőül. Ebből a házasságból három fia származott: Ferenc, Ferdinánd és modenai Ferenc, kinek a campo-francói béke után el kellett hagynia Modenát. Modenai Ferenc herceg 1878 szeptember 20-án halt meg. Ő volt az utolsó Este. A család birtokait, melyek közé Modena is számítódott, Ferenc Ferdinánd főhercegre, Károly Lajos főherceg legidősebb fiára hagyta, akinek akkor semmi császári vagyon sem állott birtokában. Ferenc Ferdinánd főherceg örökölte a Beatrix utcai palotát is, mely az elhunyt főhercegnek bécsi tartózkodása alatt a rezidenciája volt. A palota egy részének haszonélvezete a főherceg özvegyét, Adelgunda hercegnőt illette meg, élete tartamára. Minthogy modenai Ferenc főherceg halálával kihalt volna az Este-család, végrendeletéhez azt a feltételt fűzte, hogy Ferenc Ferdinánd az Este-család címét és címerét köteles a magáé mellett viselni. Az általános felfogás odáig ment, hogy az elhunyt trónörököst tekintette az Este név utolsó viselőjének. Mint azonban most Ferenc Ferdinánd végrendeletéből kitűnik, az estei örökséget ő nem tekintette személyi vagyonnak, hanem a modenai herceg emlékének hű őrzőjeként elhatározta, hogy a birtokot s a címet unokaöcscsére, Károly Ferenc Józsefre, a jelenlegi trónörökösre ruházza. Károly Ferenc József főhercegé tehát most az estei örökség, az ő joga és kötelessége most a, család címét és címerét viselni. — (Vaszary Kolos nagybeteg.) Magyarország volt hercegprímása, Vaszary Kolos bíboros, súlyosan megbetegedett balatonfüredi villájában. Dr Kohl Medárd püspököt Budapestről táviratilag hivták le hozzája. A nagybeteg nyolcvanhárom éves és igy állapota aggasztó. — (A parancsőrtiszt megsebesülése.) A szerb harctéren súlyosan megsebesült gróf Thun-Saim Pál parancsőrtiszt. Egy golyó a tüdejét fúrta keresztül, egy másik pedig a lábszárába hatolt. Előbb a mitrovicai csapatkórházba vitték, onnan pedig Bécsbe szállították, ahol most kezelés alatt áll.