Pesti Hírlap, 1916. március (38. évfolyam, 61-91. szám)
1916-03-01 / 61. szám
2 _ PESTI HÍRLAP 1916. márchtó ?... szer-dk. már tért a Côtes Lorraine felé és így a Verdunt keletről védő erődövhöz is átlag már csak 4 kilométernyi távolságban áll. A Verdinitől északra és keletre elért pozitív sikerek mellett nem kevésbbé jelentős a németeknek az a negativ sikere, hogy az elfoglalt douaumonti erőd vidékén a franciár megújított támadó kísérleteit hétfőn már a fölfejlődéskor elfojtották. Tegnap írtuk e helyütt, hogy ezeknek a kétségbeesett francia támadásoknak rövidesen el kell maradniok. Az, hogy a németek a francia támadásokat tegnap már csírájukban elfojthatták, azt bizonyítja, hogy a douaumonti erődben oly szilárdan vetették meg a lábukat, amelylyel szemben most már minden ellentámadás kilátástalan. A német legfőbb hadvezetőség mai jelentéséből még azt az adatot kell kiragadnunk, amely az eddigi harcokban ejtett foglyokról és zsákmányról ad képet. A sebesületlen foglyok száma eddig 228 tiszt és 16.575 közember, a zsákmányban pedig 78 ágyú, köztük számos legújabb szerkezetű nehéz ágyú, továbbá 86 géppuska és beláthatatlan mennyiségű hadianyag szerepel. Ez az impozáns hadizsákmány annál inkább följegyzésre érdemes, mert a német jelentések eddig hallgattak róla és mert a francia és angol lapok talán e hallgatáson fölbátorodva már odáig mentek a közönség megnyugtatásában, hogy azt írták: Douaumont erődöt a franciák a marnei csata után leszerelték, ágyú és legénység nem is maradt benne s amily horribilis kincsek uraivá lehettek volna a németek, ha 1914-ben az első megrohanásra sikerül Verdunt elfoglalniuk, olyan üres falakra és elhagyott falvakra találnak majd 1916-ban Verdiniben és körülötte. Hogy mi lesz, ha a németek beljebb kerülnek Verdunhöz és azokhoz a bizonyos üres falakhoz, azt természetesen még nem lehet előrelátni, de az már bizonyos, hogy az elhagyott falvak, amelyeket a németek az erődöv előtt megostromoltak, elég gazdag zsákmányt juttattak a kezükre. Mielőtt a hadihelyzet bővebb kifejtésére áttérnénk, meg kell emlékeznünk egy titkos hadparancsról, amely a német offenzívát közelről érinti és amelyet Joffre generalisszimusz adott ki még januárban. Meg kell adni, Joffrenak határozott pechje van a titkos parancsaival. Valahányszor még offenzívát indított, egy-egy titkos parancsa a németek kezébe került. Most, a változatosság kedvéért, egy olyan titkos parancsát találták meg a németek, amely nem a Rajnáig való előnyomulással, hanem, épen ellenkezőleg, azzal foglalkozik, hogy, a németek az utóbbi időben a francia harcvonal különböző szakaszai ellen kis helyi offenzívákat indítottak, „mindenkor sikert vívtak ki s megtartották azt". Ez az állapot — írja Joffre — nem tarthat sokáig, hogy a hadsereg hangulatára nyomasztó hatással ne legyen. Ezt ő nem engedheti meg. Kioktatja tehát a hadcsoportok főparancsnokait, hogyan kell berendezkedniük, hogy a német támadásokat megelőzzék, vagy hogy sikeres ellentámadásokba mehessenek át. Joffrenak ez a titkos parancsa még január 31-én kelt. Három hétre rá megindult a németek offenzívája Verdimnél. Ez már nem is nevezhető „kis helyi támadásnak". És Joffre kioktatása a preventív rendszabályokra, meg a sikeres ellentámadásokra vonatkozólag, a gyakorlatban, úgy látszik, csak nem akar gyümölcsözni. Joffre azt írja, hogy már egy kis helyi német támadás sikere is nyomasztó hatással van a hadsereg kedélyére. Milyen hatással lesz reá a verduni német diadalok egész sorozata?Iúzódnia kell. Ha csak a Verdun köré fonódó frontrészeket veszszük figyelembe, itt is négy különböző frontszakaszt kell megkülönböztetni. Az első a Maastól nyugatra eső harcvonalszakasz, a második a Maastól keletre eső rész, a harmadik a vioerrei front, a negyedik a Combres—St. Mihiel-vonal. Mindezek a frontrészletek szorosan összefüggenek egymással, ami az egyiken történik, ha nem is egyenlő arányban és egyforma vonatkozásban, kihat a másikra is. A súlypont természetesen egyelőre a Maastól keletre eső frontrészletre, mint fő támadási felületre, esik. Már az offenzíva első napjaiban demonstrálódott, hogy a Verduntől északra levő fronton lejátszódott események legérzékenyebben a woevrei szakaszon mutatkoztak; ez a szárny, amely Verdunhöz mint talapzathoz csatlakozott, abban a pillanatban megingott és visszavonulásra kényszerült, amikor a németek a külső erődgyűrűig hatoltak. A francia vezérkar jelentései mindeddig úgy tüntették föl ezt a visszavonulást, mintha a lehető legsimábban történt volna a lefolyása, a mai német hivatalos jelentésből és a február 27-ikéről és 28-ról keltezett francia vezérkari jelentésből azonban kiderül, hogy egyes helyeken kemény harcok játszódtak le. A német jelentés arról ad hírt, hogy a Woevre-vidéken a német csapatok áthaladtak Dieppe, Abacourt és Blanzée helységeken; itt tehát nem történt egyéb, mint a visszavonuló francia harcvonal követése. A némett jelentés azonban azt is közli, hogy a Watronville—Baudiemont-vonaltól északkeletre levő nagy kiterjedésű erdős területet megtisztították az ellenségtől és vitézi lendülettel elfoglalták Manheullest és Champlont. Ezen a több, mint tíz kilométeres fronton tehát kemény küzdelem játszódott le, amely főleg arra irányult, hogy a franciák visszavonulását a lehető leghatásosabban megzavarják a németek. A február 27-iki és 28-iki francia hivatalos jelentésekből pedig kiderül, hogy a Watronvilletől északra eső szakaszon sem ment minden simán. A február 27-iki jelentés hírül adja, hogy a Moranville—Blanzéevonalon a francia csapatok érintkezésbe jutottak az ellenséggel, a február 28-iki jelentés szerint pedig Eix vasútállomás (Abaucount-tól délre) ötször cserélt gazdát. E harcok után, amelyek a németek energikus üldözését illusztrálják, a franciák Aküri. Irta: GÁRDONYI GÉZA7. ISS a kezét nyújtotta: — Alászolgája Zsuzsika. — Alászolgája, — felelte halkan és komolyan Zsuzsi, a kezét készségesen odaengedve. A harangozó letette a bort az asztalra. Atillára nézett: — Hallatlan, ügyeli Az csak állt a sublótnak támaszkodva, összeöltött karral, mint Napóleon. S hogy Üllői a kezét nyújtotta, csak végignézte. — Hallatlan, hogy elém mersz még lépni ! — dörrent meg vadul. — Ez a hallatlan! Elvidd azt a bort innen! Se borod nem kell, se magad nem kellesz! A harangozó csak nézett, mintha kötele szakadt volna. Az első pillanatban , vélte, tréfál az őr. De aztán látta, hogy megvörösödik, mint a tüzes vas. Rábámult. — Mit ettél! — Akármit, veled van tele a gyomrom! Miket beszéltél a feleségemnek a minap a lépcső alatt?! Zsuzsi megrándult. Csillapítón lépett Atillához: — Ugyan Áda. Hiszen nem mondott semmi olyat... Nem értelek. — Nem mondott? Hajlékom nyitva van! A maga számára nyitva van! ... e?i semmi?! Az én feleségemnek ilyet mondani. Verdimnél, amint azt sejteni lehet, alighanem huszonöt német hadosztályt összpontosítottak, — írja Repington ezredes, a Times katonai szakértője, aki úgy vélekedik, hogy nem lehet föltételezni, hogy a nagyszabású német offenzívában száztizennyolc német divízió közül csak huszonötnek szántak volna szerepet és arra a konklúzióra jut, hogy hamarosan újabb offenzíváról fogunk hallani a Champagneban. Épen tegnap mutattunk rá arra, hogy a német nagyvezérkar, amikor a Verdun elleni offenzívát elrendelte, minden valószínűség szerint olyan bonyolult szerkezetű, közvetlen és közvetett hatású akciókra fölépített haditervet dolgozott ki, amelynek a szövevényeit az ellenség csak későn fejtheti meg. A Verdun körül kialakult helyzet, már ma is, amikor pedig a német terv még a kibonyolódás kezdő stádiumánál tart, a közvetett és közvetlen hadműveleteknek olyan komplikált egymásrahatásából tevődik össze, hogy ennek a komplikációnak a dolog természete szerint még inkább foko-A harangozó elsárgult De azért megállt a sarkán: — Hát először is: nem feleséged . . . — Feleségem! Ha én azt mondom: feleségem, hát feleségem! A sodrófáját! Ha nem is esküdhettünk meg, az csak külsőség. És most már csak azért is feleségem! Nekem ebben senki nem parancsol! Én a várost szolgálom, nem a papokat! Engem a papok nem dirigálnak! Én a toronyban lakok... Ullei már az ajtóig hátrált. — Az erkölcs dirigál . . . Atilla már tüzet és lángot okádott: — Itt nincs erkölcs! Itt nem parancsol senki! Mars le innen! Mit prédikál nékem a harangozó!? Ki innen, az anyád sodrófáját!... Mert úgy lerúglak!... Az esperes udvarára esel, úgy lerúglak!... reszketett dühében. Zsuzsit ellökte „magától, hogy csillapítani akarta. Nekiment a harangozónak, de az már eblábolt kifelé, lefelé. Csak a csapóajtó alól vonyított vissza gúnyosan: — Itt nincsen erkölcs! Atilla akkor úgy fordult Zsuzsinak, mint a veszett víziló: — Te bátorítottad rá, hogy szemtelenkedjen veled! — Én? — hüledezett Zsuzsi. — Valld meg, hogy beszélgetni szoktál vele! — Mikor? Hol! — Itt a szemem előtt is nyájaskodol! Melléje ülsz! A térded hozzáér az övéhez. — De Ada! — A torony galambja!? Most már értem! Táncolni is, hogy táncoltatok karácson este!? Gondoltátok, nem látom!? Markolászott a derekadon! Szemtelenül! Tisztességes nő... — Atilla!... — Tisztességes nő eltolja magától az ilyen táncost! Tisztességes nőnek nem meri azt mondani legényember: Nyitva a hajlékom. Zsuzsi elsápadt. Leborult a szekrényre, sírva fakadt. Az óra kondult. Atilla fogta a kürtöt, s kilépett. Kinn is maradt. Dühösen járt köröskörül az erkélyen. Még a másik negyed is ott érte. Aztán sétálássá lassúdott a járása. Visszatért. Zsuzsi még sírt. — Valóban, — zokogta, — nem vagyok tisztességes nő. Atilla nézett rá. Aztán hozzálépett. Megsimogatta a haját, magához ölelte a fejét. — Ne sírj ne kis pintyem-pontyom, madaram-badaram... Bocsáss meg ne. Angyalnak úgy illik. Hát persze, hogy nem tehetsz róla, ha szemtelen valaki. Node hát nem tolja az ide az orrát többé! Nem is tolta.