Pesti Hírlap, 1915. július (37. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-23 / 203. szám

12 PESTI HÍRLAP 1915. Julius 23., péntek e ü­ tésével. Ebben az emlékműben benne lesznek az egylet vezető tagjainak arcképei, életrajzi adatai és harctéri, azonkívül kebelbeli működésük le­írása. Az emlékmű még az év folyamán megje­lenik. — Vasárnapi munkaszünet és drágasági pótlék Ezek a tárgyak szerepeltek a Kereske­delmi Alkalmazottak Országos Egyesülete leg­utóbbi taggyűlésének napirendjén. Schlanger Mór ügyvezető elnök, hivatkozva a kereskedelmi mi­niszternek a vasárnapi munkaszünet ügyében tett abbeli nyilatkozatára, hogy az egyesület főnöki testületeket hívja fel állásfoglalásra, öröm­mel jelenti, hogy a K. A. D. E. közbenjárására a Budapesti Kereskedelmi Testület és a Magyar Kereskedelmi Csarnok máris feliratot intézett a kereskedelmi kormányhoz, kimondva, hogy a ke­reskedelmi alkalmazottak országos egyesületé­nek a vasárnapi munkaszünet felfüggesztéséről szóló rendelet visszavonására irányuló mozgal­ma jogos és méltányos és Kereskedők és Ipa­­rosok Országos Szövetségének nyilatkozata szín­tén elismeri ezt. Az elnök bejelentését a jelenle­vők nagy örömmel vették tudomásul, Grosenberg J. Lipót alelnök rámutatott arra a lehetetlen ál­lapotra, hogy a főnökök egy része még ma is re­dukált fizetés mellett dolgoztatja személyzetét, holott a munka ma sokkal több­, mint a há­ború előtt. Ecsetelte azt a nyomort, melyben a kereskedelmi alkalmazottak sínylődnek és indít­ványozta, hogy az egyesület a főnöki testületek­hez átiratot intézzen, kérve, hogy a kereskedelmi alkalmazottak munkaerejének fentartása érdeké­ben személyzetüknek drágasági pótlékot adja­nak­. Az indítványt Steiner Dezső titkár, Kendi Miksa főpénztáros, Goldschmied, Wolf és Se­linka felszólalása után a taggyűlés egyhangúlag­­elfogadja Im­re elnök az ülést bezárta. Lf.Napi hírek. . A farl­asvölgyi rablógyilkosság. ›.-ˇ — A kétszeres véletlen. — 0 ' A rendőrség szerdán felsőbb intézkedésre csak röviden közölhette, hogy a farkasvölgyi rab­lógyilkosság tettesét elfogta. Ma már azonban a vizsgálat érdeke — úgy látszik — nem kívánja a piár elfogott és teljes beismerésben levő rabló­­gyilkos vallomásának titokban tartását, sem a bűntett részleteinek elhallgatását . . . A bűntény kiderítése előtt az egyetlen meg­bízható, sőt eláruló nyom a levelezőlap volt, amelyet a meggyilkolt Keresztes Ambrusné holt­teste mellett találtak. Amint már ismeretes, a tá­bori levelezőlapot Orbán József 38. gyalogezred­beli közkatona írta Máté Annának Kecskemétre. A a levelezőlapot azonban nem adták fel a tábori postán, nem juthatott az semmiképen a meggyil­kolt asszonyhoz, bizonyos volt, hogy a tettes zse­béből eshetett ki, amikor áldozatával dulakodott. Orbán Józsefről megállapították, hogy ez idől szerint az olasz harctéren van, a fronton tartóz­kodik s minthogy onnan két hónapja el nem mozdult, nem lehet bűnös . . . Következésképen az áruló levelezőlapot Orbán valakinek átadhatta továbbítás végett, vagy egy ruhadarabbal ellopták tőle, s a tolvaj, akihez így a levelezőlap akaratla­nul jutott, később a sorozatos bűntettei után rablógyilkos is lett, a levelezőlap pedig kiesett véletlenül a zsebéből . . . Nagy Károly detektív­főnök tehát elutazott Görzbe, hogy ott kihallgas­sa a frontról időközben már odarendelt Orbán Józsefet, hogy kivallassa mi történt, hogyan ke­rült a levelezőlapja idegen kézbe, vagy esetleg ki lophatta el — ha csakugyan helyes a következ­tetés — a kabátját, vagy a ruháját? Itthon pedig a rendőrség, minthogy egyebet nem tehetett, intézkedett, hogy visszahozzák a menetszázaddal elindult Keresztes Ambrust, a meggyilkolt asszony férjét, akit tudvalevően a gyilkosságot követő napon vittek a front felé. Zagorceból hozták vissza, szerdán délelőtt érke­zett Budapestre. A rendőrség mindjárt ki is hall­gatta, új dolgot azonban nem tudott mondani, a már ismert adatokat beszélte el, hogy a Mester­utcai iskolában beszélt a feleségével, hogy megál­lapodtak: Budán a gyakorlótéren találkoznak, hogy az asszony eltűnt ... A rendőrség, mint a­hogy Keresztes vallomása sem változtatott a vizs­gálat menetén, detektívekkel bejáratta a katonai kórházakat, üdülőtelepeket, kihallgatták a 38. gyalogezredbeli katonákat, akik július negyedike­­ óta az olasz harctérről érkeztek. De most sem mutatkozott eredmény ... A minap aztán a vé­letlen, — két ízben is a véletlen — nyomra vezet­te a rendőrséget.­­ A főkapitányságon kihallgatásra jelentke­zett egy 38. gyalogezredbeli őrvezető, aki emlé­kezett arra, hogy egy ember eltűnt a századából és pedig gyanús körülmények között. Az eltűnt katonát megbízták, hogy valamelyik magaslati állásra vigye fel a léningot. Hát a pénzt magá­hoz is vette, de aztán már nem látták, megszö­kött a rábízott összeggel. — Biztosan tudom, — mondta az őrvezető — hogy ez a megszökött katona Nyári Szabó Fe­renc és tudom, hogy Orbán József felszerelését lopta el, Orbán ruháiban szökött meg . . . Egyszerre világosság derült a bűnügyre. Az önként vallomásra jelentkező őrvezető rend­kívül fontos kijelentése megmondta, ki a rabló­gyilkos, megmagyarázta, hogyan kerülhetett az Orbán József levelezőlapja a holttest mellé. Csak­ugyan az ártatlan Orbán ruháját ellopták, benne volt a Máté Annához irt kártya s mikor ez a Nyári Szabó Ferenc fojtogatta az asszonyt, a le­velezőlap kiesett a földre. Izgatottságában a rablógyilkos nem vehette észre, hogy elveszített valamit, a rózsaszínű lapot, amely később a nya­kát szegi . . . Ez volt tehát az első véletlen, az őrvezető vallomása, amely a rendőrséget fölvilágosította a rablógyilkosság ügyének útvesztőiben. A bűn­ügyi nyilvántartásban könnyű munka volt már Nyári-Szabó Ferenc adatainak föllapozása. Ki­derült hamar, hogy Nyári-Szabó Ferenc kiskun­halasi születésű, harminchárom éves, nős föld­műves, lopás és betörés miatt már nyolc ízben volt büntetve, a bűnügyi nyilvántartásban sze­repel a fényképe is. Most már tehát minden adat megvolt Nyári-Szabóról, még a fényképe is . . . Sokszorosították a képet, fölmutatták azoknak a tanuknak, akik Keresztes Ambrusnét a rabló­gyilkosságot megelőzően a tett színhelyéhez kö­zel egy közkatona kíséretében látták, de termé­szetesen teljes határozottsággal a tanuk egyike sem ismerte föl a képen Keresztesné kísérőjét. Hiszen a katonaruha és sapka mégis csak vál­toztat a megjelenésen és különösen az arckifeje­zésen... Csorba István vincellér, aki tudvale­vően Keresztes Ambrusnéra és az ismeretlen katonára még rá is szólt, hogy tilos úton jár­nak, szintén nem ismerte föl bizonyosan a fény­képről Nyári-Szabót, csak azt mondta, hogy hasonlít rá... Hasonlíthat más katonára is. Mint ahogyan a legtöbb parasztember és paraszt­legény olyan egyforma a bakaruhában, lehetett Nyári-Szabó Ferenc, lehetett más is. Hogyan lehetne valami különös testi hiba vagy más is­mertetőjel nélkül fölismerni egy bakaruhás pa­rasztembert? Éjjel minden tohén fekete. Keresni kell a rablógyilkost... Detektívek fogtak hozzá a nyomozáshoz. Sürgős, és fontos volt minden korcsma, zugkávéház, szálloda át­kutatása, Nyári-Szabót elő kell keríteni, hiszen valószínű, hogy a fővárosban rejtőzködik még, hiszen katonaszökevény, nem is találhat jobb rejtekhelyet, mint a fővárost, ahol nagyobb a valószínűsége annak, hogy észrevétlen marad­hat .A detektívek munkájának azonban ered­ménye egyáltalán nem volt. Pedig időközben jelentkezett egy ékszerész is a rendőrségen, el­mondván, hogy járt nála egy közkatona, karika­gyűrűt akart eladni, nyolc forintot kért érte s mikor az ékszerész azt kérdezte,­­ eszébe jut­ván a rablógyilkosság és az elrabolt jegygyűrű és hogy a rablógyilkos alighanem közkatona volt — honnan vette, a katona hirtelen kiugrott az ajtón és eltűnt... Persze a fényképről az ékszerész sem ismerhette föl Nyári-SzabóT, csak a hasonlóságot állapíthatta meg. De ismét bizo­nyíték volt a vallomás arra, hogy a bűntény tet­tese itt bujkál a fővárosban és észrevétlen a de­tektívek előtt az örökös bujdosása. És most következett a második véletlen. A szerdára virradó éjszakán, éjfél után fél há­rom órakor, a Teleki-téren cirkáló 937. számú rendőr, Darázs János, észrevette, hogy egy áru­sitóbódé körül valaki motasakál. járkál ide-oda, aztán feszegeti a bódé zárait, föl is törte az egyiket... A rendőr odaugrott s a betörőt el-­­fogta. Még ott a Teleki-téren megállapította, hogy az elfogott ember — egy közkatona — már két bódét ki is fosztott, két baromfikeres­kedő árusítóbódéit s a fiókokban talált aprópénzt zsebretéve, éppen a harmadik betörést akarta elkövetni, amikor a rendőr kezei közé került. A rendőr bekísérte a főkapitányságra. Lecsukták és másnap, szerdán reggel, vallatóra fogták, de még nem sejtette senki, hogy hiszen a farkas­völgyi rablógyilkos került kézre. — Hogy hívják? — kérdezte Csócsán Jenő rendőrtanácsos, aki a betörőket szokta kihallgatni. — Nyári-Szabó Ferenc, kérem, — mondta a betörő egyszerűen, összeszaladt a detektívtestület az öröm-, hirre, mindjárt körülfogták, kikérdezték, mind­járt vádolták is a rablógyilkossággal, amiről a betörő eleinte tudni semi akart. De bizony nem tudott alibit igazolni. Minduntalan rábizonyít­­ották, hogy nem mond igazat, hiába mesélte, hogy itt járt, meg ott járt, tíz perc múlva ki-, derült, hogy nem igaz. Erősítgette, hogy csak a rablógyilkosságot követő napon, július tizen­negyedikén jött a fővárosba, de megállapították, hogy már három nappal a bűntény elkövetése előtt, július tizedikén, a sógoránál járt, a Már­­­ton­ utca 1. számú házban. Végre megtört. Meg­tört és vallott. Elmondta, hogy egyedül követte el a rablógyilkosságot. Ajánlkozott Keresztes Ambrusnénak, hogy elkíséri a budai hegyek közé, ahol az ura gyakorlatozik. Amikor a Tor­bágyi-út közelében egy tisztásra értek, leültette az asszonyt, aztán hirtelen megkapta a kezét, rávetette magát a gyenge asszonyra, elkapta a torkát és megfojtotta. Negyven koronát talált a zsebekben, azt elrabolta, a gyűrűket és a fülön­függőt elvette. Az egyik gyűrűt a rendőrség már, megkerítette, a másikat egy parasztember vette meg. A tábori levelezőlapról is tudott, de meg­feledkezett róla ... Kiesett a kabátzsebből... A rendőrség kivitte Nyári-Szabó Ferencet a rablógyilkosság színhelyére is, ahol Csorba vincellér Nyáli-Szabó Ferencet alföldi dialektu­sáról fölismerni vélte. Ez azonban nem jelentett semmit, sok százezer népfelkelő alföldi paraszt beszél még a jellegzetes dialektussal. A szemben­éítésnél egyáltalán nem ismerte föl. Nyári-Szabó­ Ferencet nem vallatták sokáig, beismerte a­ szörnyű bűnt, amely fölött a katonai hatóság fog ítélkezni. a Használjunk hadisegély-postabélyeget Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet­­nek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! — (Kitüntetés a hadsereg körüli érdeme­kért ! A király az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálataik elismeréseül: dr Spies Ernő horvát­ szlavón járási főnöknek mint polgári biztosnak a Ferenc József-rend tiszti keresztjét a katonai érdemkereszt szalagján, Benak Sándor horvát­szlavón járásvezetőnek és polgári biztosnak, va­lamint dr Juhn Benko hor­vát-szlavón járási fő­nöknek, a zemuni járás vezetőjének a Ferenc József-rend lovagkeresztjét a katonai érdemke­reszt szalagján — s végül Zaviska Antalnak, a petrovaradini várparancsnoksághoz rendőrbiz­tosi minőségben beosztott horvát-szlavén orszá­gos kormányzósági fogalmazónak és Walka Artúrnak, a petrovaradini várparancsnoksághoz rendőrbiztosi minőségben beosztott járási se­gédnek, a koronás arany érdemkeresztet a vitéz­ségi érem szalagján adományozta.­­ (Uj Vöröskeresztes tiszteletjelvény.) A király — mint bécsi tudósítónk jelenti — megen-­ gedte, hogy a Vörös Kereszt körül szerzett érde­mek jutalmazására egy ujabb tiszteletjelvényt lé­tesítsenek, a Vörös­kereszt tiszti tiszteletjelvé­­ nyét, amely az első és másodosztályú tiszteletjel­­vény között van és csak hadiékitménnyel ado­mányozható. A jelvényt a baloldalon szalag nél­kül viselik.­­ (Totalizatőr a hamburgi lóversenyen.) A jövő héten futják le a hamburgi lóversenyen a Borstel-nagydíjat. Ehhez a futamhoz — mint tudósítónk táviratozza — megengedték a totali­zatőrt.

Next