Pesti Hírlap, 1915. július (37. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-23 / 203. szám
12 PESTI HÍRLAP 1915. Julius 23., péntek e ü tésével. Ebben az emlékműben benne lesznek az egylet vezető tagjainak arcképei, életrajzi adatai és harctéri, azonkívül kebelbeli működésük leírása. Az emlékmű még az év folyamán megjelenik. — Vasárnapi munkaszünet és drágasági pótlék Ezek a tárgyak szerepeltek a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete legutóbbi taggyűlésének napirendjén. Schlanger Mór ügyvezető elnök, hivatkozva a kereskedelmi miniszternek a vasárnapi munkaszünet ügyében tett abbeli nyilatkozatára, hogy az egyesület főnöki testületeket hívja fel állásfoglalásra, örömmel jelenti, hogy a K. A. D. E. közbenjárására a Budapesti Kereskedelmi Testület és a Magyar Kereskedelmi Csarnok máris feliratot intézett a kereskedelmi kormányhoz, kimondva, hogy a kereskedelmi alkalmazottak országos egyesületének a vasárnapi munkaszünet felfüggesztéséről szóló rendelet visszavonására irányuló mozgalma jogos és méltányos és Kereskedők és Iparosok Országos Szövetségének nyilatkozata színtén elismeri ezt. Az elnök bejelentését a jelenlevők nagy örömmel vették tudomásul, Grosenberg J. Lipót alelnök rámutatott arra a lehetetlen állapotra, hogy a főnökök egy része még ma is redukált fizetés mellett dolgoztatja személyzetét, holott a munka ma sokkal több, mint a háború előtt. Ecsetelte azt a nyomort, melyben a kereskedelmi alkalmazottak sínylődnek és indítványozta, hogy az egyesület a főnöki testületekhez átiratot intézzen, kérve, hogy a kereskedelmi alkalmazottak munkaerejének fentartása érdekében személyzetüknek drágasági pótlékot adjanak. Az indítványt Steiner Dezső titkár, Kendi Miksa főpénztáros, Goldschmied, Wolf és Selinka felszólalása után a taggyűlés egyhangúlagelfogadja Imre elnök az ülést bezárta. Lf.Napi hírek. . A farlasvölgyi rablógyilkosság. ›.-ˇ — A kétszeres véletlen. — 0 ' A rendőrség szerdán felsőbb intézkedésre csak röviden közölhette, hogy a farkasvölgyi rablógyilkosság tettesét elfogta. Ma már azonban a vizsgálat érdeke — úgy látszik — nem kívánja a piár elfogott és teljes beismerésben levő rablógyilkos vallomásának titokban tartását, sem a bűntett részleteinek elhallgatását . . . A bűntény kiderítése előtt az egyetlen megbízható, sőt eláruló nyom a levelezőlap volt, amelyet a meggyilkolt Keresztes Ambrusné holtteste mellett találtak. Amint már ismeretes, a tábori levelezőlapot Orbán József 38. gyalogezredbeli közkatona írta Máté Annának Kecskemétre. A a levelezőlapot azonban nem adták fel a tábori postán, nem juthatott az semmiképen a meggyilkolt asszonyhoz, bizonyos volt, hogy a tettes zsebéből eshetett ki, amikor áldozatával dulakodott. Orbán Józsefről megállapították, hogy ez idől szerint az olasz harctéren van, a fronton tartózkodik s minthogy onnan két hónapja el nem mozdult, nem lehet bűnös . . . Következésképen az áruló levelezőlapot Orbán valakinek átadhatta továbbítás végett, vagy egy ruhadarabbal ellopták tőle, s a tolvaj, akihez így a levelezőlap akaratlanul jutott, később a sorozatos bűntettei után rablógyilkos is lett, a levelezőlap pedig kiesett véletlenül a zsebéből . . . Nagy Károly detektívfőnök tehát elutazott Görzbe, hogy ott kihallgassa a frontról időközben már odarendelt Orbán Józsefet, hogy kivallassa mi történt, hogyan került a levelezőlapja idegen kézbe, vagy esetleg ki lophatta el — ha csakugyan helyes a következtetés — a kabátját, vagy a ruháját? Itthon pedig a rendőrség, minthogy egyebet nem tehetett, intézkedett, hogy visszahozzák a menetszázaddal elindult Keresztes Ambrust, a meggyilkolt asszony férjét, akit tudvalevően a gyilkosságot követő napon vittek a front felé. Zagorceból hozták vissza, szerdán délelőtt érkezett Budapestre. A rendőrség mindjárt ki is hallgatta, új dolgot azonban nem tudott mondani, a már ismert adatokat beszélte el, hogy a Mesterutcai iskolában beszélt a feleségével, hogy megállapodtak: Budán a gyakorlótéren találkoznak, hogy az asszony eltűnt ... A rendőrség, mint ahogy Keresztes vallomása sem változtatott a vizsgálat menetén, detektívekkel bejáratta a katonai kórházakat, üdülőtelepeket, kihallgatták a 38. gyalogezredbeli katonákat, akik július negyedike óta az olasz harctérről érkeztek. De most sem mutatkozott eredmény ... A minap aztán a véletlen, — két ízben is a véletlen — nyomra vezette a rendőrséget. A főkapitányságon kihallgatásra jelentkezett egy 38. gyalogezredbeli őrvezető, aki emlékezett arra, hogy egy ember eltűnt a századából és pedig gyanús körülmények között. Az eltűnt katonát megbízták, hogy valamelyik magaslati állásra vigye fel a léningot. Hát a pénzt magához is vette, de aztán már nem látták, megszökött a rábízott összeggel. — Biztosan tudom, — mondta az őrvezető — hogy ez a megszökött katona Nyári Szabó Ferenc és tudom, hogy Orbán József felszerelését lopta el, Orbán ruháiban szökött meg . . . Egyszerre világosság derült a bűnügyre. Az önként vallomásra jelentkező őrvezető rendkívül fontos kijelentése megmondta, ki a rablógyilkos, megmagyarázta, hogyan kerülhetett az Orbán József levelezőlapja a holttest mellé. Csakugyan az ártatlan Orbán ruháját ellopták, benne volt a Máté Annához irt kártya s mikor ez a Nyári Szabó Ferenc fojtogatta az asszonyt, a levelezőlap kiesett a földre. Izgatottságában a rablógyilkos nem vehette észre, hogy elveszített valamit, a rózsaszínű lapot, amely később a nyakát szegi . . . Ez volt tehát az első véletlen, az őrvezető vallomása, amely a rendőrséget fölvilágosította a rablógyilkosság ügyének útvesztőiben. A bűnügyi nyilvántartásban könnyű munka volt már Nyári-Szabó Ferenc adatainak föllapozása. Kiderült hamar, hogy Nyári-Szabó Ferenc kiskunhalasi születésű, harminchárom éves, nős földműves, lopás és betörés miatt már nyolc ízben volt büntetve, a bűnügyi nyilvántartásban szerepel a fényképe is. Most már tehát minden adat megvolt Nyári-Szabóról, még a fényképe is . . . Sokszorosították a képet, fölmutatták azoknak a tanuknak, akik Keresztes Ambrusnét a rablógyilkosságot megelőzően a tett színhelyéhez közel egy közkatona kíséretében látták, de természetesen teljes határozottsággal a tanuk egyike sem ismerte föl a képen Keresztesné kísérőjét. Hiszen a katonaruha és sapka mégis csak változtat a megjelenésen és különösen az arckifejezésen... Csorba István vincellér, aki tudvalevően Keresztes Ambrusnéra és az ismeretlen katonára még rá is szólt, hogy tilos úton járnak, szintén nem ismerte föl bizonyosan a fényképről Nyári-Szabót, csak azt mondta, hogy hasonlít rá... Hasonlíthat más katonára is. Mint ahogyan a legtöbb parasztember és parasztlegény olyan egyforma a bakaruhában, lehetett Nyári-Szabó Ferenc, lehetett más is. Hogyan lehetne valami különös testi hiba vagy más ismertetőjel nélkül fölismerni egy bakaruhás parasztembert? Éjjel minden tohén fekete. Keresni kell a rablógyilkost... Detektívek fogtak hozzá a nyomozáshoz. Sürgős, és fontos volt minden korcsma, zugkávéház, szálloda átkutatása, Nyári-Szabót elő kell keríteni, hiszen valószínű, hogy a fővárosban rejtőzködik még, hiszen katonaszökevény, nem is találhat jobb rejtekhelyet, mint a fővárost, ahol nagyobb a valószínűsége annak, hogy észrevétlen maradhat .A detektívek munkájának azonban eredménye egyáltalán nem volt. Pedig időközben jelentkezett egy ékszerész is a rendőrségen, elmondván, hogy járt nála egy közkatona, karikagyűrűt akart eladni, nyolc forintot kért érte s mikor az ékszerész azt kérdezte, eszébe jutván a rablógyilkosság és az elrabolt jegygyűrű és hogy a rablógyilkos alighanem közkatona volt — honnan vette, a katona hirtelen kiugrott az ajtón és eltűnt... Persze a fényképről az ékszerész sem ismerhette föl Nyári-SzabóT, csak a hasonlóságot állapíthatta meg. De ismét bizonyíték volt a vallomás arra, hogy a bűntény tettese itt bujkál a fővárosban és észrevétlen a detektívek előtt az örökös bujdosása. És most következett a második véletlen. A szerdára virradó éjszakán, éjfél után fél három órakor, a Teleki-téren cirkáló 937. számú rendőr, Darázs János, észrevette, hogy egy árusitóbódé körül valaki motasakál. járkál ide-oda, aztán feszegeti a bódé zárait, föl is törte az egyiket... A rendőr odaugrott s a betörőt el-fogta. Még ott a Teleki-téren megállapította, hogy az elfogott ember — egy közkatona — már két bódét ki is fosztott, két baromfikereskedő árusítóbódéit s a fiókokban talált aprópénzt zsebretéve, éppen a harmadik betörést akarta elkövetni, amikor a rendőr kezei közé került. A rendőr bekísérte a főkapitányságra. Lecsukták és másnap, szerdán reggel, vallatóra fogták, de még nem sejtette senki, hogy hiszen a farkasvölgyi rablógyilkos került kézre. — Hogy hívják? — kérdezte Csócsán Jenő rendőrtanácsos, aki a betörőket szokta kihallgatni. — Nyári-Szabó Ferenc, kérem, — mondta a betörő egyszerűen, összeszaladt a detektívtestület az öröm-, hirre, mindjárt körülfogták, kikérdezték, mindjárt vádolták is a rablógyilkossággal, amiről a betörő eleinte tudni semi akart. De bizony nem tudott alibit igazolni. Minduntalan rábizonyították, hogy nem mond igazat, hiába mesélte, hogy itt járt, meg ott járt, tíz perc múlva ki-, derült, hogy nem igaz. Erősítgette, hogy csak a rablógyilkosságot követő napon, július tizennegyedikén jött a fővárosba, de megállapították, hogy már három nappal a bűntény elkövetése előtt, július tizedikén, a sógoránál járt, a Márton utca 1. számú házban. Végre megtört. Megtört és vallott. Elmondta, hogy egyedül követte el a rablógyilkosságot. Ajánlkozott Keresztes Ambrusnénak, hogy elkíséri a budai hegyek közé, ahol az ura gyakorlatozik. Amikor a Torbágyi-út közelében egy tisztásra értek, leültette az asszonyt, aztán hirtelen megkapta a kezét, rávetette magát a gyenge asszonyra, elkapta a torkát és megfojtotta. Negyven koronát talált a zsebekben, azt elrabolta, a gyűrűket és a fülönfüggőt elvette. Az egyik gyűrűt a rendőrség már, megkerítette, a másikat egy parasztember vette meg. A tábori levelezőlapról is tudott, de megfeledkezett róla ... Kiesett a kabátzsebből... A rendőrség kivitte Nyári-Szabó Ferencet a rablógyilkosság színhelyére is, ahol Csorba vincellér Nyáli-Szabó Ferencet alföldi dialektusáról fölismerni vélte. Ez azonban nem jelentett semmit, sok százezer népfelkelő alföldi paraszt beszél még a jellegzetes dialektussal. A szembenéítésnél egyáltalán nem ismerte föl. Nyári-Szabó Ferencet nem vallatták sokáig, beismerte a szörnyű bűnt, amely fölött a katonai hatóság fog ítélkezni. a Használjunk hadisegély-postabélyeget Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! — (Kitüntetés a hadsereg körüli érdemekért ! A király az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálataik elismeréseül: dr Spies Ernő horvát szlavón járási főnöknek mint polgári biztosnak a Ferenc József-rend tiszti keresztjét a katonai érdemkereszt szalagján, Benak Sándor horvátszlavón járásvezetőnek és polgári biztosnak, valamint dr Juhn Benko horvát-szlavón járási főnöknek, a zemuni járás vezetőjének a Ferenc József-rend lovagkeresztjét a katonai érdemkereszt szalagján — s végül Zaviska Antalnak, a petrovaradini várparancsnoksághoz rendőrbiztosi minőségben beosztott horvát-szlavén országos kormányzósági fogalmazónak és Walka Artúrnak, a petrovaradini várparancsnoksághoz rendőrbiztosi minőségben beosztott járási segédnek, a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján adományozta. (Uj Vöröskeresztes tiszteletjelvény.) A király — mint bécsi tudósítónk jelenti — megen- gedte, hogy a Vörös Kereszt körül szerzett érdemek jutalmazására egy ujabb tiszteletjelvényt létesítsenek, a Vöröskereszt tiszti tiszteletjelvé nyét, amely az első és másodosztályú tiszteletjelvény között van és csak hadiékitménnyel adományozható. A jelvényt a baloldalon szalag nélkül viselik. (Totalizatőr a hamburgi lóversenyen.) A jövő héten futják le a hamburgi lóversenyen a Borstel-nagydíjat. Ehhez a futamhoz — mint tudósítónk táviratozza — megengedték a totalizatőrt.