Pesti Hírlap, 1916. április (38. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-15 / 106. szám

io i­n frfcSYi hb­LAP n­mv. április 10., szoln­wi. I — (Istentisztelet a nagy főhadiszálláson.) A kölni érsek, Hartmann bíboros, a német nagy főhadiszálláson ünnepi istentiszteletet celebrált csütörtökön, amelyen részt vett Vilmos császár is. Az egyházi szertartás — mint a Vossische Zeitung tudósítója jelenti — nagystílű hazafias ünnepséggé vált. A francia polgári lakosság so­raiból is megjelentek egyesek, javarészt nők. A templom minden zugát megtöltötték a földszinti ruhás katonák. Az érsek a császárt a bejáratnál várta és bevezette az olárral szemben levő helyre. A császár kitűnő színben volt. Hartman bíboros tolmácsolta a katonáknak az otthonuk üdvözletét, amelytől a háború rémségeit távoltartották s az­után kérte Istent, hogy a katonák diadalmasan és épségben térhessenek vissza. A bíboros ez­után a császárhoz fordult és ezeket mondotta: — Császári és királyi Felségednek legben­sőbb hálámat kell kifejeznem teljes hódolattal Mért, hogy részt óhajtott venni ezen az isten­tiszteleten. Jézus Krisztus mondotta: Ha ketten vagy hárman nevemben összegyűlnek, én is köz­tük vagyok. Ebben az Isten házában ma számos, igen számos katona gyűlt össze országuk atyja körül, akivel együtt imádkoztak. Adja Isten, hogy diadalmas győzelem és mielőbbi béke legy­en részünk. Az együttes imádság bizonyára meg­hallgatásra fog találni. Ha Isten úgy akarja, hogy további súlyos áldozatokat kelljen hoz­nunk, ugy ebben a pillanatban a katholikus ka­tonák tolmácsaként a halálig tartó rendíthetet­len hűség fogadalmát teszem Felségednek. Isten óvja és védje Felségedet és óvja szeretett, drága hazánkat.­­ (Boroevics diszpolgársága.) Holjac zágrábi polgármester Boroevics tábornok főha­diszállására utazott, hogy átnyújtsa neki zágrábi díszpolgárságáról szóló oklevelét. A fényes ki­vitelű pergament oklevelet tartalmazó dobozon Zágráb városát ábrázoló relief van. A polgár­mester Boroevics tábornok főhadiszállásáról Sarkotic tábornokhoz utazik Sarajevóba, hogy neki is átnyújtsa a díszpolgári oklevelet. — (A dalmát helytartó Zágrábban.) Gróf Artems, dalmáciai helytartó, Zágrábba érkezett. A pénteki nap folyamán megtekintette az ortopé­diai kórházat és a rokkantiskolát. — (Szerelmeslevél a drótsövényen.) Egy vitéz sárgaparolis hadnagy, aki a háború első napja óta három fronton verekedett, sebesülten jött a harctérről Nagyváradra. A fiatal tiszt be­szélte el ezt a kis történetet: — Hosszú időn át épen hogy farkasszemet néztünk az oroszszal, s csak az obligát lövéseket adtak le, de a napok az unalomig nyugalmasan teltek. A bakák esténkint kiültek a dekkung te­tejére, daloltak, harmonikáztak, a komák meg hallgatták a bús magyar nótákat. Ebben az időben történt, hogy egy reggel hirtelen fehér zászlót nyújtottak föl az orosz rajvonalból. Mi az ördögöt akarnak ezek? Talán már kitört a béke? No, gyertek, ha kedvetek tartja. A muszka fedezékből kimászott egy legény s a fehér zász­lóval jött felénk. Izgatottan vártuk, kíváncsiak voltunk, miféle szengli parlamenter jelentkezik. Jött a magányos ember, a bakák könyököltek az árok szélén. Az orosz megállt a drótsövény előtt. Fegyvertelen volt. Feszesen szalutált. A zászlót magasra emelte. Aztán egy levelet akasztott a szögesdrótra, tisztelgett, sarkon fordult és indult nyugodtan vissza. Tizen is szaladtak a levélért, amely a századparancsnok kezébe került. Nagy fehér boríték. Rajta ez a cím kalligrafikus írás­sal : "An die Herren Offiziere. A levél hibátlan németséggel volt írva. A megszólítás: Geehrte Kameraden! A tartalma: Bajtársi tisztelettel kérlek benneteket, e szerény soraimhoz mellékelt s pontosan megcímzett levelet, szíveskedjetek postára tenni s eljuttatni ideálomnak Lembergbe. Aláírva egy orosz kapitány neve. A borí­tékban elegáns kék couvertba zárt levél egy hölgy címére.­­ (Orosz kegyetlenségek egy román falu­ban.) A sajtóhadiszállásról érkezett jelentés sze­rint az oroszok a múlt héten kilakoltatták Baján község bukovinai lakosságát. A község a bessz­arábiai határon fekszik és ötezer — tisztára ro­mán — ember lakja. Mindenkit éjnek idején kar­hatalommal hurcoltak ki a házából és elszállí­tották őket Oroszország belsejébe. Akik ellen­szegültek, azokat kegyetlenül elverték. A töme­get kisérő orosz katonák vallomása szerint bizo­nyos, hogy ez az erőszakos kilakoltatna az orosz h­adseregparancsnokság rendeletére történt. ( „Döntés csak két év múlva lesz".) Repington ezredes a Times-ban folytatja katonai fejtegetését az egyes államok még ren­delkezésre álló erejéről, a tartalékról, a hadi­anyagokról, stb. Ennek figyelembevételével meg­állapítja, hogy egy évig a helyzet még változat­lan marad. Döntés csak körülbelül két év múlva lesz, tehát a háborúnak rövidesen való befeje­zésére számítani balgaság volna.­­ (Az önkéntes őrsereg és a hazai Pol­gárőrség.) A háború elején a belügyminiszté­rium rendeletére vidéki városokban és községek­ben polgárőrségeket alakítottak, melyeknek fel­adatuk lett volna első­sorban a rendőrlegénység megfogyatkozása folytán előállható közbizton­sági zavarok megakadályozása. Ennek a polgár­őrségnek a Budapesten való megalakítása illuzó­riussá vált, jóllehet tagjai zsoldot is kaptak volna, miután gróf Andrássy Gyula katonai szolgálatokra megalakította az önkéntes őrsere­get. Most a háború huszadik hónapjában egy­másra szűntek meg a vidéki Polgárőrségek, csak a budapesti Önkéntes Őrsereg állja meg he­lyét. Az intézmény a sorozások alatt elvesztette tagjainak kétharmad részét, de azért még ez idő szerint is meghaladja az őrszolgálatot tevők száma a hatezret. A 42—50 évesek bevonulása és a 18 évesek sorozása miatt ujabb megrázkódta­száma a hatezret. A 42—50 évesek bevo­nulása és a 18 évesek sorozása miatt ujabb megrázkódtatásnak néz elébe az in­tézmény. Ha tekintetbe veszszük, hogy az önkéntes Őrsereg ma is az állam vagyonát őrzi, továbbá szolgálatot teljesít a máv. pénztá­rainál és állomásainál, a cs. és k­ir. katonai autogarageoknál, a vöröskeresztnél és egyéb fon­tos katonai őrhelyeken, talán érdemes a másfél éves önzetlen szolgálatai után azzal a gondolat­tal foglalkozni, hogy megtud-e majd az őrsereg ezek után is felelni kötelezettségeinek.­­ (A pipás magyar Fiuméban.) A többek között Fiuméban is futkároznak a villamosok és a hatóság intézkedése révén ott is tábla hirdeti a kocsikban, hogy dohányozni tilos. Amíg azon­ban ezt minálunk a főkapitány magyar nyelven adja tudtára azoknak, akiket, illet, addig a fiumei rendőrség taliánul szövegezi. Mindennek előre­bocsátásával teszünk említést arról a kis jelenet­ről, amely Fiuméban az egyik villamoson folyt le. A jóformán megtelt kocsiba egy munkásfor­májú ember szállt föl, a szájában pipával. Mikor szétnézett s egy nagysága mellett üres helyet pillantott meg, arra u­lt s teljes nyugalommal ere­gette a füstöt. A hölgy, akinek ez a szokatlan d­olog nem tetszett, kissé idegesen fordult a haza­fihoz és zengzetes olasz nyelven adta tudtára, hogy a kocsiban tilos a dohányzás. A magyar a füle hegyét sem mozdította és tovább fújta a füstöt. A dáma ekkor a kalauzt hívta, aki látva a rendet megtörő atyafit, magyarul fordult hozzá, tudtára adva, hogy füstölni nem szabad. Kissé csodálkozva, furcsán nézett a kalauzra s azután, anélkül, hogy kiesett volna flegmájából, azt kér­dezte, hogy a tilalom hol van fölírva? Amikor pedig a kalauz a taliánnyelvű táblára mutatott, a magyar így folytattta. ..Az a kis olasz fölírás a nagyságának szól, aki tud olaszuól és akinek nem szabad a kocsiban dohányozni, mert talián. Én azonban magyar vagyok s velem ezen a nyel­ven nem tudathatják, hogy mi tilos és mi nem. Igy tehát pipázok tovább. És ha azt akarják, hogy abban hagyjam, akkor irják ki magyarul is, mert nem vagyunk Olaszországban". A mi em­berünk néhány percig még bent is maradt a ko­csiban, de azután leszállt, aminthogy kilépett be­lőle a talián dáma is, akinek a magyar megjegy­zéseit lefordították.­­ (A rajzoló halálos balesete.) A Budafo-Sci-út 52. számú székesfővárosi villanytelep egyik lépcsőjénél holtan találták ifjú Bayer Károly építési rajzolót. A rendőri nyomozás megállapí­totta, hogy Bayer éjjel ittas állapotban jött a telepre, fel akart menni egy nyitott csigalépcsőn a második emeleti toronyszobába, ahol aludni szokott. Úgy látszik, hogy a lépcső tetejére érve, elszédült és leesett az első emeletre, az ott elhú­zódó összekötő falra, ahol újra felkelt és tovább ment, hogy egy másik lépcsőn lejusson. Azonban erről a lépcsőről is leesett, holtra zúzta magát. Bevitték a törvényszéki orvostani intézetbe.­­ (Tolvajok az áruházban.) A Párisi Áru­ház Vácról névtelen levelet kapott, melyben a levélíró közölte, hogy onnan tolvajbanda jár be az áruházba és állandóan lop. Meg is nevezte a tolvajokat. Az áruház feljelentésére a­ rendőrség megindította a nyomozást és­­ megállapította, hogy Schönberger Jánosné és Mezei Istvánné napszámos nők és két fiatalkorú nő már hosszabb idő óta bejárnak az áruházba és onnan mintegy háromezer korona értékű dísztárgyakat és egyéb cikkeket loptak el. A rendőrség megindította el­lenük az eljárást.­­ (A bécsi polgármester díszpolgársága.) A bécsi községtanács pénteki ülését követő bi­zalmas ülésen a polgári kör tagjai indítványt nyújtottak be, hogy Weiskirchner polgármestert különösen a háború folyamán a városi közigaz­gatás terén szerzett érdemei elismeréséül vá­lasszák meg Bécs város díszpolgárává. Az in­dítványt ü­gyrendszerüen fogják tárgyalni.­­ (A tizennyolcévesek önkéntes belépése.) Illetékes helyről eredő értesülés szerint az 1898. évben született hadkötelesek engedélyt kaphatnak arra, h­ogy bizonyos meghatározott feltételekkel és korlátolt számban önként beléphessenek a lo­vassághoz, a tábori-, a hegyi- és a vártüzérség­hez, továbbá az utászzászlóaljakhoz és a légi járműcsapatokhoz három évi tényleges és hétévi tartalékos szolgálati kötelezettséggel, avagy a haditengerészethez négy évi tényleges, öt évi tar­talékos és három évi tengervédelmi szolgálati kö­telezettséggel. Csak azok kapnak engedélyt, aki­ket a népfölkelési bemutató szemléknél népfölke­lési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtak és nincsen igényük az egyévi tényleges szolgálat kedvezményének végleges vagy feltételes elnye­résére. Azok, akiknek a véderőről szóló törvény 20. szakasza szerint csak két évi tényleges szolgá­latra van igényük, csak abban az esetben kaphat­nak engedélyt az önkéntes belépésre, ha­­ három évi tényleges és hét évi tartalékos szolgálatra kö­telezik magukat. A felvételi kérvényeket közvet­lenül a választott csapattest pótszázadának (pót­ütegének stb.) parancsnokságához, illetőeg a légjáraműcsapatok parancsnokságához (Wien, XIII., Bernbrunngasse 33.), illetve a matrózkar­parancsnoksághoz, Pólába, kell benyújtani.­­ (Berlin az elpusztult magyar és osztrák helységekért.) Berlin város törvényhatósága el­határozta, hogy a háborúban elpusztult magyar és osztrák helységek felépítésére alakult segély­egyesületnek százezer márkát adományoz.­­ (Tiltott fegyver a háznál.) A Zentával szomszédos Karpad-pusztán Bellér Simon gazda György János nevű cselédje, abban a hiszemben, hogy a revolver töltetlen, rászegezte a gazda ti­zenhat éves Julis nevű leányára. A revolvert a tolvajok ellen éjszakára megtöltötte a gazda, amiről a cseléd nem tudott s igy a fegyver el­sült. A golyó szivén találta a leányt, aki azon­nal meghalt.­­ (Cserebogarakat kér az Állatkert.) Az Állatkert igazgatósága szárított cserebogarat kér. Ebben a szűkös időben bizony sok állat fogja szívesen megenni. A majmok, a struc, a vidra és mosómedve és a nagy barnamedvék is, meg a rágcsálók elfogadják eleségül. Most nemsokára elő fognak búj­ni a cserebogarak a földből, néhol nagy tömegekben. Ilyen helyütt mázsaszámra szedik fel őket úgyis, mert kárt­tevőek és elpusztítják az egyébként használható tápláló szert. Az Állatkán igazgatósága kéri a közönséget, hogy ilyen községekben, ahol zsák­számra beszállítják, ahelyett, hogy elássák a bogarakat, szárítsák meg egy kis parázson és küldjék az Állatkert kedves lakóinak Budapest­re. — Ismét négy vadmalac született az Állat­kertben és egy kis kétpupu teve. Az utóbbi azonban csak két napig élt. — (A gulyás halála.) A hajnamegyei Nád­udvaron még­­tavaly december tizenötödikén eltűnt Nagy László gulyás. Most, hogy kihajtot­ták a gulyát, a határban megtalálták a gém­e-­­kútban a gulyás feloszló holttestét. A vizsgálat megállapította, hogy öngyilkosságot követett el.­­ (Életuntak.) A Magyar Általános Gép­gyárban (Váci­ út 71.) Schuman János éjjeli öt revolverrel halántékon lőtte magát, meghalt.­­ Szabó Júlia huszonegy éves nő, a fertőtlenítő in­tézet alkalmazottja, szublimálta, megmérgezte magát. Súlyos sérülésével a Rókus-kórházba vitték. Házasság. Dr Mauthner Nándor egyetemi m. tanár tegnap házasságot kötött Bernauer Nanával. A polgári esketést dr Bárczy István polgármester végezte.­­ Házasulandók! Vegyék meg dr Vargay István A házasság könyve c. művét. Ára 5 K. Kapható kiadóhi­vatalunkban. Halálozás: özvegy nemes S­­­p­ij­e­r B­e­r­n­á­t­n­é 75 éves korában Budapesten meghalt. Temetése 15-én, szom­baton délután 4 órakor lesz a farkasréti temető halot­tasházából. Jákó János törvényszéki bíró, pénteken dél­után hat órakor nagyváradi lakásán hirtelen rosszul­lett és nemsokára meghalt.. Hatvan éves volt és elis­mert kitűnő jogász. Váratlan halála előkelő családot borított gyászba. Báró Orczy Eleket pén­teken délután szen­telték be az Üllői­ út 17. számú palotában a főúri világ nagy részvétele mellett. A díszes ravatalt pompásabb­nál­ pompásabb koszorúk egész sokasága borította el. A­ beszentelés után a halottat Erdőkövesdre szállították és ott helyezik pihenőre. \

Next