Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-01 / 1. szám
t t 1916. január 1., szombat PESTI HÍRLAP hat napos harcokban az oroszok szokatlanul nagy veszteségeket szenvedtek. A hadi jelentés följegyzi, hogy a Strypa mentén egyik századunk állásai előtt 165, egy másik előtt 325 orosz holttest feküdt. Ezek a veszteségadatok példátlanul nagyok, nagyobbak még azoknál is, amelyeket az olasz offenzívákból ismerünk. Emlékezetes, hogy a harmadik Isonzo-csatában egyik ezredünk előtt háromezer olasz holttest hevert. Egy ezred tizenhat századból áll; az olasz fronton tehát az említett ezred egy-egy századának állásaira kétszáz ellenséges halott jutott. Ilyen veszteségek után csakugyan nem csodálni való, hogy az oroszok kimerültek. Nagyon valószínű, hogy most újra csoportosítanak, kiegészítik a meglazult kereteket és újra megkezdik a tömegtámadásaikat. Ivanov offenzíva,iának súlypontja tegnap a Strypa középső folyásánál elhelyezett frontunk ellen irányult. A Bucsacstól Visniorcykig terjedő harminc kilométeres arcvonal ellen támadott az ellenség nagy erőkkel, a rohamoszlopok azonban ezúttal is öszszeomlottak Pflanzer-Boltin seregének hidegvérű, vitéz csapatainak tüzében. Ez a hadsereg a zlota-lipai áttörés előtt még a Dnyeszter mentén állott, azóta, hogy arcvonala megrövidült, fölhúzódott a Strypa középső folyásáig és Visniercyknál érintkezik a Bothmer-sereg jobbszárnyával. Harcvonalunknak ezt a részét túlnyomórészt magyar csapatok és nem sokalisták védik, természetes tehát, hogy ezúttal is hidegvérűen és vitézül harcoltak. Abból, hogy Ivanov a harcvonal különböző pontjain kezd offenzívát, arra lehet következtetni, hogy úgynevezett vándor-offenzívát szándékozik folytatni. Az offenzíva természete megköveteli, hogy azt csak pihent csaptokkal lehet végrehajtani. Ivanovnak, mint azt egy nyilvánosságra jutott adatból meg lehetett állapítani, nincs olyan nagy embertömege, amelylyel szakadatlanul általános támadást hajthatna végre, ilyenformán tehát arra kényszerül, hogy egyes frontszakaszokon beszüntesse a rohamokat, hogy a szükséges pihenést így biztosítsa a csapatainak. Ki kell azonban végül derülnie, hogy ez a módszer nem vezethet eredményre és legfölebb arra jó, hogy szétforgácsoltan törje meg a támadó fel erejét. _I ÉNÉÉ •tiáÉÉÉIÉNfKfMil Emlékiratok a szerelemről. Egy magányos ember feljegyzései. Irta: SZOMAHÁZY ISTVÁN. Minden jog fentartva. 9. Délelőtti látogatás. A Kaiserin Louisé-n kellemes és gondtalan életet éltünk, későn keltünk, elvileg elmulasztottuk az első reggelit, s csak délelőtt a sétafedélzeten ittunk egy csésze pompás húslevest, melyet udvarias stewardok hordoztak körül a nagy alvásoktól kipirult utasok között. A villásreggeli méltó lett volna egy magyar főispán beiktatási lakomájához, délután theával és édességekkel traktáltak bennünket, este pedig, a bálteremhez hasonló ebédlőben, ahol mindenki a legfényűzőbb estély-toilette-ben jelent meg, vége-hossza nem volt az éteksornak, melylyel a sós levegőtől megnövekedett étvágyunkat lecsillapítottuk. Közben sporttal, társas játékkal, kártyával töltöttük ki fukarul megszabott szabad időnket, lustálkodva hallgattuk a hajózenekar keringőit, vagy a gőzös mélyében készült újságot olvasgattuk, mely száz kedves és fölösleges ostobasággal volt tele. És elsősorban és mindenekfölött: reggeltől estig, estétől éjfélig, ebéd előtt és ebéd után szüntelenül és lankadatlan erélylyel udvaroltunk, s bízvást el lehet mondani, hogy a gyomrunkon kívül a húszévessé fiatalodott szívünk volt ezidőszerint a legelfoglaltabb szervünk. És este, ha az asszonyok végre, fájó szívvel, mégis visszavonultak a kabinjaikba, milliárdosok módjára kártyáztunk késő hajnalig a dohányzóban, olyan összegeket téve kockára, melylyel otthon a legelőkelőbb tisztviselőket se honorálják egy hosszú esztendőn keresztül. Couperus báróné központjává lett a hajóbeli társaságnak, nemcsak szépsége, de társadalmi állása is csakhamar kiemelte a többi közül, a kapitány, egy finom szalonember, maga mellé ültette az ebédlőben, az angol és francia urak állandóan ott lebzseltek a hintaszéke körül, sőt még az. öreg, hosszúszakállas misszionárius is, aki élete legnagyobb részét pogányok közt töltötte el, őt ajándékozta meg legelőször egy kiírni nyelvre fordított bibliával. Ez a nagy népszerűség természetesen nem igen volt a kedvemre, csak ritkán kerültem abba a helyzetbe, hogy négyszemközt lehessek a barátnőmmel, sz akkor is el lehettem készülve rá, hogy a következő percben már megzavarják a bizalmasabb beszélgetést. A báróné, aki jól látta rajtam, hogy az udvarias külsőm mögött szinte reszketek a türelmetlenségtől és a felháborodástól, néha nevetve közelebb hajolt a fülemhez. — Mit adna érte, ha az összes urakat a levegőbe röpíthetné? — kérdezte olyan csirkefogó arccal, mely sehogysean illett egy előkelő lady modorához. Nem feleltem, csupán elkeseredve rágtam felső fogsorommal az alsó ajkamat, de a hajó szarja most olyan pillantást vetett felém, mely egy szerelmes férfit még a máglya tetején is megvigasztalt volna. — Csacsi — mondta — mit türelmetlenkedik, hiszen még teljes három heti itt vall előttünk! Elképzelheti, hogy mi minden történhetik három hét alatt? Egyelőre kénytelen vagyok mindenkivel foglalkozni, de maga jól tudja, hogy én örülnék a legjobban, ha az egész napomat magával tölthetném. Azt ajánlom, hogy vágjon jó képet a játékhoz, a jó magaviselet jutalma, mint gyermekkorában bizonyosan tanulta, nem fog elmaradni... Kedves barátnőm, maga jól tudja, hogy nem voltam türelmes, nappal is, de főleg éjszaka, szüntelenül a négyszemközt való találkozásokra gondoltam, a forró, reszketve áhított pillanatokra, mikor a férfi és nő egy kép sutba dob minden konvenciót s ostoba" illemkódexek helyett egyedül csak a vérére hallgat, mely két vágytól vonagló karba kergeti. Mily buja spinekkel festettem ki magam elé érzékiségtől ragyogó szemeit, lázas pirosságát, haldokló szemérmének legutolsó fellobbanását s boldog, tehetetlen megnyugvását a gondolatba, hogy egy fiatal nő nem küzdhet a természet örökéletű törvényei ellen. Most, valami rejtelmes szuggesztió hatása alatt, mindig a szerelmében beszámíthatatlan asszony bájos és csábítóbbnál csábítóbb pózaiban láttam magam előtt, s fantáziám egy ügyes komorna módjára tépte le róla az illedelmes ruhadarabok páncélját, de külsőleg mindig megőriztem a kifogástalan gentleman higgadtságát, akinek jó nevelse még legizzóbb vágyait is a finom illedelem köntösébe öltözteti. Csak este, amikor néha nagy csapatban vonultunk föl a gyöngén kivilágított fedélzetre s az éjszaka fátyola mögé mégis elrejtőzhettünk egy-egy pillanatra, hagyott el a magamra affektált béketűrés; ilyenkor lihegve, fojtott hangon súgtam a fülébe: — Szökjél meg innen és szenteljen nekem egy félórát! Ha azt nem akarja, hogy idegbajt kapjak a türelmetlenségtől, hagyja itt ezeket a léhütőket, akik egyáltalában nem érdeklik magát! Hát igazán örömetel orosz harctér. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott dec. 31-én, érkezett délután 4 órakor.) Strypamenti arcvonalunknak előterepe Bucac és Wisniovcyk között tegnap is nagy erőkkel ismételten ellenünk intézett orosz támadásoknak volt színhelye. Az ellenséges rohamoszlopok, mint az előző napokon, ezúttal is összeomlottak a Pflanz ar-Baltin hadsereg hidegvérű, vitéz csapatainak tüzében. A Strupa alsó folyása mentén és a besszarábiai arcvonalon a legutóbbi harcokban erősen kimerült ellenség tevékenysége egyelőre alábbhagyott. Az oroszoknak az elmúlt napokban a kelet-galíciai harcmezőkön szenvedett veszteségei mindenütt messze felülmúlják a veszteségek szokásos mérvét, így tegnap a Strupa mentén egyik századunk szakasza előtt 161, egy másik előtt 325 orosz holttest feküdt. A Strupa felső folyása, az Ikva és a Putilovka mentén nem történt különösebb esemény. A Kormin patak és a Styr mentén ismét visszavertünk több orosz előretörést. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, dec. 31. —A nasrv főhadiszállás közli dec. 31-én: volt. Különös jelentőségű esemény nem A legfőbb hadvezetőség. Miklós nagyherceget Pétervárra hívták, Rendkívüli haditanács. —• Bukarest, dec. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Pétervárról jelentik. A Kjecs szerint Miklós nagyherceget Pétervárra hívták egy rendkívüli haditanácsban való részvétele céljából, amelyet a legközelebbi napokban tartanának meg Pétervárott és amelyben Anglia, Franciaország és Japán képviselői is részt vennének. A jobbpárti dumaképviselők a különbéke mellett. Stockholm, dec 31. Azok a hangok ,melyek befolyás -sabb körökből emelkednek és nyilvánosan a Németország ellen való eredménytelen küzdelem megszüntetését követelik, kezdenek szaporodni. A „Riecs" egyik jelentése szerint a jobbpárti dumaképviselők nyilatkozatot adtak ki a Németországgal és Ausztriai-Magyarországgal kötendő különbéke érdekében. A nyilatkozat még azt is hangoztatja, hogy a párt nem akar efféle agitációt a politikai csoportok tudta és beleegyezése nélkül csinálni. Egyidejűleg azonban hangsúlyozzák, hogy Oroszország nem hozhat tovább haszontalan áldozatokat. A háború mindenáron való folytatása oly kardinális politikai hiba, melybe a létfentartás okából nem szabad megint beleesni. A finn tartománygyűlést nem hívják össze. Pétervár, dec. 31. A Birsevija Vjedomoszti jelentése szerint a finn tartománygyűlés összehívását a békekötés utáni évre halasztották el azzal az indokolással,hogy Finnország haditerülete fagy föl A balkáni harctér. A vezérkar jelentése. (Hivatalos jelentés, kiadatott dec. 31-én, érkezett délután 4 órakor.) Semmi újsáig. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos Jelentés. Berlin, dec. 31. A nagy főhadiszállás közli dec. 31-én. Különös jelentőségű esemény nem volt A legfőbb hadvezetőség. Montenegrói hivatalos jelentés. (December 28.) A Szandzsák-hadsereg egész frontján kölcsönös élénk ágyútüzelés volt. Az ellenség folytatja támadásait a Lovcen melletti fronton Raskovagora környékén. (A térkó-