Pesti Hírlap, 1915. október (37. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-01 / 273. szám
A mai német hivatalos jelentés a Dünaburgtól délre eső frontszakértetről azt a sikert jegyzi fel, hogy az elenséget Wesselow-tól keletre a tószorosokba űzték viszsza. Ezzel biztosították maguknak azt az országutat, amely Dünaburgot a Drysvjatitóval köti össze. A Drysvjati-tótól Postavyig húzódó területről erélyes lovasharcokat lás a szobája fala. Némelyik asszony még kerösztöt is vetett magára, ha befordult. — Hat lelkembeli gyönyörű a szobád! Ezt a szép fisonyért is te hoztad-e? Kékre festett ruhás szekrényt is vettek a Bözsi móringján, meg ugyanolyan ágyat és ládát. A három kék bútoron sárga rózsák ékeskedtek, egybekötött és szétszórt sárga rózsák. Akárki pingálta, értette, mi a szép. Tetszett Bodónak, hogy a fakó régi rossz bútorok helyébe olyanok kerültek. De legjobban a csöndesség tetszett neki. No meg hát a csöndesség közepén maga az aszszonyka is. Tetszett Bodónak, hogy sohse szenynyes, sohse kócos. Tükör előtt köti meg még a kötényét is. Tetszett, hogy nem szomszédos, nem pletykáz, nem veszekedik. Ha Körösiéktől áttéved a csirke, ,ő nem azért kapja el Tercsikét, hogy megverje, hanem, hogy összecsókolja. S még be is vonszolja a házba, mutogat a leányka szemére: — Micsoda szép kék szem! Mosolygó szép kék szem! S tűz a leányka hajába egy szál piros szegfűt, a hazulról elhozott szegfű-bokorról. Az is tetszett Bodónak, hogy a pénzt mindig megolvassa az asszonyka. Lefekvés előtt olvassa meg. A bankókat elsimítja, gondosan összehajtogatja, úgy takarítja meg egy bádogszelencében. Tetszett, hogy akármit dolgozik, mindig ráforgatja a fejét, mindig őt lesi, kíván-e valamit? S különösen tetszett, hogy megérkeztekor sokkal előbb kitárja Bözsi a kaput, mint akik hallanak. Hogy a csudába lehet ez? Mosolyogva tűnődött rajta. Végre meg is kérdezte: — Te Bözsi, hát hogy a csudába hallod te meg a kocsim zörgését? hogy mikor az utcámba fordulok, éppen nyitod a kapud? Bözsi elmosolyodott és rámutatott a kunkorifarkú kis fehér kutyára. Az meg hát persze éppenséggel igen tetszett Bodónak, hogy akár kocsin érkezik, akár gyalog, az asszony eléje röppen és a nyakába borul: T ' ' ' / ' / — Jtiaaa-aaa . . . Olyan édesen mondja ezt az egyetlen hangját, mint amilyen az ölbevett macska boldog dorombolása. Más menyecske bizony nem fut eléje az urának, legfeljebb ha mosolyog reá. Bözsi azonban mindig az érzése szerint cselekszik. Nem is igen vállalta már a Bodó a hosszú fuvarokat. Dávid boltosnak már ugyancsak munkájába került, ha két-három napos útra kellett a kocsi: — Ne bolondozzon kend, Imre. Fogja meg a pénzt, ami magának repül. Dávidné is nyájaskodott: •— Valami ajándékot is kell néha hozni a menyecskének, — talán már bölcsöcskét is. — Arra még ráérünk — felelte vigan Bodó. De ha egynapos útra vállalkozott is, másnap már otthon maradt. Jobban szerette már az otthonvaló munkát. Azelőtt a földje nagyobbrészt zabbal és lucernával volt tele. Semmi kapás növény ott künn. Tavaszon azonban a felesége malacot vett s táblát jelölt künn a kukoricának és pityókának is. Ahol kukorica van, paszuly se hiányozhatik, tök is megterem szélrül. S kukorica, pityóka és paszuly nem diszlik kapa nélkül. Bodó szivesen kapálgatott az asszonykával. A lovak is örömest füveltek a völgyben. Dél felé az asszony tűzre tette a fazekát és olyan tejfeles babot remekelt benne, hogy Bodó még a kanalat is megnyalta utána. Az éjszakai nyugodalom is bizony jobb volt otthon a tiszta fehér ágyban, szentek képei között, hogysem szénán-szalmán a kocsmai kocsiszínek alatt. Még ha semmit se csinált is, csak állt és pipázott az istálója ajtófélfájának támaszkodva, akkor is öröme volt a szemének az udvarán nyüzsgő liba-, kacsa-, tyúknép s a nagytőgyű szép veres tehén, amint boldogan nyújtja a fejét a felesége kezére. De mégis leginkább a munkájában sürgő-forgó asszonyka volt a legszebb néznivalója. No napközben is sokszor megcsókolta. — Hogyan szeresselek? Azt se tudom, hogyan szeresselek, Bözsi! Bözsi pajkos mosolygással mutogatott a pipára: — Csak úgy szeress, mint a pipádat. No kedves emlékezetű év is maradt volna az, ha a disznóval az a baj nincs. Olyan tokája volt már, mint a kis mogyorósi kocsmárosnénak. És olyan legyezője, hogy Bodónak szinte nyála csordult, ha beleképzelte a téli káposztába. Hát nem tudni mi esett bele: igézet-e vagy nyavalya? Elégannyi, hogy András nap előtt való hétfőn már oda se szagolt a vályúhoz, csak lógatta fülét, farkát, s gondolkodott. Ki-ki tudha a PESTI HÍRLAP * közöl a német hadvezetőség mai jelentése, amelynek a legkiemelkedőbb adata azonban az, hogy Smorgontól keletre az ellenséges állást a németek áttörték, 1000 foglyot, 6 ágyút és 4 gépfegyvert zsákmányoltak. Az orosz hadállás különösen meg lehetett erősítve, ha a németeknek 6 ágyút is sikerült zsákmányolniuk. A frontáttöréssel a németek jelentős sikert arattak a Vilejka— Molodecno vasútvonal felé, amely Smorgontól átlag 30 kilométer távolságban húzódik. Smorgontól délre, tehát Visney felé, még folyik a harc, még odébb délre, Lipót herceg hadcsoportjával szemben az oroszok ellentámadásokkal próbálkoznak, de eredménytelenül. Hofer is feljegyzi a Litvániában folyó harcoknak gyakran kézitusáig menő hevességét s az oroszok véres veszteségeit. Linsingen hadcsoportja a Korminpatak mocsaras területén több orosz támaszpontot mintatt pl TM inff)fosztvot is ejtet keresi Rovno felé az utat, azon a rettenetes terepen, ahol az oroszok aligha képesek erőteljesebb védekezésre. A Putilovka és az Ikva mentéről a helyzet változatlanságát közli a vezérkar, de ha fentebb, a Kormin felől, sikerül a további előnyomulás, az oroszoknak a Putilovka és Ikva szakaszokat is fel kell adniok. Ebben rejlik a Kormin-menti támadásaink taktikai jelentősége. A Talmain és Flitsch közötti arcvonalon, az Isonzó felső folyásánál történtekről a vezérkari jelentés azt a meglepő eseményt közli, hogy az olaszok a Mrzli Vrh előtt korábbi halállásaikba vonultak vissza. Ezen az arcvonalon a támadó olasz csapatok nyilván kimerültek, ezenfelül pedig tüzérségünk minden bizonynyal energikusan gondoskodott arról, hogy az ellenség ne tarthassa sokáig rohamállásait. A Celje ellen ismételt támadásokat minden alkalommal visszavertük. Feljegyzésre méltó, hogy az olaszok a tolmeini terület ellen erős tüzérségi tüzelést kezdtek, ami nyilván egy újabb offenzíva bejelentése. Bewern Kraslatok^ Skrudelino Komai ileks^drows^ Itfoste Sültei ki \ Ti'Ji&iM. KukuziSChki Kosjany Me!in£ fl.3b0.l3rj aPoschement II ° T Swenzjany iurisehki QBjrnsniy o V O ( 'Srrunony Mytnik KtmtlitMl SmrMr <áuuut ^ CenYjtny CU, AMW iSloicM) tDtmusum ?ienrin/ 0 fm/omifli' "ihumurna Wuprtry Monszki isktftc:! Osimjsna [HrJi/ecmAi Orswslki W Oltim O Mint icmitpisikr )Visnev\ 'Geruisfí/sikf Trokitle hpniszkio •Víintisih fiMiier MUefudsH •Xzartorjjsk 'y^ejSmrsvks Vi'íS uerazno Trűstienioc wosieii Mosikow a vanwurchu cecik ijUck és Ljubno felől visznek járható utak Rovnohoz, d£ Linsingen láthatóan nem itt, hanem odébb északra .11569 tdsrsko o v /cm/Q5rcTnJCJ taoy/^^tenjMite JK mW ousaM^^W^iJ/2'0* lozaptok tf/ 4 o Olubino