Pesti Hírlap, 1916. március (38. évfolyam, 61-91. szám)

1916-03-01 / 61. szám

Budapest, 1916. m m évfolyam, 81. (12,995.) szám. Szerda, március­­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K — f Félévre 10 „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy hóra 2„80„ Egyes szám líra helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Budapest, Vilmos császárság 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—01 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút I. Telefon : József 62—W. Helyreigazítás az m sajtó­törvény alapján. A Pesti Hírlap ma gróf Tisza István mi­niszterelnöktül a következő helyreigazító nyilat­kozatot kapta: , Magyar királyi m­inisterelnök. Budapest, 1916. február 29. A „Pesti Hírlap" szerkesztőségének Budapest. Az 1914. évi XIV. t. c. 20. §-a alapján kérem a következő helyreigazító nyilatkozat közlését. A „Pesti Hirlap" február 29-iki vezér­cikkének azon állításával szemben, hogy a m­agyar nemzetnek nemzeti önállóságot ígér­tem, konstatálom, hogy ilyen nyilatkozatot soha nem tettem és annyival kevésbbé te­hettem, mert a magyar nemzetnek függet­lensége az 1723. és 1767. évi törvényekben biztosítva van. 1915. évi újévi beszédemben, amely­lyel kapcsolatban kockáztatott már meg ilyen állítást a „Pesti Hirlap", a háború gyümölcseiről beszélve, a következőket mondtam: „A monarchia structurájának kérdését ma már végérvényesen eldöntötte a történelem. Az ítélet jogerős, közjogi har­coknak, közjogi súrlódásoknak nincsen töb­bé helyük a monarchiában. A magyar nem­zetnek 1867-ben visszanyert közjogi állása alapján el kell foglalnia azt a helyet, ame­lyet anyagi és erkölcsi erejénél, energiájánál sttb. fogva megérdemel." Nem áll tehát, hogy közjogi törvény­alkotásokban nyilvánuló jutalmat ígértem volna a magyarságnak; ellenkezőleg a köz­jogi alap változatlanságának, közjogi súrló­dások és harcok mellőzésének hangsúlyozá­sa mellett adtam annak a biztos várakozá­somnak kifejezést, hogy a magyar nemzet súlyban, tekintélyben, erőben növekedve fogja az őt 1867-ben visszanyert közjogi állása alapján megillető helyet elfoglalni. Szóval erősebb politikai érvényesülést a változatlan közjogi keretek között. Tisztelettel Tisza­ megkezdi a maga háborúját. Gróf Bern­storffnak ezzel a közlésével egyező közlést tett Magyarország és Ausztria is a wa­shingtoni kormánynál. A központi hatalmak minden eshe­tőséggel számoltak. Huszadik hónapjába lép a háború és hogy a huszadik hónapját is­­ megérte, ezt elsősorban az Uniónak kö­szönheti. A központi hatalmak a kezükben tartják Európa szén- és vastermelésének háromnegyed részét s a központi hatalmak ellenségei már réges-régen arra kényszerül­tek volna, hogy megvertségükbe beletörőd­jenek és a békét keressék, ha szén- és vas­hiányukat nem pótolja az Ui­no, ha a had­viselés két főanyagát nem bocsátja rendel­kezésükre, ha nem szállít nekik annyi mu­níciót, amennyit csak kívánnak. Az Unió nélkül a háború sohasem érte volna meg a huszadik hónapjái A központi hatalmak ellenségei jól tudták, hogy muníció dolgában bizton szá­míthatnak az Unióra. De jól tudták, hogy az Unió nemcsak muníciót tudna szállítani, hanem élelmiszert is. És azt is jól tudták, hogy amerikai munícióra nem szorulnak rá a központi hatalmak, annál inkább egyéb ten­gerentúli behozatalra. Az Unió tehát muní­ciót fog szállítani az entente-nak, ezzel szem­ben a központi hatalmakat az entente elzárta az amerikai élelmiszerbehozatal elől. Az en­entente ki fogja éheztetni a központi hatal­mak polgári lakosságát, az aggokat, a nőket és gyermekeket is — így talán megnyerheti végül a háborút. Nem sikerült. És a világtörténelemnek ezzel a legbarbárabb haditervével szemben a központi hatalmak elhatározták, hogy megindítják a tengeralattjáró háborút. Ta­valy februárban kezdték meg ezt a háborút és kérdés, nem tartanának-e már sokkal messzebb, ha az Unió állampolgárainak nem tetszik municiót szállító és fölfegyverzett an­ '­gol kereskedelmi hajókon európai kirándu­lásokra indulni. De most szerencsére elér­keztünk a határhoz. Az Unió állampolgárai nem fedezhetik többé hazájuk municiószállí­tásait a saját becses testi jelenlétükkel is. A központi hatalmak minden­­ fölfegyverzett kereskedelmi hajóval szemben kímélet nél­kül fognak eljárni. Wilson az iránt kíváncsiskodik, hogy honnan fogják tudni megállapítani a hajó fölfegyverzett voltát. És azt szeretné el­érni, hogy a fölfegyverzett hajók közt is disztingváljanak, csak azt sülyeszszék el, amelynek fegyverzete támadásra is alkal­mas. Wilson a védekezésre fölfegyverzett hajókat tovább is békés természetű hajók­nak akarja tekintetni. Hát hogyan tudná ő megkülönböztetni azokat a hajókat, ame­lyeknek ágyúi csak védekezésre alkalmasak, azoktól, amelyek már támadásra is képesek? Mi nem disztingválgatunk. Nekünk eleget mondanak azok a kezünkbe került titkos utasítások, amelyeket az ellenséges kormá­nyok kereskedelmi hajóik számára kiadtak s amelyekben a tengeralattjáróink elleni tá­madást is kötelességükké teszik. Ha Wilson meg tudná állapítani, hogy milyen ágyuk­kal lehet csak védekezni és milyen ágyuk­kal lehet már támadni is, ez az ő privát dolga. Mi nem disztingválgatunk. Mi min­den felfegyverzett kereskedelmi hajóval elő­zetes figyelmeztetés nélkül fogunk holnapt­ól fogva elbánni. Wilson számára a tengeralattjáró háború kérdése lehet, kortespolitika, a központi ha­talmak számára ez most már létkérdés. Le kell törni ellenségeink túlsúlyát a ten­geren is. Az Unió nekünk többet már úgy sem árthat, legfölebb regn­izálhatja a kikötőiben rekedt hajóinkat. A központi ha­talmak minden eshetőséggel számoltak. Mi létérdekeinket védjük és semmi okunk Wil­sont abban a törekvésében támogatni, hogy az új elnökválasztáson a Fehér Ház lakha­tási engedélyét is­mét megszerezze. Joz­usok­é szó. Az amerikai német nagykövet közölte az Unió kormányával, hogy Németország a Lusitania és Arabia ügyében tett kijelen­téseit fentartja: békés természe­tű kereske­delmi hajókat nem fog többé előzetes figyel­meztetés nélkül elsülyeszteni. Viszont ra­gaszkodik ahhoz az elhatározásához, hogy minden felfegyverzett kereskedelmi hajót, tekintet nélkü­l arra, hogy ez a felfegyver­zés defenzív vagy offenzív célból történt, előzetes figyelmeztetés nélkül megtorpedóz­zon. Németország nem hajlandó a termi­nust sem kitolni, amelyet­ emlékiratá­ban jelölt meg; március 2-ikán megkezdi tengeralattjáró háborúját, mert az az idő, amely az emlékirat kiadása óta mostanig el­telt, untig elegendő lett volna arra, hogy az Unió saját állampolgárait a­­ felfegyverzett hajókon való utazás veszélyeire figyelmez­tesse. Németország most már nem kutatja, történt-e ilyen figyelmeztetés vagy sem. A verduni csata eddigi zsákmánya: 78 ap és 86 néppuska. Az eddig megszámlált foglyok száma 228 tiszt és 16.575 főnyi legénység. — Douaumont falutól északnyugatra a németek elfogaltak egy kis páncélmű­vet. --Az ellen­támadási kísérletet már fölfejlődéskor elfojtották. — Ujabb sikerek a Woevre-fronton. A hatalmak ujabb közlése az Németország ragaszkodik álláspontjához, hogy fölfegyverzett kereskedelmi hajókat előzetes figyelmeztetés nélkül elpusztíthat. — Az osztrák-magyar diplomáciai képviselő hasonló közlést tett. — A bejelentett terminust nem halasztjuk el. —• SV Sirko herceg és a montenegrói miniszterek ellennyilatkozata. Máig dobálózhassék már az esztendőkkel, talán a hónapokkal sem . . . A verduni német offenzíva nyol­cadik napja újabb sikereket hozott: Douaumont falutól közvetlenül észak­nyugatra a németek elfoglaltak egy kis páncélművet; ez az egyik pozitív si­ker, a másik pozitív siker pedig az, hogy a Verduntől keletre húzódó fronton, a Woevre vidéken, a németek a visszavonuló franciái nyomában áthaladtak egy sor helységen, két helységet vitézi lendülettel elfoglaltak. Mindezekből a német kézre jutott helysé­gekből megállapítható, hogy a woevrei­ né­met harcvonal 20 kilométernyi kiterjedés­ben és 5—10 kilométernyi mélységben nyert Márciussal a háború huszadik hónap­jába lépünk. Viharos március ígérkezik: a szárazföldön is, a tengereken is, talán a politikában is. A verduni német offenzíva lankadatlanul folyik, a tengeralattjáró­háború új fázisa is megkezdődik holnap, néhány nap múlva pedig az entente hadi­tanácsa is összeül, hogy elhatározza a ta­vaszi együttes offenziv­át. Melyiket? A ver­duni német offenzíva minden számításukat keresztezte s ma már arról beszélnek, hogy az 1916-iki entente-offenzivát­­ 1917 tava­szára fogják halasztani. De minden attól függ, hogy a verduni kezdetnek milyen lesz a folytatása és könnyen el lehet képzelni olyan folytatást is, hogy az entente ne so­ A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal

Next