Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-01 / 1. szám

t­ t 1916. január 1., szombat PESTI HÍRLAP hat napos harcokban az oroszok szokatlanul nagy veszteségeket szenvedtek. A hadi jelen­tés följegyzi, hogy a Strypa mentén egyik századunk állásai előtt 165, egy másik előtt 325 orosz holttest­ feküdt. Ezek a veszteség­adatok példátlanul nagyok, nagyobbak még azoknál is, amelyeket az olasz offenzívák­ból ismerünk. Emlékezetes, hogy a harma­dik Isonzo-csatában egyik ezredünk előtt háromezer olasz holttest hevert. Egy ezred tizenhat századból áll; az olasz fronton te­hát az említett ezred egy-egy századának állásaira kétszáz ellenséges halott jutott. Ilyen veszteségek után csakugyan nem cso­dálni való, hogy az oroszok kimerültek. Na­gyon valószínű, hogy most újra csoportosí­tanak, kiegészítik a meglazult kereteket és újra megkezdik a tömegtámadásaikat. Ivanov offenzíva,iának súlypontja teg­nap a Strypa középső folyásánál elhelyezett frontunk ellen irányult. A Bucsacstól Vis­niorcykig terjedő harminc kilométeres arc­vonal ellen támadott az ellenség nagy erők­kel, a rohamoszlopok azonban ezúttal is ösz­szeomlottak Pflanzer-Boltin seregének hi­degvérű, vitéz csapatainak tüzében. Ez a hadsereg a zlota-lipai áttörés előtt még a Dnyeszter mentén állott, azóta, hogy arc­vonala megrövidült, fölhúzódott a Strypa középső folyásáig és Visniercyknál érintke­zik a Bothmer-sereg jobbszárnyával. Harc­vonalunknak ezt a részét túlnyomórészt ma­gyar csapatok és nem sokalisták védik, ter­mészetes tehát, hogy ezúttal­ is hidegvérűen és vitézül harcoltak. Abból, hogy Ivanov a harcvonal különböző pontjain kezd offenzí­vát, arra lehet következtetni, hogy úgyneve­zett vándor-offenzívát szándékozik folytat­ni. Az offenzíva természete megköveteli, hogy azt csak pihent csaptokkal lehet végre­hajtani. Ivanovnak, mint azt egy nyilvános­ságra jutott adatból meg lehetett állapítani, nincs olyan nagy embertömege, amelylyel szakadatlanul általános támadást hajthatna végre, ilyenformán tehát arra kényszerül, hogy egyes front­szakaszokon beszüntesse a rohamokat, hogy a szükséges pihenést így biztosítsa a csapatainak. Ki kell azonban végül derülnie, hogy ez a módszer nem ve­zethet eredményre és legfölebb arra jó, hogy szétforgácsoltan törje meg a támadó fel erejét. _­I ÉNÉÉ •tiáÉÉÉIÉNfK­fMil Emlékiratok a szerelemről. Egy magányos ember feljegyzései. Irta: SZOMAHÁZY ISTVÁN. Minden jog fentartva. 9. Délelőtti látogatás. A Kaiserin Louisé-n kellemes és gondtalan életet éltünk, későn keltünk, el­vileg elmulasztottuk az első reggelit, s csak délelőtt a sétafedélzeten ittunk egy csésze pompás húslevest, melyet udvarias stewar­dok hordoztak körül a nagy alvásoktól ki­pirult utasok között. A villásreggeli méltó lett volna egy magyar főispán beiktatási la­komájához, délután theával és édességekkel traktáltak bennünket, este pedig, a bálte­remhez hasonló ebédlőben, ahol mindenki a legfényűzőbb estély-toilette-ben jelent meg, vége-hossza nem volt az éteksornak, mely­lyel a sós levegőtől megnövekedett étvá­gyunkat lecsillapítottuk. Közben sporttal, társas játékkal, kártyával töltöttük ki fu­karul megszabott szabad időnket, lustál­kodva hallgattuk a hajózenekar keringőit, vagy a gőzös mélyében készült újságot ol­vasgattuk, mely száz kedves és fölösleges ostobasággal volt tele. És elsősorban és mindenekfölött: reggeltől estig, estétől éj­félig, ebéd előtt és ebéd után szüntelenül és lankadatlan erélylyel udvaroltunk, s bízvást el lehet mondani, hogy a gyomrunkon kí­vül a húszévessé fiatalodott szívünk volt ezidőszerint a legelfoglaltabb szervünk. És este, ha az asszonyok végre, fájó szívvel, mégis visszavonultak a kabinjaikba, milliár­dosok módjára kártyáztunk késő hajnalig a dohányzóban, olyan összegeket téve koc­kára, melylyel otthon a legelőkelőbb tisztvi­selőket se honorálják egy hosszú esztendőn keresztül. Couperus báróné központjává lett a hajóbeli társaságnak, nemcsak szépsége, de társadalmi állása is csakhamar kiemelte a többi közül, a kapitány, egy finom szalon­ember, maga mellé ültette az ebédlőben, az angol és francia urak állandóan ott lebzsel­tek a hintaszéke körül, sőt még az. öreg, hosszúszakállas misszionárius is, aki élete legnagyobb részét pogányok közt töltötte el, őt ajándékozta meg legelőször egy kiírni nyelvre fordított bibliával. Ez a nagy nép­szerűség természetesen nem igen volt a kedvemre, csak ritkán kerültem abba a helyzetbe, hogy négyszemközt lehessek a barátnőmmel, sz akkor is el lehettem készül­ve rá, hogy a következő percb­en már meg­zavarják a bizalmasabb beszélgetést. A bá­róné, aki jól látta rajtam, hogy az udvarias külsőm mögött szinte reszketek a türelmet­lenségtől és a felháborodástól, néha nevetve közelebb hajolt a fülemhez. — Mit adna érte, ha az összes urakat a levegőbe röpíthetné? — kérdezte olyan csirkefogó arccal, mely sehogysean illett egy előkelő lady modorához. Nem feleltem, csupán elkeseredve rág­tam felső fogsorommal az alsó ajkamat, de a hajó szarja most olyan pillantást vetett felém, mely egy szerelmes férfit még a máglya tetején is megvigasztalt volna. — Csacsi — mondta — mit türelmet­lenkedik, hiszen még teljes három heti itt vall előttünk! Elképzelheti, hogy mi minden történhetik három hét alatt? Egyelőre kénytelen vagyok mindenkivel foglalkozni, de maga jól tudja, hogy én örülnék a leg­jobban, ha az egész napomat magával tölt­hetném. Azt ajánlom, hogy vágjon jó képet a játékhoz, a jó magaviselet jutalma, mint gyermekkorában bizonyosan tanulta, nem f­og elmaradni... Kedves barátnőm, maga jól tudja, hogy nem voltam türelmes, nappal is, de főleg éjszaka, szüntelenül a négyszemközt való találkozásokra gondoltam, a forró, reszketve áhított pillanatokra, mikor a férfi és nő egy kép sutba dob minden konvenciót s ostoba" illemkódexek helyett egyedül csak a vérére hallgat, mely két vágytól vonagló karba kergeti. Mily buja spinekkel festet­tem ki magam elé érzék­iségtől ragyogó sze­meit, lázas pirosságát, haldokló szemérmé­nek legutolsó fellobbanását s boldog, tehe­tetlen megnyugvását a gondolatba, hogy egy fiatal nő nem küzdhet a természet örök­életű törvényei ellen. Most, valami rejtel­mes szuggesztió hatása alatt, mindig a sze­relmében beszámíthatatlan asszony bájos és csábítóbbnál csábítóbb pózaiban láttam ma­gam előtt, s fantáziám egy ügyes komorna módjára tépte le róla az illedelmes ruhada­rabok páncélját,­ de külsőleg mindig meg­őriztem a kifogástalan gentleman higgadt­ságát, akinek jó nevelse még legizzóbb vá­gyait is a finom illedelem köntösébe öltöz­teti. Csak este, amikor néha nagy csapatban vonultunk föl a gyöngén kivilágított fedél­zetre s az éjszaka fátyola mögé mégis elrej­tőzhettünk egy-egy pillanatra, hagyott el a magamra affektált béketűrés; ilyenkor li­hegve, fojtott hangon súgtam a fülébe: — Szökjél­ meg innen és szenteljen nekem egy félórát! Ha azt nem akarja, hogy idegbajt kapjak a türelmetlenségtől, hagyja itt ezeket a léhütőket, akik egyáltalában nem érdeklik magát! Hát igazán öröme­tel­ orosz harctér. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott dec. 31-én, érkezett délután 4 órakor.) Strypamenti arcvonalunk­nak előterepe Bucac és W­i­s­niovcyk között tegnap is nagy erőkkel ismételten el­lenünk intézett orosz táma­dásoknak volt színhelye. Az ellenséges rohamoszlopok, mint az előző napokon, ezút­tal is összeomlottak a Pflan­z a­r-­B­altin hadsereg hideg­vérű, vitéz csapatainak tü­zé­b­e­n. A Strupa alsó folyása mentén és a besszarábiai arcvonalon a legutóbbi har­cokban erősen kimerült el­lenség tevékenysége egyelő­re alábbhagyott. Az oroszok­nak az elmúlt napokban a kelet-galíciai harcmezőkön szenvedett veszteségei min­denütt messze felülmúlják a veszteségek szokásos mér­vét, így tegnap a Strupa mentén egyik századunk szakasza előtt 161, egy má­sik előtt 325 orosz holttest feküdt. A Strupa felső folyása, az Ikva és a Putilovka mentén nem történt kü­lönösebb esemény. A Kormin patak és a Styr mentén ismét visszavertünk több orosz előretörést. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, dec. 31. —A nasrv főhadiszállás közli dec. 31-én: volt. Különös jelentőségű esemény nem A legfőbb hadvezetőség. Miklós nagyherceget Pétervárra hívták, Rendkívüli haditanács. —• Bukarest, dec. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Pétervárról jelentik. A Kjecs szerint Miklós nagyherceget Pétervárra hívták egy rendkívüli haditanácsban való részvétele céljából, amelyet a legközelebbi napokban tartanának meg Pétervárott és amelyben Anglia, Franciaország és Japán képviselői is részt vennének. A jobbpárti dumaképviselők a külön­béke mellett. Stockholm, dec 31. Azok a hangok ,melyek befolyás -­sabb­ körökből emelkednek és nyilvánosan a Né­metország ellen való eredménytelen küzde­lem megszüntetését követelik, kezdenek szaporodni. A „Riecs" egyik jelentése sze­rint a jobbpárti dumaképviselők nyilatko­zatot adtak ki a Németországgal és Ausz­triai-Magyarországgal kötendő különbéke érdekében. A nyilatkozat még azt is han­goztatja, hogy a párt nem akar efféle agitá­ciót a politikai csoportok tudta és beleegye­zése nélkül csinálni. Egyidejűleg azonban hangsúlyozzák, hogy Oroszország nem hoz­hat tovább haszontalan áldozatokat. A há­ború mindenáron való folytatása oly kardi­nális politikai hiba, melybe a létfentartás okából nem szabad megint beleesni. A finn tartománygy­űlést nem hívják össze. Pétervár, dec. 31. A Birsevija Vjedomoszti jelentése szerint a finn tartománygyű­lés összehívását a békekö­tés utáni évre halasztották el azzal az indoko­­lással,­­hogy Finnország haditerülete fagy föl A balkáni harctér. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott dec. 31-én, érkezett délután 4 órakor.) Semmi újsáig. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos Jelentés. Berlin, dec. 31. A nagy főhadiszállás közli dec. 31-én. Különös jelentőségű esemény nem volt A legfőbb hadvezetőség. Montenegrói hivatalos jelentés. (December 28.) A Szandzsák-hadsereg egész frontján kölcsönös élénk ágyútüzelés volt. Az ellenség folytatja támadásait a Lovcen mel­letti fronton Raskovagora környékén. (A térkó-

Next