Pesti Hírlap, 1916. november (38. évfolyam, 304-333. szám)

1916-11-12 / 315. szám

I91Ö. november 12., vasarnap. PESTI HIRLAP A bolgár-román harctér. Német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállás közli nov. 11-én. Mackensen vezértábornagy had­csoportja. Változatlan, első főszállásmester. Ludendorff Bolgár hivatalos jelentés. Román arcvonal. Nincs fontos jelen­teni való. Az orosz vezérkar jelentése (November 9.) Dunai harcvonal: Miután csapataink ellenséges elővédeket visszavertek, déli irányban előrenyomultak. Harsova falu ég. A helységet az ellenség több ponton felgyújtotta. November 10. Duna front: Lovassági és gyalogsági csapatrészeink megszállták a duna­reai pályudvart, Csernavodától nyugatra há­rom versztnyire. Harc folyik a cserna­vodai híd birtokáért. Az elfoglalt terüle­ten több mint kétszáz halottat számláltunk meg. Foglyokat ejtettünk, elvettünk egy gépfegy­vert és megszálltuk Harsova várost, Huslu falut és a Delgherutól délre három vers­nyire és Ca­simcatól délnyugatra öt ver­snyire lévő magas­latokat. A román vezérkar jelentése. (November 10.) Déli front: A dunai fronton tüzérségi harc. Egy monitort és az ellenség két őrjárónaszádát, amelyek a giurgiui hídhoz köze­ledtek, tüzérségi tüzelésünk visszavonulásra kényszerítette. Dobrudzsában nincs újság. A dobrudzsai orosz főparancsnokot haditörvényszék elé állítják. Zürich, nov. IL Svájci lapok jelentik, hogy a dobrudzsai orosz hadsereg főparancsnokát, Szajontskovszky tábornokot haditörvényszék elé állítják. Német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállás közli nov. 11-én. Koreától délre osztagaink harcba keveredtek francia csapatokkal. A monastiri síkság keleti részén és a Csernától észak­ra fekvő magaslatokon fran­cia és szerb erők többször támadtak, a támadások vesz­teségteljesen omlottak ösz­sze. Csak Pologtól délre si­ker­ült az ellenségnek a leg­elöl fekvő állásba benyo­mulni A Struma arcvonalon a tüzérségi tevékenység a Butkovo tó két oldalán feléledt Ludendorff első főszállásmester. Bolgár hivatalos jelentés. A bolgár vezérkar közli november 11-ikén: Macedóniai arcvonal: A bitolia-s­ri­nai vasúttól nyugatra a szokásos tüzérségi tüzelés. A vasúttól keletre és a Cserna haj­lásánál az egész nap folyamán élénk har­cok voltak. Az ellenség megismételt táma­dásait nagy veszteségével visszavertük. A harc még tart. Az egész arcvonal többi ré­szén gyönge tüzérségi tüzelés és járőrök harcai. Az Égei-tenger partján nyugalom. Sarrail képtelen az offenzívára. Hága, nov. 11. Sarrail tábornok Roques francia hadügy­miniszternek, aki a macedóniai fronton a fran­cia csapatokat üdvözölte, a leghatározottabban kijelentette, hogy a rendelkezésére álló csapatok nem teszik lehetővé, hogy offenzívát indítson, miután a kilátásba helyezett görög katonai támo­gatás ismét elmaradt Meglepő fordulat a szalonikii problémában. Az albán-macedón harctér. A vezérkar jelentése. (Kiadatott november 1lén délben.) Nincs esemény. Höfer altábornagy , a vezérkar főnökének helyettese, k­i­ pom­pázó püspökkert fái alatt hazafelé ment, szinte a boldogságtól sápadozva ismételte magában: — Igen, feleségül fogom venni, — a jó isten is ezt akarja. Lujza néni örömkönnye­ket fog sírni az égben, ha a szőke kis Mici­kéje a feleségem lesz. Egy vasárnap délelőtt — a vén várost övező erdőkből már kábító ibolyaillat áram­lott a házak közé — Viktor, a korai felke­léstől kissé bágyadtan, beavatta unokahú­gát a titokba. Dél felé volt, a harangszó ide­hallatszott a kolostor kertjébe, az­ öreg szent glóriája ragyogott a tavaszi verőfényben, s a gót ablakok mögül unalmas etude-ök tak­tusai szűrődtek ki a zöld köntösükben pom­pázó fák közé. Viktor, aki császárkabátot és kanárisárga keztyűt viselt, jó darabig csön­des elragadtatással nézte a hugocskája hó­fehér ünnepi ruháját, aztán gyöngéden meg­simogatta a világoskék szalagot, mely a szép gyermek szőke hajában fénylett. — Micike — mondta neki bizonyos bá­mulattal — tudod, hogy nagy lánynyá lettél tegnap óta? Tegnap még egy édes kis babá­nak néztelek, ma már férjhezmenő kisasz­szony vagy. — Tizennyolc éves múltam január vé­gén, — szólt Micike oly elégült fejbólintás­sal, mintha a negyedik unokáját is szeren­csésen férjhez adta volna. — Nagy kisasszony vagy és legfőbb ideje, hogy a jövődről gondoskodj. Miért választanal idegent, mikor­­ a családban is akad egy mártír, aki szívesen feláldozza ma­gát érted? Mit gondolsz, el tudnád magadat szánni arra, hogy az életedet megoszd ve­lem?­­ . .«* Micike, nagy meglepetésében, leejtette kezéből a rózsabimbót, amit lovagias unoka­bátyja öt­ perccel eadöttiapett neki. " -­­ Zürich, nov. 11. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — Milanói lapok szerint a szalonikai problé­ma újabb meglepetést sejtet Fontos stratégiai elhatározások álln­ak­ küszöbön, amelyeket Joffre tábornoknak az olasz vezérkar főnökével való legutóbbi találkozása készített elő. — Szerelmes vagy belém? — kérdezte elképedve, miközben szemmel látható respek­tussal nézte a Viktor császárkabátját és sárga keztyűjét Viktor most bevallotta a titkát: igen, már kis kora óta bizonyos volt, benne, hogy a hugocskája a felesége lesz. Hát nem volt mindig a lovagja, mióta csak az eszét tudja? Nem árulta el már diákkorában az érzéseit, mikor az aprópénzes fiókból elcsent fillérei­ért cukrot vásárolt a számára? — Igen, — mondta Micike elgondol­kodva — mindig tudtam, hogy jobban sze­retsz, mint a többi leányt, de hogy szerel­mes vagy belém, azt eddig még az álmom­ban sem gondoltam. A lángra lobbant Viktor, miután né­hány kicsinylő megjegyzést tett a fiatal lá­nyok emberismeretéről, lelkesedve kijelen­tette, hogy Micike nélkül épp úgy elzülle­nék, mint az a francia ifjú, akit egy vándor­színtársulat a legutóbbi farsangon mutatott be a kisváros közönségének,­­ és a megha­tott gyermek, aki kolostori szobácskájában, mindig regényhősökről álmodott, nagy ko­molyan megbólintotta szőke fejecskéjét, mely csakúgy ragyogott az aranyos májusi nap­sugárban. — Igen, szívesen a feleséged leszek, Viktor. Hiszen már kétéves korom óta meg­szoktam, h hogy a szegény édesapám után té­ged szeresselek a legjobban. Két hónappal később Takácsy Viktor az angolkisasszonyok templomában fele­ségül vette­ az unokahugát. És a szép gyer­mek, viruló asszony fejével és édes álmaival, egy nap beköltözött az emeleti szobácskákba,­­ az­ öreg és­ bizalmazó biedermeyer-bútorok közé, ahol az öreg Takácsyné az életet el­töltötte. ,1­­­ 5 A nyugati harctér. Német hivatalos jelentés. A nagy főhadiszállás közti nov. 11-én: Tiszti őszi időjárás kedvezett a kölcsönö a tüzérségi és repülőtevékeny­ségnek. Rupprecht trónörökös , hadcso­port­ja: Az An­drétől északra egyik jár­őrünk az ellenség állásából két gép­fegyvert hozott vissza. Courcelet tetői délkeletre éjjeli támadással sikerült az angoloknak csekély szélességben be­nyomulni legelső árkunkba. A Sailly­Saillises-i templom mellett vívott utcai­­ arcban a franciák kis előnyöket értek el. Egyébként a széles arcvonalon indi­ott ottani támadások meghiúsultak. Az ellenséges repülők arcvonalunk mögött fkvő helységek ellen intézett bomba­imadásainak tegnap a megszállott te­jet 9 lakosa esett áldozatul. A katonai kár csekély. Légiharcban és védőtüze­lésünkkel tegnap ismét 10 ellenséges repülőgépet lőttünk le. Ludendorff első főszállásmester. Az angolok és franciák kudarca a Somaié-csatában. — A november 5-iki áttörési kísérlet után nem tudtak nagyobb erőket összeszedni az általános támadáshoz. — Berlin, nov. 11. (Wolff-ügynökség.) Illetékes katonai hely­ről jelentik. Azok után a rettenetes veszteségek után, amelyeket a franciák és az angolok a Le Sars-Bouchavesnes arcvonalszakaszon megkí­sérelt áttörésnél november 5-én szenvedtek, ami­dőn hat angol és ötödfél francia hadosztályt eredménytelenül küldtek a vágóhídra, az utolsó napokban még megkísérelték, hogy kimerült és megtizedelt csapataikat a sok esőtől feneketlen sárossá vált területeken nagyobb támadásra elő­re kergessék. Minden támadó kísérletük beleful­ladt tüzérségünk és gépfegyvereink tüzébe. Csak a franciáknak sikerült a Sommetől délre jelen­téktelen helyi sikert elérniök, még­pedig Pres­soirenál, míg november 6-án a késő éjjeli órákig többször megismételt támadásaik St Pierre Vaast erdejében a német csapatok szívósságán összezúzódtak. Amint az idő kitisztult a tüzérség tevékeny­sége ismét megélénkült és egyes helyeken per­gőtűzzé fokozódott Az angolok és a franciák azonban nem tudtak nagyobb erőket összeszed­ni általános támadáshoz. A harci műveletek no­vember 6-án helyenként heves részlettámadássá bomlottak szét, melyek Eaucourt l'Abbén, Gneu­decourtnál, Les Boeuf­snél és Pressoirenél bele­fulladtak a német tűzbe. A Suilly körül lévő szakaszon ismét ádáz küzdelem folyt. A szilajul előretörő francia ro­hamozó csapatokat véres közelharcban vissza­vertük. Pressoirenál estig tartott az elkeseredett harc s a franciákra nézve eredménytelenül vég­ződött. A 17 ellenséges repülőgép között ame­lyet a nyugati fronton lelőttünk, egy nagy gép is volt, amely két motorral és három gépfegyver­rel volt fölszerelve. Személyzete három ember. A nagy gép sértetlenül jutott kezünkre. Joffre a Somme-menti offenzíva folytatásáról. Hága, nov. 11. Joffre generalisszimusz egy amerikai új­ságíró előtt kijelentette, hogy a Somme-offenzí­vát, amely a rossz időjárás miatt megakadt rend­szeresen folytatni fogják. Döntést egyelőre nem szabad várni, mert oktalanság volna azt hinni, hogy olyan nagy hadsereget, mint amekkora a német, sikerülni fog rövidesen megsemmisíteni. A francia hadvezetőség azonban számadatok alapján körülbelül tudja, mikor lehet elérni a németek ellenállásának végső határát. A kamara egyelőre nem tárgyalja az 1918-as évfolyam behívását. Frankfurt, nov. 11. — A Pesti Hirlap tudósítójától. — A Frankfurter Zeitung jelenti Páriából, hogy az 1918-ik­i évfolyam behívásáról szóló tör­vényjavaslat egyelőre nem kerül a kamara napi­rendjére.

Next