Pesti Hírlap, 1916. szeptember (38. évfolyam, 243-272. szám)
1916-09-01 / 243. szám
Budapest, 1916. Xilflif. évfolyam, 243. (13.m.) szám. Péntek, szeptember 1. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: fígész évre 12 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 ,T lígyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdatésekre vonatkozó minden tudnivaló a lap utolsó oldalán olvasható. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár út 78. TELEFON: 122—91 122—62 122—83 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon: József 62—84. A románok gyalázatos betörése a kétarcú vagy inkább arcátlan Bratianu komédiássága következtében érhetett bennünket váratlanul a határokon, de az már nem mondható váratlannak, hogy az emberek mindenünnen menekülnek, ahová a vérszomjas román bestiák betörnek. Ezt várni kellett. Mikor az oroszok betörtek Kelet-Poroszországba, nagy Németországban a kormány, a hatóságok, a társadalom cselekvésre készen várták a menekülőket, akiknek érkezése előre volt látható. Ott a menekülők ellátása is szervezve volt előbb, mint minden egyéb, mert a német számításban benne volt minden, ami a háborúval együtt járhat, tehát az ellenséges betörés elől menekülők elhelyezése és ellátása is. De mi magunk is eléggé beletanulhattunk a menekülők elhelyezésének technikájába, nemcsak azért, mert a galiciai menekülők szegényebb része Magyarország és Budapest felé vette útját, hanem azért is, mert az oroszok kárpáti betörése napjaiban a felsővidék lakossága természet szerint ide özönlött. Annál felháborítóbb, hogy a vasárnapra kirobbant román hadüzenet s az ellenséges skedés nyomban való megkezdésének híre dacára úgy futottak be Budapestre a menekülőket hozó vonatok, hogy az első huszonnégy órában az illetékes faktorok egyszerűen nem is vettek róluk tudomást. Csak, amikor már ezrekre nőtt a menekülők tábora, akkor mozdult meg a kormány, a főváros és a társadalom. Magunkba fojtott indulattal, a súlyos időkben ránk parancsolt hidegvérrel jegyezzük fel ezt is a polgári közigazgatás hosszú rovására. Ha megjön egyszer az elszámolás órája, beszélünk róla. Most cselekedni kell. A cselekvésnek pedig könnyebbik része a pillanatnyi segítés. Annyi kenyér és annyi ágy, amennyi néhány ezer menekülő öregember, asszony és gyerek számára kell, még akad Budapesten és Magyarországon, most, amikor minden épkézláb ember a frontokon harcol. A kormány, a bankok, a tehetősek és a jószívűek össze, fogják adni a pénzt, a kenyeret és a hajlékot. De nem ez az igazi segítség. Az igazi segítség a munka, mely a kenyér és hajlék állandóságát biztosítja. Kötelessége a kormánynak, hogy valamennyi munkaképes menekülő számára szerezzen munkát és foglalkozást. Hiszen csak örülnie kell, ha munkaerőt kap, mikor a munkaerő olyan kevés. És ha már megjelöli, hogy a menekülőket megyéjük szerint hová telepítsék, válaszsza meg a telepítések helyét úgy, hogy a menekülők ott ne alamizsnát kapjanak, hanem munkát. Mert menekültnek lenni elég kemény sors, nem szabad még azzal is tetézni, hogy segélyre is szoruljanak. A háború szenvedéseivel szemben nincs privilégium. Mikor végig a világon százezren és százezren véreznek s a legszerencsésebbek is a lövészárkok hideg szalmáján pihentetik el fáradt testüket, a becsületes léleknek még fájna is, ha részt nem kapna a szenvedésekből. De a szenvedésnek van egy megnemesítője: az a tudat, hogy ami emberi erőtől az elhárítására tellett, azt kifejtettük s elhárítani mégsem tudtuk. Katonáink, hisszük, megtették a magukét. Nem rajtuk mult, hogy ez a keserű pohár !A szófiai román követ kikérte útlevelét s igy Románia és Bulgária közt a diplomáciai összeköttetés szerdán este fél hét óta megszakadt. A berlini Wolff-ügynökség jelenti ezt az eseményt. Mikor Románia nekünk hadat üzent, a bolgár kormány félhivatalosa azt írta, hogy „Bécsben és Budapesten ma már nyilván sajnálják az elvesztett időt, hiszen Gorlice másnapjána monarchiának módjában lett volna vezni a bizonytalan helyzettel". Ez a kzika természetesen semmiképen sem érintette Bulgária állásfoglalását a jelenlegi helyzetben. Ezt bizonyította a török minisztertanács döntéseis, amelyet a szultán kádéja szankcionált. Törökország már hétfőn úgy döntött, hogy Németországgal és Bulgáriával együtt ő is hadat üzen Romániának. Semmi kétségünk sem volt benne, hogy Törökország is velünk lesz Románia elleni háborúnkban és hogy Törökország ebbe a háborúba nemcsak szövetségi hűsége nemes értékeit viszi, hanem saját régi, soha ki nem hűlő gyűlöletét is Plevna miatt. Amint Törökország el nem feledte Plevnát, Bulgária sem feledhette még el a dobrudzsai rablást s hogy ez a hitünk a bolgár hadüzenet formalitása nélkül is rendületlen, azt a török hadüzenetet bejelentő konstantinápolyi hír szövegezése is támogatja: Törökország Németországgal és Bulgáriával „együtt" üzeni meg a háborút Romániának. Ebből annyi min-' denesetre következik, hogy a török minisztertanácson Bulgária álláspontja sem lehetett már kétséges. Ismételjük, formális hadüzenet Bulgária részéről eddig nem történt, legalább is nem tudunk róla, viszont orosz jelentések szerint a hadiállapot már Románia és Bulgária között is bekövetkezett. Hogy Bulgáriának minden oka megvolt arra, hogy hadiállapotban levőnek tekintse magát Romániával, az kétségtelen. Eltekintve Bulgáriának a központi hatalmakkal kötött szerződéseitől, Románia vele szemben semlegességét már azzal is megsértette, hogy orosz csapatokat engedett átvonulni területén. Oroszország Bulgáriával hadiállapotban van, a nemzetközi jog szerint tehát Románia részéről ellenséges cselekedei számba ment már az is, ha orosz csapatokat engedett területén Bulgária ellen vonulni. A bolgár-román hadiállapot publikálásának késedelmezését Bulgária részéről a bécsi bolgár követség egyébként azzal magyarázza, hogy Bulgária azért nem siet a hadüzenettel, mert akkor Románia, mint nem múlhatott el felőlünk. De a polgári közigazgatásnak is voltak és vannak kötelességei. Szenvedéseink elviseléséhez vértezzen fel azzal a tudattal, hogy ő is megtett mindent, ami emberi erőtől telik. Csodákat nem várunk a közigazgatástól, de energiát, gyorsaságot, lélekjelenlétet és elsősorban cselekvést igenis megkövetelünk tőle . , , megtámadott, Görögországgal szemben, melylyel szerződése van, hivatkozhatnék a casus foederis beálltára. Egy angol újság viszont úgy tudja, hogy a hadiállapot konstatálásában Románia fogja a kezdeményező szerepet vinni: ultimátumban fogja követelni, hogy Bulgária a bukaresti szerződésnek megfelelő status quot állítsa helyre s igy Szerbia megszállt területeit haladéktalanul ürítse ki. Történt-e ultimátum vagy sem, e pillanatban még nem tudjuk. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a diplomáciai szakításban tényleg Romániáé volt a kezdeményező szerep. * A Herkules fürdőtől keletre emelkedő magaslatokon visszavertük a románok támadásait. A Csíkszeredától nyugatra emelkedő magaslatokon új állásokba vonultunk. Egyébként más lényeges változást nem jelent Hofer a szerdai nap harcaiból. Petrozsény, Brassó és Kézdivásárhely után tehát új nevet kaptunk, Csíkszeredát. Vegyük elő a körzőt, amely végigfutotta már Galíciát, Bukovinát, Volhyniát, Lengyelországot, Kurlandot, Litvániát, Szerbiát, Montenegrót, Albániát, Macedóniát, Belgiumot, Franciaországot, amely bekalandozta az óceánokat és amely valamikor, a kárpáti csaták idején, Felső-Magyarország testébe döfte a hegyét, vegyük elő a körzőt és mérjük le: Csíkszereda harminc kilométerre esik a Gyimesi-szorostól. Mint látjuk, a csíki hegyekben küzdő csapataink is lépésről-lépésre tervszerűen vonulnak vissza a régebben megállapított haditerv szerint. Most Csíkszeredát is föl kellett adniok s a várostól nyugatra eső magaslatokon foglaltak el új állást. Ezek az állások az Olt nyugati oldalán, Udvarhely megye határán, a Hargitta-hegységben húzódnak, északról délnek indulva az 1801 méteres Hargitta-csúcstól az 1558 méteres Kakukhegyig. A Hargittán egyébként műút vezet át s ez a negyven kilométeres út köti össze az Olt völgyét a Nagyküküllő völgyével Csíkszereda és Udvarhely között. A Hargitta-hegységtől északra a Görgényi havasok, délre a Hermány—Baróti hegycsoport húzódik a Maros és az Olt felső folyásával párhuzamosan. A Görgényi havasokig azonban még nem juthattak a románok, mert itt — a szerdai Höfer-jelentés szerint — a határszéli Gyergyói-hegységben harcolunk. A csütörtöki Höfer-jelentés ugyan nem emlékezik meg e harcok kimeneteléről, de hangsúlyozza, hogy a helyzetben lényeges diplomáciai szakítás Románia és Bulgária közt Csíkszeredától nygatra uj állásokba vonultunk. A Herkules-fürdőtől keletre fekvő magaslatokon visszavertük a román támadásokat — Fokozott tüzérségi tevékenység a rigai öböltől a Dnyessterig. — Visszavert heves angol előretörések az armentieresi harcvonalon. A Festi Hírlap mai száma 20 oldal.