Pesti Hírlap, 1915. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-04 / 123. szám

1915. május 4., kedd. PESTI HÍRLAP Regény-csarnok. Minne. — Regény. — Irta: BÁRÓ OMPTEDA GYÖRGY. Minne szemei fellángoltak, mialatt felelte: — Részemről a szerenc­se. Még tartott egy ideig, amig a börö­k­d­ök megérkeztek, aztán a gummikerekes fiáker gyorsan száguldott be a városba. Kevéssé vonzó, piszkos, lejtős utcákba ér­tek, aztán egy hidra és Csak azon túl látszott a tulajdonképeni város kezdődni. A forgalom egyre növekedett, a házak mindig magasab­bak és szebbek lettek, a velük szembe kerülő emberek mind jobban öltözöttek, itt-ott már fölbukkant egy-egy­ alak, aki szijján lógó ivópoharat viselt. Most a sekély viző Tepe­folyó mellett haladt a kocsi, a másik­ oldalon szembetűnt egy hatalmas hosszú oszlopcsar­nok, Minne kíváncsian m­érte. Keskeny utcán jutottak át és a fiatal nő futólagosan a Sprudel nevet olvasta. Az utca térre tágult, aztán a kocsi egy hídon haladt át és a lovak egyszerre lépésben mentek. Minne minded­dig hiányát látta az elegáns üzletek és élet­nek, most azonban, mintha egyszerre más világba került volna. Bal felől, kiálló üveg­tetők alatt az „Alte Wiesen", bolt, f­olt mel­lett állt. Ékszerészek, szabók, cukorkagyáro­sok, divatárusnők, kertyű­s­boltok, optiku­sok, cipészek. Az eláruslónők a holtajtókban álltak, a kirakatok­­felet­t sétálók tolongtak, a fák alatti padokon, szorosan a kocsiút mel­lett fürdővendégek ültek, rábámulva a bő­röndök és csomagokkal teli rakott kocsira, m­ely újonnan érkezőt árult el. Az utca kö­zepén asztalok álltak, feketeruhás kellner-leányok szaladtak ide-oda vagy vártak az I,Elefánt-'"n­oz címzett kávéház bejárata előtt. Az „Alte Wiese" házsorai boltjainak­ tükörüvegű kirakataiban pompás ruhák, csipkék, gombamódra kifeszített napernyők voltak láthatók, továbbá bőr­munkák, bron­zok, elefántcsont faragások, zománc­mun­kák; a következő kirakatban brilliánsok, gyöngyök, rubinok, saphírok,­­ smaragdok ragyogtak kápráztatóan Egy pékboltnak üvegajtói lárva­nyitva álltak, az emberek ki­­s be­jártak. Egészen lassan haladó autó jött szembe a kocsival a hullámzó embertömeg között. Volt ott sürgés, forgás, tolongás, kitérés, bumlizó fürdővendégek, üzlet­emberek, cso­magokat vagy kalapdobozt cipelő kifutó­leányok között. A töltés kocsiútján nevetve beszélgető csoport állt: osztrák katonatisz­tek, aranysávos magas fekete sapkákban, kard nélkül, sétapálcikával a kezükben,­­ köztük Minne legnagyobb csodálkozására egy tábornok esernyővel, ami Minne német szemeinek megdöbbentő látvány volt. Fekete­­vagy szalmasárgára festett hajú, terjedel­mes alakú zsidónők, csillogó gyémánttal a­­fülükben, haladtak arra, aztán karcsú, kes­keny alakú angólnők, viruló hosszas arccal és kiálló fogsorral, mellettük a kísérőjük si­mára borotvált arccal, világos keztyű, cipő és nadrágokban. Jöttek egyszerűbb emberek is. Osztrákok fűzöld stájer­ kalapban, észak­németek, tisztes sötét ruhákban, majd egy feltűnően öltözött uraktól körülvett hölgy, aki hol jobbra, hol balra kacér­kodott az udvarlóival, urak, akik­nek mintha semmi egyéb hivatásuk nem­ lenne, mint bolonddá tartatni magukat. Feltűnt­­ egy , epekőbeteg citromsárga arcával, sárga szemgolyó­jával, fájdalmas vonással ajkai körül, h­ána ismét vidám, fiatal férfiak jöttek, akik talán csak­ egy gyo­mor­hurutot jöttek kiheverni és a hivatásuk­tól pár hétre megszabadulva, kihasználták az alkalmat vidám mulatozásra. .Majd óriási terjedelmű férfi bukkant fel, hatalmas hasát hordóként cipelve vastag lábszárain, széles termetével elfoglalva az egész járdát. Magas sarokház lett most látható, az­után egy nyitott udvar, mely az „Alte Wiese-"nek mintegy öbele látszott lenni. Egy pillanattal későbben Minne már a szo­bájában volt, de megpillantva sok bőröndjét, kijelentette, hogy ez a szoba kicsi. Beszélt a szálloda igazgatójával és az azt ajánlotta neki, lakjék a másik épület­szárnyban, szemben a hangverseny-kerttel. Reissné áthaladt fió éttermeken. Apró asztalkák vol­tak ,ott felállítva, körülöttük feketeruhás pincérnők álldogálak, mellükön az ezüst számmal. Az uj,szoba, egy három ablakos sza­lonnak az ablakai a szabadba nyiltottak, zöldelő fákra. Az ágy függönynyel elzárt fülkében állt. Minne nem pakolt ki, de miután meg­mosakodott és roppant gyorsan, mint min­dent, amihez nyúlt végzett, átöltözködött, az ablakhoz ment. Lenn folyton vonultak el az emberek, néhányan a város felé, néhányan ki a szabadba, mert egy sétány vette arra kezdetét. Minne párnát hozott magának, rá­könyökölt és kinézett az ablakon, miközben gondolata: „Ez aztán már más! Szent Isten, minő mulatságos!" Hallotta, mikor odalent körönként valaki nevetett, vagy hangosan mondott valamit. Máskülönben csak a léptek csoszogása hallatszott a ho­mokon. Átalellenben a fák alatt az asztalok kezdtek megtelni. Egyes urak leültek az egyik asztal végre, mások szemben velük fogl­­altak helyet. Libasorban egész családok jelentek meg és­­ kölcsönösen udvariaskod­tak, ki hol foglaljon helyet. Némelyek papír­zacskókban a süteményt hozták..A pincér­nők az asztalok között szaladgáltak és teát, kávét, csokoládét hoztak. Hátul, a fák árnyékában hirtelen fel­hangzott egy harsogó katona­ induló. Minne lehajolt, hogy lássa, merre van a zenekar. Minden, a meleg májusi nap, az ömlő vilá­gosság­, a vidám emberek, a mozgalom, fe­csegés és nevetés, minden, minden amit Minne szeme felfedezett, gyönyörködtette. Egy pillanatra éppen úgy megfeledkezett Broveisról, aki már bizonyára kínosan vá­rakozott rá, mint a férjéről is. És odalent az embertömeg egyre növe­kedett. Asztalokat kellett felállítani, széke­ket közbetolni. A magányos urak, akik egye­dül voltak itt ozsonnázhatni, egész asztal­társasággal ültek együtt, amely ellenségesen nézett eg­y­másra. (Folyt. inv.) T 19 Szerkesztői üzenetek. — Kéziratokat• a •s.sertte­ jd­őség nem xiss és névtelen 'leveleiére­ nem válaszol. —• *v • • •"" —. f,.t ^S/.cpc.-romcíc." Mint volt-/s "lík-'P".t !;atoná.nak vVibikálnia kell, míg m­égre szóló- bé!n­-%'egy. t •kap. Ezt az. ottani^községi elöljáróságnak:' lij.'adnia h.'­ione. V. 2.-né.. .Magyar.ód^ .A színjnioiscó­. 'lasushect.t c^ak ak-kíu* .kf.ele.-5 átengedni,' ha wkvmiltaív­eH.'apr'-'-'­teljes vételára,'-.kifizetteti^:, — különben nc¥\ k­ísflén •ify• ira'jiy.u erőszak'pakpilásíf'.az;iUtté.'pá?arc?hp^nos följelenti ni. A másik, dolog kissé _nehe£'­.bb, mert r^pny­i.viUni használt­ató. lakás van .— a? a.katonaság rom— 'tiszti 'átmfeníi lakasnak'is — .'lefoglalható. Ars', hogy férfi féltékeny természetű ember; néni k­in­g lehet­nek figyelemmel. Ila­ azonban az 'illetők 'nem. Viselked­nek tisztekhez illő, korrekt 'módo­n és' részegen ...;pah'e-; haza — tessék panaszt emelni a­ parancsnoknál a br­•bn* azonnal. segítve lesz: Magánlevelei; írására sipcs időnk. — ökrcsázad Önkéntese. Ila'a törvény..'bdtS.íí .­'­kabaazíái: O'aner szelíteen fc'örv'íny­ét''Miéttenü'. vis.-.­sza fogják a fásifahíj' mnért '• iskolái képz'dttsége­­az előírt qualifikáción jóval alul marad Nincs "azonban..kátét•'-t, hogy a 'harctéren szerzett . érdemei.­ figye'lembe fogja": venni és —•' kegyelemből'—.kedvezően fogják­ kérvényét elintézni. Tessék "a dolgot megpróbálni.'.'—"Z. A. (Qros:" ka.. nem kell.'­Ezt ebben a rovatban­ egyébként írtál- lei* lilább százszor megüzentük­. — 10335. Lehet. Óhajtását már ?. sorozáskor­ bejelenthette volna. Mint képzett-.s­z­a­bóiparos különben is hasonló helyen fog alkalmaztatni. — Miskolc. Olvashatatlan kéziratok, kisilaki?.áiá­sival nem vesződhetünk. — Rezervista. Dehunet­ánsok­kal nem állunk szóba, ilogy merészel ily ocsmány dologban íj­jünk tanácsot kérni? — B. L. Attól függ, hogy melyik évfolyamról van szó? — V. J. Számithat rá, hogy be­hívót fog­ kapni, — a jelentkezéskor tessék beteget jelent­­teni s orvosi .ismététi felülvizsgálata..elfog .ren­deltelni. — M. A. V. Köteles. — Jó dolguk lehet az uraknak,, hogy ily' csekélységek fölött ráérnek vitatkozni. -- K. Cegléd. Bevonuláskor tessék klinikai bizonyítványt, bem­utatni és kérni pontosabb orvosi megvizsgáltatását. ..Soroláso­kon tévedések és hebehurgyaságok elkerülhetetlenek — a felülvizsgálat van, hivatva minden efféle hibát jóvá­tenni, ön­ is ily felülvizsgálatra fogják betegségével, uta­sítani. Idegbajok csak kórházi megfigyelés a­lapján kon­statálhatók­, ha tüneteik azonnal nem szembeötlők. — B. H. né.« (Eperjes.) Általánosítani oly óriási szerveze­teknél, mint amilyenek most a hadseregek — nem volna méltányos. Tessék meggondolni, hogy csak egyetlen szá­zad is, hány, meg hányféle fajsúlyú emberből van össze­­rakva."Durva fajankók minden társadalmi osztályban vannt­ak és — sajnos — lesznek is. Ez még a­ legvéresebb h­adjáratban sem­­specialitása a hadseregeknek, mert ez kizárólag a kultú­ra dolga és civilre, katonára ,egyként alkalmazható. Hogy pedig a hosszú hadjárat alég a­" leg­műveltebb emberben is eldurvítja a ku­ltura sima voná­sait .— ez természetes. A legsimább víz is felborzolódlik, fia követ dobnak bele. Ilyen nagy kv most a'­ háboru. Megütközni" a fel-felbukkanó viszás tünet­ek ,fölált ennél' fogva nem volna igazságos. — Zászlós. Természetes, hogy van rá igénye. Jelentse be, hogy március-' j'től kezdve nem kapta meg. Valamiféle tévedésől lehet 'szó. Cs. K. Xem vált be. —• Sz. J. Xem.közölhető.'.— F. Zs. Xem vált be. — S. J. Pozsony."­Teljesen igaza Van, sajnos azonban, a mostani idők nem' alkalmasak a fel-Szólalásra. — 49552. eln HzetS. A természet rendjén vál­tozt­atni nem lehet és így az az­ ellenszer, amit­­ ajánl, nem keresztü­lvihető. Nagyon meg­­lehetünk elégedve .Iga­zai, ha a háború­­után tartós béke lesz ,és nem vágyó­dunk az örökbéke utópiája után... Egy régi előfizeti. Mi nem azt tesszük ki az újságba. ..amit.nagyfád.akar, h­anem csak azt, amit a cenzúra megenged. — X. 6. nem közölhető. •— Fr. Eius. 96. Ila mint rendes egyéves önkén­test sorozták be — akkor várakoznia kell, mig a.sor a 06-03 korosztályra kerül, — ha azonban, akár mint.egy­éves­­önkéntes is, önként és . soronkivül jele­ntkezett a megkezdendő szolgálatra — május. 10-én jelentkezzék..— Foki önkéntes. A föntebbi üzenet önnek is szól. — Dr J. K. Persze, hogy az összes hivatalos, katonai tárgyú hirdetményeket világosan kellene megfogalmazni. A"za­­varok mind amiatt vannak, mert a hirdetmények szö­vegezését olyanokra bízzák, akik nem tudnak írni. Ab­ból mindig­ baj támad, ha a harangöntést pékekre bízzák. Százados neje. Közös ezredeknél a bécsi Kriegstigai­latuin, honvédezredeknél, az illetékes honvédkerületi pa­rancsnokság. Budapesten: VIII., József­ utca -iS. Lehet írásban is. — Özv. M. J.-né (Magyarkeresztur.) Majd an­nak idején, ha fia bevonul — ott kell kérnie, hogy ren­des idejét akarná­ leszolgálni, még pedig a tüzérségnél, fia elég izmos fia — valószínű, hogy kérését­ teljesítik. — A másik dologban szíveskedjék vagy a Vörös kereszt budapesti­ igazgatóságához,­ vagy a főváros közélelmezési Színházi műsorok, MaeoVasályi HímZtU SZÍNiháZ 1 Vifszinház Népopera Magyar szinház • Király.szifihiz Uránia-szidhiz • Budapesti szinhir Surda ... — . . ' 1 felesbei nótáriusi Hír Corporal , 1 Eer VifTürzng Az apja lánya­­ ' ' ' ...­­.. Tiszavirág i­ . ' ' ' '' Spanyolország, • Csütörtök • Palar.jí kriftiszgST lm­­ST.'Issen­ KCsel­ner ViererTO? '. • • ... Az élet királya • . Lengyelvér A Dardanellát. T­eleimé Der Marsqba i Péntek: „ ... ... ... — ... — Xatban iler Welte S­ie Zarin ' Az apja lánya • Tiszavirág • • . A­z országos ezív művészeti »iadó­mia előadása. s • .­­Der Marséba?! • daulfin Sjombat.„ „ ... este — . Kedve é­. Jötianus X fia.TBjsi­tott JC­rj Wic­nír Blitt-A kapit­ányné . . A madarász A képzeteti biro­­­dalra a Der Charna­nt­e néritfin Vcsírnap .„ ... ... ....... este Az álarcos báj Othello A kik egér­­ Éva A hamis tott férj ! Ebit. A papa kedvence Az apja lá­nya . János vitéz A madarász Der Charná®te Def'M'wsvtwl'.

Next