Pesti Hírlap, 1916. június (38. évfolyam, 152-180. szám)

1916-06-01 / 152. szám

Budapest, 1916. xmill. évfolyam, 152. (13,086.) szám. Csütörtök, junius 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre • ••••• 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ , Egy hóra 2 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetéskre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Budapest,Vilmos császár­ út 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FLÜKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon: József 52—96. Sk német sajtóvita. Mint valami nyugtalan panaszos ki­mértet, mint a megölt embernek sírból is vá­doló lelke, úgy suhan, bolyong és kering a sajtócenzú­ra thémája egyik parlamentből a másikba végig az összes hadat viselő or­szágokon. (Igazán fehér lepelben bolygó kisértet, a fehér hasábok szemléltetőn tanú­sítják.) Kétségtelen bizonyságnak kell ezt venni arra, hogy mindenütt a háború ko­moly szüksége szülte a cenzúrát, de min­denütt előre nem látott bajok, igazolatlan túlkapások is fakadtak belőle. .Azokból a megújított vitákból, amelyek a folyton kör­utazó és a levegőn át repdeső kérdés körül süvítenek, mégis határozott különbségeket is lehet megállapítani arra nézve, hogy a különböző országokban mily szellemben gyakorolják a cenzúrát vagy mennyi kor­látozó erő érvényesül körülötte. Tanulságos dolog ebben a tekintetben a nyugati parla­mentek tárgyalásait követni és a fölmerült panaszokat összehasonlítani. És itt tisztá­ban vagyunk azzal is, hogy semmi sem nehezebb, mint ennek a két egymás ellen ható intézménynek, egyfelől a sajtónak,, másfelől a­ cenzúrának helyes szabályozása. Bár a sajtóra nézve békés időkben el kell fogadni a tételt, hogy a szabadság levegője maga is megteremti a sajtó visszaéléseinek ellenszerét, magunk is megengedjük, hogy ezt az elvet a háború szörnyű viharzásai, Hirtelen és óriási veszedelmei között egy­szerűen alkalmazni nem lehet. Hogy pedig az olyan cenzúrás hatóságot, amely a nyil­vánosság ellenőrző behatásaitól mentesen a közvetlen felelősség féke nélkül működik, mikép lehessen az adott szükség és a ter­mészetes célszerűség korlátai között meg­tartani, ez úgy látszik, mai napig titok egyaránt bölcsek és bolondok előtt. Azért különös figyelmet érdemel a né­met birodalmi gyűlés tegnapi magas színvo­nalú cenzúravitája, amely az egyéni sérel­meken és szubjektívebb panaszokon felül­emelkedve, minden irányban világossá tette a közérdek szempontjait. Egészben meg lehet állapítani, hogy a német cenzúra is erélyeseb­), szigorúbb gyakorlatot követ, mint például a francia és az angol. A had­vezetésnek és a katonai intézkedésnek szü­netlen mérges támadása, min­t Clemenceau lapja, a „L'homme enchaine" és más fran­cia újságok is közönségükbe durrogtatnak. Németországban semmi körülmény között elő nem fordulhatna, talán még a kormány háborús rendszabályainak oly szakadatlan bírálata sem, aminőt ma az angol lapok fesztelenül kultiválnak. Hogy Németország­ban a sajtószabadság hagyománya nem ör­vend oly meggyökerezett tiszteletnek, mint a tőle nyugatra eső államokban, ezt a hábo­rús helyzet zordon kényszerűségeivel szem­ben nem kell a német cenzúra hibájának be­tudni, úgy gondoljuk, nem is jelenti ez eset­ben valamely hátrányát. Ellenkezőleg, ahogy általában és a háború minden vonat­kozásában az organizáló erő, a rendszeres cselekvés bizonyult a németek nagy fölé­nyének minden ellenségükkel szemben, úgy még a sajtócenzúra dolgában is az ő gya­korlatuk tünteti fel — már amennyire ilyen hevenyészett és hozzá lopva nesző misztikus intézménynél lehetséges __— az elvszerű eljárást, a következetes módszert, azokat a korlátokat és szabályokat, amelye­ket a kijelölt cél természete előír. Kézzelfogható tanúság erről épen a birodalmi gyűlés vitája. Valamennyi párt, a konzervatívok csak­úgy, mint a szociál­demokraták előhozakodtak panaszaikkal,­­igaz, hogy ellenkező irányban és tenden­ciával­ és heves kifakadásokkal illették a cenzúrát. Láthatjuk belőle, hogy bizony a türelmes, fegyelmezett és a háború szolgá­latában oly odaadó német nép sem viseli el szó nélkül a cenzúra megokolatlan ön­kényességét. De panaszaik lényege olyan szempontokat állított előtérbe, amelyek közvetlenül vagy közvetve a háború érde­kével, a háborús helyzet alakulásaival és következményeivel vannak összefüggésben. A szocialisták haragszanak, miért nem en­gedik a béke mellett való izgatást, a kon­zervatívok meg, hogy miért nem engedik meg a háborús fuvar szitását. De olyan panaszt nem lehetett hallani egyik oldalról sem, hogy nem engednék meg a belpoliti­ka és a polgári élet bármi kérdésének sza­bad vitatását. Hogy a német politikának milyen új célokat kell a­ háborús eredmé­nyekből kifejtenie ezután, milyen irányza­tot kell a közvélemény elé szabnia, erre néz­ve ma is szabad a kritikának és diskusszió­nak országútja. Senkinek nem volt oka rá valami olyan sérelmet is előhozni, mintha a német sajtónak megnehezítenék a jövő ke­reskedelmi szerződések vezéreszméinek tag­lalását, vagyis Németország gazdasági tö­rekvéseinek minden irányban való ismerte­tését és erőteljes hangsúlyozását. Sőt, úgy látszik, természetesnek találják azt is, hogy bár Németországot egységes nemzeti önér­zet forrasztja össze, a különböző német tör­zsek vetélkedve magasztalják a kebelükből került porosz bajor vagy szász ezredek hoz­zájuk tartozó dicsőségét. Ha tehát a cenzúra ördöge nem alszik Németországban sem, látunk mégis határvonalakat az ellentétes princípiumok között, ahol a pillanatnyi szükség törvénye megegyezik az örök jog követelményeivel. Ha vitatkozni kell is afelől, mely területek esnek a cenzúra ható­sága alá, van biztos megállapítás arról, mely területek nem tartozhatnak soha oda, tagot és Arsierot elfoglaltuk. Fél hónap alatt több mint 30.000 foglyot ejtettünk és 299 ágyút zsákmányoltunk Askgote! északkeletre ellestük az ellenséget Ga! Hóból és rohammal elfoglaltuk az e hegységtől északra evő magaslati állásokat. — Asingote! nyugatra a Fanta Gorbin erődműig zárt vonalon állunk. — A Posínától délre elfoglaltuk a F­rente Piraforát. — Visszavert olasz támadások Betfagetől délre.­­ Élénk harci tevékenység a besszarábiai és volhyniai fronton. — Élénk tü­zérharc a labasseei csatorna és Arras közötti fronton. — A Caurette-erdőben egy hajóágyut, 18 gépfegyvert és több aknavetőt zsákmányoltak a németek. — Bolgár előnyomulás Kavalia felé. Asiagot és Arsierot elfoglaltuk, de tu­lajdonképen ez is meghaladott esemény, hi­szen már Asiagot is 4 kilométerrel hagyták maguk mögött drága magyar véreink, aki­ket Cadorna és a félhivatalos olasz távirati ügynökség nem győznek elégszer kiemelni, az olaszok pedig csak tudják, hogy kik áll­nak velük szemben. A Stefani legutóbbi közleménye főként azon búsul, hogy a­ dél­tiroli offenzívát a monarchia elite­ csapatai­val indították meg, köztük felénél több ma­gyarral. Ők véreztek a Zagna Tortán, a bu­dapesti vadászzászlóalj a tiroliak között, ők ostromolták meg az asiagoi erődöket, kecskeméti bakák a linziek között. Babért nekik s a többi magyar ezrednek mind, azon a napon, mikor a vezérkar is ünnepies kön­tösbe öltözteti irását s az offenzíva diadal­mas vezérének, Jenő főhercegnek, nevét tűzi beszámolója élére; mikor megírja, hogy az ő vezérlete alatt Tirolból előnyomult had­erőnk elfoglalta Asiagot és Arsierot. Ebből a haderőből a hivatalos jelentések már föl­jegyezték a trónörökös parancsnoksága alatt álló tiroli vadászok és linziek dicsőségét, majd a gráciakét, ebben a haderőben küzde­nek túlnyomó többségben magyarjaink, mint az olasz hivatalos és félhivatalos köz­leményekbeli olvashattuk. Szerbia, Monte­negró, Albánia hegyei után Tirol és a Sette Communi hegyei is magyar szótól vissz­hangzanak, babért hát nekik, akik az olasz síkság kapuit is bedöntötték s könvet nekik, akik az olasz királyság földjében tértek örök nyugovóra . . . Fél hónap alatt 30.000-nél több olasz jutott fogságunkba és egy hijján 300 ágijut zsákmányoltunk. Ejtettek-e sokkal több fog­lyot az olaszok egy teljes esztendőn át? És jutott-e kezükre egy teljes esztendőn át csak a tizedrésze is annak az ágyúzsákmánynak, ami fél hónap alatt most a mi kezünkre ju­tott? 300 ágyú! A gorlicei áttörést követő harcokban egész május folyamán 251 ágyút vettünk el az oroszoktól. És ha össze akar­nak számítani, hogy hány olasz páncélerő­döt és páncélerődökhöz csatlakozó ütegál­lást foglaltunk el vagy lőttünk rommá ad­dig, mig Asiagon és Arsieron is túljutot­tunk, talán negyvenig is elszámolhatnánk. Május 15-ikén kezdtük meg offenzívun­kat és május 30-ikán a hadihelyzetet minő­nek látjuk? Asiagon túl nyomuló csapataink el­űzték az olaszokat Gallioból és rohammal el­foglalták az olaszok magaslati állásait, me­lyek e helységtől északra feküdtek: a Mon­te Baldo és a Monte Fiara birtokunkban van. Gallio helység 4 kilométerre északke­letre van Asiagotól, azon a műúton, amely Asiago felől a Brenta felé visz. És Gallio helységbe, mint útcsomópontba, fut az a másik műút, amely a Lugana-völgytől dél­re, a tiroli határon kezdődik és észak-déli irányban a Monte Fiara és a Monte Baldo lábánál épült. A Lugana völgyében álló ola­szok és az Asiagoból hátráló olaszok között ez a műút volt az utolsó kapcsolat. A Monte Fiara és Monte Baldo elfoglalásával ezt a kapcsolatot is elvágtuk. Ahhoz, hogy Gallion túl tovább foly­tathassuk előnyomulásunkat a Brenta felé, Valstagna irányába, még csak a Monté Pesti Hírlap mai száma 32 oldal.

Next