Pesti Hírlap, 1915. augusztus (37. évfolyam, 212-242. szám)

1915-08-31 / 242. szám

1915. augusztus 31., kedd. PESTI HÍRLAP Rezsőt, ns. Uzorinac Vladkót, Schroll Róbertet, Bobrov­niki Borerovniczky Tamást, Marko Bódogot, Pasternek Emilt, Kolesarics Edét, Golz Rezsőt, Peslasz Józsefet, ns. Szokolyi Pált, Reiber Győzőt, Görgőt és Toporci Görgey Andrást, Schulla Edét, Truskolasi lovag Trus­kolaski Gusztávot, Friedel Kornélt, Patitla Silviust, ns. Mih­ály Rezsőt, Hassmann Tivadart, Nückerl Ferencet, Korláth-Helmeci Storláth Örsöt; későbbi rangmeghatá­rozással a következő századosokat: Reinold Nándort, Linhart Adolfot. Kitüntetések a közös hadseregnél. A király a vas­koronarend 3. osztályát a hadiékitménynyel díjmente­sen adományozta az ellenséggel szemben vitéz és ered­ményes magatartása elismeréseül: Pavlicsek József 16. gy.­e.-beli századosnak, a Ferenc József-rend lovagke­resztjét a katonai érdemkereszt szalagján az ellenséggel szemben kitűnő és önfeláldozó szolgálata elismeréseül: dr Gellner Gusztáv 11. t. v.­7.-beli törzsorvosnak, az ellenséggel szemben kitűnő szolgálatuk elismeréséül: Vorlicsek Vencel jr., alezredes-hadbírónak, a 10. had­testpar.-nál; Tukacs Ferenc j1., 6. lov. hadoszt.-beli szá­zados-hadbírónak; a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadiékitménynyel az ellenséggel szemben vitéz maga­tartásuk elismeréseül: Hofwehr­ Strasse Ferenc 94. és Hirth Arnold b.-h. 2. gy.-e.-beli századosoknak; Havrda Nándor 11. és ns. Sághy-Russek Dezső 76. gy.-e.-beli és Dragits Szlavko 29. t. v.-z.-beli főhadnagyoknak; Jungl László tart. főhadnagynak és Koretz Ernő tart. hadnagynak a 11. gy.-e.-ben; a vasúti hadiforgalom te­rén kitűnő szolgálatuk elismeréseül: Treo Rezső nyug. századosnak, pályaudvar-parancsnoknak Mezőlaborcon; Schwarz Károly nyug. őrnagynak és Csofean Traján századosnak a 4. utász-7.-ban, a VI. táb. vonatvezető­ségnél; az ellenséggel szemben vitéz magatartásukért; Miller Ede századosnak a 66. és Gervais Zvonimir had­nagynak a 16. gy.-e.-ben; az ellenséggel szemben ki­tűnő szolgálata elismeréseül: Schubert Ferenc vez.-kari­ századosnak, a hadtápfőpar.-nál; a háborúban személyi segédtiszti minőségében kitűnő szolgálata elismeréseül: Tenjei Bartholovich Leó 1. h.-e.-beli századosnak, a b.-h. vezénylő tábornok és tartományi főnök személyi segédtisztje; az ellenséggel szemben vitéz magatartá­suk elismeréseül az ellenség előtt elesett: Stolz József századosnak a 73., Prazsák Bozsetecsh tart. főhadnagy­nak a 11. és Stein István tart. hadnagynak az 5. gy.­e.­ben; a lelkészi érdemkereszt 2. osztályát a fehér-vörös szalagon az ellenséggel szemben vitéz és önfeláldozó magatartása elismeréseül: Stovicsek Béla 83. gy.-e.-beli tart. táb. lelkésznek; az ellenséggel szemben kitűnő és önfeláldozó szolgálata elismeréseül: Pudjak József 7— 18. táb. karh. tart. táb. lelkésznek. Kitüntetések a m. kir. honvédségnél. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes maga­tartásuk elismeréseül. Láhne Miksa 24. és Zaibelsdorff és Bethlenfalvi Bethlenfalvy Gyula 14. honvéd gya­logezredbeli ezredeseknek, Bőhm Béla 8. honvéd tábori ágyasezredbeli őrnagynak, valamint az ellenség előtt elesett: Hill Ferenc 16. honvéd gyalogezredbeli ezre­desnek, Linhart Gyula 21. honvéd gyalogezredbeli és Sárossy László 2. honvéd huszárezredbeli őrnagyok­nak, Németújvári és Szabadbatthyányi gróf Batthyány Tamás 7. honvéd huszárezredbeli századosnak a hadi­diszitményes 3. osztályú vaskoronarendet díjmentesen adományozta, az ellenség előtt tanúsított vitéz maga­tartásuk elismeréséül: Surmin Rezső 11. és Göryczy Ferenc 16. honvéd gyalogezredbeli, Rády József 1. és Tőkésy János 6. honvéd huszárezredbeli századosoknak, Falugyay Elek 16. honvéd gyalogezredbeli és Gaál Jenő 6. honvéd huszárezredbeli főhadnagyoknak, Ko­vács Sebestyén Miklós 1. honvéd huszárezredbeli tar­talékos főhadnagynak, Holló Károly és Gerhardt Péter, a 21. honvéd gyalogezrednél beosztott népfelkelő fő­hadnagyoknak, Gottlieb Leó 9. honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadnagynak, Nagy Béla, a 19. honvéd gya­logezrednél beosztott népfelkelő hadnagynak, valamint az ellenség előtt elesett. Weinek Rezső 31. honvéd gya­logezredbeli századosnak, Schilling Farkas, a 21. hon­véd gyalogezrednél beosztott népfelkelő főhadnagynak, Antalfi Zoltán 31. honvéd gyalogezredbeli hadnagynak és az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálataiknak elismeréseül: Jeszenicei Jankovich Arisztid, a 11. hon­véd lovashadosztálynál beosztott vezérkari testületi őr­­nagynak, Marsik Jenő vezérkarhoz beosztott, a 25. hon­véd gyalogezrednél létszám felett vezetett századosnak, beosztva az 51. honvéd gyaloghadosztálynál, a hadidi­szítményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adomá­nyozta és elrendelte, hogy az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül: Lenk Béla 1. hon­véd huszárezredbeli századosnak, Fekete Tibor 11., Velics Imre 14. honvéd gyalogezredbeli és Puchin Ist­ván 3. honvéd tábori ágyusezredbeli főhadnagyoknak a legfelsőbb dicsérő elismerés újólag tudtul adassék, to­vábbá, hogy ugyanezen alkalomból: Schreiber János 9. honvéd gyalogezredbeli, Kapotsfy Béla 1., Dezső­­ J Lászl­ó, Köpe Egon, Kelemen Lajos, Vécsey Aladár és Sombor Antal 8. honvéd tábo­si ágyúsezredbeli főhad­nagyoknak, Vásáry Dániel­ 16. honvéd gyalogezredbeli tartalékos főhadnagynak, Adler Richárd szolgálaton­kívüli viszonybeli honvédfőhadnagynak, dr Tóth Kál­mán, a 11. honvéd gyalogezrednél, Bergleiter Henrik, a 302. népfelkelő gyalogezrednél és Szemere Jenő, a 18. hadtáp menetzászlóaljnál beosztott népfelkelő főhad­nagyoknak, Hajdóczy János 15. és Vujkovics­ Leander 25. honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadnagyoknak, azután az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálataiért; dr Glatz József, a 304. honvéd gyalogezrednél beosztott népfelkelő hadnagynak és az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásuk elismeréséül: dr Icerer János, a zombori tartalékkórháznál beosztott népfelkelő ezredorvosnak, úgymint dr Klein Simon, a 3. honvéd gyalogezrednél beosztott népfelkelő főorvos­nak a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassék. Az ellenség­i hít teljesített kitűnő szolgálataiknak elisme­réseül: Csilághy János 6. honvéd gyalogezredbeli fő­hadnagy-gazdászati tisztnek, Szűcs István 23. honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadnagy-gazdászati tisztnek és Németh Károly, a 39. honvéd gyaloghadosztálynál beosztott honvéd számtisztnek, továbbá az ellenség előtt teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálataiknak elismeréséül: dr Balázs István 30. honvéd gyalogez­redbeli tartalékos főorvosnak és dr Schenk József, a II —16. népfelkelő hadtápzászlóaljnál beosztott népfel­kelő főorvosnak a koronás arany érdemkeresztet a vi­tézségi érem szalagján, végül az ellenség előtt teljesí­tett kitűnő szolgálataiknak elismeréseül: Fekete Béla 5. és Kustos Jenő 7. honvéd tábori ágyusezredbeli tar­talékos alállatorvosoknak az arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján adományozta, Hősök Jutalma. A hadseregfőparancsnokság az el­lenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül az 5. honvédhuszárezredben Czóbel István és Tallián Andor tartalékos hadapródoknak az 1. osztályú, dr Le­hoczky Tivadar, Farkas Zoltán és Wiczmándy Jenő tar­talékos hadapród­oknak a 2. osztályú ezüst és Platthy Miklós tartalékos hadapródnak a bronz vitézségi érmet adományozta; az ezred legénységi állományából tizen­ketten 1. osztályú, negyvenhárman 2. osztályú ezüst és ugyancsak negyvenhárman bronz vitézségi érmet kapta­k; a 17. honvédgyalogezredben Hordó Sándor tar­talékos hadnagynak, Poczner Gyula tartalékos zászlós­nak és Michalovic­h Dénes tartalékos hadapródnak az 1. osztályú, Friedmann Ármin tartalékos hadnagynak, Bárdos Dezső és Komlósi Andor tartalékos zászlósok­nak, valamint Engel Árpád tartalékos hadapródnak a 2. osztályú ezüst vitézségi érmet; az ezred legénységi ál­lományából ketten 1. osztályú és nyolcvannyolcan 2. osztályú ezüst érdemkeresztet kaptak; a 21. honvédgya­logezredben Nagy Dezső hadapród az 1. osztályú, Szőke Kálmán hadapród, Lágy Lajos és Buchstadler Róbert zászlósok, Somogyi István, Rózsai Kálmán és Szerinka János tartalékos hadapródok a 2. osztályú ezüst vitézsé­gi érmet kapták, a legénységi állományból pedig nyolcan 1. osztályú, hetvenegyen 2. osztályú ezüst és ötvenhatan bronz vitézségi érmet kaptak; a 22. honvédgyalogezred­ben Kaljáni Árpád tartalékos zászlósnak, Andone Par­tén és Csató Sándor hadapródjelölteknek a 2. osztályú ezüst, Simonfi Ferenc, Bartha István és Nunta Károly tartalékos hadapródoknak, Greter Frigyes hadapródok­nak és Barsán Leó hadapródjelöltnek a bronz vitézségi érmet adományozta, a legénységi állományból pedig egy az 1. osztályú, tizenegyen a 2. osztályú ezüst és har­minchéten a bronz vitézségi érmet kapták. Törvénykezés. — A bíróságok köréből. Dr Günther Antal, a kir. Curia elnöke, visszaérkezett nyári szabad­ságáról s átvette a kir. Curia vezetését A tör­vénykezési szünet a felsőbíróságoknál e hét vé­gén véget ér s a szabadságukról visszatért birák kedden kezdik meg újra működésüket. A büntető törvényszéken is e hét végén ér véget a nyári szünet s az eddig működő szüneti tanácsok he­lyett a rendes tanácsok , az esküdtbíróság is megkezdik működésüket.­­ A helyettes, Petrovits Gyula húsz éves Cukrászsegédnek ez év március 2-án népfölkelési szemlére kellett volna mennie. Mivel attól tartott, hogy az orvosi vizsgálat alkalmasnak találja, rábeszélte barátját, Kovalik Miklós tizenkilenc éves háziszolgát, akiről tudta, hogy beteg jobb szeme miatt úgy sem fogják bevenni, hogy jelent­kezzék helyette a szemlén. Ezért a szívességért száz korona jutalmat igért neki s ebből öt koro­nát mindjárt ki is fizetett. Kovalik vállalta a szí­vességet s miután a szemlén alkalmatlannak ta­lálták, Petrovits Gyula nevére kiállítva meg­kapta az elbocsátást. Kovalik most már sürgette a 95 korona hátralékot s mivel Petrovits nem fi­zetett, feljelentést tett ellene. A büntetőtörvény­szék Petrovits Gyulát hat heti fogházra és húsz korona pénzbüntetésre, Kovalik Miklóst pedig négy havi fogházra és száz korona pénzbünte­tésre ítélte. A táblának dr Degró Miklós curiai bíró elnöklésével ítélkező szüneti tanácsa Petro­vics büntetését hat hónapi fogházra és 100 ko­rona pénzbütetésre emelte fel, a Kovalik Miklós­ra kiszabott büntetést ellenben dr Dashegyi Gyula védelmére helybenhagyta.­­ Megölte az apósát. Machut Mihály bellai birtokos két-három évvel ezelőtt az ingatlanait leányának férjére, Mintach Jakabra íratta át és kikötötte, hogy ennek ellenében őt és feleségét eltartani köteles. Később e körül perek támadtak, s ezek folyamán Mintach kötelezte magát, hogy az egyik szántót visszaadja az apósának. Ígérete ellenére azonban a múlt év április 6-án elfoglalta ezt a földet és szántani kezdett rajta. Machut Mi­hály, amikor ezt meghallotta, kimerít a földre és a szántás abbahagyására szólította fel vejét. Amikor látta, hogy hiába beszél neki, az eke elé fogott ló elé állott. Mintach erre ostorával kezdte ütni apósát, majd rugdosta s amikor Machut el­került az útból, folytatta a szántást. Amikor azonban újra a barázda mellett fekvő apósához tért, kiemelte az ekét a földből és a földön fekvő emberhez nyomta. Machut Mihály a szenvedett sérülések következtében harmadnapra rá meg­halt. A trencséni törvényszék­ Mintach Jakabot halált okozó súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek és négy évi fogházra ítélte. A pozsonyi tábla három évi fegyházra szállította le a vádlott büntetését s ezt az ítéletet a semmi­ségi panaszok elutasításával a curisis helyben­hagyta. 19 — Csődbe jutott alapítvány. Egy fővárosi kereskedő 4000 koronás alapítványt tett a pesti Chevra Kadisánál azzal a kikötéssel, hogy ennek fejében a Chevra Kadisa az adományozó elhalt testvére elhalálozási napjának mindenkori évfor­dulóján kadis imát tartozik mondatni s köteles a­3 emlékmécset felgyújtani. Időközben az adomá­nyozó elhalt és hagyatékára a hagyományozást követő két éven belül csőd nyittatott. A csődtö­meggondnok a­ Cs. T. 28. §. 1. pontja alapján az ügylet hatálytalanítása és a 4000 korona vissza­fizetése iránt indított pert a Chevra Kadisa ellen. A budapesti kir. törvényszék az adományozónak azt a jogcselekményét, hogy az alperes Chevra Kadisa részére 4000 koronás alapítványt tett, figyelemmel erre, visszteh­er mellett, kötött jogi ügyletnek minősítette és a felperes csődtömeg-­ gondnokot keresetével elutasította. Az ítélet indo­­­kolásában a törvényszék annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy az alapítványhoz fűzött kötelezettségek, a halálozás évforduló napján a kadis­ima elmondatása és az emlékmécs meggyúj­­tása olyan vissztehennek tekintendő, mely az ala­pítványi összeg megfelelő ellenértékét képezi, sőt magának a halálozási nap­ évfordulójának meg­felelő nyilvántartása is bizonyos fokú kiadással jár, mert erre a célra az alperes Thevra Kadisa­nak megfelelő személyzetet kell tartania. A budai pesti kir. ítélőtábla a napokban az elsőbíróság ítéletét helybenihagyta, mert az alperes egylet alapszabályaiban körülírt kegyeleti ténykedések teljesítése és ennek ellenőrzése, nyilvántartása megfelelő szervezetet feltételez, amely szervezet fentartása kétségtelenül állandó kiadást igényel. Mellékes tehát, hogy a Chevra Kadisa dijazza-e esetenkint a kadis imát mondó hitközségi lelki-,­pásztort, vagy kántort, az egész szervezet fen-,­tartása mégis költséggel jár s igy az alperes egye­let az alapítványi összeg ellenében a pénzben ki nem fejezhető kegyeleti szolgáltatáson felül és ennek kapcsán vagyoni jelentőségű ellenértéket is nyújt. Sport. Athletika. A bécsi WAP nemzetközi versenye. Pareisz legyőzte Szerelemhegyit 400 méteren, Déván és Vörös győzelmei. A többi versenyek-­ ben a magyar-athleták vereséget szenvedtek. A­ bécsi'WAF'vasárnap d. u. rendezte nem­zetközi meetingjét a hütteldorfi sporttelepen. Míg nálunk csak­ a MTK, addig Bécsben a " WAF ren­dezett nemzetközi meetinget és hogy a háború alatt is lehet sikerült­ nemzetközi versenyt ren­­­dezni — ezt a két verseny sikere teljesen igazolja. Bécs valamikor oly terénuma volt a magyar ath­letikának, hol a magyarok mindent learattak. Sajnálattal kell tehát konstatálnunk, hogy a há­borús évben ez megszűnt és a magyar athleták vasárnap nem kevesebb, mint 9 versenyben szen­­vedtek vereséget. Határozottan kifogásolnunk kell, hogy oly versenyekre is kiküldenek ad­da­tákat, melyekben azok vereséget szenvednek,­ mert utóvégre egy Bécsben rendezett nemzet­közi verseny nem lehet jutalom­versenye egy­ athletának, hanem ily versenyekben erősen mér­leg alá jut az erőviszony, melyet a vasárnap Bécsben startolt athleták nem nagyon billentettek a­ magyar a­tletika javára. A vasárnapi verseny, után az osztrákok tele torokkal fogják hirdetni, hogy athletikájuk a mienk fölé kerekedett, amire a magyar athletika történetében eddig eset nem­ volt. A legkínosabban hat a MTK veresége a két stafétában. Emberemlékezet óta magyar staféta osztrákoktól vereséget nem szenvedett. A 3x1000 mtr staféta tagjait nem kellett volna össze-vissza futtatni, hanem pihenten kellett volna indítani, így nemcsak győzött volna, de tagjai­ megspórol-­­­ak volna még más versenybeni vereséget is. A­ MAC staféta az olympiai stafétában nem indult, a MTE-nek pedig nem volt esélye oly WAF sta­féta ellen, melyben Raueh, Fried és Haidegger futott. A verseny leghatalmasabb meglepetése Pareisz győzelme Szerelemhegyi ellen 400 mé­­­teren, Pareisz az OAE versenyben tette le junior­­ságát és máris oly eredményt ért el, melyre való­ban büszke lehet. Elért időeredménye valóban kitűnő. Déván csak háromtized másodperccel győzött Haidegger ellen, míg Vörös lépésben nyerte a 3000 métert. . A többi versenyben a magyar athléták a vb-­­reségek egész sorát szenvedték. Kazunczy vere­séget szenvedett a 100 és 200 méteren, Bognár és Bese az 1500 méteren, Nyilassy a súly- és disz­kó,sz-dobásban, Pareisz a gátfutásban és magas­ugrásban, a MTE staféta az olympiai és 3x1000 méteren és ezzel szemben szolgáljon vigaszul, hogy győztünk a vigasz verseny­ben. Jó menezsálás mellett néhány vereség el­­ maradhatott volna, így­ a gátfutás,a magasusztán.

Next