Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-01 / 1. szám

enyészete. Éppen év zártára jött Bécsből híte oly intézkedésnek, amely a villám­csapás legszélesebb és legintenzívebb fényével világítja meg az egész mon­archia fönnállásának alapigazságait és jövő­biztosságának alapfeltételeit. Igazi villámcsapás ez, amely a háború foly­ton sűrűbben torlódó felhőgomolyéból lob­bant ki és egyszerre porrá égette a cseh­szláv propaganda leghirhedtebb fészkeit. Az osztrák belügyminisztérium imént kibocsá­tott rendelete feloszlatja a csehországi Sok­ol-egyesületeket és velük feloszlatja a prágai Sokol-szövetséget is, amely­ a szláv Sokol­egyesületek központjául szerepelt. Csöppet sem vagyunk meglepetve az osztrák kor­mánynak, amely máskülönben ma is a szív-és jellegnélküliség igazi mintája, ilyen radi­kális cselekvése által. Sőt inkább csodálkoz­hatnánk, hogy ez az elhatározás oly későre sűrűsödött össze az osztrák kormánybölcse­ség retortáiban és csakis a hadi helyzet égető követeléseinek hőfoka alatt csapódott le. Hiszen régtől nyilvánvaló volt, hogy ezek a Sokolegyesületek Csehországban csak úgy, mint általában Ausztriának is, Ma­gyarországnak is szláv népességű területein veszedelmes államellenes propagandát űztek és a külföldi pánszláv összeesküvésekkel ál­landó cimboraságot tartottak fenn. Azt mondja a feloszlató rendelet, hogy a Sokol­egyesületek államellenes viselkedésének kö­vetkezései csak a szerbiai és oroszországi há­ború rendjén mutatkoztak különböző irány­ban. Mindenki tisztában van vele, hogy a cseh közélet és a cseh pártpolitika milyen je­lenségeire történik itt célzás, mindenki tudja a sajtó némasága ellenére is, milyen kínosan elhallgatott események merültek fel úgy polgári, mint katonai irányban. Amikor az osztrák kormány maga arra kényszerül, hogy a háború szomorú tapasztalataira hivatkoz­zék, már egyben a legsújtóbb­­vádat mondja ki önmaga ellen, illetőleg az előbbi osztrák kormányok ellen is. Mert csak ezek gyámol­talan elnézése, sőt néha bűnös jóakarata ré­vén fejlődhetett ki ez a veszedelmes propa­ganda olyannyira, hogy monarchiánknak a külellenségekkel való élethalál­ harcában is ér­ezt­eth­e­tte rontó igézetét. És nemcsak Csehország lokalizált mételyét jelentette a Sokol-szövetség. Prága volt ugyan­­ bevallott központja, ahol a rej­tettebb­­külföldi szálak is összefutottak. De majd testgyakorló körök, majd daltársula­tok örvén összeverődő és a szent szláv test­vériséget ünneplő nagygyűlések elsősorban a monarchia összes szlávijainak egyesülését hirdették céljukul és cégjükül Prágába, Zágrábba, Laibachba csődítette ilyes tün­tető ünnepségekre a mi szlovéneinkat tót­jainkat, szerbjeinket. Épen a monarchia szláv fajtáinak ilyes egybefoglalását része­sítették elég pártfogásban a bécsi kormány­zat tájékán is. Mert fel az udvari körökig elhitették magukkal, hogy az egészen üres, de mesterségesen felfújt közös szláv öntu­dat ismét életre segítheti a régi osztrák centralizáció sik­ kísértetet, alapjává válha­tik az összbirodalm­ eszme úy tervezeteinek. Most, a háborús tapasztalatok gránátrobba­násai és aknavetései ugyancsak pokoli fény­ijén mutatták meg nekik azokat a földalatti folyosókat, ahol a szláv közösség a­­ haza­árulás és dinasztiaellenes összeesküvés rob­bantó szereit rakosgatta össze. És ha a bécsi protektorok olv­alánosan kiábrándultak a szláv közösség dédelgetéséből, ugyancsak kiábrándulhattak egymásból a testvéri kö­zösségbe beszédített, síppal-dob­val, tánccal, lánccal összetoborzott egyes szláv népek is. Ha valaha, úgy most vált végleges és ellen­mondhatlan bizonyossággá, hogy szláv egy­ség, szláv szolidaritás nemcsak abban a végletes értelmezésben, ahogyan a pánszláv apostolok a világ összes úgymondott szláv­jaira alkalmazzák, hanem ha pusztán a mi monarchiánk szláv törzseire vonatkoztatják is, c­sak lehetetlen fantazmagória, henye, csak a valóság minden próbájával összeüt­köző ábrándkép. Már 1848-ban, amikor a szláv népek­első közös gyülekezéseit kísérelték meg, meggyőződtek róla, hogy a teljesen kifejlő­dött nyelvbeli különbségek lehetetlenné te­szik közös tanácskozásukat, de még közös kultúrai öntudatukat is. Azóta ismételten meggyőződtek róla, hogy különböző histó­riai és vallási hagyományok mélységes ör­vényei választják el a mi monarchiánk szláv népeit is. Ennek a világháborúnak óriási és a legkevesebb talajt is fölhasogató ekéje meg szélesre vájva mutatta meg az erkölcsi határokat, amelyek nemcsak hogy az egyes szláv népeket elválasztják egymástól, ha­nem egyiküket is, másikukat is más-más históriai szervezetbe kapcsolják bele, külön­böző nemzetekkel foglalják állami közösség­be. A horvátok végleg megtanulhatták, hogy ők várhatlanul a magyar birodalom részét alkotják, csak a magyar korona közös fedele alatt óvhatják meg történelmi egyéniségü­ket és azért is őket semmiféle, még katonai fórum sem nyilváníthatja „a mindig császár híveknek", amint az már megtörtént. Vi­szont a cseheknek is meg kellett tanulniok, hogy ők a német hegemónia által összefog­lalt Ausztriához tartoznak és mindenkorra az osztrák császári szuverenitást kell hűsé­gükkel átölelniök. Ha a háborús förgeteg most erősebb jégveréssel paskolta végig sok évtizeden át tenyésztett politikai és kultú­rai vetéseiket, ezt senki sem sajnálhatja, ha csak az összeesküvésnek és árulásnak any­nyira fölburj­inzott konkolyát is kiirtotta. •HHi Budapest, 1918. mm évfolyam, 1. (12,936.) szám. Szombat, formár 1. SZIRÍCESZTŐSI-G­ÉP KIADÓ HIVATAL. Budapest, Vilmos császár-út 78 TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—97 hizar.de.) FIÓKKI­ADÓHIVATAL! Budapest, Erzsébet­ körút . Telefon : József 52—96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 32 K — 1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy báza 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hiridetések­re vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. Bucsacs és Visin­ovcyk között Pfzenzer-Babtin csapatai visszaverték az ellenség törstégtámadásii. — A Strypa alsó folyásánál és a bisszarárd­a­ fronton az erősen kimerült ellenség egyelőre nem folytatta támadásait. — Az orossak szokatlanul nagy veszteségei.­­ Délti­olban visszavertünk két alpini fásílóaljat. — Elsütött egy zngyi páncélos cirkáló. ~ Fölkelés Kínában. Az 1916-os év is átveszi elődje öröksé­gét, most már három esztendőhöz fogja kap­csolni a világtörténet a legrettenetesebb há­borút, amelyet az emberi emlékezet ismer. Az 1914—16-os háború . . . kerül-e még ne­gyedik szám is a három mellé? Ha tavaly Szilveszterkor már úgy néztük az addigi öt hónapot, mint a világháborúhoz tapadó minden képzetünk meghazudtol­óját, hogyan nézzünk most, tizenhét hónap elmúltán, a jövő elé­, 1914 augusztusában azzal a hittel indultunk neki a jövőnek, hogy egy világ­háború a maga roppant hadseregeivel hete­ken át kell, hogy kitombolja magát; de 1915 januárjára már kezdett kibontakozni az új igazság, hogy egy világháború az erőkifej­tés maximumát, követeli a hadviselőktől s az uj békekorszakhoz csak az egyik hatalmi csoport mindinkább fokozódó kimerülése hozhat k közelebb. Ezt a kimerítést pedig két tém­ező siettetheti: a területi és a népességi megrövidülés. A Pesti Hírlap ma egy területi és egy népességi mérleget közöl a háború elmúlt tizenhét hónapjának eredményeként. A te­rületi mérleg világos képét nyújtja a köz­ponti hatalmak hódításainak. Tavaly ja­nuárban járt a legmélyebben az a vonal, amely a két hatalmi csoport területhódítási viszonyát szemlélteti. Amilyen hatalmas lendülettel nyomultunk előre az ellenséges területeken a háboru első hónapjában s a nyugati és keleti hadszíntereken elért ered­ményeink összesége 1914 szeptember elejére már csaknem elérte a százezer négyzetkilo­méternyi hódított területet, m­oly rohamos volt az esés,a keleti hadszíntéren 1914 szep­temberétől kezdve. "A nyugati hadszíntéren is hirtelen esett akkor a vonal, de az esés csak rövid ideig tartott. 1914 októbere óta a belga-francia fronton területhódításunk mérlege változatlan". A keleti hadszíntéren a l­armélyebb lehajlást épen a tavalyi ja­nuárban mutatja területi mérlegünk: ekkor már a központi hatalmaknak mintegy har­mincezer négyzetkilométernyi területe volt az oroszok kezén. De a németek nyugati te­rülethódításával egybevetve, még mindig a központi hatalmak javára mutatkozott némi plusz. " Tavaly január végén kezd a terület­hódítási mérleg állandó emelkedést mutatni a mi javunkra. Egyre magasabbra tör a vonal, hiába lép be máju­s végén ellensé­geink közé az olasz, az oroszoktól október végéig mindig újabb és újabb területeket hódítunk. Október végén azután megpihen és az elért nívón marad oroszországi terü­lethódításunk vonala is, de októbertől de­cemberig a mi hatalmi csoportunk is friss bolgár erővel meggyarapodva, meghódítja Szerbiát, úgy, hogy az összes hódított terü­let szintjét jelző vonal tovább szárnyal ok­tóber után is. A Balkánon való előnyomulásunk foly­tán közel ötszázezer négyzetkilométerre nö­vekedett hódított területeink nagysága. Gondoljuk el, hogy az egész német biroda­lom a maga ötszáznegyvenezer négyzetkilo­méternyi területével, alig nagyobb, mint hódított területeink összesége. A területi mérleget kerek számokban a következőkben lehetne fölállítani: E n t e n t » 1914 augusztus 1. Veszteség: Belgium Franciaország Oroszország K­alkdD Nyerést: Elzász Galícia 1916 január 1. KM­­* KÍSZTJOHÍÍ hatalmak Km­ 7.000.000 l'jl­ augusztus 1. 1.220.000 Nyereség: — 30.000 Belsium 4- 30.000 — 22.000 Franciaország -f -1-1.000 — 350.000 Oroszország -h 350.000 — 91.000 Valkíra -f- 91 000 Veszteség : + 1.000 Elzász — 1.000 -1- .1.000 Itabieia — 1.000 6.:12.000 1216 január 1. 1.708 000 Közel 500.000 négyzetkilométer terüle­tet hódítottak tehát a központi hatalmak ti­zenhét hónap alatt. Ez naponkint átlagi 1000 négyzetkilométert jelent. Minthogy Festi Hírlap mai száma 40 oldal.

Next