Pesti Hírlap, 1916. december (38. évfolyam, 334-363. szám)
1916-12-01 / 334. szám
A munka szervezése. Virágbokrétát raktak a birodalmi kancellár asztalára, mielőtt megkezdették volna a háborús munka szervezését. A hatvan éves Bethmann-Hollweg születésnapját ünnepelték a poétikusan meleg és nemesen egyszerű figyelemmel azon a napon, melyen megszületett a munka szervezésének bámulatos eredeti formája, mely polgári segédszolgálat címén a német nép egész erejét megszervezi a hadigazdálkodás számára. Így tűnik föl a komolyan dolgozó birodalmi gyűlés műhelyében ez a virágozás, mint mikor az építő munka egy-egy szakában fölbokrétázzák a félig kész épületet. Most a németek valóban betetőzik azt a nagy munkát, melylyel aláépítették végleges győzelmük diadalmi oszlopcsarnokát. Sgy tűnik föl a harcos munka komor falai között a virágdísz, mint vihardúlt a vidék fölött a tarka szivárvány, mely pusztulás táját íveli be, de már jelzi a derengő verőfény elkövetkező világosságát. És e fölvirágozott gyűlésben az öreg kancellár ifjú hévtől melegített szónoklatot tartott, mely költői lendületre ihlette még a frontedzett hadügyminisztert, Stein tábornokot is s a két erős férfi oly tökéletes formában mutatta be a németségnek jóérzéssel bélelt vaskarakterét, hogy az szónoklatnak klasszikus remek, cselekedetnek pedig követendő minta. Mi, magyarok, szeretjük magunkat a szónoklat mestereinek tartani. De ez a világháború, mely a tettek korszakát teremtette meg, azt mutatja, hogy nálunk még mindig sok a cifraság, a sallang, a szépségre törekvés; s a németek lefőztek még a dikciózásban is, mert a birodalmi gyűlésen többször megmutatták már, hogy az igazi szónoklatnak ilyen időkben szinte cselekedetnek kell lenni s ezért az igazságnak szabatos kifejezése s a célok világos megjelölése már haladás is a célok felé. A polgári munka megszervezésének indokai — mint Bethmann-Hollweg mondta — a frontok pergőtüzében születtek. S nekünk is szól az az igazsága, hogy „minden kéz, mely otthon nem dolgozik, az ellenséget segíti." Méltó párja ez államférfinak az a hadügyminiszter, ki nem tajtékzik francia s angol divat szerint véres szájjal gyűlöletet, hanem a „kiömlő értékes vér csökkentésére" kéri a polgári munka beállítását hadi célokra. Ez a német beszéd és cselekedet befelé nekünk követendő példa, kifelé pedig ellenségeinknek azt mondja, hogy Németországot se leverni, se kiéheztetni, se elszegényíteni, se kifárasztani nem lehet. Azt mondja, hogy az egész német társadalom szinte állandó háború viselésre rendezkedik be. Ez az egyetlen helyes felelet arra az angol lelketlenségre, mely végnélküli küzdelmet hirdet. Az a nemzet, mely már az iskola padjain hétéves és harmincéves háborúk leckéit tanulja, nem ijed meg a hencegő angolok leckéztetésétől. S ez a helyes cselekedet: berendezkedni a hosszú háborúra. Be kell rendezni az éléskamránkat is, a lőszerraktárunkat is, a lelkünket is. S mivel minden külföldi eseményt a mi érdekeink szemüvegén keresztül kell néznünk, a mostani német példán is jó lesz tanulnunk. Mert a mi polgári társadalmunk nagy része igazán távol áll a háborúnak hangulatkörétől is. Nálunk nemcsak a polgári munka, hanem a civil mulatozás is erős kontrasztban áll a lövészárkok világával. Mintha két külön társadalom volna: egyik mondatba bujtatva élethalál közt harcol értünk, a másik pedig itthon gazdagszik, dőzsöl s a legjobb esetben is közömbösen és lustán vegetál a kávéházakban. A munka szervezésére nálunk is szükség volna, ha talán egyelőre nem is oly szigorú mértékben, mint a németek csinálják. Ha hosszú háborús életre rendezkedünk be, akkor a polgári munkának tényleg oly irányt kell szabni, hogy az állam fő célját szolgálja. A szellemi és testi munkások szakmáját és foglalkozását meg kell változtatni, hogy a háborús célokat szolgáló szakmákra legyen elegendő munkaerő. De az első feladatok közél tartozik a frontra vihető férfimunkások egy részének nőkkel pótlása, valamint a fogolyállomány kiadósabb kiaknázása. Kár fogolytáborokban ingyen etetni annyi hadifoglyot, mikor ezek között ezrével vannak, kiket nemcsak mezei, hanem ipari munkákra is föl lehetne használni. Szóval szervezzük mi is a háborús munkát. Hisz ezzel tulajdonképen a győzelmes békét szervezzük. Budapest, 1916. _HXVlll évfolyam, 334. (13,238.) szám. Félek, december 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ —„ Egy tóra 2 „80* ^ Egyes szfim ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 t. Apró hirdetések fira, szavanként köznapon 16 t vastag betűkkel 32 f.; — vasárnap 20 óa 40 f. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár út 78. TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—94. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon: József CS—94. 17 tisztet, 1200 főnyi legénységet elfogtunk, 7 ágyút zsákmányoltunk. — Giela Nestinél egy német lovasszázad elfogott 17 tisztet, 1200 főnyi legénységet, 10 ágyút, 3 géppuskát zsákmányolt. Nyugat-Romániában visszaszorítottuk az ellenség utemeit A dunai hadsereg főarcaiva előrenyomul. Mackensen haderői a dunai átkelés óta 43 tisztet, 2421 főnyi legénységet ejtettek foglyul, 45 ágyút és 7 gépfegyvert zsákmányoltak. Arz és Kövess frontján újra összeomlott az oroszok Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett, csak kis helyi előnyöket ért el. — Visszavert rohamok és előretörések az yperni és macedóniai fronton. ¥ált©zás©k az angol atmiralitésban. Pitestin kéívül Kampolungot is elfoglaltuk és ezzel megnyitottuk az utat a törcsvári szorosott át. Ezt adja hírül Ludendorff jelentése. Pitesti elfoglalását már a tegnap esti német hivatalos jelentés adta hírül, míg a sajtóhadiszállásról érkezett félhivatalos kommüniké még csak azt közölte, hogy a románok kiürítették ezt a fontos vasúti csomópontot. Pitesti kiürítését már tegnap azzal kommentáltuk, hogy „ezek után a románok campulung—predeáli szakaszának helyzete is megingott és az ellenségnek itt is sürgősen meg kell kezdenie a visszavonulást, nehogy az elvágás veszedelmét kockáztassa, amikor önként következik, hogy a románoknak föl kell adniok hegyi állásaikat és a völgyek felé kell leereszkedniük, tehát a Targoviste—Ploesti magasságában levő szakaszra". Ez a konklúziónk, mint a hivatalos jelentések mai adatai igazolják , hamarosan valóra vált. Kampolung elfoglalásának az operációk további fejlődésére vonatkozólag két fontos következménye van. Az egyik, amit Ludendorff jelentése is közöl, az, hogy ezáltal megnyitottuk az utat a törcsvári szoroson át. Ez tehát annyit jelent, hogy a Kampolung—Dragoslavele-szakaszon, tehát tíz kilométernyi szélességben lehetővé vált az előnyomulás és az ellenség erőteljes üldözése. A románok visszavonulása csak délkelet felé, tehát Tragovisteán át Bukarest felé lehetséges. A másik következmény, amely szintén nem lényegtelen, az, hogy fölvonulásunk és az utánpótlás számára három országot nyit meg: kettő Kampulung és Pitesti között, a harmadik pedig Tragoviste irányában. Mindezeken kívül a helyzetből önként következik, hogy Pitesti és Kampolung között József főherceg haderői szintén végrehajthatták az arccal kelet, illetve a délkelet felé való fordulást és így itt is párhuzamos nyomást gyakorolhatnak az ellenségre, amely elsősorbana Kampolung —Busteni közötti frontszakaszra irányul. A tovább keletre csatlakozó frontszakasz helyzetéről egyelőre elég annyit, följegyezni, hogy a románoknak a végletekig ki kell tartaniuk azon a fronton, amely a Buzen völgyébe való bejutást zárja el, hiszen itt tulajdonképen Moldvának a Bukarest északi körzetével való összeköttetését kell védelmezniük, tehát azokat a területeket, ahová most a román haderőknek eredetileg dél felé néző visszavonulási útjuk helyett délkeleti irányban kell hátrálniuk. * A Pitestitől délre eső frontszakaszról, ahol most a szövetséges haderők a Pitesti— Ciolanesti — Vertopele — Alexandria általános vonalon állanak. Ludendorff jelentése mindössze annyit jegyez föl, hogy egy német lovasszázad Ciolanestinél egy 17 tisztből, 1200 főnyi legénységből, hét ágyúból és számos márkából álló ellenséges hadoszlo p Pesti Hírlap mai száma 24 oldal