Pesti Hírlap, 1915. június (37. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-01 / 151. szám
4 PESTI HÍRLAP 1915 június 1., kedd, ilyen győzelmi elhatározottsága alaposan erősítette a vezetés energiáját, a legszebb bizonyítéka annak a hitnek, hogy Oroszország összetörött. Clausewitz a visszavonuló és megvert csapatok ellenállását csak az esetben mondja kilátástalannak, hogy ha ez a megvert hadsereg valósággal menekülésszerűen, teljességgel felbomlott állapotban megy vissza. A folyók, a betonnal kirakott árkok, a magaslati állások nem nyújtottak az oroszoknak támasztékot. Legalább is nem olyan mértékben, hogy döntő, helyzetüket megváltoztató ellenállást találjanak általuk. A Szán folyó elfoglalása kizárja azt a lehetőséget, hogy bennünket komolyan, fel lehessen tartóztatni. Ezidő szerint Przemysl az üldözök egy részének megállóhelye. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy nap-nap után hogyan szűkül a gyűrű a vár körül, hogyan vesszük azt mindjobban körül, miközben az üldözők, nagy tömegei északon és délen ömlenek a vár körül előre, akkor felismerhetjük, hogy a hadműveletek terveiben és a jövő kilátásait illetőleg Przemysl nem játszik döntő szerepet. De hol van hát a döntés helye? A döntés nincs időhöz kötve, lehetséges, hogy Lemberg körül fog bekövetkezni, de az is lehet, hogy a Bug és a Visztula között következik majd be. A mi pompásan előrehaladó támadásunk fősúlya azonban, hogy elpusztítsuk az orosz főhadsereget. Ott kell maradnunk az orosz hadsereg, sarkában, nem hagyunk neki semmi nyugtát és pihenést, teljesen demoralizáljuk, az ellenséges vezetést hatástalanná és reménytelenné tesszük, ez a mi programmunk. Radymnotól keletre a Viszmiát immár átléptük. A következő fontosabb cél az üldözés terepén Javorov közlekedési csomópont, amely a Przemysl—Lemberg közötti vasúti vonaltól északra fekszik. Ehez a fővonalhoz közeledik délről a német-magyarosztrák front és közeledik ahoz a hadseregcsoporthoz, amelyet Linsingen déli hadserege tört keresztül heves harcok után Stryj és Drohobvc között. Ez a hatalmas és erős oldalvédő fogékony és forgatható és a távolabb kelet felé operáló orosz haderő részeket állandóan fenyegetik. Az oroszok kiüritik Lemberget. — Az orosz főkormányzóság Bródyba tette át székhelyét. — Kopenhága, máj. 31. A pétervári távirati ügynökség a következő hivatalos közleményt bocsátotta ki: A galíciai orosz főkormányzóság Lembergről Brodyba tette át székhelyét. Lembergből minden katonai raktár elköltözött kelet és észak felé. Bécs, máj. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Lembergből ideérkezett jelentések azt mondják, hogy a város külső határán stratégiai célokból végzett földmunkákat hirtelen abbahagyták. Az orosz ázsiai bank fiókja, amely működését Lembergben csak nemrég kezdte meg, május 12-ike óta zárva van. A galíciai főkormányzóság hivatalainak egy részét Lembergből Zlocovba helyezték át. A lengyelek, ukrajnaiak és zsidók körében egymást érik a letartóztatások. Az orosz-barát ruthének vezére, Dudikievics, több hívével együtt üdülés ürügye alatt Kievbe utazott. A Pietrkovban megjelenő lap május 28-ról azt a jelentést közli, hogy az orosz csapatok elhagyták Radomot. Az orosz kormány megnyugtatja a varsóiakat Berlin, máj. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Stockholmból jelentik a Vossische Zeitungnak. Az orosz kormány pusztán személyes információ céljából következő közleményt küldte szét a lapoknak. Varsóból jelentik, hogy az az izgalom, mely az utolsó napokban a lakosság körében uralkodik, kezd lassanként lecsillapulni. Varsót ez idő szerint nem fenyegeti veszedelem. Az ellenségnek a keleti fronton tett legutolsó intézkedéseiből nem tűnik ki az, hogy támadásának legközelebbi célpontjául Varsót szemelte ki. A Varsót fenyegető veszedelemről szóló hírek alighanem az oroszoknak a Pilicához való visszavonulására vezethetők vissza. A Szán menti csata jelentősége. Bécs, máj. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A Reichspost haditudósítója jelenti a sajtóhadiszállásról: Az oroszoknak kétségbeesett erőfeszítéseik ellenére sem sikerült eljutniuk a Szan nyugati részén levő, hidfőszerű állásainkhoz. Ami elveszett, a sieniavai hidfő-állásunk volt, a Szan keleti részén. Az oroszok ezen állását azonban fenyegeti a szövetségeseknek a Lubaczowka mentén, délről és északról való előnyomulása, úgy hogy az ellenség tartósan nem fogja azt védeni tudni. Kéz a kézben haladva ezekkel az operációkkal, amik Przemysl körülgyűrűzésére fognak vezetni, folyik a várnak nehéz tüzérséggel való lövetése. Az oroszok katonai, nemzeti, de még inkább politikai okokból, valószínűleg lemondattak Przemyslnek idejekorán való kiürítéséről, s így a szövetségeseket e részt is szép diadalkilátások kecsegtetik. Nem sietjük el Przemyslt, mert jól tudjuk, hogy sokkal hatásosabb, hogyha a vár ellen irányuló erőltetett vállalkozások helyett az általános támadást visszük előre. Amint az oroszoknak a Szan középső folyásánál a Dnyeszter-menti ellentámadásai kitombolták magukat és elvéreztek, akkor Stryj, Mosclska és a Dnyeszter, s a Szan között levő ellenséges állások a kezünkre jutnak, amivel az oroszok Szan-menti ellenállása véget is ért. Hogy várjon az ellenség tudja-e majd még tartani a lembergi vonalat, az attól függ, hogy milyen ellenállást képes kifejteni a most folyó harcokban. Szakértők már a mai Szan-menti második csatának is döntő jelentőséget tulajdonítanak Galícia sorsát illetőleg, s az Oroszország elleni háború nagy fejezetének tekintik. „A legvitézebbek hadteste... . Berlin, máj. 31. Leonhardt Adélt, a Berliner Tageblatt haditudósítója írja: A 7. hadtestről, — amely tisztára magyar és József főherceg parancsnoksága alatt áll —a kurtán, de sokat jelentőleg nyilatkozhatom. A „legvitézebbek hadtesteként" ismeretes a német csapatok körében is. A nyugatgaliciai áttörés után az volt a számára juttatott parancs, hogy egyelőre várakozó állást foglaljon el, s csak amikor a galíciaiak és a bajorok hátbatámadták az oroszok Beszkid-seregét, rohanhatta meg egy honvédhadosztály a Varetyszov-hegyen álló igen erős orosz haderőt. Maga József főherceg személyesen mondotta nekem, hogy itt a kedvező döntést a budapesti első honvédgyalogezred vívta ki. Az üldözés folyamán a hadtest kétezer orosz t semmit. Fogták az egymás kezét és lassú, halk szóval beszélgettek. — Mi újság? — kérdezte a férj. Az asszony hangja siránkozva panaszolt: — Mért került kelmed olyan későn elő? Mán elszorult a szívem, hogy nincs is a vonaton. — Hosszú ez a masina, lelkem. Nézd csak, milyen igen messzi van a vége. Az én kovártélyom meg egészen a hátulján van. — De megszikkadt kend! — felejtkezett rá az asszony az urára. — Hát csuda-e? Nem alszunk ám paplangos ágyba. — Oszt hova mennek most? — Tán a taljánokhoz. — Jaj, jaj, ha hazagyöhetnének már. Nem jó ez így. — Mi az, no? Baj van a ház körül? A főddel? — Nem épen. Az öreg huszár félretolta a vörös sapkáját a fején és megvakarta a füle tövét. — Megdogoztad a fődet? — Hát amennyire. Nem igen esett az eső. Van hat hete. Pedig nagyon kéne. — De hiszen ahhgy gyöztünk a vonaton, mindenfelé csak úgy szakadt az Istenáldása. Itt nem? — De. Tegnap és az éccaka. Esett. Végre. Épen ma hajnalban akartam hozzáfogni a kapáláshoz. Csak az esőre vártam. Muszáj is. A férj helybenhagyólag bólogatott. — Muszáj. A krumplit leginkább. Mert megbokrosodik. — És a kukoricát, — tódította meg az asszony, — mert csirát hajt. A férj izgatott lett. — Oszt nem kapáltál még semmit? — Néma! — Miért? — Hát . . . izé . . . tegnap óta kendet vártam. Hoztam magammal ezt a kis sütöttfőzött holmit meg bort. Oszt vártam. Tarka kendőbe bugyolált nagy csomagot nyomott az ura kezébe. A férj arcán a békétlenség árnya suhant végig. Átvette a kendős csomagot és fejcsóválva mondta: __ — A fődet mégis meg kellett volna kapálni. — De amikor nem volt rá időm. — Jó, jó, — hagyta helyben a férfi, — de most már mi lesz? Kicsírázik a kukorica és megbokrosodik a krumli. Az asszony védekezett: — Hát hiszen nem siet az úgy vele. — Hogyisne! Nem kérdi meg tőled? Hamar kell azt. Most. Míg porhanyós, ázott a főd. Az asszony hallgatott. Egy szót se vetett ellen. Ezt már a férfi jobban tudja. A földet csak ő ismeri igazán. Tudja még a gondolatát is. Felfogja még a lélegzetvételét is. Hallgatott. A férj rövid gondolkodás után komolyan megszólalt: — Anikó, izibe meg kell kapálni a fődet. — Igen. — Még most. — Most. — Brigy hát, fogd a kapát. Reggelig készen is lehetsz, ha jól forgatod. Brigy. Az asszony tétován állt. Megfogta az Ura kezét, szorongatta, a tekintetébe gyúlt az egész szerető érzése. Azonban egyetlen szóval nem mondott ellen. A szonokolta bensőséggel még egyszer megcsókolta a párját. Aztán vigasztalón mondta: — Csak menj, lelkem, Anikó! Lehet, hogy ha sietsz és visszagyösz, még itt tanulsz. Mert néha félnapokig is elállnak ezek a masinák az állomásokon. Érmihályfalván is vagy tizenkét óráig vártunk az indításra. Az asszony szemében új reménység gyúlt ki. — Kilenc hónapig nem láttam kendett — szipogta elkeserülten. A férfi sóhajtott. — A háború! Hallgatott. Elgondolkozott: — A főd ... — dünnyögte aztán. — A fődre vigyázni kell . . . Az asszony még egyszer nyakába esett a párjának, aztán a fejkendője csücskét a szeme elé kapva, kiszaladt az állomásról. A vasúti sínek mellett, a kőszénporos gyalogösvényen ment tova, haza, a kapáért, hogy aztán a földre kisiessen. A férj, az öreg huszár, egy kicsit utána nézett, aztán ment vissza a vagyonjához. Az asszony reggelre végzett is a krumpli- és kukoricafölddel, hiszen kicsi volt az, egy emberpárnak való és jaj, nagyon sietett vele, mintha száz keze lett volna, — de mire visszatért az állomáshoz, a huszárok vonata már elment. És vele a férje is. Kilenc hónap óta nem látta és . . . és vajon fogja-e még látni valaha? . . .