Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-01 / 1. szám
enyészete. Éppen év zártára jött Bécsből híte oly intézkedésnek, amely a villámcsapás legszélesebb és legintenzívebb fényével világítja meg az egész monarchia fönnállásának alapigazságait és jövőbiztosságának alapfeltételeit. Igazi villámcsapás ez, amely a háború folyton sűrűbben torlódó felhőgomolyéból lobbant ki és egyszerre porrá égette a csehszláv propaganda leghirhedtebb fészkeit. Az osztrák belügyminisztérium imént kibocsátott rendelete feloszlatja a csehországi Sokol-egyesületeket és velük feloszlatja a prágai Sokol-szövetséget is, amely a szláv Sokolegyesületek központjául szerepelt. Csöppet sem vagyunk meglepetve az osztrák kormánynak, amely máskülönben ma is a szív-és jellegnélküliség igazi mintája, ilyen radikális cselekvése által. Sőt inkább csodálkozhatnánk, hogy ez az elhatározás oly későre sűrűsödött össze az osztrák kormánybölcseség retortáiban és csakis a hadi helyzet égető követeléseinek hőfoka alatt csapódott le. Hiszen régtől nyilvánvaló volt, hogy ezek a Sokolegyesületek Csehországban csak úgy, mint általában Ausztriának is, Magyarországnak is szláv népességű területein veszedelmes államellenes propagandát űztek és a külföldi pánszláv összeesküvésekkel állandó cimboraságot tartottak fenn. Azt mondja a feloszlató rendelet, hogy a Sokolegyesületek államellenes viselkedésének következései csak a szerbiai és oroszországi háború rendjén mutatkoztak különböző irányban. Mindenki tisztában van vele, hogy a cseh közélet és a cseh pártpolitika milyen jelenségeire történik itt célzás, mindenki tudja a sajtó némasága ellenére is, milyen kínosan elhallgatott események merültek fel úgy polgári, mint katonai irányban. Amikor az osztrák kormány maga arra kényszerül, hogy a háború szomorú tapasztalataira hivatkozzék, már egyben a legsújtóbbvádat mondja ki önmaga ellen, illetőleg az előbbi osztrák kormányok ellen is. Mert csak ezek gyámoltalan elnézése, sőt néha bűnös jóakarata révén fejlődhetett ki ez a veszedelmes propaganda olyannyira, hogy monarchiánknak a külellenségekkel való élethalál harcában is éreztethette rontó igézetét. És nemcsak Csehország lokalizált mételyét jelentette a Sokol-szövetség. Prága volt ugyan bevallott központja, ahol a rejtettebbkülföldi szálak is összefutottak. De majd testgyakorló körök, majd daltársulatok örvén összeverődő és a szent szláv testvériséget ünneplő nagygyűlések elsősorban a monarchia összes szlávijainak egyesülését hirdették céljukul és cégjükül Prágába, Zágrábba, Laibachba csődítette ilyes tüntető ünnepségekre a mi szlovéneinkat tótjainkat, szerbjeinket. Épen a monarchia szláv fajtáinak ilyes egybefoglalását részesítették elég pártfogásban a bécsi kormányzat tájékán is. Mert fel az udvari körökig elhitették magukkal, hogy az egészen üres, de mesterségesen felfújt közös szláv öntudat ismét életre segítheti a régi osztrák centralizáció sik kísértetet, alapjává válhatik az összbirodalm eszme úy tervezeteinek. Most, a háborús tapasztalatok gránátrobbanásai és aknavetései ugyancsak pokoli fényijén mutatták meg nekik azokat a földalatti folyosókat, ahol a szláv közösség a hazaárulás és dinasztiaellenes összeesküvés robbantó szereit rakosgatta össze. És ha a bécsi protektorok olvalánosan kiábrándultak a szláv közösség dédelgetéséből, ugyancsak kiábrándulhattak egymásból a testvéri közösségbe beszédített, síppal-dobval, tánccal, lánccal összetoborzott egyes szláv népek is. Ha valaha, úgy most vált végleges és ellenmondhatlan bizonyossággá, hogy szláv egység, szláv szolidaritás nemcsak abban a végletes értelmezésben, ahogyan a pánszláv apostolok a világ összes úgymondott szlávjaira alkalmazzák, hanem ha pusztán a mi monarchiánk szláv törzseire vonatkoztatják is, csak lehetetlen fantazmagória, henye, csak a valóság minden próbájával összeütköző ábrándkép. Már 1848-ban, amikor a szláv népekelső közös gyülekezéseit kísérelték meg, meggyőződtek róla, hogy a teljesen kifejlődött nyelvbeli különbségek lehetetlenné teszik közös tanácskozásukat, de még közös kultúrai öntudatukat is. Azóta ismételten meggyőződtek róla, hogy különböző históriai és vallási hagyományok mélységes örvényei választják el a mi monarchiánk szláv népeit is. Ennek a világháborúnak óriási és a legkevesebb talajt is fölhasogató ekéje meg szélesre vájva mutatta meg az erkölcsi határokat, amelyek nemcsak hogy az egyes szláv népeket elválasztják egymástól, hanem egyiküket is, másikukat is más-más históriai szervezetbe kapcsolják bele, különböző nemzetekkel foglalják állami közösségbe. A horvátok végleg megtanulhatták, hogy ők várhatlanul a magyar birodalom részét alkotják, csak a magyar korona közös fedele alatt óvhatják meg történelmi egyéniségüket és azért is őket semmiféle, még katonai fórum sem nyilváníthatja „a mindig császár híveknek", amint az már megtörtént. Viszont a cseheknek is meg kellett tanulniok, hogy ők a német hegemónia által összefoglalt Ausztriához tartoznak és mindenkorra az osztrák császári szuverenitást kell hűségükkel átölelniök. Ha a háborús förgeteg most erősebb jégveréssel paskolta végig sok évtizeden át tenyésztett politikai és kultúrai vetéseiket, ezt senki sem sajnálhatja, ha csak az összeesküvésnek és árulásnak anynyira fölburjinzott konkolyát is kiirtotta. •HHi Budapest, 1918. mm évfolyam, 1. (12,936.) szám. Szombat, formár 1. SZIRÍCESZTŐSI-GÉP KIADÓ HIVATAL. Budapest, Vilmos császár-út 78 TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—97 hizar.de.) FIÓKKIADÓHIVATAL! Budapest, Erzsébet körút . Telefon : József 52—96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 K — 1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy báza 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hiridetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. Bucsacs és Visinovcyk között Pfzenzer-Babtin csapatai visszaverték az ellenség törstégtámadásii. — A Strypa alsó folyásánál és a bisszarárda fronton az erősen kimerült ellenség egyelőre nem folytatta támadásait. — Az orossak szokatlanul nagy veszteségei. Déltiolban visszavertünk két alpini fásílóaljat. — Elsütött egy zngyi páncélos cirkáló. ~ Fölkelés Kínában. Az 1916-os év is átveszi elődje örökségét, most már három esztendőhöz fogja kapcsolni a világtörténet a legrettenetesebb háborút, amelyet az emberi emlékezet ismer. Az 1914—16-os háború . . . kerül-e még negyedik szám is a három mellé? Ha tavaly Szilveszterkor már úgy néztük az addigi öt hónapot, mint a világháborúhoz tapadó minden képzetünk meghazudtolóját, hogyan nézzünk most, tizenhét hónap elmúltán, a jövő elé, 1914 augusztusában azzal a hittel indultunk neki a jövőnek, hogy egy világháború a maga roppant hadseregeivel heteken át kell, hogy kitombolja magát; de 1915 januárjára már kezdett kibontakozni az új igazság, hogy egy világháború az erőkifejtés maximumát, követeli a hadviselőktől s az uj békekorszakhoz csak az egyik hatalmi csoport mindinkább fokozódó kimerülése hozhat k közelebb. Ezt a kimerítést pedig két témező siettetheti: a területi és a népességi megrövidülés. A Pesti Hírlap ma egy területi és egy népességi mérleget közöl a háború elmúlt tizenhét hónapjának eredményeként. A területi mérleg világos képét nyújtja a központi hatalmak hódításainak. Tavaly januárban járt a legmélyebben az a vonal, amely a két hatalmi csoport területhódítási viszonyát szemlélteti. Amilyen hatalmas lendülettel nyomultunk előre az ellenséges területeken a háboru első hónapjában s a nyugati és keleti hadszíntereken elért eredményeink összesége 1914 szeptember elejére már csaknem elérte a százezer négyzetkilométernyi hódított területet, moly rohamos volt az esés,a keleti hadszíntéren 1914 szeptemberétől kezdve. "A nyugati hadszíntéren is hirtelen esett akkor a vonal, de az esés csak rövid ideig tartott. 1914 októbere óta a belga-francia fronton területhódításunk mérlege változatlan". A keleti hadszíntéren a larmélyebb lehajlást épen a tavalyi januárban mutatja területi mérlegünk: ekkor már a központi hatalmaknak mintegy harmincezer négyzetkilométernyi területe volt az oroszok kezén. De a németek nyugati területhódításával egybevetve, még mindig a központi hatalmak javára mutatkozott némi plusz. " Tavaly január végén kezd a területhódítási mérleg állandó emelkedést mutatni a mi javunkra. Egyre magasabbra tör a vonal, hiába lép be május végén ellenségeink közé az olasz, az oroszoktól október végéig mindig újabb és újabb területeket hódítunk. Október végén azután megpihen és az elért nívón marad oroszországi területhódításunk vonala is, de októbertől decemberig a mi hatalmi csoportunk is friss bolgár erővel meggyarapodva, meghódítja Szerbiát, úgy, hogy az összes hódított terület szintjét jelző vonal tovább szárnyal október után is. A Balkánon való előnyomulásunk folytán közel ötszázezer négyzetkilométerre növekedett hódított területeink nagysága. Gondoljuk el, hogy az egész német birodalom a maga ötszáznegyvenezer négyzetkilométernyi területével, alig nagyobb, mint hódított területeink összesége. A területi mérleget kerek számokban a következőkben lehetne fölállítani: E n t e n t » 1914 augusztus 1. Veszteség: Belgium Franciaország Oroszország KalkdD Nyerést: Elzász Galícia 1916 január 1. KM* KÍSZTJOHÍÍ hatalmak Km 7.000.000 l'jl augusztus 1. 1.220.000 Nyereség: — 30.000 Belsium 4- 30.000 — 22.000 Franciaország -f -1-1.000 — 350.000 Oroszország -h 350.000 — 91.000 Valkíra -f- 91 000 Veszteség : + 1.000 Elzász — 1.000 -1- .1.000 Itabieia — 1.000 6.:12.000 1216 január 1. 1.708 000 Közel 500.000 négyzetkilométer területet hódítottak tehát a központi hatalmak tizenhét hónap alatt. Ez naponkint átlagi 1000 négyzetkilométert jelent. Minthogy Festi Hírlap mai száma 40 oldal.