Pesti Hírlap, 1915. június (37. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-01 / 151. szám

Budapest, 1915. XXXVI. évfolyam, 151. (12,723.) szám. Előd, juniu­s 1. ELŐFIVEVÉSI ÁRA?* 3 Egész évre 82 K — ? Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. apró­hirdetésekre vonatkozó Iden tudnivaló a 28 it oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császá­r-út 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút : Telefon József 52—96. A nemzet vezérei a király A király fogadja a nemzet vezéreit. Gróf Andrássy Gyulát már kedden, a hét többi napján pedig gróf Apponyi Albertet és gróf Zichy Aladárt. Az ellenzéki pártok képviselik a nemzet többségét, hiszen a vá­lasztók többsége reájuk szavazott s ezenfe­lül ők képviselik azt a magyarságot, amely­nek hősei védik most a harcmezőn a király trónusát. Ennélfogva az ellenzéki pártok vezetőiben a felség tulajdonképen a magyar nemzet választott vezéreit fogadja. A nagy idők históriai jelentőségű ese­ményének kell tekintenünk a vezéreknek ki­rályi kihallgatását. A munkapárti uralom minden módon igyekezett a koronától elzár­ni a nemzet igazi képviselőit. De végre a há­ború tizedik hónapjában nem akadályozhat­ta meg ezt a közvetlen érintkezést a felség és a népakarat igazi többségének képviselői között. Nagy jelentőségű ez a közvetlen érintkezés úgy a koronára, mint a nemzetre. Mert legalább alkalma nyílik a felségnek meghallani a magyar nemzet igazi aspirá­cióit, még­pedig a leghivatottabb ajkakról. Mert eddig csak a hivatalos szócsöveken keresztül, munkapárti miniszterek stílusá­nak átgyúrásából ismerhette azokat. Most a maga közvetlenségében fog meggyőződhetni arról a felség, hogy az érte küzdő magyar nemzetnek minden vágya megegyezik a di­nasztia érdekeivel, hogy félretéve minden párttusát s figyelmen kivül hagyva minden politikai sérelmet, egyesült a nemzet a nagy h­arcra s tette ezt nem a kormányért, hanem ennek a kormánynak dacára a királyért és a hazáért. Ezek a kihallgatások dokumen­tálni fogják, hogy a király és nemzet lélek-ében teljesen össze tudnak forrni, dacára, hogy munkapárti kormány áll közöttük. És igen örvendetes eseménynek is kell tartanunk ez audienciákat. A királynak bi­zodalmát látjuk bennük a magyar nemzet­tel szemben. Hőseink a harcmezőn, politiku­saink a parlamentben, társadalmunk min­den tagja a maga őrhelyén oly megbízható, hű és legyőzhetetlen katonáknak mutatták magukat, hogy e bizalmat megérdemeljük s dinasztia és nemzet csak még szorosabban összeforrhatnak. És ha e legfelsőbb kihall­gatásoknak nem is lesz — amint hogy nem lesz! — most közvetlen gyakorlati konze­kvenciájuk, azért az ilyen közvetlen érint­kezésnek mindig van valami politikai kiha­tása a jövőre. Politikai vezérek királyi kihallgatása békés időben leggyakrabban oly célból szo­kott történni, hogy az illetők részt vegyenek a kabinetben. Ezúttal nincs erről szó. De ez nem csökkenti, sőt növeli az audienciák súlyát. A miniszteri tárcák adományozásá­val járó kihallgatások rendesen csak a párt­érdekek vagy resszort-témák eszmekörében mozognak, de a mostaniakhoz hasonló — hogy úgy mondjuk — érdektelen kihallga­tások igazán a legmagasabb érdekeket, a korona és nemzet megértésének érdekét szol­gálják. Az ilyen önzetlen audienciák, a mai pillanatban a históriai esemény magaslatán állanak. Mint minden hadviselő államban, úgy nálunk is nyilvános tárgyalás anyagát ké­pezte az a kérdés, hogy nem kellene-e az el­lenzék vezéreinek bevonásával koncentrá­ciós vagy koalíciós kabinetet csinálni a há­ború tartamára. Nehogy az audienciák fél­reértésre adjanak alkalmat, sietünk kijelen­teni, hogy erről szó sincsen. A munkapárti kormányba nem lehet friss vért ereszteni az ellenzéki telivérből. Oly éles ellentét volt és van a munkapárt és az ellenzék között, olyan a kormánypárt múltja, hogy még egy háború takarójával sem lehet azt befedni s az ellenzék, vezéreinek személyes presztízsé­vel sem lehet kireparálni. A kormánynak lett volna kötelessége már a háború kitö­résekor reparációt nyújtani a múltra s nem­zeti politikát indítani a jövőre. Nem tette. Semmit sem tett, ami közelebb hozta volna a nemzethez. Ezért majd felelősségre von­juk a háború után. S hogy az ellenzék ezt teljes szabadsággal tehesse, szüksége van minden vezérének függetlenségére. Az egészt ellenzék s az egész nemzet minden előzetes külön föltétel nélkül belevitte a háborúba egész egységét, minden erejét s maga a ma­gyar nemzet viszi a háborút, tekintet nél­kül a kormányra. Nincs is tehát szükség koncentrációs kabinetre, ami csak arra len­ne jó, hogy a munkapárti kormány erkölcsi szépséghibáit az ellenzék vezéreinek nép­szerűségével kendőzze. Az ellenzék vezérei nem hatalomért, nem hivatalért, nem koncért mennek Bécs­be. Hanem azért, hogy magyaros őszinte­séggel informálják öreg királyunkat a nem­zet vágyairól, sérelmeiről s hogy egyszers­mind a király szándékait is megtudják e válságos időkben. Ez audienciákon a koro­na tanácskozik a nemzettel — a kormány távollétében. Ebből nem nőnek ki minisz­teri tárcák, de sokkal nagyobb haszon há­ramlik koronára és nemzetre. Stryj vidékén fői helységet rohammal elfoglaltunk. Harcok Przemysltől északra és délnyugatra és a Dnyeszter felső folyásánál. — A tavaronei fensikon véresen visszavertük egy alpesi olasz ezred támadását. — Kisebb sikeres harcok a karatiai határon. — Nehéz tüzérségünk beavatkozása a tengerparti határterületen folyó tüzérharcba. — Meghiusult a franciák áttörési kísérlete a Lille-Arras fronton és a Prétre- erdőben. — A franciák teljes veresége és rendkívül súlyos vesztesége. Az olasz harctérről új olasz vereség hírét hozza a vezérkari jelentés. A tegnapi jelentés arról adott hírt, hogy Tirolban az olaszok a folyam­at lavaronei fensikon levő erődeinket újra ágyútűz alá vették. Ez a fensik Trienttől mintegy tizenöt kilomé­terre délkeletre húzódik. A mai jelentés már nemcsak a fensíkon levő erődeink ellen in­dított ágyutűzről számol be, hanem gyalo­gos támadásról is. Egy alpesi ezred megkí­sérelte, hogy erődítményeink egyik szaka­sza ellen előrenyomuljon, de véres vesztesé­get szenvedett. A másik kudarc Paneveggiótól észak­ra ért egy ellenséges osztagot, amely itt be akarta magát ásni. Alig kezdett azonban munkához, járőreink rajtaütöttek s erre természetesen az olasz osztag nyomban meg­futott. Lehet, hogy nagyobb tömegekben az olasz katonák vitézsége sem hagy majd hát­ra kívánnivalót, de az eddigi Hofer-jelen­tések csaknem naponta konstatálják, hogy az előreküldött olasz biztosító osztagoknak azonnal a lábukba száll a bátorságuk, mi­helyt a mi járőreinkkel kerülnek szembe. Szinte naponkint visszatérő refrainje a hi­vatalos jelentéseknek, hogy ilyen meg ilyen kisebb olasz csapat itt vagy ott tüzünk elől nyomban megfutamodott. Paneveggio egyébként, amely legutóbb látott futni ola­szokat, a Dolomitokban van, öt-hat kilomé­terre az olasz határtól. Az Etsch felé való előnyomulás útját Panereggio mellett is egy határerődünk állja. Tirol után a karintiai határs­arcokról a mai hivatalos jelentés kisebb sikereink h­írét hozza; Görzből pedig — ahol az ola­szok tudvalevően az Isonzo vonalán, Kar­freitnél állnak — azt a hírt, hogy az ellen­s­ég hiába kísérelte meg a Kin (Kern) hegy­ség lejtőinek megmászását. Ez a hegység Karfreittől keletre az Isonzó és a krajnai határ közt emelkedik és legmagasabb pont­ja, 2246 méter. Mielőtt a mai hivatalos jelentés be­számolójához pontot tenne, még azt is szük­ségesnek tartja megemlíteni, hogy „a ten­gerparti határterületen folyó tüzérségi harcba nehéz tüzérségünk is kezd beleavat­kozni Nehéz tüzérségünknek az az óriási fölénye, amiről a megvert oroszok nem győz­nek eleget beszélni Galíciában, remélhető­leg az olaszok körében is mihamar jó hírre fog szert tenni. Majd ha visszaérkeznek Mi­lanóba azok a sebesültek, akiket például harminc és feleseink­­ szele ért. Az olasz háború mai rovatából még csak annyit, hogy az olasz lapok egyszerűen meghamisították Beethmann-Hollweg mi­napi beszédét, amelynek kemény szavai az olasz lélek becsületérzésére bombaesőként zuhogtak alá. Hát ezt meg lehetett hamisí­tani. Ellenben abból a tizenhat bombából, amit a repülőgépeink legutóbb dobtak Yelen- A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal.

Next