Pesti Hírlap, 1916. december (38. évfolyam, 334-363. szám)

1916-12-21 / 354. szám

12 PESTI HÍRLAP 1916. december 21., csütörtök­­ főkről képződtek és abból a hajlandóságból, amely szerint tényleges visszaeséseket csekélysé­geknek tekintettek. Anglia mindig akkor tudta legjobban, hogy mily utat kövessen, amikor igazi veszedelemmel állott szemben és azt meg is ér­tette. Menjünk bele abba, hogy e pillanatot a leg­rosszabbnak lássuk. — A román sikertelenség szerencsétlenség volt, de az a legrosszabb esetben meghosszabbít­ja a háborút, ám nem változtat a háború alapvető tényein. Sőt azt remélhetjük, hogy üdvös­ követ­kezményei lesznek, mert a szövetségesek ügyei­mét a szövetségesek szervezetében mutatkozó nyilvánvaló hibákra irányítja, nem csak minden egyes szövetséges szervezetére, hanem az egész szervezetre is. (..Biztosítékokat kell követelni, hogy a porosz k­atonai kaszt meg ne zavarhassa Európa békéjét.") Mi ezt a fejlődést, ameddig a béke ösvényén mont végbe, szívesen láttuk. A szövetségesek azért mentek bele e háborúba, hogy Európát a­ porosz katonai uralom támadása ellen megvédel­mezzék és minthogy ezt megkezdték, ragaszkod­niok kell ahhoz, hogy a háború egyedüli befeje­zése csak az lehet, hogy a legteljesebb és leghat­­­ásosabb biztosítékot állítsák szembe azzal a le­hetőséggel, hogy ez a kaszt valamikor ismét meg­zavarja Európa békéjét. (Tetszés.) Poroszország amióta a kaszt kezébe jutott, rossz szándékú, ke­vély, fenyegető, erejével hivalkodó, a szerződése­ket saját tetszése szerint tiszteletben nem tartó szomszéd volt, amely az egyik szép területet a másik után vette el gyöngébb szomszédjaitól, kérkedő támadásra szolgáló fegyverekkel meg­telt öve felhasználásával és minden pillanatban kész volt arra, hogy azt hirdesse, hogy e bizo­nyos fegyvereket használni akarja. Mindig kel­lemetlen, békebontó szomszéd volt Euró­pában. (Halljuk! halljuk!) Azoknak, akik 1000 mértföldnyi távolságban élnek, nehéz megérteniük, hogy mit jelent ez azok számára, akik a közelében élnek. Még itt is, a széles tenger által oltalmazva tudjuk, hogy a poroszok mi­csoda nyugtalanságot szító tényező voltak a ten­geren való állandó fenyegetésekkel. De még itt is alig érthetjük, hogy mit jelent ez Franciaor­szágra és Oroszországra nézve. Most, amikor a porosz katonai párt vezetői Franciaországra, Oroszországra, Olaszországra és ránk k­énysze­rítették a háborút, rettenetes botorság volna, ha nem törekednénk arra, hogy ezt a kardcsörtetést Európa utcáin, az összes ártatlan és békés pol­gároknak ezt a nyugtalanítóját most úgy kezel­jük, mint egy támadást a nemzetközi jog ellen. Amikor ezt a szerepét betölti és új erőfeszí­tésekre sarkal, úgy bármi rossz dolog magában véve, mégis szerencsévé válhatik. Ez a legrosz­szabb eset. Valóságos visszaesés volt, az egyetlen váratlan sötét felhő, a legsötétebb felhő, amely feltűnt a tisztuló szemhatáron. Mi mindent meg­teszünk, ami csak tőlünk tőlük, hogy megakadá­lyozzuk, hogy ez a baj e­gy más nagyobb bajra ne vezessen. („Görögországban nem aka­runk veszedelembe jutni.­" — A végső győzelem.) Ez az oka annak, hogy mi az utóbbi napok­ban igen erőteljes akciót kezdtünk Görögország­ban. Ott nem akarunk veszedelembe jutni. Elha­tároztuk, hogy végleges, döntő lépést teszünk. Azt hiszem, hogy ez sikerül. Végső győzelmünk­ről ma ép úgy meg vagyunk győződve, mint va­laha, ha a nemzet ugyanolyan kitartó és hősies lesz és ugyanúgy mutatkozik késznek, hogy meg­tanuljon áldozatot hozni és kitartani, mint a nagy hadsereg a Somme mentén. (Élénk tetszés.) (Az új kabinet a háborúra van szabva. — A parlament leg­főbb ellenőrzésén nem akar­nak csorbát ejteni.) Lloyd George ezután a belső helyzettel fog­­lalkozott és azt mondta, hogy mindent el akar kerülni, ami viszályt, vagy egyenetlenséget kelt­hetne. Az új kabinetet az jellemzi, hogy a vég­rehajtó hatalom kevés személy kezében van, hogy a minisztereket inkább hivatottságuk és­­ ügyismeretük, m­int parlamenti tapasztalataik szerint választották ki és hogy a munkáspárt erősebb képviseletet kapott. Lehetetlen háborút viselni, anélkül, hogy ne rendelkezzünk a mun­kásság teljes, korlátozatlan támogatásával. Az új kabinetforma a háborúra van szabva, amikor mindenekelőtt gyors döntések szükségesek. A szövetségeseket eddig a döntés és a cselekvés lassúsága folytán az egyik szerencsétlenség a másik után érte. Az új rendszer egyáltalában nem jelenti azt az esetleges kísérletet, hogy a parlament teljes mértékű legfőbb ellenőrzésén valamelyes módon csorbát ejtsenek. (A hajózás és élelmezés pro­blémája ) A hajózás problémájára vonatkozó elveit „Lloyd George kormányprogrammja" című köz­leményünkben ismertettük. Az élelmiszerprobléma — folytatta Lloyd George — kétségtelenül komoly és azzal hala­déktalanul foglalkozni kell. A világ gabonaara­tása nem váltotta be az ígéreteket. Az Ameri­kából és Kanadából való kivitel tehetsége vészes módon korlátozódott. Argentína rossz kilátáso­kat nyújt. Írország nem exportálhat és az ausz­tráliai kivitel majdnem prohibitív szállítási ne­hézségekkel küzd. Az angol aratás csekély és az új vetés, úgy látszik, csak­ három nyolcad részét teszi az átlagos tavaszi vetésnek. Ennek foly­tán a hiányt csak bizonyos határokon belül fe­dezheti. Ily körülmények között a tengeralatt­járó veszedelem nem a legfontosabb. Lloyd George ezután hangsúlyozta annak szükségességét, hogy az élelmiszerek termelését és szétosztását ellenőrzés alá vegyék. Egyúttal azonban az egész nemzetnek le kell mondania, a fényűzésről és a túlzott jó életről. Járuljatok hozzá, kiált fel a szónok, hogy a háború alatt érhessünk nemzeti böjtöt és akkor a nemzet szellemileg, erkölcsileg és fizikailag jobbá és erőteljesebbé lesz. (Tetszés.) Hadseregei elűz­hetik ugyan az ellenséget Franciaországból és Belgiumból és átkergethetik a Rajnán, ha azon­ban a nemzet egészében nem veszi vállára a há­ború terheinek egy részét, úgy a győzelemből nem lesz haszna. (A munkástartalékok mozgó­sítása.) Nemi az teszi nagggyá a nemzetet, amit nyer, hanem az, amit odaad. (Élénk tetszés.) Nem szabad megtűrni, hogy a nemzet egy része szokatlan nyereséget szerezzen ez áldozatokból. A korm­ány drasztikus lépéseket tart szükséges­nek és terveit legközelebb ismertetni fogja. Lloyd George azután a munkástartalékok mozgósítását elkerülhetetlennek jelentette ki. Enélkül nem boldogulhatunk. E­z nem évek kérdése, hanem hónapoké és talán heteké és ha a nemzet munkás erejét a legnagyobb mértékben nem használjuk ki, úgy a győzelem elérhetetlen. Kell, hogy a kormány azzal a hatalommal rendelkezzék, hogy meghatározza, hogy mindenki, aki nem a had­se­regben teljesít szolgálatot, részt vegyen a nem­zeti jelentőségű munkákban. Az eddigi szervezet tökéletlen az ellenség­gel szemben. Angliában — mondta. Lloyd George ezrekre menő ember tevékenyek­­az iparban, aki gazdagságunkat otthon költi el és hitelün­ket a külföldön nem erősíti és nekünk nincs eszközünk arra­ nézve, hogy őket nemzeti tekin­tetben fontosa­bb üzemekben foglalkoztassuk. A kormánynak az a szándéka, hogy nyomban ki­fogja nevezni a nemzeti­ szolgálat igazgatóját, aki az általános szolgálati kötelezettséget úgy katonai, mint polgári tekintetben szabályozni fogja. A miniszterelnök bejelentette, hogy a bir­minghami polgármester, Neville Chamberlain, elfogadta a nemzeti szolgálat vezérigazgatói ál­lását. Ha a parlament néhány hét múlva ismét összeül, remélhetőleg megfelelően erős ipari hadsereg lesz együtt. (Az ír kérdés.) Lloyd George­ ezután kijelentette, hogy a kormány azon fog fáradozni, hogy megteremtse azt a kedvező hangulatot, amely az ír kérdés megoldása tekintetében szükséges. A kormány azonkívül lehetően rövid időn belül egy biro­dalmi konferenciát szándékszik összehívni. (A szövetségesekhez való vi­szony. — Gyorsabb elhatáro­zás és gyorsabb végrehajtás. — A közös front politikája.) — Ami a szövetségesekhez való viszonyt illeti, a cselekvés egységessége még sok kívánni valót hagy fenn. A szónok csak Romániára akar e tekintetben rámutatni. A szövetségeseknek nem volt meg az előnyük, ami ellenfeleiknek, hogy a belső vonalakon operálhassanak és hogy egy­séges hatalom irányítsa az összes haderőket. A szövetségeseknek tehát ezt a célt más eszközök­kel kell elérniök. Ha a szövetségesek rengeteg se­gédforrásaikat teljesen ki akarják aknázni, úgy elhatározásaikat gyorsabban kell gyakorolniuk és gyorsabban végrehajtaniuk. Ez nem lehetet­len, Ama férfiak között, akik az üszvek : "• ••"­több tanácskozásnak, érdemleges tanácskozásnak kell megtörténnie. Az egyes országok,nim­. szabad hinniök­, hogy csak a saját frontjukkal­­ kell törődniök. A közös front politikáját meg i­t kell valósítani. Az ellenség a maga körében tel­­j­­esen tisztában van ezzel a politikával. Nekünk­­ azonban azt­ mindinkább meg kell valósítanunk, ahelyett, hogy az egyik oldalon az ágyuk túl­nyomó mennyiségével rendelkezzünk és másrész­ről kellőképen fel nem szerelt seregeket vigyünk harcba. (Elválás Asquith-tól. — A cé­lokról való megfeledkezés. — Ha Anglia nem áll résen, Eu­rópát a féktelen hatalomvágy­áradata önti el. — A háború a nemzetközi jogért és a nem­zeti jóhiszeműségért való küz­delem.) Lloyd George végül sajnálkozásának adott kifejezést afölött, hogy meg kellett válnia Asquithtól. Hosszú, heves háborúban mozban­tű­nik, hogy a férfiak a konfliktus szenvedelmei repette elfeledkeznek azokról a magas célokról, amelyeknek érdekében mentek bele a háborúba. Ez a háború — mondta Lloyd George — a nem­zetközi jogért, a nemzeti becsületért és a nemzeti jóhiszeműségért való küzdelem. Azokat a­ gáta­kat, amelyeket férfiak nemzedékei fáradságosan emeltek a barbárság ellen, áttörték. Ha Anglia hatalma nem állott volna réset­, úgy Európát a barbárság és a féktelen hatalom­vágy áradata öntötte volna el. Poroszország győ­zelme arra vezetne, hogy az emberiség segítség nélkül mocsárba fúlna. Ezért nem ismertem­ én a háború kezdete óta mást, mint azt az egy politi­kai célt, tudniillik az emberiség megmentését a leghatalmasabb katasztrófától, amely valaha jólétét fenyegette. („Békejavaslatok a porosz ar­rogancia ismert dialektusá­ban.­" — Ha Németország kész elégtételt nyújtani a múltért és biztosságot a jövőre, mond­ja meg nekünk.") Asquith azt mondotta, hogy Németország úgynevezett békejavaslatokat tett, amelyek a po­rosz arrogancia ismeretes dialektusában mo­zognak. Hogyan lehet az, hogy az a hatalom, amely bizonyosnak tartja a maga katonai fö­lényét és végleges győzelmét, két évi háborít utált, az egész világban segítségért kiált. Hirte­len lovagiassági roham-e az, ha­ a német biro­dalmi kancellár egyszerre oly érzékeny­vé vá­lik a humanizmus parancsai iránt. Nekünk a békejavaslatok eredetét másutt kell­ keresnünk. Azok a katonai és gazdasági szükségességből eredtek. Hiszen mindnyájan­ vágyakozunk a békére, de annak becsületes és nem szégyenletes békének szabad lennie. Neki, szabad annak összefoltozott bizonytalan kompromisz­szumnak­ lennie. Kell, hogy az oly béke legyen, amely eléri azt a célt, amely miatt hadba száll­tunk. Ily békét örömmel­­ fogadunk és minden mást visszautasítunk. Nyíltan és nyomatékosan kijelentem: A német kormány jegyzékében sem­mit sem látok, mi a legcsekélyebb okot nyújtana arra a feltevésre, hogy a német kormány haj­landó a szövetségeseknek elégtételt és biztosságot adni. Ha kész nekünk elégtételt nyújtani a multi­ért és biztosságot a jövőre, úgy mondja ezt meg nekünk. Esti német hivatalos jelentés. A Wolff-ügynökség jelenti: Dec. 21­. Este. A nyugati fronton és kel­e­ten nincsenek nagyobb harci esemé­nyek. Dobrudzsa északi részé­ben az eddig hátráló ellenség új­ra felvette a harcot. A Cserna­h­a­j­t­á­s­b­a­n erős tüzelés után kez­dett ellenséges támadások állásaink előtt meghiúsultak. Pénzügyi hirek. Az ötödik hadikölcsön. A jegyzési mozgalomról tegnap a követ-­­kező híreket vettük: Albrecht főherceg ur , császári és királyi fen­sége az V. magyar hadikölcsönre a Magyar Általános Hitelbanknál jelentékeny összeget jegyzett. — A Ma­gyar Cérnagyár r.-t., Pozsony az ötödik magyar hadi­kölcsönre a Magyar Általános Hitelbanknál és más bankoknál 500.000 K-ot jegyzett. — Elsinger­ I. M. és Fiai, Budapest—Wien, az V. hadikölcsönre 400.000 ko­ronát jegyeztek. — A Magyar Textilfestőgyár r.-t. as. V. magyar hadikölcsönre a Magyar Általános Hitel­banknál 100.000 koronát jegyzett. — Id. gróf Ila­non­court Félix saját 63 fia részére az V. magyar hadi­kölcsönre a Magyar Általános Hitelbanknál összesen 1.100.000 koronát jegyzett. — Július Bendix Söhn­er cég Berlin—Qualisch az V hadikölcsön alkalmával a ma­gyar hadikölcsönre 100.000 koronát jegyzett. A Magyar Általános Hitelbanknál az V. magyar hadikölcsönre újabban a következő jegy-

Next