Pesti Hírlap, 1915. június (37. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-01 / 151. szám
Budapest, 1915. XXXVI. évfolyam, 151. (12,723.) szám. Előd, junius 1. ELŐFIVEVÉSI ÁRA?* 3 Egész évre 82 K — ? Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. apróhirdetésekre vonatkozó Iden tudnivaló a 28 it oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút : Telefon József 52—96. A nemzet vezérei a király A király fogadja a nemzet vezéreit. Gróf Andrássy Gyulát már kedden, a hét többi napján pedig gróf Apponyi Albertet és gróf Zichy Aladárt. Az ellenzéki pártok képviselik a nemzet többségét, hiszen a választók többsége reájuk szavazott s ezenfelül ők képviselik azt a magyarságot, amelynek hősei védik most a harcmezőn a király trónusát. Ennélfogva az ellenzéki pártok vezetőiben a felség tulajdonképen a magyar nemzet választott vezéreit fogadja. A nagy idők históriai jelentőségű eseményének kell tekintenünk a vezéreknek királyi kihallgatását. A munkapárti uralom minden módon igyekezett a koronától elzárni a nemzet igazi képviselőit. De végre a háború tizedik hónapjában nem akadályozhatta meg ezt a közvetlen érintkezést a felség és a népakarat igazi többségének képviselői között. Nagy jelentőségű ez a közvetlen érintkezés úgy a koronára, mint a nemzetre. Mert legalább alkalma nyílik a felségnek meghallani a magyar nemzet igazi aspirációit, mégpedig a leghivatottabb ajkakról. Mert eddig csak a hivatalos szócsöveken keresztül, munkapárti miniszterek stílusának átgyúrásából ismerhette azokat. Most a maga közvetlenségében fog meggyőződhetni arról a felség, hogy az érte küzdő magyar nemzetnek minden vágya megegyezik a dinasztia érdekeivel, hogy félretéve minden párttusát s figyelmen kivül hagyva minden politikai sérelmet, egyesült a nemzet a nagy harcra s tette ezt nem a kormányért, hanem ennek a kormánynak dacára a királyért és a hazáért. Ezek a kihallgatások dokumentálni fogják, hogy a király és nemzet lélek-ében teljesen össze tudnak forrni, dacára, hogy munkapárti kormány áll közöttük. És igen örvendetes eseménynek is kell tartanunk ez audienciákat. A királynak bizodalmát látjuk bennük a magyar nemzettel szemben. Hőseink a harcmezőn, politikusaink a parlamentben, társadalmunk minden tagja a maga őrhelyén oly megbízható, hű és legyőzhetetlen katonáknak mutatták magukat, hogy e bizalmat megérdemeljük s dinasztia és nemzet csak még szorosabban összeforrhatnak. És ha e legfelsőbb kihallgatásoknak nem is lesz — amint hogy nem lesz! — most közvetlen gyakorlati konzekvenciájuk, azért az ilyen közvetlen érintkezésnek mindig van valami politikai kihatása a jövőre. Politikai vezérek királyi kihallgatása békés időben leggyakrabban oly célból szokott történni, hogy az illetők részt vegyenek a kabinetben. Ezúttal nincs erről szó. De ez nem csökkenti, sőt növeli az audienciák súlyát. A miniszteri tárcák adományozásával járó kihallgatások rendesen csak a pártérdekek vagy resszort-témák eszmekörében mozognak, de a mostaniakhoz hasonló — hogy úgy mondjuk — érdektelen kihallgatások igazán a legmagasabb érdekeket, a korona és nemzet megértésének érdekét szolgálják. Az ilyen önzetlen audienciák, a mai pillanatban a históriai esemény magaslatán állanak. Mint minden hadviselő államban, úgy nálunk is nyilvános tárgyalás anyagát képezte az a kérdés, hogy nem kellene-e az ellenzék vezéreinek bevonásával koncentrációs vagy koalíciós kabinetet csinálni a háború tartamára. Nehogy az audienciák félreértésre adjanak alkalmat, sietünk kijelenteni, hogy erről szó sincsen. A munkapárti kormányba nem lehet friss vért ereszteni az ellenzéki telivérből. Oly éles ellentét volt és van a munkapárt és az ellenzék között, olyan a kormánypárt múltja, hogy még egy háború takarójával sem lehet azt befedni s az ellenzék, vezéreinek személyes presztízsével sem lehet kireparálni. A kormánynak lett volna kötelessége már a háború kitörésekor reparációt nyújtani a múltra s nemzeti politikát indítani a jövőre. Nem tette. Semmit sem tett, ami közelebb hozta volna a nemzethez. Ezért majd felelősségre vonjuk a háború után. S hogy az ellenzék ezt teljes szabadsággal tehesse, szüksége van minden vezérének függetlenségére. Az egészt ellenzék s az egész nemzet minden előzetes külön föltétel nélkül belevitte a háborúba egész egységét, minden erejét s maga a magyar nemzet viszi a háborút, tekintet nélkül a kormányra. Nincs is tehát szükség koncentrációs kabinetre, ami csak arra lenne jó, hogy a munkapárti kormány erkölcsi szépséghibáit az ellenzék vezéreinek népszerűségével kendőzze. Az ellenzék vezérei nem hatalomért, nem hivatalért, nem koncért mennek Bécsbe. Hanem azért, hogy magyaros őszinteséggel informálják öreg királyunkat a nemzet vágyairól, sérelmeiről s hogy egyszersmind a király szándékait is megtudják e válságos időkben. Ez audienciákon a korona tanácskozik a nemzettel — a kormány távollétében. Ebből nem nőnek ki miniszteri tárcák, de sokkal nagyobb haszon háramlik koronára és nemzetre. Stryj vidékén fői helységet rohammal elfoglaltunk. Harcok Przemysltől északra és délnyugatra és a Dnyeszter felső folyásánál. — A tavaronei fensikon véresen visszavertük egy alpesi olasz ezred támadását. — Kisebb sikeres harcok a karatiai határon. — Nehéz tüzérségünk beavatkozása a tengerparti határterületen folyó tüzérharcba. — Meghiusult a franciák áttörési kísérlete a Lille-Arras fronton és a Prétre- erdőben. — A franciák teljes veresége és rendkívül súlyos vesztesége. Az olasz harctérről új olasz vereség hírét hozza a vezérkari jelentés. A tegnapi jelentés arról adott hírt, hogy Tirolban az olaszok a folyamat lavaronei fensikon levő erődeinket újra ágyútűz alá vették. Ez a fensik Trienttől mintegy tizenöt kilométerre délkeletre húzódik. A mai jelentés már nemcsak a fensíkon levő erődeink ellen indított ágyutűzről számol be, hanem gyalogos támadásról is. Egy alpesi ezred megkísérelte, hogy erődítményeink egyik szakasza ellen előrenyomuljon, de véres veszteséget szenvedett. A másik kudarc Paneveggiótól északra ért egy ellenséges osztagot, amely itt be akarta magát ásni. Alig kezdett azonban munkához, járőreink rajtaütöttek s erre természetesen az olasz osztag nyomban megfutott. Lehet, hogy nagyobb tömegekben az olasz katonák vitézsége sem hagy majd hátra kívánnivalót, de az eddigi Hofer-jelentések csaknem naponta konstatálják, hogy az előreküldött olasz biztosító osztagoknak azonnal a lábukba száll a bátorságuk, mihelyt a mi járőreinkkel kerülnek szembe. Szinte naponkint visszatérő refrainje a hivatalos jelentéseknek, hogy ilyen meg ilyen kisebb olasz csapat itt vagy ott tüzünk elől nyomban megfutamodott. Paneveggio egyébként, amely legutóbb látott futni olaszokat, a Dolomitokban van, öt-hat kilométerre az olasz határtól. Az Etsch felé való előnyomulás útját Panereggio mellett is egy határerődünk állja. Tirol után a karintiai határsarcokról a mai hivatalos jelentés kisebb sikereink hírét hozza; Görzből pedig — ahol az olaszok tudvalevően az Isonzo vonalán, Karfreitnél állnak — azt a hírt, hogy az ellenség hiába kísérelte meg a Kin (Kern) hegység lejtőinek megmászását. Ez a hegység Karfreittől keletre az Isonzó és a krajnai határ közt emelkedik és legmagasabb pontja, 2246 méter. Mielőtt a mai hivatalos jelentés beszámolójához pontot tenne, még azt is szükségesnek tartja megemlíteni, hogy „a tengerparti határterületen folyó tüzérségi harcba nehéz tüzérségünk is kezd beleavatkozni Nehéz tüzérségünknek az az óriási fölénye, amiről a megvert oroszok nem győznek eleget beszélni Galíciában, remélhetőleg az olaszok körében is mihamar jó hírre fog szert tenni. Majd ha visszaérkeznek Milanóba azok a sebesültek, akiket például harminc és feleseink szele ért. Az olasz háború mai rovatából még csak annyit, hogy az olasz lapok egyszerűen meghamisították Beethmann-Hollweg minapi beszédét, amelynek kemény szavai az olasz lélek becsületérzésére bombaesőként zuhogtak alá. Hát ezt meg lehetett hamisítani. Ellenben abból a tizenhat bombából, amit a repülőgépeink legutóbb dobtak Yelen- A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal.