Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-01 / 120. szám

Budapest, 1915. XXXVII. évfolyam, 120. (12,692.) szám. Szombat, május 1. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78, Telefon 26-46. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78, Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körut 1.­­ Telefon Józse 52 90 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 28-ik oldalon olvasható. Május elseje. A gyárkéményekből gomolyog a füst, a gépkerekek kattognak s a munkások keze szerszámokat forgat, mint szürke hétközna­pokon. Nincs pihenő május elsején itthon sem, mert testvéreink és fiaink sem pihen­hetnek a harctereken. Most, ezen a május elsején, így fest a munkásság nagy szolidaritása. Munkaszü­nettel, tüntetéssel ünnepelni nem jut most eszébe a világ proletárjainak, ahogyan ma­gukat keserűen nevezni szerették. Most úgy sem tudhatja senki közülünk, ki a gazdag, ki a koldus, ki az erős, ki a gyenge, ki a kizsákmányoló, ki a kizsákmányolt. Tétek vagyunk most mindannyian egy nagy világ­kaszinó játékasztalán és nem tudjuk, merre söpör bennünket a szerencse. És a lélegzet­fojtó nagy feszültségben senkinek sincs bá­torsága kü­lön figyelmet követelni a maga igaz vagy vélt fájdalmainak. Izmaink végső megfeszítésével figyelünk, dolgozunk és har­colunk valamennyien ugyanegy célért: a munka békéjének biztosításáért. S épen ez a gondolat az, mely a szolidaritás kereteit ki­szélesítette s egy sokkal egyetemesebb és nagyobb szolidaritás gyűrűjébe foglalta a munkásságot is, egykori ellenlábasait is. A munka békéjének biztosítása most nem, a szocialisták külön követelése, melyért a har­cot is kész­­fölvenni. Ugyanezt követelik most egész nemzetek, melyeknek békés mun­káját a kapzsiság, irigység és telhetetlenség megtámadta, felrobbantotta s melyek szin­tén csak azért ragadtak fegyvert, hogy a munka békéjét­­biztosítsák. Rendkívül érdekes igazolást kap a di­plomácia megállapítása a munkásságnak akár megfontolt, akár ösztönszerű álláfogla­lásában. Mert ugy­e, a magyar, az osztrák, a német diplomácia az első perctől fogva hangoztatta, hogy nincsenek hódító szándé­kai, nem akar háborút s csak az elkerülhe­tetlen önvédelem kényszeréből nyúl fegyver­hez? Viszont Anglia diplomáciája s az en­tente hatalmai között Anglia a vezető, szin­te cinikus leplezetlenséggel mondta ki, hogy Angliára nézve a háború a jobbik üzlet. De Franciaországról is tudja mindenki, hogy a revanche tette részeggé és Elzász-Lotharin­gia visszahódításának vágya állította az or­gyilkos Szerbia protektorai közé. Oroszor­szág is elég korán árulta el, hogy Konstanti­nápolyra fáj a foga. S íme, azt látjuk, hogy míg Németország s­s a monarchia szocialistái azonnal beilleszkedtek az önvédelmi harc ak­tív szereplői közé, akik egyforma lelkese­déssel és fegyelemtudással veszik ki részü­ket a munkából, úgy a fronton, mint a fron­tok mögött, addig az ellenséges oldalon a munkásvilág igenis szembehelyezkedik a há­borúval s a háborús párttal. Angliának sza­kadatlan harcai vannak saját munkásaival, Oroszország egyremásra fogdostatja el a szocialista képviselőket s ha Franciaország­nak nincs baja a szocialistáival, másrészt Amerika munkásai a semlegesség dacára is tüntetni készülnek az entente háborús ten­denciája ellen s az amerikai fegyvergyárak­ban tüntető munkások az egész entente ellen tüntetnek, melynek háborús üzletéhez nekik kell a fegyvereket gyártaniok. Nem azt igazolja-e mindez, hogy a munkásság átérezte a diplomácia megállapí­tásainak igazságát és a háború mellé állott ottan, ahol ez a háború csak önvédelem a munka békéjének biztosítására, viszont min­denütt szembehelyezkedett a háborúval, ahol a háborút- a hódítás vad vágya s az üzleti gondolkozás telhetetlensége fűti. Németor­szág, Ausztria és Magyarország munkásai a munka békéjét szolgálják a háború fegy­vereivel, viszont Anglia­ és Oroszország munkásai a háború ellen tüntetnek a béke fegyvereivel. S ilyenformán a munkások hí­vek önmagukhoz és céljaikhoz nálunk is, ahol együtt harcolnak a harcolókkal s együtt dolgoznak, még május elsején is, a dolgozók­kal, de hívek önmagukhoz és céljaikhoz az ellenséges területen is, ahol a munkások éle­tének háborús kiszipolyozását nem kevesebb energiával próbálják megakadályozni, mint békés időben. Egymással és egymás között tehát változatlanul szolidárisak „a világ pro­letárjai", csakhogy a mieink, mikor az el­lenség ellen kell védekezni, békében vannak az id­ehazavalókkal, ellenben az angol és orosz szocialisták a maguk fajtájával van­nak harcban s azt érzik az igazi ellenségnek. A mi munkásaink velünk harcolnak a bé­kéért, az ő munkásaik otthon borítják fel a békét, hogy a háborút tegyék lehetetlenné. S ezen a kivételes május elsején, mely vörös május ugyan, de nem a m­unkásvilág aka­ratából, mély testvéri szeretettel állunk a magyar munkásvilággal szemben, melyet a nagy önvédelmi harc szivünkhöz közelebb hozott és nagyon-nagyon röstelkedünk, hogy a magyar törvényhozás csökönyös többsége a hősi jogon kijáró szavazati jog nemes gesz­tusával nem tudott a testvéri szeretetnek és megértésnek magaslatára emelkedni. A ma­gyar munkásság mindenesetre értelmeseb­ben olvas az idők könyvéből, mint a parla­ment többsége. A gyárkéményekből gomolyog a füst, a gépkerekek kattognak s a munkások keze szerszámokat, forgat, mint szürke hétközna­pokon. Dicsőség a magyar munkásoknak, akiket még a parlament gyöngesége sem ló­dított ki elhatározásukból, hogy a lövész­árokban harcoljanak, a gyárakban pedig dolgozzanak a nemzet jövendőjének, a mun­ka békéjének biztosítására . . . Váratlan német előretörés Oroszország északnyugati részében A német haderők előcsapatai széles arcvonalban elérték a Dünaburg-Libau vasút­vonalat.­­ Az oroszok sehol sem kíséreltek meg komoly ellenállást. — Jelenleg Savli körül vannak harcok, száz kilométernyire északkeletre a orosz határtól. — Dünkirchen várát (?) tüzérségi tűz alá vették a németek. — Meghiúsult ellenséges támadások Flandriában és a Champagneban. — A Maas magaslatokon eddig 4000 francia esett fogságba. — Német siker az Argonneokban. — Újabb török sikerek a Dardanellákban. — Már csak Kabatepénél van ellenség. Mivé lett a nagy tavaszi offenzíva, amit áprilisra hirdetett az entente? Megbu­kott a Kárpátokban, a Maas és a Mosel kö­zött és a Dardanelláknál. De ha az en­tente-ot a háború kilencedik hónapjában csak az a balsiker érte volna, hogy képte­len volt előre hirdetett nagy offenzíváját megvalósítani, akkor a tizedik hónapnak még azzal a reménynyel vághatna neki, hogy ami nem sikerült áprilisban, az sike­rülhet májusban. Csakhogy az áprilisi hó­nap nem pusztán azzal a negatív balsikerrel járt az entente-ra, hogy terveihez egy ta­podtat sem jutott közelebb, hanem azzal a pozitív kudarccal is, hogy rendületlennek hitt pozícióit is föl kellett adnia és jóval hátrább kellett vonnia. A májusi remények tehát most már legfölebb arra irányulhat­nak, hogy ezeket az elveszett pozíciókat vissza lehessen szerezni. Az entente offen­zívájával a Maas és a Mosel között de­fenzíva lett, a Kárpátoknak Uzsoktól ke­letre húzódó szakaszán és a besszarábiai határon is mi léphettünk támadásba. És micsoda offenzíva az, mikor a Dardanel­lák előtt az angol-francia flotta három haj­ója sebet kap, erre megszünteti a tá­madást, a Gallipoli-félszigeten partratett szárazföldi hadsereg pedig hanyatthomlok rohan vissza a hajóbra. Mert a török fő­hadiszállás mai jelentése nem kisebb ese­ményt közöl annál, hogy a Dardanellák ázsiai partjait teljesen megtiszították az ellenségtől s a Gallipoli-félszigeten is csak egy ponton, Kaba-Tepénél, tartják meg magukat sáncaik közt a partraszállított csapatok. És micsoda offenzíva az, amely a Maas és Mosel közt lépésről-lépésre megy visszafelé, legerősebb magaslati hadállásait kénytelen átengedni a németeknek, olyan harcok árán, amelyekben, mint erről a né­met nagy főhadiszállás mai jelentése érte­sít, a legutóbbi négy nap alatt négyezer sebesü­letlen katonáját is elveszti. A Maas magaslatokon folyó lövészárokháborúban négyezer francia hadifogoly, — mennyi le­het a halott­ és a sebesült! A Kárpátokban, a Maas és a Mosel között, a Dardanelláknál így omlik össze az entente nagy offenzívája és igy vesz­szük át itt is mi a szót. De ez még nem min­den. Az április hónap legkeservesebb órái akkor kezdődnek az entente-ra, amikor a németek offenzívája elképesztő váratlan- A Festi Hirlop napi száma 28 oldal.

Next