Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-14 / 14. szám
ményeiről értekezett, kimutatván az akkori fiumei polgárságnak élénk részvételét a csatolást megelőző tárgyalásokban. Végül előterjesztést tettek a taglétszámban bekövetkezett változásokról. A közgyűlést március 17-ikére tűzték ki, a fővárosi ügyek kávéházi visszaélések és üzletszerű tejhamisítások. A főváros közgyűlése arra a kényelmes álláspontra helyezkedik, hogy miután háború van, hát nem foglalkozik közérdekű kérdésekkel. Igaz, hogy egyes városatyák már most is nagy buzgalommal törik azon a fejüket, hogy miként lehetne nemcsak a háború után, de már most a Mboru alatt is újabb adókkal sanyargatni a közönséget. A szerdai közgyűlésen a felszólalók igyekeztek túllicitálni egymást és minden képességük ebben a versengésben merült ki. Hát az ilyen fajta közérdekű tevékenységből nem kérünk. Sokkal okosabban tennék, ha ahelyett, hogy a terhek súlyosbításáért lelkesednének, épen annak a könnyítését igyekeznének elérni. Az új adók és egyéb ilyen természetű jövedelmi források kieszelését hagyják háború utánra. Nem tudjuk, lesz-e valami hatása, de mindesetre felhívjuk a bizottsági tag urak figyelmét azokra a boszantó, sőt gyalázatos visszaélésekre, amelyeket épen a nagyobb kávéházak követnek el a kenyérjegy-rendszer életbeléptetése óta. Midőn védelmet kérünk a kávésok önkényének kiszolgáltatott lakosság számára, azért említjük, hogy nem igen bízunk a vezetőség megnyugtató intézkedésében, mert csak a közelmúltban volt alkalmunk tapasztalni, hogy hasztalan kívántunk a tejhamisítók ellen hatásos védelmet. Pedig a tejhamisítás a fővárosban ma annyira elharapózott, hogy a közönség naponként legalább is 40.000 liter rossz kutvízért fizet olyan árakat, mintha az jó minőségű tej volna. A kávéházak — és épen a legforgalmasabbak — a 8 dekás kenyérjegyért 12 fillért sarcolnak a közönségtől. A pék a kenyér kilóját 60 fillérért árusítja, a kávés pedig 1 korona 50 fillért vasal be érte. A közönség részéről rendkívül nagy a felháborodás és elkeseredése miatt. De megtörténik az is, hogy a tizenkét fillérért nyolc dekánál kisebb adagot ad a kávéház. E sorok írója tanúja volt annak a jelenetnek, mikor egyik Andrássy úti kávéházban egy alezredes, a vendégek élénk helyeslése mellett, méltó módon kifakadt emiatt és ugyancsak tanúja volt annak is, hogy a Vigadó kioszkban tehát a fővárostól bérelt helyiségben két közismert tábornok a legerélyesebben tiltakozott e botrányos visszaéléssel szemben. Ez utóbbi jelenség már csak azért is klasszikus, mert épen a Vigadókioszkban a főváros vezetőinek állandó törzsasztala van. Nekik is tudniok kell e bajról és ha nem tudnak, akkor az bizonyára csak úgy történhetik meg, hogy nekik a kávés mindent olcsóbban ad, mint más emberfiának. Pénteken a költségvetési vitát folytatni fogják és pedig a részletes tárgyalásra kerül a sor. A közélelmezés fejezeténél elég alkalom kínálkozik arra, hogy a közönséget radikális intézkedéssel egyrészt az üzletszerű tejhamisítás, másrészt pedig a kenyérjegyekkel való visszaélések ellen megoltalmazzák. — Kiküldetés. A tanács az Országos Képzőművészei Tanácsba a főváros képviseletében dr Wildner Ödön tanácsost küldötte ki. — Visszatartott tisztviselő. A tanács Langer Gúla, segédhivatali igazgatót, az ujoncozási alosztály vezetőjét, aki immár betöltötte negyvenéves szolgálati idejét, további egy évre szolgálatban visszatartotta. 1916. január 15., szombat. f ESTI HÍRLAP Képzőmvészet * (A székesítőváros vásárlása a téli tárlaton.) Budapest székesfőváros tanácsa a Képzőművészeti Társak téli tárlatán hét müvet vásárolt. A megvásárolt müvek a következők: Kezdi Kovács Lászlótól: Téli álom (részlet a római fürdőből) olajfestmény; Kóbor Henrik: Május (olajfestmény); Lámné Hilberth Irén: Leányom (olajfestmény); Martinné Hadzsy Olgától: Pest látképe a Svábhegyről (olajfestmény); Murányi Gyulától: Dobai Székely Andor és Csók István festőművészek bronzplakettjei; Rubletzky Gézától: Intimitás (bronzszobor) és Zsákod! Csiszér Jánostól: Egy utolsó Istenhozzád a harctérről(bronzszobor). A téli tárlat január 20-án zárul. * (A képzőművésznek kiállítása.) A Magyar Képzőművésznők Egyesületének nyolcadik kiállítása február közepén fog megnyílni a Nemzeti Szalonban. A kiállításon két nagyobb díj, az ezer koronás műbarátok díja és az ötszáz koronás fővárosi díj fog kiosztásra kerülni. A kiállításon, mely iránt máris nagy az érdeklődés, minden magyar képzőművésznő részt vehet, ha nem is tagja az egyesületnek. A kiállítás tiszta jövedelmét az egyesület az amputált katonák javára fogja fordítani. Esti levél. — Cukrászlányok. — A rendőri razziát a főváros fésülésének lehetne nevezni. Ezt a fésülést végzi most a háború alatt Boda Dezső. Előbb a pékek, aztán a burgonyazúzók, majd a cukrászok műhelyeit fésülték végig és rettenetes piszkot találtak. A dicséret mellett rögtön megszületik a gáncs, mely kérdi: miért ily későn? Miért csak a háború alatt? A régi frazeológia tiltakozik ugyan az ellen, hogy „rendőrállamot" rendezzenek be, de amikor a hatósági beavatkozás tényleg rendet csinál és rendet őriz s nem csupán a bürokrácia szekatúrája, akkor szívesen vesszük, ha a hivatásszerű tolvajok világán kívül is rendez razziákat a rendőrség. De az efajta hivatalos kirándulásoknál legtöbbet ér a hírlapírói asszisztencia. Azok az újságírók, kik végig fésülik ezt a korhely Budapestet akár a rendőrökkel együtt, akár külön s megvesztegethetetlen becsületességgel leleplezik az élelmiszerek drágítóit, uzsorásait s hamisítóit, megfizethetetlen szolgálatot tesznek. Azért fontos még a hivatalos razziában is az újságírói segédlet, mert a detektívek akárhányszor találnak oly állapotokat, amelyeket paragrafus hijján meg nem torolhatnak, de amelyet az újság kipellengérezhet. S ilyenkor a sajtó nyilvánossága a statáriális bíróságot pótolja. Ilyen elítélendő, de paragrafus híjján nem büntethető állapot uralkodik nagyon sok budapesti, sőt vidéki cukrászboltban is. Eleve fölállítom a villámhárítót, hogy nem minden cukrászt vádolok, tehát akire nem tartozik a panasz, az ne vegye magára. Sőt ezekre az a feladat hárul, hogy kollégáikat reászorítsák a panaszt keltő okok eltávolítására. A cukrászok női alkalmazottjairól s főként az elárusítónőkről van szó. Ezek kértek föl panaszaik tolmácsolására, mert se a rendőri, se az újságírói razzia nem terjeszkedett ki annak fölkutatására, hogy minő szociális és erkölcsi helyzetben élnek ők? Igen sok cukrász rabszolganőket lát bennük s ugy is bánik velük. A fizetés igen sok helyen a nyomorúságos ellátáson kivül havi öt-tíz korona! Ebből kell ruházkodniok! Ilyen fizetés mellett csak bulikat szoktak alkalmazni. A hálóhelyek piszkosak, egészségtelenek, s az élelmezésnél csak a bánásmód rosszabb. Szociális razziákat is kellene kérőnként tartani minden szakmában s nyilvánosságra hozni a rabszolgatartókat. Sokan tán kételkedni fognak a panaszkodó cukrászlányok igazában. Mert eddig sohasem beszéltek. S mi férfi-publikum, csak a mosolygó, szép, fiatal arcokat látjuk meg a pult mellett. Hát kérem, a szép arcúak ritkán is panaszkodnak, mert a főnök úr gorombaságai ellen az udvarló vásárlók gyöngédsége mttló vigaszt nyújt. S ebben a szerelemre berendezett világban lassanként megszokják a szép lányok, hogy a rendes munkabér helyett mindig a szerencséjüket keressék. Aki aztán ebben a keresésben a szerencsétlenségét találta meg, az a maga érdekében hallgat. De vannak ám lányok, kik a munkájuk után akarnak megélni s nem a szépség árán kérik a jó bánásmódot. Hol találnak védelmet az ilyen szegény cukrászlányok, kiknek élete a sok édesség között oly keserű? Egyelőre a nyilvánosságban keresik azt. A nyomdafesték nem gyógyszer ugyan, mely a bajt megszünteti, de legalább 1 pillanatra enyhíti a fájdalmat. A nőket elnyomó férfi-uralom erkölcsbírái pedig gondolkozzanak a fölött, hogy van-e jogunk erkölcsi razziákat rendezni a nők ellen, ha becsületes munkájukat nem fizetjük meg úgy, hogy abból megélhessenek? Zsolt: 14 Napi Sikere. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! (Nyugalmazás kitüntetéssel.) A király Tomory Géza garamvölgyi járásifőszolgabírónak, nyugalmaztatása alkalmából, sok évi kiváló és közhasznú munkássága elismeréseül, a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta. (Kitüntetett életmentő.) A király Béres István pusztakaláni vasgyári munkásnak, emberéletnek saját élete veszélyeztetésével véghezvitt megmentése alkalmából tanúsított bátor magatartása elismeréseül az ezüst érdemkeresztet adományozta. (Mit tud a Stampa Eitel Frigyes hercegről?) A Frankfurter Zeitung a turini Stampa nyomán érdekes kuriózumról számol be. Az élénk fantáziájú olasz lap ugyanis az alábbiakról tudósítja olvasó közönségét: Nyolc napja, amióta a belgrád-nisi vasúti vonalat helyreállították, Berlinnek ismét közvetlen összeköttetése van Athénnel. Az utazás még nehézségekkel jár, azonban a császári vonatokat előnyben részesítik. Tény az, hogy legutóbb egy császári vonat ment keresztül Szalonikin. Egy este a görög mérnökcsapatok egyik századosának vezetése alatt befutott a vonat Szaloniki ama pályaudvarára, amelyet a szövetségesek még nem foglaltak el. A mozdonyhoz a keleti expressz egyik szalonkocsija volt csatolva. A kocsi ablakai sűrűn le voltak függönyözve. A vonat innen tovább ment Larissza felé, ahol a görög király udvari autói jöttek eléje. A vonatból öten szállottak ki és ezek tovább utaztak Athén felé. Huszonnégy órával később az automobilok ismét visszahozták őket Larisszába és a vonat most már Szófia felé sietett velük. Nyilván Eitel Frigyes herceg, Vilmos császár fia, tett látogatást sógoránál, Konstantin görög királynál. (Küldöttség a képviselőházban.) Az izlám vallás recepciója ügyében benyújtott törvényjavaslat elfogadása után Pekár Gyula képviselő vezetésével küldöttség tisztelgett Beöthy Pál titkos tanácsosnál, a képviselőház elnökénél, hogy kifejezésre juttassa a muzulmán körök megelégedését. A küldöttségben részt vett Ahmet Haimet bey török főkonzul, Abdul Lativ imám, dr Balkányi Kálmán, a Magyar Bosnyák és Keleti Gazdasági Központ igazgatója, Eigel effendi és Dsevad Osman. Beöthy Pál elnök rokonszenvesen fogadta a küldöttséget, amelynek részéről Pekár Gyula és a török főkonzul adtak ismételt kifejezést a testvériség érzésének. . . (A nyugdíjasok mozgalma.) A háború folyamán két pártra szakadtak a nyugdíjasok: régi és új nyugdíjasokra. Bizonyos érdekellentét merült fel közöttük, melynek áthidalásán a vezető férfiak fáradoznak. Az uj nyugdíjazottak mozgalmának végrehajtó bizottsága ülést tartott, melyen dr Gál Lajos nyugalmazott járásbiró előadása mellett Szaák Pál nyugalmazott ezredes főszámtanácsos elnökölt. Megjelent az ülésen Kovácsay István nyugalmazott újvidéki törvényszéki igazgató is a régiek közül s előadta, hogy a széthúzást a kétféle érdek idézte elő, mert a régi nyugdíjazottak örvendenének, ha kérelmük teljesítése után abba a helyzetbe jutnának, amelyben most az ujak vannak. Dr Gál Lajos előadó kifejtette, hogy bátran egy csoportba tömörülhetnek, mert az ujak nagyon jól tudják a régiek sérelmét és amíg ezek céljukat el nem érték, addig más kérelemmel elő sem állanak. Kérte a réírt nyugdíjasokat, hogy bizalommal egyesüljenek velük és az e hó 30-án, délután négy órakor a budapesti büntető törvényszék esküdtszéki termében tartandó alakuló közgyűlésre minél nagyobb számban jöjjenek el. (A tél) ismét megkezdette kacérkodását, hogy reményt önjön azokba, akik a téli sportokból ki akarják venni a részüket. A meteorológiai intézetnek csütörtökön kiadott jelentése szerint ennek a napnak a reggelén már alig volt olyan része az országnak, ahol a hőmérő higanya fagypont alá ne sülyedt volna. A tengermelléki részeket leszámítva, a hideg 1—12 fokot ért el, amihez havazások járultak, különösen az ország északi részében. Ebben az állapotban az intézet azt a jóslatot ereszti meg, hogy átmenetileg enyhe és csapadékos idő köszönt ránk. (Megtalálták egy régi bolgár cár sírboltját.) A Kumanovo mellett levő Negvricen községben az 1320-ban épült templomban megtalálák Sisman Mihály bolgár cár kriptáját. Az egyik falban látható jó állapotban a királyi pecsét az iniciálékkal.