Pesti Hírlap, 1916. június (38. évfolyam, 152-180. szám)
1916-06-01 / 152. szám
Budapest, 1916. xmill. évfolyam, 152. (13,086.) szám. Csütörtök, junius 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre • ••••• 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ , Egy hóra 2 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetéskre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Budapest,Vilmos császár út 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FLÜKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 1. Telefon: József 52—96. Sk német sajtóvita. Mint valami nyugtalan panaszos kimértet, mint a megölt embernek sírból is vádoló lelke, úgy suhan, bolyong és kering a sajtócenzúra thémája egyik parlamentből a másikba végig az összes hadat viselő országokon. (Igazán fehér lepelben bolygó kisértet, a fehér hasábok szemléltetőn tanúsítják.) Kétségtelen bizonyságnak kell ezt venni arra, hogy mindenütt a háború komoly szüksége szülte a cenzúrát, de mindenütt előre nem látott bajok, igazolatlan túlkapások is fakadtak belőle. .Azokból a megújított vitákból, amelyek a folyton körutazó és a levegőn át repdeső kérdés körül süvítenek, mégis határozott különbségeket is lehet megállapítani arra nézve, hogy a különböző országokban mily szellemben gyakorolják a cenzúrát vagy mennyi korlátozó erő érvényesül körülötte. Tanulságos dolog ebben a tekintetben a nyugati parlamentek tárgyalásait követni és a fölmerült panaszokat összehasonlítani. És itt tisztában vagyunk azzal is, hogy semmi sem nehezebb, mint ennek a két egymás ellen ható intézménynek, egyfelől a sajtónak,, másfelől a cenzúrának helyes szabályozása. Bár a sajtóra nézve békés időkben el kell fogadni a tételt, hogy a szabadság levegője maga is megteremti a sajtó visszaéléseinek ellenszerét, magunk is megengedjük, hogy ezt az elvet a háború szörnyű viharzásai, Hirtelen és óriási veszedelmei között egyszerűen alkalmazni nem lehet. Hogy pedig az olyan cenzúrás hatóságot, amely a nyilvánosság ellenőrző behatásaitól mentesen a közvetlen felelősség féke nélkül működik, mikép lehessen az adott szükség és a természetes célszerűség korlátai között megtartani, ez úgy látszik, mai napig titok egyaránt bölcsek és bolondok előtt. Azért különös figyelmet érdemel a német birodalmi gyűlés tegnapi magas színvonalú cenzúravitája, amely az egyéni sérelmeken és szubjektívebb panaszokon felülemelkedve, minden irányban világossá tette a közérdek szempontjait. Egészben meg lehet állapítani, hogy a német cenzúra is erélyeseb), szigorúbb gyakorlatot követ, mint például a francia és az angol. A hadvezetésnek és a katonai intézkedésnek szünetlen mérges támadása, mint Clemenceau lapja, a „L'homme enchaine" és más francia újságok is közönségükbe durrogtatnak. Németországban semmi körülmény között elő nem fordulhatna, talán még a kormány háborús rendszabályainak oly szakadatlan bírálata sem, aminőt ma az angol lapok fesztelenül kultiválnak. Hogy Németországban a sajtószabadság hagyománya nem örvend oly meggyökerezett tiszteletnek, mint a tőle nyugatra eső államokban, ezt a háborús helyzet zordon kényszerűségeivel szemben nem kell a német cenzúra hibájának betudni, úgy gondoljuk, nem is jelenti ez esetben valamely hátrányát. Ellenkezőleg, ahogy általában és a háború minden vonatkozásában az organizáló erő, a rendszeres cselekvés bizonyult a németek nagy fölényének minden ellenségükkel szemben, úgy még a sajtócenzúra dolgában is az ő gyakorlatuk tünteti fel — már amennyire ilyen hevenyészett és hozzá lopva nesző misztikus intézménynél lehetséges __— az elvszerű eljárást, a következetes módszert, azokat a korlátokat és szabályokat, amelyeket a kijelölt cél természete előír. Kézzelfogható tanúság erről épen a birodalmi gyűlés vitája. Valamennyi párt, a konzervatívok csakúgy, mint a szociáldemokraták előhozakodtak panaszaikkal,igaz, hogy ellenkező irányban és tendenciával és heves kifakadásokkal illették a cenzúrát. Láthatjuk belőle, hogy bizony a türelmes, fegyelmezett és a háború szolgálatában oly odaadó német nép sem viseli el szó nélkül a cenzúra megokolatlan önkényességét. De panaszaik lényege olyan szempontokat állított előtérbe, amelyek közvetlenül vagy közvetve a háború érdekével, a háborús helyzet alakulásaival és következményeivel vannak összefüggésben. A szocialisták haragszanak, miért nem engedik a béke mellett való izgatást, a konzervatívok meg, hogy miért nem engedik meg a háborús fuvar szitását. De olyan panaszt nem lehetett hallani egyik oldalról sem, hogy nem engednék meg a belpolitika és a polgári élet bármi kérdésének szabad vitatását. Hogy a német politikának milyen új célokat kell a háborús eredményekből kifejtenie ezután, milyen irányzatot kell a közvélemény elé szabnia, erre nézve ma is szabad a kritikának és diskussziónak országútja. Senkinek nem volt oka rá valami olyan sérelmet is előhozni, mintha a német sajtónak megnehezítenék a jövő kereskedelmi szerződések vezéreszméinek taglalását, vagyis Németország gazdasági törekvéseinek minden irányban való ismertetését és erőteljes hangsúlyozását. Sőt, úgy látszik, természetesnek találják azt is, hogy bár Németországot egységes nemzeti önérzet forrasztja össze, a különböző német törzsek vetélkedve magasztalják a kebelükből került porosz bajor vagy szász ezredek hozzájuk tartozó dicsőségét. Ha tehát a cenzúra ördöge nem alszik Németországban sem, látunk mégis határvonalakat az ellentétes princípiumok között, ahol a pillanatnyi szükség törvénye megegyezik az örök jog követelményeivel. Ha vitatkozni kell is afelől, mely területek esnek a cenzúra hatósága alá, van biztos megállapítás arról, mely területek nem tartozhatnak soha oda, tagot és Arsierot elfoglaltuk. Fél hónap alatt több mint 30.000 foglyot ejtettünk és 299 ágyút zsákmányoltunk Askgote! északkeletre ellestük az ellenséget Ga! Hóból és rohammal elfoglaltuk az e hegységtől északra evő magaslati állásokat. — Asingote! nyugatra a Fanta Gorbin erődműig zárt vonalon állunk. — A Posínától délre elfoglaltuk a Frente Piraforát. — Visszavert olasz támadások Betfagetől délre. Élénk harci tevékenység a besszarábiai és volhyniai fronton. — Élénk tüzérharc a labasseei csatorna és Arras közötti fronton. — A Caurette-erdőben egy hajóágyut, 18 gépfegyvert és több aknavetőt zsákmányoltak a németek. — Bolgár előnyomulás Kavalia felé. Asiagot és Arsierot elfoglaltuk, de tulajdonképen ez is meghaladott esemény, hiszen már Asiagot is 4 kilométerrel hagyták maguk mögött drága magyar véreink, akiket Cadorna és a félhivatalos olasz távirati ügynökség nem győznek elégszer kiemelni, az olaszok pedig csak tudják, hogy kik állnak velük szemben. A Stefani legutóbbi közleménye főként azon búsul, hogy a déltiroli offenzívát a monarchia elite csapataival indították meg, köztük felénél több magyarral. Ők véreztek a Zagna Tortán, a budapesti vadászzászlóalj a tiroliak között, ők ostromolták meg az asiagoi erődöket, kecskeméti bakák a linziek között. Babért nekik s a többi magyar ezrednek mind, azon a napon, mikor a vezérkar is ünnepies köntösbe öltözteti irását s az offenzíva diadalmas vezérének, Jenő főhercegnek, nevét tűzi beszámolója élére; mikor megírja, hogy az ő vezérlete alatt Tirolból előnyomult haderőnk elfoglalta Asiagot és Arsierot. Ebből a haderőből a hivatalos jelentések már följegyezték a trónörökös parancsnoksága alatt álló tiroli vadászok és linziek dicsőségét, majd a gráciakét, ebben a haderőben küzdenek túlnyomó többségben magyarjaink, mint az olasz hivatalos és félhivatalos közleményekbeli olvashattuk. Szerbia, Montenegró, Albánia hegyei után Tirol és a Sette Communi hegyei is magyar szótól visszhangzanak, babért hát nekik, akik az olasz síkság kapuit is bedöntötték s könvet nekik, akik az olasz királyság földjében tértek örök nyugovóra . . . Fél hónap alatt 30.000-nél több olasz jutott fogságunkba és egy hijján 300 ágijut zsákmányoltunk. Ejtettek-e sokkal több foglyot az olaszok egy teljes esztendőn át? És jutott-e kezükre egy teljes esztendőn át csak a tizedrésze is annak az ágyúzsákmánynak, ami fél hónap alatt most a mi kezünkre jutott? 300 ágyú! A gorlicei áttörést követő harcokban egész május folyamán 251 ágyút vettünk el az oroszoktól. És ha össze akarnak számítani, hogy hány olasz páncélerődöt és páncélerődökhöz csatlakozó ütegállást foglaltunk el vagy lőttünk rommá addig, mig Asiagon és Arsieron is túljutottunk, talán negyvenig is elszámolhatnánk. Május 15-ikén kezdtük meg offenzívunkat és május 30-ikán a hadihelyzetet minőnek látjuk? Asiagon túl nyomuló csapataink elűzték az olaszokat Gallioból és rohammal elfoglalták az olaszok magaslati állásait, melyek e helységtől északra feküdtek: a Monte Baldo és a Monte Fiara birtokunkban van. Gallio helység 4 kilométerre északkeletre van Asiagotól, azon a műúton, amely Asiago felől a Brenta felé visz. És Gallio helységbe, mint útcsomópontba, fut az a másik műút, amely a Lugana-völgytől délre, a tiroli határon kezdődik és észak-déli irányban a Monte Fiara és a Monte Baldo lábánál épült. A Lugana völgyében álló olaszok és az Asiagoból hátráló olaszok között ez a műút volt az utolsó kapcsolat. A Monte Fiara és Monte Baldo elfoglalásával ezt a kapcsolatot is elvágtuk. Ahhoz, hogy Gallion túl tovább folytathassuk előnyomulásunkat a Brenta felé, Valstagna irányába, még csak a Monté Pesti Hírlap mai száma 32 oldal.