Pesti Hírlap, 1916. március (38. évfolyam, 61-91. szám)

1916-03-01 / 61. szám

2 _ PESTI HÍRLAP 1916. márchtó ?... szer-dk. már tért a Côtes Lorraine felé és így a Ver­dunt keletről védő erődövhöz is átlag már csak 4 kilométernyi távolságban áll. A Verdinitől északra és keletre elért pozitív sikerek mellett nem kevésbbé jelen­tős a németeknek az a negativ sikere, h­ogy az elfoglalt douaumonti erőd vidékén a franciár­ megújított támadó kísérleteit hét­főn már a fölfejlődéskor elfojtották. Teg­nap írtuk e helyütt, hogy ezeknek a kétség­beesett francia támadásoknak rövidesen el kell maradniok. Az, hogy a németek a fran­cia támadásokat tegnap már csírájukban elfojthatták, azt bizonyítja, hogy a douau­monti erődben oly szilárdan vetették meg a lábukat, amelylyel szemben most már min­den ellentámadás kilátástalan. A német legfőbb hadvezetőség mai jelentéséből még azt az adatot kell kiragad­nunk, amely az eddigi harcokban ejtett fog­lyokról és zsákmányról ad képet. A sebesü­letlen foglyok száma eddig 228 tiszt és 16.575 közember, a zsákmányban pedig 78 ágyú, köztük számos legújabb szerkezetű nehéz ágyú, továbbá 86 géppuska és beláthatat­lan mennyiségű hadianyag szerepel. Ez az impozáns hadizsákmány annál inkább föl­jegyzésre érdemes, mert a német jelentések eddig hallgattak róla és mert a francia és angol lapok talán e hallgatáson fölbátorod­va már odáig mentek a közönség megnyug­tatásában, hogy azt írták: Douaumont erő­döt a franciák a marnei csata után leszerel­ték, ágyú és legénység nem is maradt ben­ne s amily horribilis kincsek uraivá lehettek volna a németek, ha 1914-ben az első meg­rohanásra sikerül Verdunt elfoglalni­uk, olyan üres falakra és elhagyott falvakra találnak majd 1916-ban Verdiniben és kö­rülötte. Hogy mi lesz, ha a németek beljebb kerülnek Verdunhöz és azokhoz a bizonyos ü­res falakhoz, azt természetesen még nem lehet előrelátni, de az már bizonyos, hogy az elhagyott falvak, amelyeket­ a németek az erődöv előtt megostromoltak, elég gazdag zsákmányt juttattak a kezükre. Mielőtt a hadihelyzet bővebb kifejté­sére áttérnénk, meg kell emlékeznünk egy titkos hadparancsról, amely a német offen­zívát közelről érinti és amelyet Joffre ge­neralisszimusz adott ki még januárban. Meg kell adni, Joffrenak határozott pechje van a titkos parancsaival. Vala­hányszor még offenzívát indított, egy-egy titkos parancsa a németek kezébe került. Most, a változatosság kedvéért, egy olyan titkos parancsát találták meg a németek, amely nem a Rajnáig való előny­omulással, hanem, épen ellenkezőleg, azzal foglalkozik, hogy, a németek az utóbbi időben a francia harcvonal különböző szakaszai ellen kis helyi offenzívákat indítottak, „mindenkor sikert vívtak ki s megtartották azt". Ez az állapot — írja Joffre — nem tarthat sokáig, hogy a hadsereg hangulatára nyomasztó hatással ne legyen. Ezt ő nem engedheti meg. Kioktatja tehát a hadcsoportok főparancsnokait, ho­gyan kell berendezkedniük­, hogy a német támadásokat megelőzzék, vagy hogy sikeres ellentámadásokba mehessenek át. Joffrenak ez a titkos parancsa még január 31-én kelt. Három hétre rá megin­dult a németek offenzívája Verdimnél. Ez már nem is nevezhető „kis helyi támadás­nak". És Joffre kioktatása a preventív rendszabályokra, meg a sikeres ellentáma­dásokra vonatkozólag, a gyakorlatban, úgy látszik, csak nem akar gyümölcsözni. Joffre azt írja, hogy már egy kis helyi német tá­madás sikere is nyomasztó hatássa­l van a hadsereg kedélyére. Milyen hatással lesz reá a verduni német diadalok egész soro­zata?I­ú­zódnia kell. Ha csak a Verdun köré fonódó frontrészeket veszszü­k figyelembe, itt is négy különböző fron­tszakaszt kell megkü­lönböztetni. Az első a Maastól nyugatra eső harcvonalszakasz, a második a Maastól ke­letre eső rész, a harmadik a vioerrei front, a negyedik a Combres—St. Mihiel-vonal. Mindezek a frontrészletek szorosan össze­függenek egymással, ami az egyiken törté­nik, ha nem is egyenlő arányban és egyfor­ma vonatkozásban, kihat a másikra is. A súlypont természetesen egyelőre a Maastól keletre eső frontrészletre, mint fő támadási felületre, esik. Már az offenzíva első napjai­ban demonstrálódott, hogy a Verduntől északra levő fronton lejátszódott események legérzékenyebben a woevrei szakaszon mu­tatkoztak; ez a szárny, amely Verdunhöz mint talapzathoz csatlakozott, abban a pil­lanatban megingott és visszavonulásra kényszerült, amikor a németek a külső erőd­gyűrűig hatoltak. A francia vezérkar je­lentései mindeddig úgy tüntették föl ezt a visszavonulást, mintha a lehető legsimáb­ban történt volna a lefolyása, a mai német hivatalos jelentésből és a február 27-ikéről és 28-ról keltezett francia vezérkari jelentés­ből azonban kiderül, hogy egyes helyeken kemény harcok já­tszódtak le. A német jelen­tés arról ad hírt, hogy a Woevre-vidéken a német csapatok áthaladtak Dieppe, Aba­court és Blanzée helységeken; itt tehát nem történt egyéb, mint a visszavonuló francia harcvonal követése. A némett jelentés azon­ban azt is közli, hogy a Watronville—Bau­diemont-vonaltól észak­keletre levő nagy ki­terjedésű erdős területet megtisztították az ellenségtől és vitézi lendülettel elfoglalták Manheullest és Champlont. Ezen a több, mint tíz kilométeres fronton tehát kemény küzdelem játszódott le, amely főleg arra irányult, hogy a franciák visszavonulását a lehető leghatásosabban megzavarják a németek. A február 27-iki és 28-iki francia hivatalos jelentésekből pedig kiderül, hogy a Watronvilletől északra eső szakaszon sem ment minden simán. A február 27-iki jelen­tés hírül adja, hogy a Moranville—Blanzée­vonalon a francia csapatok érintkezésbe jutottak az ellenséggel, a február 28-iki je­lentés szerint pedig Eix vasútállomás (Abaucount-tól délre) ötször cserélt gazdát. E harcok után, amelyek a németek ener­gikus üldözését illusztrálják, a franciák A­küri. Irta: GÁRDONYI GÉZA7. IS­S a kezét nyújtotta: — Alászolgája Zsuzsika. — Alászolgája, — felelte halkan és ko­molyan Zsuzsi, a kezét készségesen odaen­gedve. A harangozó letette a bort az asztalra. Atillára nézett: — Hallatlan, ügyeli Az csak állt a sublótnak támaszkodva, összeöltött karral, mint Napóleon. S hogy Üllői a kezét nyújtotta, csak végignézte. — Hallatlan, hogy elém mersz még lépni ! — dörrent meg vadul. — Ez a hal­latlan! Elvidd azt a bort innen! Se borod nem kell, se magad nem kellesz! A harangozó csak nézett, mintha kö­tele szakadt volna. Az első pillanatban , vélte, tréfál az őr. De aztán látta, hogy meg­vörösödik, mint a tüzes vas. Rábámult. — Mit ettél! — Akármit, veled van tele a gyom­rom! Miket beszéltél a feleségemnek a mi­nap a lépcső alatt?! Zsuzsi megrándult. Csillapítón lépett Atillához: — Ugyan Ád­a. Hiszen nem mondott semmi olyat... Nem értelek. — Nem mondott? Hajlékom nyitva van! A maga számára nyitva van! ... e?i semmi?! Az én feleségemnek ilyet mondani. Verdimnél, amint azt sejteni lehet, alighanem huszonöt német hadosztályt össz­pontosítottak, — írja Repington ezredes, a Times katonai szakértője, aki úgy véleke­dik, hogy nem lehet föltételezni, hogy a nagyszabású német offenzívában száztizen­nyolc német divízió közül csak huszonötnek szántak volna szerepet és arra a konklúzió­ra jut, hogy hamarosan újabb offenzíváról fogunk hallani a Champagneban. Épen tegnap mutattunk rá arra, hogy a német nagyvezérkar, amikor a Verdun elleni offen­zívát elrendelte, minden valószínűség sze­rint olyan bonyolult szerkezetű, közvetlen és közvetett hatású akciókra fölépített hadi­tervet dolgozott ki, amelynek a szövevé­nyeit az ellenség csak későn fejtheti meg. A Verdun körül kialakult helyzet, már ma is, amikor pedig a német terv még a ki­bonyolódás kezdő stádiumánál tart, a közvetett és közvetlen hadműveleteknek olyan komplikált egymásrahatásából tevő­dik össze, hogy ennek a komplikációnak a dolog természete szerint még inkább foko-A harangozó elsárgult De azért meg­állt a sarkán: — Hát először is: nem feleséged . . . — Feleségem! Ha én azt mondom: fe­leségem, hát feleségem! A sodrófáját­! Ha nem is esküdhettünk meg, az csak külsőség. És most már csak azért is feleségem! Nekem ebben senki nem parancsol! Én a várost szolgálom, nem a papokat! Engem a papok nem dirigálnak! Én a toronyban lakok... Ullei már az ajtóig hátrált. — Az erkölcs dirigál . . . Atilla már tüzet és lángot okádott: — Itt nincs erkölcs! Itt nem parancsol senki! Mars le innen! Mit prédikál nékem a harangozó!? Ki innen, az anyád sodrófá­ját!... Mert úgy lerúglak!... Az esperes udvarára esel, úgy lerúglak!... reszketett dühében. Zsuzsit ellökte „magától, hogy csillapítani akarta. Nekiment a harangozónak, de az már eblábolt kifelé, lefelé. Csak a csapóajtó alól vonyított vissza gúnyosan: — Itt nincsen erkölcs! Atilla akkor úgy fordult Zsuzsinak, mint a veszett víziló: — Te bátorítottad rá, hogy szemte­lenkedjen veled! — Én? — hüledezett Zsuzsi. — Valld meg, hogy beszélgetni szoktál vele! — Mikor? Hol! — Itt a szemem előtt is nyájaskodol! Melléje ülsz! A térded hozzáér az övéhez. — De Ad­a! — A torony galambja!? Most már ér­tem! Táncolni is, hogy táncoltatok karácson este!? Gondoltátok, nem látom!? Markolá­szott a derekadon! Szemtelenül! Tisztessé­ges nő... — Atilla!... — Tisztességes nő eltolja magától az ilyen táncost! Tisztességes nőnek nem meri azt mondani legényember: Nyitva a haj­lékom. Zsuzsi elsápadt. Leborult a szekrény­re, sírva fakadt. Az óra kondult. Atilla fogta a kürtöt, s kilépett. Kinn is maradt. Dühösen járt köröskörül az erké­lyen. Még a másik negyed is ott­ érte. Aztán sétálássá lassúdott a járása. Visszatért. Zsuzsi még sírt. — Valóban, — zokogta, — nem va­gyok tisztességes nő. Atilla nézett rá. Aztán hozzálépett. Megsimogatta a haját, magához ölelte a fejét. — Ne sírj ne kis pintyem-pontyom, madaram-badaram... Bocsáss meg ne. An­gyalnak úgy illik. Hát persze, hogy nem te­hetsz róla, ha szemtelen valaki. Node hát nem tolja az ide az orrát többé! Nem is tolta.

Next