Pesti Hírlap, 1916. november (38. évfolyam, 304-333. szám)

1916-11-23 / 326. szám

Budapest, 1916. xmra. évfolyam, 326. (13,260.) szám. Csütörtök, november 23. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egész évre 82 K —f 16 Negyedévre 8 „—• n Egy tóra 2 „ 80 „ 4EpTe3 Uzám ára helyben, Vidéken és pályaudvaron 12 f. Apróhirdetésük ára: szavanként köznapon 16 f. vastag betűkkel 32 f.; — vasárnap 20 és 30­­. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár­ út 78. TELEFON: 122—01 122—92 122—93 122—94 122—96. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon: József 52—SS. A hivatalos lap ma este rendkívüli kiadásban jelent meg, amely a következőket tartalmazza: , , Császári és Apostoli Királyi Fel­sége a következő legfelsőbb királyi kéziratot méltóztatott" legkegyelmeseb­ben kiadni: Kedves gróf Tisza! A­ kormányzást a mai napon átvet­tem és megerősítem önt és a magyar minisztérium többi tagját állásukban. Egyszersmind megbízom önt, hogy a Népeimhez intézett, idezárt prokla­mációt közhirré tegye. Kelt Bécsben, 1916 évi november 21. KÁROLY s. k. gróf Tisza István s. k. " NÉPEIMHEZ! Házammal és hű népeimmel együtt mély megindulással, megren­dülve állok ama nemes uralkodó ravatalánál, aki közel 70 éven át viselte gondját a monarchia sor­sának. A Mindenható kegyelm­e kora ifjúságában hívta a trónra őt és erőt adott neki, hogy késő aggko­ráig, súlyos emberi szenvedéstől meg nem ingatva és meg nem tör­ve, kizárólag uralkodói tiszte és né­peinek forró szeretete által eléje szabott kötelességeinek szentelje magát. Az ő bölcsesége ,belátása és atyai gondoskodása alkotta meg a békés együttélés és szabad fejlődés állandó alapjait; súlyos zavarok és veszélyek közül, jó és rossz időkön át ő vezette Ausztria-Magyarorszá­got a béke hosszú, áldásos idején ke­resztül a hatalomnak arra a magas polcára, amielyen ma, hű szövetsé­gesekkel karöltve állja a harcot a mindenfelől reátörő ellenséggel szemben. Az ő művét kell folytatnom és befejeznem. Viharos időben lépek őseim­nek felkölt elődöm által teljes fé­nyében Beára hagyott tisztes trón­jára. A cél nincsen még elérve, nem tört még meg ellenségeimnek az a balhiedelme, hogy támadásaik folytatásával legyőzhetik, sőt szét­rombolhatják a monarchiát. Egynek érzem Magam né­peimmel abban a hajthatatlan el­határozásban, hogy végigküzdjem a harcot olyan béke kiküzdéséig, amely biztosítja a monarchia fenn­állását és a zavartalan továbbfejlő­dés szilárd alapjait. Büszke bizalommal számítok reá, hogy hős véderőm, népeim ál­dozatkész hazaszeretetére támasz­kodva, hű fegyverbarátságban a szövetséges haderőkkel, Isten segé­lyével vissza fogja verni az ellen­ség összes támadásait és győzelmes befejezéshez juttatja a háborút Épen olyan megingathatatla­nul bízom abban, hogy monarchiám­, amelynek hatalma a benne egyesült két államnak régi törvényekben megírt, harcban és veszélyben újra megpecsételt elválaszthatlan sorskö­zösségében rejlik, de és kifelé meg­edzve és megerősödve fog ebből a háborúból kikerülni. És bízom ab­ban is, hogy az összetartozandóság tudatától és mély hazaszeretettől áthatva a kü­lellenség leverésére ál­dozatkész elszántsággal egyesült népeim együtt fognak működni a békés erőpótlás és megújhodás mun­kájában is, hogy a belső virágzás, fejlődés és megerősödés korszakát biztosítsák a monarchia két állama s a hozzájuk csatolt tartományok: Bosznia és Hercegovina számára. Amidőn az ég kegyelmét és áldását kérném Magamra, Házamra és szeretett Népeimre, a Minden­ható színe előtt fogadom, hogy az őseim által reámhagyott örökség­nek hű sáfárja leszek. Mindent meg akarok tenni, hogy mielőbb elmúljanak a háború áldozatai és borzalmai, újra meg kivánom népeimnek szerezni a béke áldásait, amint ezt fegyvereink be­csülete, államaimnak és hű szövetsé­geseimnek létérdeke és ellenségeink daca megengedi. Népeimnek igazságos, szeretet­teljes fejedelme akarok lenni: al­kotmányt és törvényt tiszteletben kívánom tartani. Gondosan fogok őrködni a jogegyenlőség felett. Ál­landó törekvésemet népeim erkölcsi és szellemi javának előmozdítására, szabadság és jogrend oltalmára és arra irányítom, hogy a társadalom munkás tagjai számára becsületes munkájuk gyümölcsét biztosítsam. Elődömtől örökölt drága örök­ségem korona és nép kölcsönös ra­gaszkodása és bizalma is. Magasz­tos, de súlyos uralkodói hivatásom kötelességeinek teljesítéséhez ebből merítek erőt. Ausztria-Magyarország el­pusztíthatatlan életerejébe vetett hittel, népeim iránt érzett mélysé­ges szeretettől áthatva állítom éle­temet és minden erőmet e magasz­tos feladat szolgálatába. Kelt Bécsben, 1916 nov. 21-én. KÁROLY s. k. Gróf Tisza István s. k. , ifi CS Károly nevet választott Ausztria új császára és Magyarország új, örökös jogú fejedelme. Mint osztrák császár ezen a né­ven tényleg első a hat Károly után, aki né­met-római császárként Ausztria császára is volt. De az új Károly már csak osztrák csá­szár, mint ilyen tehát valóban első. Nekünk magyaroknak azonban negyedik királyunk lesz a Károlyok közt. Károlynak írja alá magát, egyszerűen csak Károlynak. Felelős tanácsadói úgy vél­ték áthidalni a közjogi kérdést, hogy a dua­lizmusnak megfelelően elsőnek neveztessék Ausztriában és negyediknek Magyarorszá­gon. A magyar történelem, évszázadok múl­va is, aligha fogja összetéveszteni az előbbi hárommal. De a Corpus Jurisba mégis ne­gyedikként fog kelleni becikkelyezni a ne­vét. Károly király egyelőre nem szólt még magyar nemzetéhez, csak a monarchia két államának népeihez, a monarchia két álla­mának állásaikban megerősített miniszter­elnökei útján. Proklamációja Magyarorszá­gon a magyar. Ausztriában az osztrák mi­niszterelnök ellenjegyzésével kerül népei elé. Mindazért, ami e proklamációban ben­ne van és nincs benne: Magyarországon a magyar alkotmány parancsából a magyar miniszterelnöké a felelősség. A közel hetven évből, amelyben a meg­boldogult uralkodó a monarchia sorsának gondját viselte, közel ötven év, valóban, a magyar nemzeté is volt. De a fogadalom, hogy az új király az ősei által felhagyott örökségnek hű sáfárja, népeinek igazságos, szeretetteljes, alkotmányt és törvényt tisz­teletben tartó fejedelme akar lenni, egyelő­re csak osztrák népei javára és a Minden­ható szine előtt tett fogadalom. A magyar­nemzet javára és a magyar nemzet szine előtt tett fogadalom csak a koronázással kö­vetkezik. „Vallásos érzelmeinkben fogják az or­szág alkotmányos létének legbiztosabb zálo­gát fölismerni" — üzente Ferenc József 1866-ban a magyar országgyűlésnek. Deák Ferenc fölirata azt üzente vissza, hogy pusz­tán a vallásos érzelmek nem nyújtanak va­lódi alkotmánybiztosítékot. 1867-ben február 17-ikén nevezte ki a király a felelős magyar minisztériumot e június 8-ikán koronáztatta meg magát. De a magyar alkotmány „i­omisse" — múlha­tatlanul — rendeli hat hónap alatt a koro­názást. Felelős minisztériuma már Károly királynak is van, de felelős miniszterelnöke útján a magyar nemzethez még nem szólt. Rex non molitur — Ferenc József ravata­lánál már ott áll az új király, Károly. De a magyar király és a magyar nemzet még nem egyesült Szent István koronájában, ilex non molitur, de az igazi, egeket os­tromló vivát majd csak akkor jön. A Pesti Hírlap mai száma 20 oldal

Next