Pesti Hírlap, 1916. február (38. évfolyam, 32-60. szám)

1916-02-01 / 32. szám

Budapest, 1916. XXSVÜI. évfolyam, 32. (12,866.) szám. Kedd, február 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egés2 évre 32 K — í Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy bóra 3 „80„ Egyes szóm ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 £ Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG Él KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos csáozár-at 78. TELÜFON: 182—Öl 122—92 122—£3 122—04 122—Bű, (Éjjel 122—91 123—9' hívandó.) FiÓKKIADÓHIVATAL: Budnpest, Erzsibet-körút I. Telefon t József 62—86. M2 áüantnyeSv Joga, A véráztatta talajból uj jogok nőnek K a régiek megizmosodnak. Ami vért vesz­tett a háborúban a magyarság, azt állami megerősödésben kell visszakapnia. Az egyén elvesztésével nyernie kell a köznek s A fejlődés e természetes processusa a ki­engesztelődés szivárványával ivezi be a ko­mor sirhantokat így lesz a magyarság vér­vesztéséből uj jogforrás. A háború alatt megnövekedett nem­zeti aspirációk között talán a legjogosabb és legtörvényesebb az, mely a magyar ál­lamnyelvnek teljes érvényesülését követeli minden téren. Nem valami úgynevezett „vivmány"-ról van szó, amit kegyképen kell kapnunk, hanem az államiságból folyó ter­mészetes kötelezettségek teljesítéséről. Az állam presztizséhez hozzátartozik, hogy hi­vatalos nyelvének érvényt szerezzen területe minden részén s minden hivatalos forumon. A világ minden civilizált államában ez ter­mészetes külön törvényele nélkül is. Sőt minden kulturállam azzal kezdi eiviliza­tórius működését idegen gyarmatokban is, hogy a nyelvét bevezeti. De mivel a magyar nyelv ellen több százados harc folyt, a mnlt században több külön törvényt is hoztak a magyar államnyelv jogáról. Változó idők változó hangulata, nyilt támadások és csön­des elalkuvások, kényszerhelyzetek és ősi közöny megoldatlan és rendezetlen kérdés­nek hagyták az államnyelv jogát is sok téren a mai időkig. De amely pereben a ma­gyarság önfeláldozása még a munkapárt ve­zérét is arra heviti, hogy „nemzeti önállósá­got" hirdet és követel, a háborús jogos igé­nyek sorozatába automatikusan ugrik az ál­lamnyelv érvényesítésének jogai és köteles­sége. ' Nem akarunk kényes vagy nehéz kér­déseket feszegetni. Ezúttal nem bolygatjuk például az államnyelv jogát a hadseregben. Hisz a praktikus élet, a háború gyakorlati szükséglete a magyar katonaságnál tényleg behozta már a magyar nyelvet. A stratégiai érdek a lövészárokban találkozott a nemzeti kivánsággal s ott megértették egymást. Most csak egy országrészről beszélünk, amelyben a magyar államnyelv kizárólagos behoza­tala épen a háború alatt a legidőszerűbb s még csak jogos érzékenységet sem érinthet. A fiumei olaszok ismételten tettek hazafias kijelentéseket, hogy maglikat szeparálják az ellenünk gálád harcot vivó taliánoktól. Tehát az államhűségnek e szóbeli kijelenté­séhez illik az a tényleges reform, hogy az államnyelvet jogához juttassuk Fiúméban a városi közigazgatástól az iskolákon ke­resztül a törvényszék ülésterméig. Mert iga­zán értelmetlen dolog volna magyar földön olasz várost tűrni a háború után. Magyar pénz millióival építettük ki az egyetlen magyar kiköfwárí.ist; magyar ka­tonák százezreinek vérével védjük az ola­szok ellenében, tehát jogos, természetes és jidőszes-ű, hogy igyekezzünk Fiumét meg is magvarositani. Amily jogos és okos az osztrák kormány nyelvrendelete Ausztria hivatalos államnyelvének a németnek érvé­nyesítése érdekében, ép oly jogos és okos dolog volna, ha a magyar kormány is adna ki nyelvrendeletet a magyar . államnyelv használata tárgyában. A törvényes, a termé­szetes és históriai jog érvényesítése ma különös kötelesség; mert a háború tapaszta­latai közzé tartozik az az igazság, hogy ke­resni kell az állam különböző ajkú lakosai között az összekapcsoló, az egybeforrasztó, az asszimiláló eszközt, — erre pedig csak az államnyelv alkalmas, — s örökre el kell tün­tetni a széthúzásnak, a másfelé gravitálás­nak, a szeparatisztikus törekvéseknek még csak lehetőségét is. E tapasztalat, s ez igaz­ság az ország egész területére illik; de ezút­tal csak legexponáltabb országrészünk, Fiume érdekéről beszélünk, mely megköve­teli, hogy az államnyelv kötelező erejével füzzíik hozzánk szorosabbra. A háború után kétségkívül lesznek köz­jogi rendezések. A magyar állam bizonyára területi kiterjesztést is kap s a mai állomáuy v égi eges jogi beosztása is elkövetkezik. Nem kívánjuk ma megvívni a háború utáni politikai harcot. Csak arra hivjuk föl a kor­mány figyelmét, hogy az egyetlen magyar tengeri kikötővárosban az államnyelv érvé­nyesítése ma harcba sem kerül, csak egy kis munkába, egy nyelvrendeletbe, amely ellen a hazaárulás bűne nélkül egyetlen fiumei állampolgáriam szólhatna. Használjuk föl e jó alkalmat arra, hogy az államnyelv kap­csával szorosabban a szeretetünkhöz kös­sük Fiumét. Ne takarékoskodjék a 'kormány a magyarosító munkával. Ujai Zeppelin-támadás Paris ellen. Szaszanav nyilatkozata az entente helyzetéről, a há&oru tartamáról és az csfciJe^és nyári hadjáratról. — Visszavert francia ellentámadás Neuville környékén. — A; orosz, az olasz és a balkáni harctéren nem történt jelentés esemény. 1916 februárjával' a háború tizenkilen­cedik hónapjába lépünk. Kitchener három esztendejéből másfél esztendő letelt; a felén tehát szerinte is túlestünk volna. De mikor volt. hogy Kitchener három esztendős hábo­rúról beszélt! S vajon beszél-e még ma is róla? A harctérre induló tisztekhez Kitche­ner legutóbb -beszédet intézett s ebben azt mondta, hogy a háború most már utolsó stá­diumában van. Lloyd George nemrég azzal agitált, hogy Angliának a legközelebbi hó­napokban kell kicsikarnia a győzelmet és egy angol tábornok, Hutton, azt mondja, hogy az a három év, amit Kitchener Németország legyőzéséhez szükségesnek mondott, túlságo­san rövid erre a célra. A másfél esztendő te­hát az angolok számára azt a tanulságot máris megérlelte, hogy Németország legyő­zéséhez ujabb másfél esztendő sem lenne elég; ettől a tanulságtól pedig már nem lehet messze az a belátás sem, hogy talán mégis csak tanácsosabb lenne beletörődni és meg­változíatbatlannak elfogadni azt a helyzetet, aminek a megváltoztatásához annyi idő sem lenne többé elegendő, amennyi eddig telt el vérontással. Másfél esztendős háború után milyen kilátásokkal indulhat neki az eutente a to­vábbi hónapoknak? És tavaly február óta hány entente-remény vált semmivé? A tavalyi február azzal indult, hogy Németország bejelentette Anglia blokádját tengeralattjáróival. Ez a terv ugyan nem hozott olyan eredményeket, mint aminőket az első, vérmes napokban tűztünk hozzá, de ez alatt az idő alatt Anglia blokádja is hatás­talannak bizonyult. S a mostani februárnak azzal a prestige-vereséggel megy neki An­glia, hogy blokádja szigorítására vonatkozó tervét a semlegesek előzetes tiltakozása miatt el kell ejtenie. Tavaly februárra esett Hin­denburg második nagy Mazuri-győzelme és a franciák champagnei offenzivájának össze­omlása. Tavaly februárban foglaljuk vissza Csernovieot; az idei februárnak egy öt­hetes meddő küzdelem után megy neki Oroszország, amelynek a során még "Cserno­vieot sem tudta elfoglalni. Tavalv február­ban a szerbek Zimonyt és Mitrovlcát bom­bázzák; most Korfu szigetén ülnek. Tavaly februárban indul meg az entente dardanellai akciója, az egyetlen entente-tery. amely ha sikerül, az egész háború mérleget fölbillent­hette volna. Tavaly februárban azt mondja Salandra, hogy az országot minden egész­ségtelen külső befolyástól és bizonyos pisz-' kos eredetű mozgalmaktól meg akarja véde­ni. Nemsokára Olaszország odaadta magát ezeknek a piszkos eredetű mozgalmaknak, de melyik csalódás a nagyobb: az-e, amely Olaszországot érte, vagy az-e, amely az en tente-ot érte, mikor az olasz beavatkozásié is azt- remélte, hogy a mérleg ettől az ő jr vára fog billenni?! A tavalyi februárra és a másfél eszte dős bábomra emlékezvén: vajon milyen r( menyekkel indul az entente az idei februá' nak t Hogy milyen reményekkel? Talá Szaszonov orosz külügyminiszter is illett kes arra, hogy a jövő perspektíváját föltái ja. De milyen őszintén szomorú az entent számára ez a perspektíva. Szaszonov a pt tervári sajtó képviselőit magához hivatt, és nyilatkozott előttük többek közt a balkán helyzetről s azt mondta, hogy Szerbia é: Montenegró katasztrófája nem végleges mert a háború „után" a balkáni kérdést i rendezni fogják. Tehát azt már Szaszono^ sem reméli, hogy a balkáni helyzetet az en ­tente katonailag képes legyen a maga javán megkorrigálni. Nyilatkozott Szaszonov Gö rögorezágról, Romániáról és Svédországró is, de a legtöbb, amit ezektől az országoktól vár, csak az, hogy semlegesek fognak ina radni és nem csatlakoznak a központi hatal­makhoz. Természetes azonban, hogy az en­tente Szaszonov szerint is tovább folytatja a háborút, amig Németországot ártalmat­lanná nem teszi és különbékékről szó sem A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal tű**-.... I Si.élímm n

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék